Népújság, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. augusztus 2., szombat Fluckné dr. Papácsy Edit Parányi, kétszemélyes szoba a televízió MUnnich Ferenc utcai épületében a Jogi esetek főhadiszál­lása — vagyis ott van íróasztala Koós Béla szer­kesztőnek és egy munkatársának. Főhadiszállás, mert tevékenységi területük ennél sokkal tágabb, lehet mondani, hogy az egész országra kiterjed. Olyan kicsi ez a szoba, hogy beszélgetésünkhöz egy másik helyiséget kellett keresnünk, ahol nem za­varunk és bennünket sem zavarnak. — Hűséges nézője vagyok a Jogi eseteknek, sokadma- gammal együtt. Az emberek szeretnek játszani, kipróbál­ni jogi érzéküket is. Ez le­het az érdeklődés egyik oka. A másik talán az, amit Ho­rnos György egy cikkében így fogalmazott meg: „Minden­kit érhet válóper”. — A műsor tizenöt éves. Hogyan látja a szerkesztő ezt a másfél évtizedet? — kérdem Koós Béláitól. — Szociológiai felmérések mutatták ki, hogy a jogtu­dat. a jogismeret nagyon alacsony az országban. A Minisztertanács határozatot hozott a jogpropaganda megszervezésére, ezzel az Igazságügyi Minisztériumot bízta meg. Ök megkeresték közművelődési főszerkesztő­ségünket: készítsünk műsort polgárjogi ismeretekről. így kezdődődi. Ki kellett találni, milyen legyen ez a műsor. Ne oktasson, hanem egye­di eseteken magyarázza meg a jogszabályokat. Legyen játékos, szórakoztató, isme­retterjesztő, követhető, von­ja be a nézőket. Ennek meg­felelően megtörtént esetek­ből, peranyagokból merítjük témáinkat, meg a hozzánk érkező levelekből. — A játékosságot, a nézők bevonását célozzák záró­példáik? — Igen. És ezek a példák nem egyformán érdeklik a nézőkét. Van amelyikre öt­ven levél érkezik, de van olyan, amelyikre kétezer. — Az egyes adások meg­tervezésénél mennyire fi­gyelnek az aktualitásra? — Tudnunk kell, mire fi­gyel akkor éppen az ország, milyen kérdések foglalkoz­tatják a lakosságot. De nem­csak ez határozza meg pél­dáinkat. — Kezdetben laikusokat is meghívtak az egyes adá­sokhoz, akik véleményt nyil­vánítottak a látottakról. — Igep, eleinte így volt, de a reflexiókból kiderült, hogy a nézőket jobban ér­dekli a szakértők vélemé­nye. A laikusok reagálását ma már csak a zárópéldák­ra érkező levelek ismerteté­sével érzékeltetjük. Fluck­né dr. Papácsy Edit és Ba­ranyai János, az Igazság­ügyi Minisztérium osztály- vezetői, forgatókönyvíró- műsorvezetők mellett állan­a minisztérium osztályveze­tője, és dr. Szabó Sándor, a Fővárosi Bíróság elnökhe­lyettese. A többi szakértőt a példák alapján kérjük fel közreműködésre. Örömmel mondhatom, hogy más igaz­ságügyi munkatársiakkal is harmonikus a kapcsolatunk — Van-e fogalmuk róla, kik nézik a Jogi eseteket? — A felmérésekből kide­rül, hogy a lakosság legkü­lönbözőbb rétegeméi nagy az érdeklődés. Akkor is, ami­kor a másik csatornán erős a konkurencia. — összefoglalhatjuk te­hát az eltelt 15 évet úgy, hogy a Jogi eseteket szere­tik■. sokan nézik. De hogyan tervezik a következő 15 évet? Hogyan akarják megtartani közönségüket? Akarnak-e újítani? — Az elmúlt évben sok bírálatot is kaptunk. Bizo­nyos tehát, hogy meg kell újítanunk a műsort. Hogy hogyan, arról még vitázunk. De már ebben az évben el­kezdtünk néhány új dolgot. Ilyen a Megkérdeztük rovat. a néaöfc leveleire szakértők felelnek. Így választ tudtunk adni például a vállalati köl­csön folyósításának módjá­ról, az építési tilalom hely­zetéről. Különkiadást