Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 25., hétfő Mindenki megtette a magáét A végén a bajnok örülhetett Mátra-csoport Nem megy az újonc Apcnak BP. HONVÉD—EGER 0—0 Csepel, 2500 néző. V.: Győri. Bp. Honvéd: Andrusch — Sallai, Fitos, Garaba. Cseh — Gyimesi. Kerepeczki, Sass — Fodor, Dajka, Kovács. Eger: Szabó — Varga, Zsi. dai. Juhász, Szert — Vojte- kovszky, Lengyel, Csepregi (Smuczer), Jávorszky — Kó­nya. Kiss (Fegyvernek!). A kérdés csak az volt, hogy le tudja-e vetkőzni kis­hitűségét az egri gárda. Nos, az első percekben kiderült, hogy senki nem illetődön meg a bajnokcsapat névso­rától. Varga, aki az utolsó pillanatban vállalta csak a játékot, mindjárt az elején, remekül mentett Kovács elől. Aztán Kónya ügyes szólója következett, sajnos lövésébe beleléptek. A 10. percben Lengyel a középpályán el­adott ugyan egy labdát, majdnem baj lett belőle, Zsi­dói azonban, ha nehezen is, de tisztázott Fodor elől. A Honvéd játékosai ekkor már nemegyszer durvaságaikkal igyekeztek tekintélyt szerez­ni. A 13. percben Kissi le kellett cserélni, miután ki­lökték egy labda alól, s a vál­lára esett. Sajnos sérülése, úgy tűnik, komoly lesz. Nem sokkal később Garaba úgy talpalta le Csepregit, hogy a csapatkapitány innentől már csak azért maradt a pályán, hogy ne hozza még nehe­zebb helyzetbe csapatát. Húsz percnyi játék után tűnt csak úgy. hogy valamelyest beszorult az Eger. Andrusch fázott, a nyárnak hirtelen hátat fordító augusztusban. Kollégája a másik kapuban viszont nem panaszkodhatott munkanélküliségre. Fodor teremtett tiszta helyzetet az Egerben nevelkedett Sass- nak, aki viszont csúnyán mellélőtt, és eltelt fél óra! Méghozzá úgy, hogy egyál­talán nem látszott az előre beharangozott, két csapat közötti nagy különbség. Oko­san. taktikusan, lelkesen ját­szott az Eger. Igaz, hogy Kiss kiválásával nagyot gyengült a támadósorunk. A helyére beállt Fegyverneki ennek elenére, meglepetést okozóan jól mozgott. Ügye­sen megtartotta a labdákat, bátran felvette a test test el­leni harcot, remekül csele­zett. s profi módon osztoga­tott. Egy ilyen szólóját kö­vetően Fitos csak szabály­talanság árán tudta megál­lítani. A szabadrúgásból Csepregi nem sokkal lőtt fölé. Kónya a 38. percben viszont már mindenkit fa­képnél hagyott, amikor Fi­tos szintén csak tank mód­jára tudta letarolni. Végre sárga lapot kapott. Az előb­binél kedvezőbb pozícióból elvégezhető szabadrúgást Csepregi Andrusch ölébe emelte. Aztán Lengyel el­rúgta a labdát, amiért ő is sárga lappal bűnhődött. A félidő vége előtt egy tetsze­tős, gyors egri támadás al­kalmával, Győri bíró és Kó­nya összeütközött, s odalett az ígéretes helyzet. A szünetben az egri öltö­ző olyan volt. mint egy kór­Az előmérkőzésen a nem­rég még NB I-es Csepel si­ma vereséget szenvedett a Veszprémtől. A közelmúlt NB Il-es emlékei után ítél­ve, a csepelieket még érheti néhány