Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-14 / 191. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 14., csütörtök 3. Versengő építők Óriás lesz... Az osztrák Voest Alpine céggel közösen egy MT—9-cs óriás kotrógépet építenek a Mátraaljai Szénbányák Visontai Thor ez Külfejtéses Bányaüzem komplex szerelőbrigádjai. A gép egy műszak alatt csaknem 1300 köbméter meddőt fejt, vagy szenet termel. Várhatóan november re készülnek el a szerelésével, ezután a saját „talpain” indul leendő munkahely éré. Képünkön Bognár Attila, Domoszlai Zoltán a járókocsi kerekét szerelt... (Fotó: Szabó Sándor) LASSÚ FEJLŐDÉS Megyénk gazdasága - a revizor szemével A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóság Heves Megyei Igazgatósága a megyei irányító- és társszervek részére rendszeresen nyújt pénzügyi és egyéb információkat. Az igazgatóság nemrég adott tájékoztatást a Heves Megyei Tanács végrehajtó bizottságának. Tájékoztattuk a testületet feladataink növekedéséről, munkánk eredményeiről, tapasztalatainkról. Röviden erről szeretnénk beszámolni a lap olvasóinak Is. Sokáig, ha a piac szót hal-, lőttük, a közgazdasági alapfogalom mellett legtöbbünk fejében egy vásárcsarnok színes forgataga jelent meg. Ma már azonban a leghétköznapibb cikkeket vásárlókat is megérintik a piacgazdálkodás törvényei. A hiány gondja, a választók öröme kicsibeiKis, nagyban is érzékelhető, talán a szerteágazó- an nagy építési piacon a legjobban. Az utóbbi néhány év döntő változása, hogy kialakult, létezik és működik az építési piac, összhangban a népgazdaság-irányítás törekvéseivel. Legfontosabb jellemzőit a szereplők alkotják: a megrendelők és a vállalkozók, és ezek újszerű kapcsolata, mert köztük az egyezség feltételeit már nem írják elő központi szabályok, hanem a kínálat és a kereslet szabályozza megállapodásukat. Az építési piac működésének látható jele a verseny. Erre kényszerülnek azok a vállalatok, amelyek szabad kapacitásaikra nem könnyen találnak vevőt. Olyat már sehogyan sem, amelyik fut utánuk, mert mindenhol csökkent a fizetőképes megrendelők száma, s egy-egy szakmában, például a mélyépítésben, egyformán sújt minden vállalkozót a gond: hol szerezzen munkát saját embereinek. A szerkezetépítők is többen vannak, mint amennyinek biztonsággal jut megrendelés, és ha nem képesek a megváltozott piaci igényekhez igazítani kapacitásukat, akkor ezzel a nehezebb megélhetés bizonytalan útját is választják. Minderről a szorult helyzetről kevés tapasztalattal rendelkeznék azok, akiknek munkájára még mindig nagy a kereslet. A szakiparosok ma is jó árat kérhetnek tudásukért. Az építési piac kialakulása után több évtizedes gyakorlattól vehettek búcsút az építési folyamat résztvevői. Akiknek a korábbi munka- kijelöléses gyakorlat kényelmes monopolhelyzetet jelentett, azok természetesen fájó szívvel kezdték az új fejezetet, és szoktatták magukat a vállakozói magatartáshoz, amikor már nem elfogadni kell a megrendelést, hanem megnyerni. A helyszín, ahol mindez történik, a versenytárgyalás, Izgalmas csatározások színtere, mert árak, határidők dőlnek el itt, az ajánlatok versengése nyomán. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a korábban ezt a formát nem ismerő beruházók és kivitelezők is. egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert a versenytárgyalások lebonyolításában. Tavaly az így kötött munkaszerződések értéke elérte a 24 milliárd forintot, az előző évinek a dupláját. Nem pusztán azért, mert rendelet kötelezi az állami pénzekből építőket a pályázat kiírására, hanem mert maguk is rájöttek, hasznos dolog több jelentkező ajánlatából kiválasztani az igényüknek legjobban megfelelőt. Tavaly 741 létesítmény építésére hirdettek meg versenyfelhívást, ezek 84 százalékában versenyeztették a beérkezett ajánlatokat, és további 70 százalékuknál a megrendelő ki tudta választani a számára, illetve az építmény használói számára legelőnyösebb pályaműveket. A számok azonban nem takarhatják el a mögöttük meghúzódó lényeget: azt az óriási erőfeszítést, amivel egy szakma új pályára áll. Mert az építőknek már nem elég, ha csak szakmájukat ismerik, tudniuk kell pontosan árat kalkulálni, hogy másokéval licitálhassanak; fővállalkozóként megszervezni számos alvállakozó munkáját, gondoskodni anyagról, engedélyről és néha még a kulcsról is, amivel készre zárják a házat. Az adatok jelzik, hogy szélesedik a versenyzők és a versenyeztetők köre és az a tendencia, hogy a piaci hatások és szabályok mindenkire érvényesek lesznek. Hamar elérte például az építőanyag-gyártók korábban kényelmesnek hitt állásait is. Amíg hiány volt téglából, tetőfedő cserépből, gerendából, addig mindent eladhattak. amit megteremeltek, raktárukat a szezon végén nyugodtan kisöpörhették. Ám amióta a milliárdos értékű kapacitásbővítő beruházások nyomán a hiány helyett egyre inkább a választék lesz a megszokott, ez érzékelhetően visszahat a gyártásra, és abban a kényelmetlen helyzetben, hogy portékájuk helyett esetleg másét veszi meg a vevő, korábban elképzelhetetlen kereskedői magatartással találkozunk: árengedményt kapunk, házhoz szállítanak, garantálják a minőséget. Amint ez a túlkínálat lesz az uralkodó a kivitelezésben és a háttériparban is, ugyanezek a hatások lesznek várhatók. Mert nem központi előírásra javul majd a minőség, hanem az építők közvetlen anyagi érdeke diktálja a kifogástalan munkát. Gazdaságosabb kerékpárgyártás Még mindig nem eléggé nyereséges a hazai kerékpárgyártás, annak ellenére, hogy a Csepel Művek Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyár több intézkedést tett az önköltség csökkentésére. Jelenleg évente 260 ezer kétkerekűt készítenek — ennyi az idei terv is — de ennek csak egyharmadát, a különleges kivitelű bicikliket állítják elő gazdaságosan. A körülbelül ugyanennyi kempingkerékpár gyártása nem hoz nyereséget; igaz, már veszteséget sem. A következő években az igényesebb, s egyben drágább kerékpárok előállítását fokozzák, köztük a BMX-típusú biciklikét. Az idén az első fél évben 5300-at szállítottak a kereskedelemnek. A gyártást nehezítette, hogy a kerékpárhoz való gumikat eddig csak tőkés importból tudták beszerezni. A gyár új beszerzési forrás után kutatott, s egy lengyel vállalattal meg is állapodott nagyobb mennyiségű speciális kerékgumi szállításában. Így az év végéig újabb 3000—3500 BMX-típusú biciklit tudnak átadni a kereskedelemnek Ez is kevés az igények kielégítésére, de várható, hogy jövőre már 15 ezer ilyen kerékpár hagyja el a gyárat Az átszervezés óta eltelt időszak alatt feladataink jelentősen megnőttek, döntően a belföldi társaságok, valamint az önálló vállalatok, kisszövetkezetek számának ugrásszerű növekedése és a gyáregységek vizsgálatba vonása miatt. 