Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 25., hétfő 5. Utánajártunk Lékelni kötelező, csak... Konkurencia (Varga György karikatúrája) Az órásmester Barsch Sándor órásmester több mint négy évtizedet töltött el szakmájában. A Hatvan és Vidéke Körzeti Áfész nyug­díjasaként ma is dolgozik. Az eltett időszak alatt több ezer óra hibáját orvosolta. (Fotó: Szabó Sándor) ,,Repülő fiókák” Üzen a szerkesztő „Uborkakérdés” jeligére, Eger: Az adott időpontban való­ban nem volt még olyan mértékű a felvásárlás, mint napjainkban. Különben a szerződést a Zöldért-tel a miskolci hűtőház kötötte, így azok kívánságához kellett alkalmazkodniuk. Valóban nem rajtuk múlott, hogy mennyi gyermeket foglalkoz* látták. „Emberség ’86" jeligére: Sem a. helyet, sem pana­szának tárgyát, sem közeleb­bi címét nem közölte, így hogyan állapíthassuk meg, hogy „érdekel-e" bennünket az ügy? Mi szívesen segí­tünk olvasóinknak az őket ért sérelem orvoslásában, de hogyan tegyük, ha még ar­ról sem tájékoztatott, mi a panasza tulajdonképpen. ír­ja meg pontosan levélben, vagy ha úgy önnek egysze­rűbb, keresse fel jogi tanács­adásunk idején személyesen szerkesztőségünket. Látatlan­ban igazán nem tudjuk meg­állapítani. méltánytalanul jártak-e el önnel szemben. „Jogos-e” jeligére. Heves: Vitathatatlanul jogos. Adó­zás szempontjából valóban figyelembe kellett venni az ön által használt földterü­letet. bármilyen címen hasz­nálja is. Akárhogy nézzük, az ön által használt föld­terület meghaladja a ren­delkezés alapján még adó­mentes mértéket. így az adó kivetése jogos és vitathatat­lan volt. „Ikrek" jeligére. Erdőtelek: Köszönettel vennénk, ha tájékoztatna bennünket, si" került-e végül is panaszát orvosoltatni, ugyanis a bu­dapesti központból nem kap­tunk választ erre, nyilván csak önöket értesítették. Mivel részünkről az ügyet szeretnénk lezárni, kérjük tájékoztatását, van-e további intézkedésre még szükség. K. Istvánná. Eger: A probléma egyértelműen munkajogi. így azt javasol­juk, forduljon panaszával a vállalati munkaügyi döntő- bizottsághoz. A szabályok értelmében a bizottságnak nyolc napon belül kell meg­kezdenie intézkedését. A le­vél alapján minden bizony- nyál már ezen a fórumon orvosolják panaszát, azon­ban ha mégsem ez történne, a döntőbiéottság határozata ellen a Munkaügyi Bíróság­hoz fellebbezhet. Mivel a szabadságigény nem évül el, és különösen nem, ha gyesen van a dolgozó, panaszát min­denképpen megoldják. A szabadság mértékének meg­határozásához ismernünk kellene egyébként azt is, mennyi munkaviszonnyal rendelkezik. Az alapszabad­ság 15 nap, ehhez jár még háromévenként egy nap pót- szabadság. A három gyer­mek után összesen 9+2 nop pótszabadság jár. a munka- viszonyban töltött időért já­ró pótszabadságon felül. Ezenkívül jár a szabadság a gyermekgondozási segély után — tekintet nélkül an­nak egy évet meghaladó tar­tamára egyéves alap- és pót­szabadságnak megfelelő mértékben. A vitára bizo­nyára azért került sor, mert nem tisztázták, hogy a har­madik gyermek születése után — azaz az újabb gyer­mekgondozási szabadság megkezdése előtt, kivette-e a korábbról elmaradt szabad­ságát. A leíróitok alapján ön is kiszámíthatja, jogos-e a követelése? Kötelező-e meglékelni a dinnyét? — tették fel többen a kérdést olvasóink közül. Az egyik magánkereskedő is úgy látszik