meglepetés ebben az osztályban. Már mindenki a főmérkőzésre, az NB I-es ta­lálkozóra gondolt, amikor fergeteges szélvihar kereke­dett. Ez elől, akik csak te­hették, az öltöző folyosóira menekültek. Ott Kiss Tibor„ az egriek vezető edzője ár­hoz. Kiss rögzítőkötést ka­pott a vállára. Gyúrták Zsi­dóit, Vargát, Kónyát, Csep­regi lábára pedig kötést tet­tek. Kiss Tibor pedig min­denkit tovább bátorított. Megállás nélkül azt hangoz­tatta. hogy egy pontra min­denképpen esélyük van. Még bátrabb játékot kért, s akkor nem maradhat el a még na­gyobb siker sem. Egy órányi játék után egy semleges megállapítás sze­rint. ilyen játékkal akár az Eger is az élmezőnyhöz tar­tozhatna. Csak hát Garaba rendszeresen zsámolynak használta Fegyverneki hátát a fejeseknél, a lökdösődések­nél mindig a Honvéd-játé­kosok kerekedhettek felül, mert a síp megannyiszor né­ma maradt. A sokadik szán­dékos Kerepeczki-szabályta­lanság után ő is csak meg­kapta sárga lapját. Eltelt már a második játékrészből is bő húsz perc, amikor Voj- tekovszky kigurította Gara­ba lába között a labdát, megkerülte Fitost is, a dön­tő pillanatban azonban hosz- szan szöktette magát, s még mielőtt lőhetett volna. And­rusch felszedte előle a pety- tyest. Egy Szabó-bravúr kö­vetkezett, majd Sallai hátba rúgta Fegyvernekit — bün­tetlenül. Már kevesebb mint negyed óra volt hátra, ami­kor Szabó két egymás utá­ni, „életveszélyes" szögletet hárított. A másik kapunál Kónya ügyesen viaskodott. A 16-oson belülről azonban egyszerűen kilökték az alap. vonalon túlra. Minden egri fogcsikorgatva küzdött, ek­kor már az óra is ellenfél­nek számított, öt percnél kevesebb volt hátra, amikor Jávorszky szerzett labdát. Megindult, senkitől sem za­vartatva. Andrusch kapuja felé. Mire odaért, elfogyott az önbizalma, s így a válo­gatott kapuvédő könnyedén háríthatott. A mérkőzés leg­nagyobb gólhelyzete maradt kihasználatlanul. Csepregi nem bírta tovább a küzdel­met, Smuczer váltotta fel. Neki azonban már csak né­hány perce maradt a küzdő­téren e nagyszerű csatából, mert Győri bíró, a játékidő letelte után, véget vetett a találkozónak. A félidőben még kórház­hoz hasonlítható egri öltö­zőben ezúttal senki nem érezte sérüléseit. Óriási volt a hangzavar. Fegyverneki azt magyarázta, mindenkit túlkiabálva, hogy bizony, ne­héz volt egész meccsen Ga- rabát a hátán cipelnie. Kó­nya két kezével a levegőt bokszolta örömében. Majd Vojtekovszky hátán csattant nagyot a gyúró tenyere, el­ismerésképpen. Miután Kiss Tibor mindenkinek gratulált. ról panaszkodott, hogy ép­pen csak annyian vannak, ahány játékost nevezni le­het egy mérkőzésre. Jégési és Fodor szombat reggel a lakásán kereste a vezető edzőt, hogy közöljék a saj­nálatos hírt: belázasodtak. Kónya. Varga és László dél­előtt még külön edzésre vol­tak rendelve, ahol aztán ki­derült, hogy az utóbbi nem tudja vállalni a játékot. En­nek ellenére, az egriek meg­lepetést ígértek. csak annyit mondott: „Ugye, hogy nem szabad megijed­ni!’’