ter­vezünk a családjogi törvény módosításáról, és már ehhez be akarjuk vezetni, hogy vi­déken ankétokat szervezünk kb. 100 fő részvételével, az adásban pedig felhasználjuk az ott elhangzó véleménye­ket. Szélesíteni akarjuk a tematikát. — Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy egy gondunk­ról is beszéljek. Rengetegen fordulnak hozzánk panaszos levéllel. Csak érzékeltetésül: 1972-ben 3943 ilyen levelet kaptunk, 1985-,beit. 16 478-at. Tragédiáktól felesleges kér­désekig mindenféle van ezekben a levelekben. Segít­séget kémek, de mi nem tudunk bírósági ítéleteket, tanácsi határozatokat meg­változtatni, nem tudunk al­koholistát megjavítani. Mi csak igyekszünk korrekt, megalapozott felvilágosítá­sokat adni. arról is, hová fordulhatnak, ahol ügyüket kivizsgálják, és a panasz jo­gossága esetében intézked­hetnek dó szakértőink dr. Eröss Pál. E M KISVENDÉGLŐ - ÉTEL NÉLKÜL? Felújítás — gondokkal Hiába tér be az Eger- baktán átutazó turista az út mentén hívogató Nefe­lejcs kisvendéglőbe. A boltvezető csak itallal, ká-' véval kínálhatja, ám ha egy jó ebédre vagy va­csorára vágyik, bizony egy községgel tovább kell mennie. — Nagyobb gond. hogy a falu közétkeztetésének meg­oldása is a mi feladatunk lenne — tájékoztat Fűzi László, a szerződéses üzlet vezetője, amikor az ellátás hiányosságait hozom szóba. — Legalább naponta száz adag ételre biztos vevőt találnánk, hiszen az öregek napközi otthonát is nekünk kellene ellátnunk, j ilyenkor nyáridőben az itthon va­kációzó diákok is igénybe vennék szolgáltatásainkat. Csakhogy 1985 januárjától a Köjál nem engedélyezi a fő­zést az elavult, korszerűtlen épületben, ahol ráadásul a mosogatáshoz szükséges vi­zet sem tudjuk biztosítani. — A forgalomra most sem panaszkodhatom — folytatja az üzletvezető. — Az vi­szont természetes, hogy ha a konyhát üzemeltetnénk, na. gyobb lenne a bevétel és bő­vülne a vendégkörünk is. Az Eger és Vidéke Áfész ígérte, hogy még ebben az évben elkezdik a felújítást. Az óvoda konyhája tágas, világos. A higiéniai követel­ményeknek is megfelelő. S a közismert vízhiány ellenére egyelőre még meg tudják oldani a főzést, mosogatást. Simon Andrásné vezető óvó­nő azért nem hiába aggódik: — Három konyhai dolgo. zónk számára jelentős meg­terhelést jelent, hogy kétszer annyi ételt kell készíteniük itt, mint amennyire a he­lyiségeket tervezték. Az óvodai létszám 70 körül van, de mi látjuk el az öre­gek napközijét és tanév ide­jén az iskolait is. A köz­egészségügyi hatóságok ép­pen ezért — jogosan — előír­ták egy húselőkészítő helyiség kialakítását. Fő a fejem, ho­gyan oldjuk meg, melyik te­remből vegyünk el, hogy meg tudjuk csináltatni. S főleg miből! Mata József tanácselnök részletesen ismeri a problé­mát. s bővebb felvilágosítás­sal szolgál. — A Nefelejcs kisvendég­lő korszerűsítését a tervek szerint már márciusban meg kellett volna kezdeni. Az eg­ri áfésszal közösen egy jobb megoldáson gondolkoztunk Lelkészünk hajlandónak mu­tatkozott arra, hogy a kert­jének egy részét átengedje a közösség javára, természete­sen méltányos szerződés alapján. Így az egri és siro- ki út elágazásában lévő, je­lenlegi élelmiszerbolt helyén felújítással, átalakítással lét­rehoznánk egy kisvendéglőt, amely már megfelelne az igényeknek. Oláh Kálmán, az Eger és Vidéke Áfész kereskedelmi főosztályvezetője ismeri a baktaiak gondját: — A múlt év decemberé­ben a megyei tanács keres­kedelmi osztályának kezde­ményezésére a körzetünkhöz tartozó községek vezetőivel a VII. ötéves tervre vonat­kozóan egyeztető értekezle­tet tartottunk. A kölcsönös megállapodásokat dokumen­tumok rögzítik. E szerint az Eger és Vidéke Áfész vál­lalta Egerbaktán a vendéglő rekonstrukciójának teljes költségét, míg a helyiek a környék rendezésére tet­tek ígéretet. Hogy miért nem kezdtünk a munkála­tokhoz? Oka a következő: gyorsan csak átmeneti meg­oldáshoz juthatunk. A mos­tani Nefelejcs felújításával csak 100 fős konyhát alakít­hatunk ki, ha a nagyobb tervünk sikerül —. hogy az élelmiszerboltot bővítsük —, ott már akár 250 adag ételt főzhetnek naponta. Ez a hosszú távú elképzelés per­sze nehezebb, de végleges megoldást jelent. Egyelőre mindkét variációval foglal­kozunk. Az utóbbihoz szük­ségünk van telekbővítésre Tekintve, hogy ez egyházi tulajdon, meg kell szerez­nünk a szükséges engedélye­ket. Ha ez meglesz, jövő ta­vasszal megkezdhetjük az építkezést. Így hát egyelőre úgy tűnik, ha kicsit később is. de lesz az egerbaktaiak- nak éttermük. Később, de jobb ...! (jámbor) A parád palóc­házban... ... az idén is sok látoga­tó járt. Az egykori pa­lócház az 1800-as évek körül épült. Eredetihez hasonló állapotában em­léket állít a mátrai pa- lócságnak, megőrizve azok egykor használt tárgyi emlékeit (Fotó: Szabó Sándor) EGY TÖRTÉNELMI ÉLETÚT A Budai Önkéntes Ezred hatvani katonája Ring Lajos nem gondolta 1942-ben, hogy negyven évvel később azon fognak vitatkozni a történészek, vajon a Horthy-rendszer fasiszta volt-e vagy sem. ö akkor a saját bőrén tapasztalta, milyen az ellenforradalmi rendszer termé­szetrajza. Az első leckét akkor kapta, amikor a hatvani rendőrkapitányságon félholtra verték a detektívek — más helyett. Ennél is tanulságosabb volt, hogy miután kiderült a té­vedés, elnézést kértek tőle, mégis néhány hét múlva ugyanezek a rendőrök felje­lentették garázdaságért. Ár­tatlanul letartóztatták, és statáriális katonai bíróság elé állították, ahonnan csak a véletlen folytán szabadult meg büntetés nélkül. Köz­ben azonban három hónapon át tartották vizsgálati fog­ságban. Pedig Ring Lajos ekkor még nem volt kommunista. Nagyapja gazdatiszt volt; apja Ring Károly kőműves­pallér; nagybátyja Ring Kál­mán építészvállalkozó, ö ma­ga 4 polgárit végzett, majd kitanulta a kertész szakmát. Nem sokáig dolgozhatott, mert a második világháború -kitörése után többet volt ka­tona, mint civil. Szerencséjé­re a frontra nem vitték, mert mint családfenntartót pót­tartalékosnak minősítették, és mint távbeszélő a légvé­delmi tüzérségnél szolgált idehaza, de nem akárhol, ha­nem a perécesi bányatelepen, majd a diósgyőri vasgyár­ban. Nagy hatással volt rá a ruszin munkaszolgálatosck szenvedésének látványa, akik a gyárban saját -rongyaikban dolgoztak, zsákdarabokba bur­kolt lábakkal, éhezve. Ér­ték más hatások is: látta a diósgyőri munkások hábo- rúellenes plakátjait és röp­céduláit: szabadságra ha­zamenve látta a Hajtva n bombázásakor leégett ha­zukat: látta az édesanyját. akinek összeégették az ar­cát és a karját a gyújtóha­sábok; látta a gettóba zárt hatvani zsidókat; s megint megkapta á rendőrpofono­kat, amikor a gettóbői ki­csempészett leveleket akar­ta továbbítani. Ring Lajost nem vitték ki a frontra, a front jött hozzá. 