szerkesztőségün­ket ítélte ebben az ügyben döntőbírónak, mert amikor a vásárlók kifogásolták, hogy nem ízlelhetik meg a kivá­lasztott árut, így válaszolt: ha majd a Népújság meg­írja, hogy kötelező, akkor meglékelem! Mi hát a helyzet lékügy­ben? Erre válaszolt Kormos Az épülő gyógyszálló kör­nyékén (Eger, Csákány utcai rész) az építkezés megkez­dése óta nem megoldott a gyalogos közlekedés a Pla­tán felől. Mit terveznek a biztonságosalbb közlekedé­sért? Miért engedik meg, hogy a strand környékén le­vő szabad helyeken éjszakáz­zanak idegen gépkocsik (kem­ping helyett)? Miért nem fizettetnek parkolási díjat e környéken a buszok és sze­mélygépkocsik után, hiszen a bevétel hozzájárulhatna a környék rendbentartásának költségeihez? A kérdéseket a fürdőt lá­togatók, s a környéken la­kók tették fel, s a választ a városi tanács mélyépítő és városgondozási üzemének Nem lehetett megrendülés nélkül olvasni Garzó János Rinyaújlak, Petőfi u. 6. szám alatti lakos és felesége leve­lét. Tragédiáról szól, s ar*- ról, hogy azért nem vagyunk egymással szemben mindig és egészen közömbösek. Az emberek szíve mélyén él a segítőkészség. íme a levél néhány sora: .Százszázalékos rokkant- nyugdíjas vagyok. A felesé­gem is az. Alacsony nyug­díjunk van. Életünket, mely amúgy is gondokkal terhes, rettenetes tragédia tette még nehezebbé. Hétesztendős kisfiúnkat megtámadta egy beteges hajlamú falubeli fiú, s életveszzélyesen megsebe­sítette. Majd 11 órát feküdt a gyermek eszméletlenül a faluszéli mocsarasban. Gyer­mekünk életben maradásá­ért mindent megtettek az orvosok, sikerült is meg­menteni. Gyermekünket visz- szakapluk, de minden pén­zünk ráment az utógondo­zásra. a tragédiával járó költségekre. Bármennyire is szerettük volna, nem tudjuk a gyermekünknek azt nyúj­tani megközelítőleg sím, amit mások a sajátjuknak. A Családi Lapon keresztül József, a Heves Megyei Zöl­dért Vállalat közgazdasági oztályvezetője. — Erre törvényes rende­let van, amely így szól: „A kereskedelmi általános üz­leti szabályzat 6. §-a, 2. be­kezdésének megfelelően a gö­rögdinnyét értékesítő keres­kedelmi egység köteles a vá­sárló kívánságára a görög­dinnyét lékelni, (és annak íz­lelését a vásárló számára le­hetővé tenni. Kifogás esetén illetékes osztályától kaptuk, vállalat a szabályok szerint Az építkezéshez az építő megkérte a közterületfogla­lási engedélyt. Az elhelye­zésnél figyelembe vették, hogy az Épületkarbantartó Szövetkezetnek és a borfor- galmi vállalat palackozójá­nak még ott álló telepeinek helyén, parkolók lesznek. A két telep kiköltöztetésére csak 1987 decemberében ke­rül sor, addig az épületek és az építkezés közé 3 méter széles közlekedési utat hagy­va palánkot építettek. így biztonságos gyalogos közle­kedésre valóban nem ma­radt hely — de, a tapaszta­latok szerint e területen a gyalogosforgalom nem szá­mottevő. kértünk segítséget embertár­sainktól. És az önök megyé­jéből, az egri kórház egyik ápolónője. Szentgyörgyi Éva andornaktályai lakos szülei­vel együtt jelentkezett segít­séget adni. Nagy örömet szereztek gyermekünknek. Nem tudjuk eléggé megkö­szönni. S úgy érezzük, eny- nyi önzetlenség mellett nem lehet, nem szabad szó nél­kül elmenni." így igaz! •ir Dr. Szegő Imréné, a Heve­si Városi Gerontológiai Gondozó vezetője is köszönő- sorökat továbbított szerkesz­tőségünk olvasószolgálatához. A helyi kommunális üzem aranykoszorús szocialista brigádja segített az egyik mozgássérült gondozottjuk ne­héz helyzetén. Gonda Emilné boconádi lakos életveszélyes­sé vált lakóházát mentették meg, s ezzel egy mozgássé­rült család súlyos gondját hárították el. Megértő ma­gatartásukkal igazolták, hogy az idős generációk sokirányú problémái csakis társadalmi összefogással orvosolhatók. a vásárló a görögdinnye megvételére nem kötelezhe­tő." Azt, hogy a magánkeres­kedők nem teszik ezt meg, én még nem tapasztaltam, az egri strand előtt például ugyanúgy meglékeli a diny- nyét a kiskereskedő, mint az állami bolt eladója. A vita úgy látszik eldőlt. Nem marad más hátra, mint egy tanulságos kis történet. Ismerősöm meséli, hogy Hort közelében egy út széli árustól egy jól megtermett dinnyét akartak vásárolni, ám hiába hivatkoztak a ren­deletre, a gyümölcs gazdája, semmiképp nem volt hajlan­dó azt meglékelni. Már épp tovább akartak indulni, ami­kor az eladó nagy kegyesen mégis lyukat vájt a dinnyé­be, s kiemelt belőle egy fe­héres rózsaszínű, aszott, egy általán nem bizalom- és ét­vágygerjesztő darabot. Kö­szönik szélien, ezt nem ké­rik. válaszolta teljes joggal ismerősöm, s az ezt követő szitokáradat, gyűlölködő trá­gár szavak és a lékelőkéssel hadonászó dühös férfi elől csak üggyel-bajjal tudtak el­menekülni. Rendelet tehát már van, Parkolási díjat csak ki­épített parkolókban lehet szedni, ennek hiányában még az autóbuszok után sem szedhető ilyen címen pénz. A megfelelően kiépített parkolóhely olyan kevés ezen a területen, hogy a befolyó összegek nem számottevőek a terület rendben tartásához. Mindenesetre mérlegelik, hogy ezek számának növelé­sével mennyire lenne gazda­ságos fizetőhelyekként üze­meltetni. Az éjszakai kempingezés e helyen valóban tilos, de a vállalatnak nincs lehetősége az ellenőrzésre. Mindeneset­re a jelzésre célszerűnek tar­tottuk a rendőrhatóság fi­gyelmét felhívni. Augusztus 18-án reggel egy nagy IFA tehergépkocsi állt meg a házunk Kacsapart utcai ablaka előtt. A gépkocsi vezetője eré­lyes mozdulattal becsapta a vezetőfülke ajtaját — a mo­tor járt —, ő a kocsit ott­hagyva elment. Én az abla­kunknál állva az órámra pillantottam, kilenc óra lesz öt perc múlva! A kipufogó­gáz szagát percek múltán már a szobában is éreztem. Gondoltam, hogy a sofőr rö­videsen visszatér kocsijához — hiszen járatta a motorját —, de nem jött. Már eltelt A Megyei Művelődési Központban működik egy kertbarát szakkör. Elnöke: Vincze József, vezetője: Ra- docsai Imre tanár. A mű­ködtetővel összefogva ta­pasztalatszerző látogatáson vettünk részt. Találkoztunk a tavaly nálunk járt csongrá­diakkal, s megismerkedtünk a szentesi baráti kör mun­kájával is. Megcsodálhat­tuk a dús termésű csongrádi szőlőskerteket, melyeket a Tisza vizéből egyénileg ön­töznek egy-két szivattyú­val. „Vörös négyszög, figyelem! A markosabbja ragadja meg a Mancit és kötözze be a Góbéba’' — harsant fel mind gyakrabban Puzsa János re­pülőügyeletes parancsa, a repülőtáborban, sőt még mostanában is a hétvégeken. A külső hallgató számára furcsa szöveg hallatán Ha­rangi Laci és Stefán Tomi fülön fogják a ..Mancit”, s cipelik a Góbé felé. Hangos hórukkal beemelik a hátsó ülésre, s bekötözik. Nem valami kíméletesek, lévén a „Manci” egy hatvankilós homokzsák, amit széles e magyar honban így „becéz­nek” a sportrepülőtereken. Kezdő pilóták szállnak fel vele, amikor az oktató már nem ül a hátuk mögött, ha­nem a földről figyeli „fióká­ja” első önálló repülését, jóllehet e „Manci” csak az első önálló repülések kísérő­je, évek múltán js mosolyt csal az öreg pilóták arcára, ha meglátják. Mert meglát­ják, hiszen minden nyáron vannak „kisgólyák”. akik közül többen az idén már a máklári táborban ízlelhet­ték á repülés örömeit. Szép városunk sok tehet­séges diákja ismerhette meg távozása óta tizenöt perc — kimentem a járműhöz. A vezetője a közelben sehol! A szemben lakó két ked­ves ismerőssel beszélgetve szóvá is tettem, hogy milyen régen berreg és büdösít már itt ez a tehergépkocsi! Tovább teltek az ötper­cek. Visszamentem a laká­somba, és bentről tovább hallgattam a berregést, és szagoltam a kipufogó bősé­ges „termelését”. Egyre kí­váncsibb lettem, hogy mikor lesz már ennek vége? Meg­fordult gondolatomban köz­ben az is — mennyi üzem­A jobb lehetőségek, s az emberek nagy-nagy termé­szetszeretete. kísérletező kedve, a táj fejlett szőlő- s gyümölcskultúrája lenyű­gözött. Nemkülönben a szen­tesiek fóliakertészete! El­beszélésük szerint ők csak addig űzik a paprikater­mesztést, míg az primőrnek számít. Aztán „kidobálják" a paprikát, s kezdik a kö­vetkező primőrnövény be­állítását. A két baráti kör elnökének beszámolóját, s a tagoktól hallottakat jól meg­az idén a „Mancit” a mak­iári repülőtáborban. Maguk is alig hitték, hogy életük első önálló repülésénél tar­tanak mér. Életük nagy, ko­moly eseménye ez. Jogosan büszkék is rá, mert igen komoly munka, felkészülés, tanulás előzi meg azt a fe­ledhetetlen öt percet, amit először töltenek egyedül a levegőben a Góbéval. Tartalmas nyári program volt az idei tábor is. Igaz, voltak kemény erőt próbáló napok, de kialakult az igazi közösség, melynek minden tagja bármikor és bármit megtesz a másikért. Talán szívesebben látják egymást, mint a testvérek. S hazaté­résük után a szülők alig is­mernek gyerekükre. Rendre szoknak, célszerűbben oszt­ják be az idejüket, maga­tartásuk biztosabb, öntuda- tosabb. Az emberformáló első éve­ket a pilóták „öregkoruk­ban” is sokat emlegetik. So­kan. látogatnak időnként vissza, s meghatottan simo­gatják meg a vitorlázó szár­nyait. Balogh Imre Eger anyag megy így veszendőbe, pedig mindig halljuk, taka­rékoskodni kell! És a gép­kocsi tulajdonosa és veze­tője (Kiss László autófuva­rozó, tibolddaróci lakos. SO 82-48), akinek a kocsi olda­láról a nevét mindenki le­olvashatta, 10 óra 38 perc­kor. azaz egy őrá- és negy­venhárom perces távoliét után beszállt a járómotorú tehergépkocsijába, és mint, aki „jól végezte dolgát", nyugodtan elhajtott. jegyeztük. Módszereik közül néhányat szeretnénk mi is kipróbálni, hátha előbbrevi­hetnénk ezzel is az egri kis- kerttulajdonosok munkáját. A két nap változatos prog­ramja hasznos és szórakoz­tató volt. Eredménye: meg­ismertük országunk más ré­szén élő emberek életét, munkáját. Köszönjük mind­azoknak, akik a szervezés­ben. a lebonyolításban, a levezetésben segítettek. Dr. Váradi Tiborné Egerbakta csak .. (dór os) Mi a helyzet épülő gyógyszálló környékén? Köszönjük... Légszennyezés — zajártalom takarékosság Martonffy Dénes Eger, Beloiannisz u. 4. Látogatóban a csongrádi kertészeknél

Next

/
Oldalképek
Tartalom