. Néhány perccel később már higgadtan értékelt: „Az egész csapat remekül küz­dött, mindenki fegyelmezet­ten, jól játszott. A látottak alapján nagyon nagy csaló­dás ért volna, ha vereséget szenvedünk. Azoknak a lel­kes szurkolóknak, akik bíz­tak bennünk, s eljöttek Cse­pelre, köszönöm, hogy itt voltak. Hallottuk a hangju­kat. ami szintén sokat jelen­tett.” Mindehhez nem sok min­dent lehet hozzátenni. Tény, hogy ha Jávorszky az utol­só percekben higgadtabb, akkor még egy ponttal gaz­dagabbak lehetnénk. A Hon­véd örülhet az egyik pont­nak. Játékosai csalódást okoztak, talán csak Andrusch mutatott válogatott formát, ami sok mindent elárul. Az eredményen túl, a mutatott játék, a lelkesedés, a fegyel­mezettség, a taktikus meg­oldások egész sora az egriek­nél. szebb reményekre jogo­sít. Kis Szabó Ervin A bajnokság állása: 1. FTC 2 1 1 - 5-2 3 2. Békéscsaba 2 1 1 — 3-1 3 Dunaújváros 2 1 1 — 3-1 3 4. Haladás 2 1 1 — 5-4 3 5. Ü. Dózsa 2 1 1 — 2-1 3 Rába ETO 2 1 1 — 2-1 3 7. Bp. Honvéd 2 — 2 — 3-3 2 Siófok 2 — 2 — 3-3 2 9. Pécs 2 1 — 1 1-1 2 Vasas 2 1 — 1 1-1 2 Eger 2 — 2 — 1-1 2 12. Videoton 2 1 — 1 1-2 2 13. Debrecen 2 — 1 1 2-3 1 Tatabánya 2 — 1 1 2-3 1 15. MTK VM 2 — — 2 1-4 — 16. ZTE 2 — — 2 0-4 — Juniorok BUDAPESTI HOVÉD— EGER SE 1—0 (0—0) Kispest. Gránit-pálya. V,: Nagy II. J. Bp. Honvéd: Berecz — Zen- tai. Csendes. Bukó, Bérezési (Domonkos) — Linka. Herbáiy (Bajor). Árki, Deutsch — Füle, Viczkó. Edző: Már János. Eger: Póta — Fülep, Szűcs A.. Mucza, Sipos — Deme. Csomány. Sűrű (Kóródi) - Szabó L. (Fü- iöp), Lehnert, Hodur. Edző: Ben- kö János. Az első félidőben jobbára a Honvéd támadott. Helyzeteik azonban rendre kimaradtak. Kö­szönhető ez elsősorban a jól ját­szó egri védelemnek és Póta ka­pusnak. A második félidőben az 52. percben hárította többek kő. zött Herbáiy tizenegyesét is. Amikor már az egri fiatalok le­vetkőzték megilletődöttségüket, a mérkőzés vége előtt hét perccel, egy balszerencsés góllal — Vicz­kó találatával — mégis vereséget szenvedtek. A döntetlen igazsá­gosabb lett volna. Jók: Póta, Szűcs. Hodur. Deme. A 34. játékhét helyes tipp- oszlopa: 1, 1, 1, x, x, 1, 2, 1, 1, 1, 2. 2. 2, 1, 2, 1. A területi labdarúgó-baj­nokság második fordulójá­nak mérkőzéseiről a követ­kező jelentéseket kaptuk tu­dósítóinktól: Romhány—Bélapátfalva 1—0 (1—0) Romhány, 500 néző. V.: Kálmán. Bélapátfalva: Horváth A. — Zsólyom (Juhász), Barta A., Torbavecz, Cseh — Bóta. Józsa, Horváth T. — Csaná­di, Horváth J., Fenyves. Ed­ző: Fodor Pál. A mérkőzés sorsa a 18. percben dőlt el: Vajda jobb oldalon ugrott ki és senki­től sem zavartatva a sarok­ra lőtt, 1—0. A találkozó további érde­kesebb eseményei. A 23. percben Horváth T. hagyta ki a mérkőzés legnagyobb helyzetét, aki zavartalanul vezethette kapura a labdát, ám 8 méterről gyámoltala­nul a kapuvédőbe lőtt. A 83. percben Pilinczky labdája már túljutott a bélapátfalvi portáson, de a kapufa men­tett. Ezt követően sűrűsöd­tek az események. A 87. percben Kunczot reklamálá­sért a játékvezető kiállítot­ta. Egy perccel később Feny­ves előtt adódott még lehe­tőség az egyenlítésre, át Is fejelte a labdát a kapuson, az irányzókkal azonban ez­úttal is baj volt. A látottak alapján az Épí­tők gárdája mindenképpen rászolgált volna az egyik pontra, ehhez azonban a helyzetek értékesítésében ja­vulni kell... St. Síküveggyár—Hatvan 1—0 (1—0) Hatvan, 600 néző. V.: Pecze. Hatvan: Sipeki — Kom- játi, Tóth, Sáfrán (Zombori). Hartmann — Hegedűs, Gö- möri. Sima — Veiland, Be- nyó, Turcsányi. Edző: Trei­ber Rudolf. A győztes gól a 15. perc­ben született: egy baloldali beadást Sipeki Tolnai elé ütött, aki az ajándéklabdát biztosan helyezte öt méter­ről a hálóba, 1—0. Jó iramú mérkőzésen a rutinos vendégcsapat a ko­rán rúgott góllal meglepte az alakulófélben levő, passzív csatárjátékot nyújtó HKVSC-t. A vendégek győzelme an­nak ellenére is megérdemelt­nek mondható, hogy a hat­vani Zagyva-partiak többet támadtak. Nemcsak az ifjúság köré­ben van szükség szemlélet- változásra a testedzést ille­tően. A társadalomnak konk­rét elvárásokkal kellene fel­lépni ezen a téren. Amíg ez nem következik be, addig nem várható előrelépés. Megfelelő jelentőséget kell kapnia a sportnak csak úgy érhető el komoly, valódi ered­mény. Addig csak a meg­szállottak maroknyi csoport­ja dolgozik ebben a formá­ban egészségének megőrzé­séért. Az összegész szemléletvál­tozásának eredménye lehet­ne a szülők példamutatása. Sajnos, a családokban szóba se kerül a testnevelés, a sport megítélése. A felnőttek a gyermekkori játék folyta­tásaként kezelik csemetéik mozgásigényét. Ezzel jelen­tőségét veszíti a kérdés, s azt vallják: ha nincs kedv. akkor nem szabad erőltetni a dolgot. Pedig ha olyan te­vékenységeket, elfoglaltsá­gokat, sportágakat egyálta­lán a mozgásigényt kielégítő szórakozásokat keresnének a kicsinyek számára, ame­lyekben sikerélményekre te­hetnének szert, örök életre Jók: Dudás. Gyetvai. Tol­nai, Rusznyák, ill. Zombori, Hartmann. Sima. Ifik: Hat­van—St. Síküveggyár 5—1. Szendi László St. Kohász—Apc 3—0 (1—0) Salgótarján. 300 néző. V.: Luterán. Apc: Hegedűs — Jakab, Szőke L„ Eckert, Illés — Szőke I., Kiss Cs„ Janik (Kovács J.) — Farkas, Fo­dor B„ Jambrik (Jancsó). Edző: Országh János. A gólok történeté. 22. perc: sorozatos hazai támadások után Poór a vendégvédelem hibáját kihasználva vezetés­hez juttatta a Kohász-gár­dát, 1—0. 50. perc: a jobb oldalon elfutó Sisa éles be­adását Poór az elmélázó He­gedűs mellett a hálóba fe­jelte, 2—0. 65. perc: jobb oldali szögletet nem tudott hárítani Hegedűs, s a jól helyezkedő Poór ismét fejjel továbbított a kapuba. 3—0. ÍM ester hármas! A lelkesen, jól játszó ha­zai csapat megérdemelten nyert az önmagát még min­dig kereső Qualitál gárdájá­val szemben. Jók: Czékmány, Oláh. Stark, Poór. ill. Szőke I., Ecketrt, Szőke L. Ifik: 4—2. Jambrik Tamás RECSK—OLEFIN elma­radt. Az ifjúsági mérkőzést, amelyet a Recsk 6—0 (2—Ól­ra nyert az Olefin ellen, nem követte folytatás. Mint azt Gál Mihály tudósítónk jelen­tette, Tálas játékvezető nem találta rendben az Olefin játékosainak igazolását, s így nem vezette le a mér­kőzést. A meglepő a dologban, csak annyi, hogy ebben az osztályban már nem először fordul elő hasonló eset. Az orvosi igazolások milyensé­megalapoznák a sport szere- tetét. A kellemes fáradtságot jelentő szórakozásból elöbb- utóbb értelmük nyíladozá- sával rájöhetnek a gyerekek a testkultúra jelentőségére. Mindezen célók elérése érdekében nagyon sokat te­het az iskola. A tanidőben történő foglalkoztatások azonban a jelenlegi rend­szerben nem nyújtanak erre biztosítékot. Nincs rá ele­gendő idő. Az oktatási intéz, mények legalább azt átvál­lalhatnák a siker érdekében, hogy felhívnák az apukák, anyukák figyelmét a hiá­nyosságokra. Tudatosítani kellene a szülőkben, hogy a megannyi túlóra ellenére is időt kell fordítaniuk a testedzésre. Egyszerűen nem mehet a gyermek rovására a mára már általánossá vált pénzhajsza. Mindenképpen több időt kell eltölteni együtt az ifjakkal. A legnépszerűbb sportágakkal kezdve elvinni olyan rendezvényekre, ahol élsportolók eredményes mun­kája ösztönzőnek hathat. S itt elérkeztünk egy má­sik nagyon fontos kérdéshez, a propagandamunka színvo­nalához. Nem elegendő gét, a pecsétek alakját egy­szer s mindenkorra tisztázni kell! Kazincbarcika—Gyöngyös 2—1 (1-1) Gyöngyös: Szakmár — Molnár, Mádi. Jerem. Vágó. Jakab. Ferencz, Soltész, Vaj­da, Nagy, Patócs. Edző: Sző­ke Barnabás. A gólok története: 5. perc: Orlóczki a jobb oldalról mintaszerűen ívelt a vendé­gek kapuja elé, és a jó ütem­ben érkező Bartuska 7 mé­terről a hálóba fejelt, 1—0. 24. perc: nagyot hibáztak a hazai védők, és Patócs 5 méterről könnyedén gurított a hálóba, 1—1. 62. perc: a jobb oldalról beívelt labdát Kerekes lőtte kapura, lövé­se a kapuvédőről kipattant, és 5 méterről Búza kotorta azt a hálóba, 2—1. Az alakulóban levő bar- cikai gárda nagy küzdelem­ben nyert a bajnokaspiráns ellen. Jók: Kondás, Bartus­ka. ill. Molnár, Jerem, Pa­tócs. Kösárik Nándor A Mátra-csoport további eredményei: H. Papp J. SE —Borsodi Bányász 5—1 (3—0), Sajóbábony—Edelény 1—1 (1—1). Recsk—Olefin SC elmaradt, Bp. Ép. Volán —'Nagybátony elmaradt. A bajnokság állása: Megjegyzés: *=a B. Épí­tők Volán—Nagybátony ta­lálkozóra egy későbbi idő­pontban kerül sor. mert a borsodiak külföldön szere­pelnek. **=a Recsk—Olefin SC mérkőzés a vendégek hibájából elmaradt, mert a játékvezető nem találta rendben az orvosi igazolá­sokat. 1. K.-barcika 2 2 — — 4-1 4 2. St. Síküveg. 2 2 — — 3-1 4 3. H. Papp J. SE 2 1 1 — 6-2 3 4. SKSE 2 1 1 — 4-1 3 5. Hatvan 2 1 — 1 6-1 2 6. B.-falva 2 1 — 1 2-1 2 7. Sajóbábony 2­2 — 3-3 2 8. Edelény 2­2­2-2 2 Romhány 2 1­1 2-2 2 10. Olefin SC 1 — 1­2-2 1 11. Nagybátony* 1 — 1 — l-l 1 Recsk** 1­1 — 1-1 1 13. Gyöngyös 2­1 1 2-3 1 14. B. Ép. Volán 1 —­1 0-2­15. Romhány 2 1 — 1 1-7 — ugyanis plakátokkal telira­gasztani a környezetet, új­ságcikkek garmadával bom­bázni az olvasót. Ami a leg­döntőbb lehet, az az élmény. Rossz példaként az olimpiai ötpróbát hozhatnánk. Arány­talanul nagy jelentőséget kap, az energiák túl nagy részét köti le, de eredmé­nyessége korántsem vetek­szik a befektetett munka ér­tékével. Ez sem volt több, egy kampányakciónál, amit ennek a formának a má­sodik éve bizonyít leginkább. Amíg a budapesti téli túrán 1985-ben négyezren vettek részt, addig 1986-ban közel a felére csökkent ez a lét­szám. Sokszor önmagunkat csap­juk be a sportrendezvények létszámjelentéseivel. Pedig ezek a számok semmitmon­dóak. Hiába vesz részt több ezer szervezett „sportolni vágyó” egy-egy rendezvé­nyen. Ez nem elegendő. Eredményről kizárólag csak akkor beszélhetünk, amikor a mozgás kényszerré válik. olyan igénnyé, ami semmi mással nem pótolható. (Vége) Honfi Gábor A z első egri szurkolók — még a csapatot is meg. előzve —, már négy óra körül megérkeztek Cse. pelre. Mint köztudott a mér­kőzés 19 órakor kezdődött. A kis társaság azonnal felmérte a terepet. Mivel néhányunkon kívül ekkor még alig, alig voltak a lelátón nagy vita alakult ki arról hogy hová foglaljanak helyet Végezetül az első „csatát** a hangadó nyerte Méghozzá azzal a le hengerlő érvvel, hogy oda kell ülni, ahol a legutóbb is egy pontért szurkoltak az egriek, nek. Oda invitálták a tudósitől is, aztán szép sorban oda­jöttek a többi Heves megyéből A szurkoló érkezettek is Nem voltunk sokan. Mégis ahogy teílek a percek, úgy nőtt az egriek szurkoló tábora Az előmérkő- zésrői ottmaradt semlegesek is átszállingóztak az „egri szektorba”. Először csak a pi­ros—kék színek miatt szurkol tak a csepeliek az újoncnak majd elismerően bólintottak. Aztán arról érdeklődtek, hogy ki is az a vékony gyerek 2_ es számmal a hátán, aki vé_ gigszáguldozza a pályát. Meg hogy is hívják a csapatkapi­tányt, aki olyan okosan tart ja a labdát? Vagy ki az a ro­bosztus, aki csereként jött be, s miért nem kezdő ember? Meg az a könnyűsúlyú közép­hátvéd mindig ilyen pontosan érkezik_e? Ilyen szívesen ritkán osz­totta meg a figyelmét a kis egri társaság Csak öt perccel a mérkőzés lefújása előtt vá­laszoltunk bosszúsan. Az a kérdés pedig így hangzott: Ki az a göndörhajú srác^ aki a mérkőzés legnagyobb gól. helyzetét hagyta ki? Ilyen a szurkoló: telhetetlen. A vé­gén azonban örömünket sem. mi nem rontotta el. A csepe­liekkel együtt boldogan kiál. toltuk: szép volt fiúk! 16. Apc 2-------2 0-9 — D iáksport (II.) A szülők példamutatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom