Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 12., szombat 7. A színház nevelőereje nélkülözhetetlen Interjú Kiss Sándorral, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkárával Az egri Gárdonyi Géza Színház művészeti igazgatója három évre szóló szerződésének felbontását kérte, az új évadban a Vígszínház rendezőjeként dolgozik. E rövid hírre felfigyeltek megyén belül és kívül, a nézők és a színházi szakmához tartozók egyaránt. Több fórumon hangzottak el ezzel kapcsolatos beszélgetések, nyilatkozatok, köztük olyanok is, melyek kételyeket ébresztenek a színház további sorsa iránt. A z ilyen esetben gyakran elhangzó kérdésekre választ várva kerestük fel Kiss Sándort, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkárát, aki köztudottan sokat tett azért, hogy újból önálló intézményként működjön Thália egri otthona. Mint színház- látogató is egyike a legszorgalmasabbaknak, hiszen alig akadt olyan előadás, amikor hiányzott volna a nézőtérről Alap a továbbhaladáshoz — Hogyan vonná meg az önállósodás óta eltelt időszak mérlegét, beváltotta-e ez a döntés a reményeket? — A Miskolci Nemzeti Színházzal való közel két évtizedes, „házasság” után, másfél éve működik az egri Gárdonyi Géza Színház független intézményként. Az eltelt idő arra még nagyon kevés, hogy messzemenő következtetésekre alkalmas tapasztaltatokat összegezzünk, hiszen az önálló társulattal rendelkező színház újrateremtése időt, türelmet és folyamatos munkát igényel. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy az eddig történtek igazolták döntésünk helyességét, volt értelme elindulni az önállóság útján. Ez az elhatározás ugyanis találkozott a város és a me. gye színházszerető közvéleményének álláspontjával Mint emlékezetes, az első lépés az volt, hogy 1985. január 1-től a szépen felújított épületben független költségvetéssel dolgozó, befogadó-bemutató színház kezdte meg munkáját, a társulatalapítás — időben belátható, de pontosan be nem határolt — perspektívájával. Szervezetileg egységet alkotva a korábban amatőr együttesként nagy sikereket arató Harlekin bábegyüttessel és az Agrúa Játékszínnel. Az elmúlt másfél évadban több kitűnő előadást láthattak a nézők: több mint húsz társulat mutatkozott be, köztük a Katona József Színházé, a Vidámszínpadé, a Vígszínházé, a Játékszíné, de ki kell emelni az Állami Balettintézetet és a Szovjet Déli Hadseregcsoport művészegyüttesét is. A magyar színházművészet képviselőin túl külföldiek is színpadra léptek, emlékezetes volt ezek közül a leningrádi Kirov Balett fellépése — számomra az ő produkciójuk jelentette az igazi nyitányt —b s lenyűgöző volt a népi hagyományokat őrző vietnami Cheo Színház produkciója. Sikert aratott a két saját rendezés, a Pirandello-da- rab és a nívódíjjal elismert Csongor és Tünde. Miközben diplomát szereztek a bábművészek, három bemutatójuk és az ezt követő hetvennégy előadásuk szép közönségsikert és szakmai elismerést hozott. Ezt igazolja a Hófehérkéért kapott nívódíj is. A nyári játékoknak is kedvező ,vOlt a fogadtatása. Mindez megfelelő alapot teremt továbbhaladáshoz: az önálló társulat feltételeinek megteremtéséhez. Maradt a csapat — Távozott a művészeti igazgató, Szikora János, aki a közönség és a színházi szakma közvéleménye számára fémjelezte ezeket az eredményeket. Mit jelent ez a változás? — A művészeti igazgató három évre kötött szerződést Heves Megye Tanácsa műve* lődési osztályával, s most másfél év elteltével kérte annak felbontását, amit munkaadói teljesítettek. Én személy szerint sajnálom, hogy Szikora János megválik az egri színháztól, mert tehetséges művészembernek, jó rendezőnek tartom. Ha kellő türelme van, s tehetségével párosul megfelelő színházszervezői adottság, továbbra is hasznos munkát végezhetett volna Egerben. Ehhez megfelelő feltételeket és önállóságot biztosítottunk számára. Nem tartom tragédiának, a sors különös csapásának, hogy munkáját máshol kívánja folytatni, ugyanis a színház nem egy ember ügye. A megkezdett munka eddig is — abban bízom, ezek után is — csapatmunka volt és az kell, hogy legyen. Igaz, a csapatból egy szerepéből adódóan meghatározó személyiség kivált. De maradt a csapat. Az eltelt idő alatt egy megbízható szervező, gazdasági és technikai stáb alakult ki, amelynek nagy része volt az eddigi eredményekben. Vállalták és magas szinten teljesítik nem könnyű feladatukat. És maradt a közönség, s az a politikai és állami vezetés, amely elkötelezte magát döntésével az önállóság mellett. S úgy gondolom, hogy aki- írt pályázat alapján sikerül majd megtalálni azt a művészeti vezetőt és színházigazgatót, akik képesek továbbmenni, továbbvezetni a színházat a megkezdett úton. Ebben látom a jövő biztosítékát. Fogadni vagy teremteni — Többen úgy vélekednek, hogy nincs szükség önálló társulatra, hiszen ha „lefölözzük” a színházi évadot, az ország legjobb előadásait láthatjuk itt. Mi indokolja a további lépéseket? — Ha vendégtársulatok hoznak előadásokat, azokat csak egyszer vagy kétszer játszhatjuk. Így az érdeklődők közül sokan kívüj’reked- hetnék a nézőtérről. Természetes módon igény van arra, hogy egy-egy darabot többen láthassanak. A saját együttes többször is bemutatja produkcióit. Ám a későbbiekben is kötődnénk a hagyományokhoz, s más színházak fellépéseivel színesítenénk a kínálatot. így részesei lehetnénk a színházi vérkeringésnek, meg olyasmit is hozhatnánk, ami itt nem születhetne meg, így például operákat. Lényeges szempont az is, hogy a megye más településeire is el kell jutnia a művészeti ágnak, s ezt a feladatot is csak egy itt működő önálló társulat tudja megoldani. Különben is: egy al- kotóműhöly szervesen illeszkedne be Eger és a megye életébe. Sokkal többet nyerhetünk ezzel a szervezeti formával, mint az első pillanatban gondolnánk. Anyigalag sem ró lényegesen nagyobb terheket ránk, mint a befogadás, mert nem olcsó egy-egy kész darab szállítása. Az alkotóműhely — Olyan véleménnyel is lehet találkozni, hogy felesleges gazdasági nehézségeink közepette ennyi fáradtságot, pénzt, „ölni” a színházba, hiszen akadnak fontosabb dolgok is. Miért lényeges ma a színház? — Amikor elhatároztuk, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház a jövőben önálló intézményként dolgozik, tudtuk: mindé: nagy áldozatot, energiát, erős akarattal végzett munkát követel. De vállalta a város és a megye. Ha valaki gazdasági gondjainkat emlegetve feleslegesnek tartja ezt a közös munkálkodást, akkor téved. A színházművészet mindig fontos szerepkört töltött be, óriási nevelőerőt jelent. Máshol és Egerben is. Az igazi színház — márpedig mi ilyet akarunk — tisztes küldetésre vállalkozik. Nemcsak szórakoztat, hanem humánusabb. Emberré is nevel, az egymás iránti megértés szellemét propagálja. Művészi eszközökkel szól fontos társadalmi és politikai kérdésekről. Nemcsak feltár, hartem elkötelezetten állást is foglal. Töprengésre, s hosszabb távon cselekvésre is késztet. Az effajta alkotóműhely kialakítását szorgalmazzuk, amely színpadra állítja a jelennek is sokat mondó hazai és külföldi klasszikusokat, s az egyértelműen értékes kortárs műveket. Azt is reméljük azért is dolgozunk, hogy a színház a művészet minden eszközével hasson, tömörítse majd a művészet más területén tevékenykedőket is. Azaz: kisugárzó erejű szellemi centrummá váljon, amely jótékony hatását igényességre sarkalló voltát mindenütt érzékelteti. őrizve a hagyományokat nem húzódozva az újtól, továbbfejlesztve valamennyi arra méltó elképzelést. Meggyőződésem, hogy ez olyan cél, amely valamennyiünket lelkesíthet, arra ösztönözve, hogy a pillanatnyi gondokat fölszámolva — ilyenek mindig voltak és lesznek is — lépjünk előbbre. — Gyakran jár színházba? Milyen előadásokat néz szívesen, mint néző, mikor elégedett? — Az előző kérdésre adott válaszban erről már részben szóltam. Azt az előadást szeretem, amely egyensúlyt teremt, kapcsolatot a gondolatok és a nézők között. Amelyben a rendező közvetíti és felismerteti az író üzenetét is. Ügy, hogy érezzem: nekem, rólam is szól a példázat. Segít megérteni a világ dolgait, a másik embert, nagyobb megbecsülést vált ki egymás iránt. Híve vagyok a kísérletezésnek is, ha az nem öncélú, ha tekintettel van közönségére. Mint néző ilyen színházban érzem magam otthon, s munkámból adódóan ilyen alkotóműhely megteremtését segítem. Gábor László noha. azóta szépségkirály nő-váMűhely a szegedi Dóm téren A szegedi Dóm téren megkezdődtek a július 18-tól augusztus 20-ig tartó Szabadtéri Játékok előkészületei. Valóságos óriási műhely most a tér. Munkához láttak a díszletkészítők. ugyanakkor átfestik a 6 ezer személyes nézőteret is (MTI-fotó — Tóth Béla) i Mindennapi nyelvünk Szemet szúró szóhasználat...# A szókezdő mássalhangzók összecsengésével megformált betűrímes címmel két dologra is utalni kívántunk. Egyrészt: egyik olvasónknak az igazát is erősíteni akarjuk, másrészt: napjaink nyelv- és szóhasználatának egy sajátos jelenségére és gyakorlatára hívjuk fel vele a figyelmet. Levélírónk is emlegette „szúrja a szememet” szólásszerű szókapcsolatunkat. Tehát nem tetszik neki, helytelen és szokatlan, sőt bántó és bosszantó, hogy számára ma már nemcsak az élőbeszédre építő nyelvhasználatban. s a bizalmas, a közvetlenebb hangú társalgási nyelvben, hanem a sajtó hasábjain is szerephez jutnak belső indokoltság nélkül a stílustörést, sőt a stí- lustalanságot is eredményező nyersebb és durvább szó- használati formák. Hogy ez valóban mennyire gyakori nyelvhasználati jelenség és gyakorlat, tanúsítja gazdag példatárunk is: „Az író gyakran kiszól a könyvből, s értésére adja az olvasónak, hogy az esztétikumra ő bizony köp” (Kritika, 1985. 4. sz.). — „Az első adandó alkalommal még jobban kiszúrnak majd velük” (Magyar Nemzet, 1986. máj. 29.). — „A rendezéssel és a leleményes szerkesztéssel hozza helyre azt, amit az ihletnélküliek elszúrtak" (Magyar Nemzet, 1985. szept. 4.). — „A személyes kapcsolat az egyetlen biztosíték a pofáraesés ellen” (Népújság, 1985. jún. 14.). — ,.Egy bogaras különc ember, aki csaknem kőkorszaki körülmények között gyártja a maga üdítőital márkáját, s ezzel természetesen beleköp a Cola-cég levesébe." (Magyar Nemzet, 1986. jún. 12.). Értekezleteink és vitáink is tanúskodnak arról, hogy az alantasabb hangulatú szavak egész garmadája jut nyelvi szerepekhez. Íme, a példatár: kiszúr, kitol, kibabrál stb.. A köznyelvibb szintű becsap, beugrat, rászed, lóvátesz, falhoz állít szósor is inkább a bizalmas és a közvetlenebb hangú társalgási nyelvhasználatba illő nyelvi formák példáit szolgáltatja számunkra. Bár önmagában véve nem nagyon gusztusos ez a nyelvi alakulat: Beleköp a levesébe (változata: beíéköp a táljába), bizonyos beszéd- helyzetekben érzékletesebben kifejezi rosszallásunkat, mint ez a hivatalosnak tetsző szürke megfogalmazás: rosszindulatúan meghiúsítja valakinek a tervét, a szándékát. A közélet fórumain azonban válogatnunk kell a nyelvi eszközökben: a környezettel, az alkalommal és az elérendő céllal összhangban. Még az érzelmileg színezett mondatokat is csak terhelik pl. ezek az argószerű szókapcsolatok: átvertek bennünket, nem jól dumáltuk meg, majdnem fejre álltunk, nem jól lett kispekulálva, igyekeztünk minden lefetyet elkerüLni, ki akartak készíteni bennünket, tökegyedül maradtunk problémáinkkal, tötyörészés- sel semmire se megyünk, kiszúrtunk magunknak egy jó üzletet s akkor lettünk céklafejűek. amikor ezzel is palira vettek minket stb (Értekezletek hozzászólásaiból.) A rostára tett nyelvi formák arról is bizonykodnak, hogy a szemet szúró szóalakok mellett se szeri se száma a fület sértő szavaknak, szókapcsolatoknak is élőszó- beli megnyilatkozásainkban. Dr. Bakos József Elment egy lány