1944 novemberében kaptak parancsot, hogy vo­nuljanak vissza a közeledő Vörös Hadsereg elől. Elő­ször a budaörsi repülőtér védelmét kelett ellátni az alakulatnak, aztán Budára vezényelték őket. Itt élte át az ostromot. Látta a nyila­sok gyilkosságait, a néme­tek esztelen pusztítását, tu­dott a szovjet parlamente­rek meggyilkolásáról. 1945. január 25-én esett fogságba. Rettenetesen ele­gük volt a háborúból. Még­is, amikor feltették neki a kérdést, hogy akarnak-e a szovjet katonák oldalán harcolni, ő is igent mon­dott. Néhány napi pihenő után ismét felszerelték őket. Kapták puskát, kézigráná­tot. A sapkarózsa alá piros szalagot, a bal karjukra tíz centi széles fehér szala­got. Kiadós kosztot véte­lezhettek. aztán irány a frontra. A németek és a nyilasok a csapdába esett vadállat elszántságával védekeztek. A Budai önkéntes Ezred nagyon sokféle katonából toborzódott. Nem rendel­keztek megfelelő harci ta­pasztalattal, de kezdetben a felszerelésük is elmaradt a németekétől. Két-három nap múlva átvették a tapaszta­latokat a szovjet katonák­tól. Ring Lajos a Déli pálya­udvarért vívott harcban esett át a tűzkeresztségen az önkéntes ezred katonája­ként. A pályaudvar elfogla­lása után félnapi pihenő kö­vetkezett. Ekkor kapták meg az orosz nyelvű igazolást is, miután bebizonyították, hogy nemcsak szavakban, de ténylegesen is kiveszik ré­szüket a fasiszták elleni harcból. Ez az igazolvány azóta is megvan: „Igazol­vány R ing Lajos magyar hadseregbeli tizedes ré­szére arról, hogy ö azon óhaját fejezte ki. hogy a Vörös Hadsereg oldalán har­coljon a német bitorlók el­len. Ezen igazolvány érvé­nyes a 61 231. számú katonai alakulat működési terüle­tén. A 61231. számú kato­nai alakulat parancsnoka: Novikov. 1945. február 8. 40. szám.” 1945. február t3-án véget ért a Budapest felszabadí­tásáért folytatott harc. Ezen a napon dőlt ki Ring Lajos is a küzdők sorából, ö ma­ga ígv írt erről önéletraj­zában : „Tíz óra tájban egy la­pos tetejű egyemeletes vil­lába mentünk be., én az épület vár felöli hátsó ol­dalán lévő éléskamra abla­kán. egy padf éléről kinéz­tem. Elszörnyedve láttam, hogy tőlünk 150—200 méter­re (velünk szemben) tank tank melleti, közöttük köny- nyűlövegek, golyószórók. Itt nyüzsög a németek utol­só embertömege, ,'és ontják felénk a tüzet. Leugrottam a pádról és akkor az élés­kamra ajtaja mögül egy né­met liszt ugrik elő, hosszú csövű pisztollyal. A mellet­tem álló Szovjet katona el­kapta a karját, én elhajol­tam, de a tőlem egyméterre lévő pisztolyból két lövés ér­te a bal tállamat.” Hamarosan Kecskemétre vitték a szovjet hadikór­házba. Negyvennégy napi gyógykezelés után ért ha­za. Hatvanba. Mi ‘történt aztán? Élte a felszabadult, dolgozó em­berek életét. A földosztás­kor földet topott, de nem sokáig gazdálkodott. 1945. decemberében már a MÁV hatvani kertészetében dol­gozott, mint segédkertész Később főkertésznek nevez­ték ki és innen ment nyug­díjba, 1980-ban. Időközben tagja lett a pártnak is. A felszabadítás érdekében ho­zott áldozatát nem titkolta, de nem is dicsekedett vele. Még az ellenálWk szövetsé­gébe sem kérte felvételét Ügy érezte, ha másoknak nem jut eszébe . . . Hosszas győzlködés után csak azzal a meggondolással járult hoz­zá ezen sorok közléséhez, hogy a bajtársa'knak állít­sunk emlékét: volt egyszer egy Budai önkéntes Ezred, amelynek több mint 2500 katonája között Ring Lajos is vérét adta Magyarország felszabadulásáért. Németi Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom