Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 2., szombat „Szőkébb környezetünkért igyekszünk tenni, de...” Beszélgetés megyénk országgyűlési képviselőinek munkájáról Nem egyszer éri az országgyűlési képviselőket az a bírálat, hogy az országos jelentőségű javaslatok, felvetések helyett munkájukban, hozzászólásukban választókerületük érdekeit tartják szem előtt. De az említettel ellentétes megjegyzések is elhangzanak: az államhatalom legfelsőbb szervébe beválasztottak nem viszik tovább a Parlamentbe választóik észrevételeit, közvetlen környezetük ügyes-bajos dolgait. Kimondva, kimondatlanul: nehéz helyzetben vannak tehát azok, akik a Tisztelt Házba delegáltak, hiszen úgy kell helytállni, hogy ne veszítsék el választóik bizalmát, de emellett elégedettek legyenek velük hazánk állampolgárai is. A Heves megyei orszáo- gyűlési képviselő- csoport vezetőiét. Kovács Andrást arról 'kérdeztük: megyénk 12 képviselője hogyan tudott megfelelni e kettős ..elvárásnak". — Az országgyűlés legfontosabb feladata a törvény- hozás — mondta. — Ennek során el kell vonatkoztatni a területi szemlélettől. A kívülálló csupán annyit lát. vagy tud az egészről, hogy az egyes ülésszakokon sokan hozzászólnak, majd szavazunk. De óriási felelősség a kézfelnyújtás. Arra fel kell készülnünk, hogy abból a témából kellően tájékozottak legyünk. Ehhez minden ülésszak előtt megkapjuk a szükséges információkat Közismert, hogy a parlament kizárólagos hatáskörébe tartozik — többek között — a a távlati népgazdasági terv és az állami költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadás elbírálása Azt megelőzően. hogy e témák napirendre kerültek volna, mi megkaptuk például a VII. ötéves tervidőszak irányelveit, majd a koncepciót. Az ülésszakok előtt az Ország- gyűlés elnöke összehívja — a törvényjavaslat előkészítését megelőzően — az állandó bizottságok elnökeit és a megyei csoportvezetőket. Itt megkapunk minden fontos adalékot. Aztán a megyei csoportgyűlésen ezt továbbítom társaimnak. De csoportüléseinkre meghívjuk a kormány illetékes tagját vagy helyettesét, alkalmanként egy-egy megyei vezetőt, akik részletes felvilágosítással szolgálnak az adott témában. Ezeken az eseményeken mindenki megfogalmazhatjo véleményét, netán a kételyeit. Fontos az is, hogy területi munkánk ne váljon beavatkozássá, akár az egészségügyről, akár a posta tevékenységéről esik szó Ezeknek az összejöveteleknek az a jelentősége, hogy kellően felkészítsen bennünket a parlamenti döntésekre. Olyan szempontból is jelentős. hogy nem egy információt összegyűjtünk a hétköznapok során, olyat, amely addig nem jutott el hivatalos csatornákon az Illetékesekhez. Ezeket természetesen elmondjuk. — A csoportüléseken többnyire már az is kiderül, hogy ki szól hozzá az ülésszakon. .Ha csak egy év távlatába tekintünk ívissza akkor is megállapíthatjuk, hogy aktívan tevékenykednek a megyénkbeliek. Mindamellett, ',hogy a különböző állandó bizottságok tagjai, .többen is szólásra emelkedtek. Milyen lényeges elemeket tettek hozzá a tárgyalt napirendhez? — Legutóbb a nyári ülésszakon. amikor a költség- vetés szerepelt napirenden, egyik társam, Zsidei Istvánná, a Recski Ércbányák által nyújtott lehetőségek hasznosítására hívta fel a figyelmet — mondta Kovács András. — Ismert, hogy jelenleg nem történik kitermelés, s a VII. ötéves terv időszakában állagmegóvással számolnak csupán. Kérte. az Ipari Minisztérium még egyszer vizsgálja felül ezt a kérdést, lehetőleg újra nyissák meg a bányát. Népgazdaságunk VII. ötéves tervének tárgyalásakor hárman 1 is szót kértünk. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság megbízásából ismeretette a törvényjavaslat bizottsági vitájában elhangzott véleményeket, javaslatokat. Kocza Imre egyebek mellett a munkafegyelem erősítését, a háttéripar hatékonyságának növelését, az üzemek eszközkihasználásának javítását szorgalmazta. Aligha vitathatóan nagyrészt saját vállalatától, az egri Finom- szerelvénygyárból hozta tapasztalatait. ahol vezérigazgató. Én többek között a selypi-medencére igyekeztem ráirányítani a figyelmet. Itt akad olyan négyezer lelkes község is. amelyben a munkaképes lakosságnak csupán tíz százaléka talál munkát. Az ingázók pedig messzire utaznak. A munkaerő helybéli foglalkoztatása mellett a másik témám az élelmiszeripar volt. Számomra nem idegen ez a terület, hiszen a Mátravidéki Cukorgyárak selypi gyárának főmérnöke vagyok. Azt vetettem fel, hogy a népgazdaság eme ágában meg kellene találni egy olyan megoldást, amely a rögzített, s a szabad áras termékek valamilyen összhangját rövid távon megteremtené. A cukortermelők számára — de sok más vállalat számára is — ez azért lényeges, mert a rögzített árú termékek előállítási költsége évről évre növekszik. E kérdés megoldásán — persze nemcsak a hozzászólásom miatt — azóta is fáradoznak az illetékes közgazdászok. — Nem egy választópolgár hiszi iazt: a képviselő legfontosabb feladata, hogy az ö, sokszor ,csip-csup ügyeit elintézze. Ha ezt nem teszi, akkor azt hirdeti, hogy nem dolgozik igazán jól, s megrendül .benne a bizalma. — Nincs előírva, hogy a képviselőnek miként kell a választókerületében tevékenykednie — mondta. — De mindannyiunkban megfogalmazódott: célszerű fogadóórákat tartani. Ezeken négyszemközt elpanaszolhatja ki-ki. ha vele — megítélése szerint — valamilyen törvénytelenség történt. ezt nem orvosolták, vagy jogos igényét nem teljesítették Ha indokolt a panasz, módunkban áll, hogy kikény- szerítsük a törvény alkalmazását. Általában személyes ügyekkel fordulnak hozzám, de előfordul, hogy valamilyen közös probléma érdekében emelnek szót. A példák skálája széles. Akad, aki azért keres fel. mert elhalálozott férje után nem 'kapja a nyugdijat. Aztán a másik azt kifogásolja, hogy a kocsma előtt rossz helyen van a kerékpártámasz. Legutóbb egy férfi azért kérte a segítségemet, hogy járjak közben az útlevele ügyében, ugyanis megtagadták tőle. Azt viszont elhallgatta, hogy azért, mert több alkalommal fülöncsípték csempészés miatt, összességében szükséges a képviselői munkának ez 1az intézménye. mert a mi közbelépésünk nemegyszer hetekkel, hónapokkal lerövidíti az ügyintézés idejét. Rendkívül előnyös változás az elmúlt ciklushoz képest, hogy a legutóbbi választásokon megyénkben minden helyen helyi, környékbeli honatyák szavaztak bizalmat. Ezáltal kényszerűen többet foglalkoznak a lakossággal, mintha mondjuk fővárosban élő emberre voksoltak volna Ügy érzem, hogy valamennyi társam a saját környezetében igyekszik a legtöbbet tenni. De le kell szögeznem az elsődleges képviselői feladat a törvényhozói tevékenység, s amikor az Országgyűlésben ezt tesszük felül kell emelkednünk a helyi érdekeken. Homa János Életmód és kispolgáriság Soha életemben nem voltam beteg — mondta egy televízió- interjúban a kitűnő író, és mivel ő maga is tisztában van vele, hogy kevés hatvan egynéhány éves ember dicsekedhet ilyesmivel, nem rejtette véka alá a titkot: véleménye szerint hogyan érhetjük el mi is ezt az irigylésre méltó állapotot. Elmondta, hogy soha nem ivott, dohányozni is csak keveset dohányzott — majd ezt az egészséghez vezető életmódot röviden így foglalta össze: mindig nagyon kispolgári életmódot folytattam! KÉSZEN KELL LENNIE A „nagy gyomrú vá mosgyörki Ez a megfogalmazás meghökkentett és elgondolkodtatott. Mert, habár az író (mellesleg: humorista) ezt olyan mosollyal közölte, aminek az érzékeltetésére írásban idézőjeleket vagy zárójelbe tett felkiáltójeleket szoktunk használni (mintegy figyelmeztetve az olvasót, hogy a szó vagy a fordulat nem a megszokott értelmű) — már ebből a mosolyból is meggyőződhettem róla, hogy bizony, vannak, akik ezt az életmódot kispolgárinak tekintik. Holott egyszerűen csak józannak vagy mértéktartónak kell neveznünk. A kérdés ezzel az életmóddal kapcsolatban kettős. Az egyik az, hogy valóban kispolgári-e — tehát azoknak az embereknek a jellemzője, akiket a tőkés társadalmi rendben kispolgároknak nevezünk. A másik kérdés, hogy a szó mai értelmében is kispolgári-e, vagyis olyan jelenség, amelyet elítélünk, amely szemben áll a mi társadalmunk emberének életmódjával. Ma ugyanis a kispolgári jelző egyértelműen rosszalló, elitélő. így azt nevezzük, ami véleményünk szerint nem szocialista. Nos, itt a zavarok és ellentmondások forrása. Mert szinte mindenkinek a véleménye szerint más-más jelenségek sorolhatók a kispolgári címszó alá. Abban mindenesetre egységes az álláspont, hogy amit kispolgárinak nevezünk — rossz és elítélendő. És most jön a logikai búk. fene: sokan megfordítják a sorrendet, és nem azt Ítélik el. ami kispolgári, hanem mindent kispolgárinak bélyegeznek, ami az egyes em~ berek szemében rosszallóit vagy elítélendő. így lesz kispolgári a hosszú hajviselet vagy a farmernadrág, amely pedig csak egyszerű divat- jelenség, múló bolondéria; így kiáltják ki kispolgári jelenségnek a kutyatartást és még sok mást, ami esetleg valóban elítélendő — csakhogy egészen más okból. Nem árt itt emlékeztetni rá, hogy a kispolgárságon a tőkés társadalomban egy meglehetősen bonyolultan rétegződött embercsoportot értünk, amelybe elsősorban a kistulajdonosok tartoznak: a kisiparosok, a kiskereskedők, a kisparasztság, de az alkalmazottak és az értelmiség egy része is. A kispolgári magatartás gyengeségei — a kicsinyesség, a szűklátókörűség, a gyávaság, az anyagiasság és a többi — természetesen ennek a rétegnek a tőkés társadalomban fennállt gazdasági-társadalmi helyzetéből fakadtak. De ne feledjük el, hogy a kispolgárságot a tőkés társadalomban például az is jellemezte, hogy igen szorgalmas volt! Annyira, hogy a felső társadalmi rétegek szemében többek között éppen ez tette lenézetté a kispolgárságot! A kispolgár léte, amely többnyire bizonytalan volt, munkájára épült — ezért a kispolgárok túlnyomó többsége lelkiismeretesen, szorgalmasan dolgozott: gondoljunk elsősorban a parasztságra, de a kisiparosokra, kiskereskedőkre, kistisztviselőkre is. Hogy ez a szorgalom a tőkés rendszer szorításában született és mintegy a szükségből csináltak erényt, amikor a szorgalmat annyira tisztelték — megint más kérdés. Helytelen tehát a kispolgárit egyértelműen megbélyegző és elítélendő fogalomnak tekinteni. De, amint nem minden rossz, ami kispolgári — ugyanúgy nem minden kispolgári, ami rossz. És voltaképpen itt kanyarodom vissza az idézett író által ironikusan említett, de sokak által komolyan gondolt „kispolgári életmód” fogalmához. Az anyagi gondoktól szorongatott kispolgárság erényt csinált a szolidságból, és valóban gyakran élt úgy, amint az író említette: nem ivott, nemdohányzóit — sokuknak nem is tellett rá. Csakhogy ez a józan, mértéktartó életmód, ha kispolgári volt is abban az értelemben, hogy a kispolgárok éltek így, egyáltalán nem kispolgári a szó mai, vagyis elítélendő értelmében ! Ha a túlzottan visszahúzódó. zárt és elszürkült életvitelt megbélyegző jelzővel akarnánk illetni, nyárspolgárinak nevezhetnénk. De vajon az-e a józanul mértékletes életmód? A munkásmozgalomban például az antialkoholizmusnak komoly hagyományai vannak; hogy újabban a közvélemény nem ítéli el az alkoholizmust olyan mértékben, amennyire az a szocialista társadalom fejlődése szempontjából kívánatos volna, hogy lábra kapott és megtűrtté vált a névnapok ürügyén rendezett ivászat — ez még nem jelenti azt. hogy most már a józan, mértéktartó életmódot (amelyet szerencsére azért mégiscsak a lakosság többsége folytat) bárki is elítélhetné. — Azért tartottam szükségesnek példaként éppen az alkoholizmust kiemelni, mert hallottam már olyan becsmérlő megjegyzést — például névnapot, kinevezést, új évet ünneplő munkahelyi összejöveteleket —, amely a nem ivót kispolgárinak nyilvánította. Holott a mértékletes, józan, egészséges életmód csakúgy, mint a szorgalom és szerénység, nem kispolgári csökevény, hanem alkotó eleme a szocialista életmódnak P G P Túl a községen. jókora köhajításnyira ott a tsz-ta- nya. Mellette ezüstös színű óriási hengerek magasodnak az ég felé. Ezek a gabonasilók. Egy részük már a helyén várja, hogy teljesíthesse a feladatát, hat pedig még a „földön kuksol". Az állványzatát most betonozzák. A daru fülkéjében Éder József figyeli a zsaluzatnál dolgozók hangját: ők irányítják a gém mozgását és a betont tartalmazó konténer működését. A Vizép dolgozói ők. Naponta harmincán járnak ide autóbusszal Egerből. — Ena Rákóczi-indulóra ébredek — mondja Járdán István művezető —. aztán irány Füzesabony. majd Gyöngyös, hogy ideérhessek Vámosgyörkre a munkatársaimmal. — Miért ez a kacskarinpózás? — A vállalatnak saját munkásjáratai vannak, és az emberek különböző községekben laknak. Az egyiküket itt. a másikukat ott vesszük fel. — Naponta ide és oda? Nem fárasztó ez? — Eddig még se szombatunk. se vasárnapunk nem volt. A munkának mennie kellett, mert szeptember 15re készen kell lennünk. Különben is. három évig voltam Algériában és azután ez a kis kényelmetlenség...? Megtudtam hogy a hat silót is a hét két utolsó napján a helyére teszik aztán megépítik még az úgynevezett Réder-csatornát és a kapcsolóházat majd a kiszolgáló utat. A betont helyben keverik az ipari vasútvonal pedig az alapanyagszállítását teszi lehetővé. Kerestem a tanácsi építők villanyszerelőit is akikről a Heves Megyei Gabo- forgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója Fodor Sándor úgy beszélt, hogy minden szava csak dicséret volt. Hozzátette. nemcsak az idén dolgoznak a silók építésén, a korábbi munkájuk is kifogástalan volt. A villanyszerelők azonban akkor máshol járhattak, nem Vámosgyörkön. — Tavaly elkészült Kápolnán egy hatezer tonnás tárolónk, ez a vámosgyörki tizenkétezer tonnás lesz. Világbanki hitel alapján folynak a munkák. Alvállalkozóként még részt vesznek a mi gmk-s csoportjaink is a feladatok végrehajtásában. ami sok szempontból előnyös. A gépek, berendezések egy része import, másik részét pedig a Mezőgép kecskeméti gyárában állít ják elő — tudtam meg Fodor Sándortól. Az, hogy iitt minden a legmodernebb lesz, magától értetődik. — Még húsz év múlva is megmutathatjuk bárkinek ezeket a silókat — büszkélkedett az igazgató. Ha már a tárolóról beszél • gettünk, megkérdeztem, hogyan állnak a raktározás; lehetőségekkel. A következőket tudtam meg: állandó silókban 138 ezer .tonna gabonát tudnak elhelyezni Az ideiglenesekben 56 ezret. Ehhez jön majd a vámosgyörki 12 ezer és bérelnek a mezőgazdasági üzemekben további 50 ezer tonna elhelyezéséhez területet. Szükség- megoldással még megőriznek másik 8 ezer tonnát, és mindez teljes egészében túlhalad a 260 ezer tonnán. Elég is ennyi? A terméstől függ — hangzott a válasz. Az idén nem lesz gond. A gabona sem sok. De ahhoz, hogy nyugodtak lehessenek: szükség volna még 50 ezer tonna elhelyezésére. Hogy miből7 Ezt ne kérdezzem, mert azt ók is szeretnék tudni. A világbanki hitelre nagy szükségük volt. de azt sem adták „ingyen". A kamat is jelentős terhet ró a vállalatra. és a mostani szabályzók szerint a nyereségük ...? De hagyjuk ezt is, mert eszük ágában sincs panaszkodni Az érvényben lévő rendelkezések mindenkire egyaránt érvényesek, ök sem kivételek. nekik is az a „sorsuk", mint a többi gabonaipari vállalatnak. A lényeg most az. hogy tavaly a kápolnai, az idén a vámosgyörki tároló összesen 18 ezer tonnás elhelyezési növekedést adott, illetve ad Ez pedig önmagában is jó dolog. G. Molnár Ferenc fFotó Szántó Györgyi