1984—1985-ben a hatáskörünkbe tartozó valamennyi vállalatnál és szövetkezetnél végeztünk a gazdálkodás szabályszerűségére (mérleg- és eredményvalódiság. költségvetési kapcsolatok, vállalati alapok, számviteli, bizonylati rend) kiterjedő ellenőrzést. A pénzügyi-gazdasági ellenőrzések a költségvetési kapcsolatok, a mérlegekben kimutatott eredmény, valamint a számviteli és bizony, lati rend tekintetében több szabálytalanságot tártak fel, mint az előző — 1982—198.1. évi — vizsgálatok során. A mostani gazdasági helyzet hatására gyakoribbá váltak — főként a mezőgazdaságban — az olyan jellegű szabálytalanságok. amelyeket a nehéz pénzügyi helyzet áthidalására való törekvés, az érdekeltségi alap elégtelensége váltott ki. A mérleg szerinti eredmény módosítására leggyakrabban az árbevétel, a költségek és a különféle ráfordítások helytelen elszámolása miatt került sor. Még min. dig gyakori a saját termelésű készletek helytelen értékelése. a saját vállalkozásban végzett beruházás teljesítményértékének jogszabályellenes megállapítása. A fejlesztési források beszűkülése miatt a gazdálkodó szervek erőteljesen törekedtek arra. hogy fenntartási költségként számoljanak el beruházási jellegű munkákat is. Az alapokat növelő és csökkentő megállapítások a szövetkezeti szektorban emel. kedő tendenciát mutatnak. A vállalatok és szövetkezetek számviteli rendje és bizonylati fegyelme romlott, a hibák száma és azon belül a lényegesnek minősített megállapítások aránya növekedett. A hibák és szabálytalanságok növekedése ösz- szefüggésbe hozható a szabályozás bonyolultsága mellett a számvitel munkaigényességével. a nem megfelelő gépesítettséggel, a pénzügyi-számviteli munkakörben dolgozók létszámhiányával és nagymértékű fluktuációjával Adóhiány, adótöbblet 1984-ben 309. 1985-ben 465 belföldi társaság pénzügyihatósági ellenőrzését is végrehajtottuk. 1984-ben 2 millió 138 ezer forint adóhiányt és 413 ezer adótöbbletet állapítottunk meg. 1985-ben a vizsgált kisvállalkozások számának emelkedésén kívül a szabálytalanságok növekedése miatt az előző évinél nagyobb összegűek voltak a jegyzőkönyvezett megállapítások: 5 millió 799 ezer forint adóhiány és l millió 493 ezer forint adótöbblet. A feltárt és jegyzőkönyvekben rögzített hibák teljes körű realizálására törekedtünk. A munka hatékonyabbá tételét célozta a mulasztások súlyával arányban álló 100 százalékos bírság kiszabása. A kollektívát sújtó szankcionálás mellett megfelelő súlyt helyeztünk a személyi felelősség felvetésére és a szükség szerinti felelősségre vonás kezdeményezésére is. A gazdálkodás felelősségi rendszerének érvényesülését — témavizsgálat keretében — helyszínen ellenőriztük. Megállapítottuk, hogy a gazdálkodószerveknél a saját hatáskörünkben lefolytatott szabálysértési eljárás eredményét a felelőssé tett személy közvetlen vezetője, de esetenként a kollektíva is megismerte. A szükséges intézkedést a feltárt hibák kijavítására megtették. Nehéz alkalmazkodni A Minisztertanács, a Pénzügyminisztérium és az Ellenőrzési Főigazgatóság igényének megfelelően 1984-ben 50 egységnél 78, 1985-ben 106 egységnél 137 témavizsgálatot végeztünk. Néhány jelentősebb témavizsgálat tapasztalata a következőkben összegezhető: a vállalatok és a szövetkezetek eltérő módon voltak képesek alkalmazkodni a gazdasági környezethez, a szabályozók változásaihoz. A konvertibilis import gazdaságos kiváltásában egy-két kivételtől eltekintve csak lassú előrelépés tapasztalható. Egyes gazdálkodók a gazdaságosság érdemi javítása helyett (egyébként szabályos), könyvelési megoldásokkal — a költségek időbeli elhatárolásával, az elszámoltatás késleltetésével — odázták el a veszteségeket, vagy a valóságosnál kedvezőbben mutatták ki gazdálkodásuk eredményét Kedvezőtlen, hogy 1984- ben és 1985-ben is az egy főre jutó kereseteket nagyobb mértékben növelték, mint a nettó termelési értéket. A béradó, valamint a létszámcsökkentést ösztönző keresetszabályozási formák bevezetése ellenére sem tapasztalható lényeges változás a munkaerő-gazdálkodás terén. A vagyonadó bevezetése el. lenére az állóeszközök kihasználtságának fokozása, a kihasználatlan berendezések hasznosítása vagy- értékesítése csak kevés helyen tapasztalható A szabályozók 1986 január 1-től érvénybe lépett változása várhatóan tovább élénkíti a használt állóeszközök értékesítését. A felhalmozási adó az eddiginél megfontoltabb beruházáspolitikára ösztönzi a gazdálkodókat. Újabb vállalkozások A vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásában egyre jelentősebb helyet foglalnak el az új gazdálkodási formák. A vállalati gazdasági munkaközösségek és szakcsoportok teljesítményei meg mindig nem jelennek meg a vállalatok, szövetkezetek teljesítményének. termelékeny, ségének, hatékonyságának növekedésében. Többnyire csak a nyereség növekedésében mutatható ki a hatásuk. A vállalati gazdasági munkaközösségek munkaszervezési megoldásainak hasznost. tósára nem történtek megfelelő intézkedések. Hasonlók tapasztalataink a szerződéses és jövedelemérdekeltségű üzleteknél, a kereskedelem és a vendéglátás területén. Az új vállalkozási formák száma folyamatosan nő, számuk jelenleg meghaladja a 700-at. 1985-ben 181 új társaság alakult és 76 szűnt meg E kisvállalkozások szinte teljes egészében vállalatok, szövetkezetek, költségvetési intézmények részére végeznek termékelőállítást vagy szolgáltatást. A lakosság: igények kielégítésében csak csekély mértékben vesznek részt. Dr. Kovács Sándor a PM Ellenőrzési Főigazgatóságának Heves megyei igazgatója Sz. K (MTI) Milyen a bizonyítványunk? A diákok haragjának elkerülésére szükséges előrebocsátanom, hogy nem érdemjegyekről kívánok elmélkedni, hanem közös dolgaink együttes átgondolására csábítom az olvasót. Az üdülés, az idegen- forgalmi csúcs mindig jó lehetőséget kínál arra, hogy megismerkedjünk hétköznapi önmagunkkal. Hogyan lehetséges ez? Egyszerű a képlet: a kedvelt üdülőhelyeken egyszerre van jelen az őslakos és a pihenő. csak időnként szerepet cserélnek. Ha a pihenő szemével kutatjuk az őslakos cselekedeteit, akkor ráismerhetünk hétköznapi önmagunkra. Valószínűleg bántani fogja a szemünket néhány apróság. Például: olyanokat vesz észre az ember, hogy a friss, ropogós kifli, amelyet tízóraira szeretne elfogyasztani, a kelleténél is ropogósabb, merthogy belepte az út pora, amíg a nagy forgalmú út mellett. az áruház előtti arra „várakozott" hogy az üzletbe a polcra kerüljön. Természetesen a minőségromlás okát csak a korán kelők észlelhetik, de a szervezetlenség „gyümölcsével” valamennyien találkozhatunk. A példatárba illik az is, hogy a pihenő ember úgy tapasztalja, a dolgozó embert ilyen tájt nehéz tetten érni. Lazul a munkafegyelem. a szabadság mellett sok egyéb ártalom „tizedeli" a szorgos dolgozókat. Ilyenkor születhetnek aztán olyan eredmények, amilyenekről nemrég az egyik nagyközségünk vezetői panaszkodtak: arrafelé bizony rossz bizonyítványt állítottak ki önmagukról az útépítők, mert sikerült úgy „javítaniuk” az utat. hogy az árkok lassan megtelnek attól a sok lesodródott kőtől, amely gondosabb munka eredményeként az úttestbe is kerülhetett volna. Barátom mesélte, hogy a közelmúltban amiatt kellett pironkodnia, mert szem- és fültanúja volt annak: mily ékesszólóan irányítja, „boldogabb tájak" felé a történelmi városunkba látogató turistákat egy csomagmegőrző, mivelhogy az idegenek néhány órára szerették volna gondjaira bízni a hátizsákjaikat. Bizonyítványunkban szerencsére ezek nem jellemző példák, csupán foltok. De úgy gondolom, a por fölösleges a kiflin, az úton pedig jó, ha két hétnél is tovább marad meg az oda szánt kő. De az sem árt, ha személyes kapcsolatainkban figyelmesek, udvariasak vagyunk egymással legalább annyira, mint amennyire szeretnénk, hogy velünk barátságosak, megértőek legyenek mások . . . (gazsó)
