Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-07 / 158. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 7., hétfő 3 Félévi gyorsmérleg az árakról Öt százaléknál tartunk Elérkezett a félév: épp ideje tehát ismét, ahogy szoktuk, mérleget vonni. Mit sikerült elérni a terv időarányos célkitűzéseiből. mely területen maradtunk adósak teljesítésével. Mindennapi életünkben természetesen az árnövekedés ütemére figyelünk leginkább; arra, hogy mennyivel többet fizetünk ugyanazért az áruért bevásárlásaink során, avagy hány hónapig, netalán évig kell takarékoskodnunk egy szi. nes tévére. Az idei esztendő mindere tekintetben fordulópont a gazdasági reform történetében, hiszen a kormányzat a korábban meghirdetett antiinflációs politika részeként a fogyasztói áremelkedést 5 százalékos szinten kívánja tartani a hatóságilag szabályozott, tehát kötött áraknál. Időarányosan teljesült Mi teljesült ebből? Az első félév statisztikái nagyjából egyező, időarányos áremelkedést mutattak, alig valamivel több mint 5 százalékkal növekedtek a hatóságilag szabályozott fogyasztói árak. Ez mindenképpen megfelel tehát a tervezett szintnek, ám nagy hiba lenne, ha pusztán egyetlen szám alapján bírálnánk el, vajon megvalósult-e az antiinflációs gazdaságpolitika. vagy sem. Hiszen éppen a magyar gazdaságtörténet ismer olyan időszakokat, amikor a hatóságilag szabályozott, tehát kötött árak nem emelkedtek, viszont alig sorakozott áru az üzletek pultjain. (S olykor alapvető termékeket hivatalos áron nem lehetett kapni, a szabadpiacon viszont a megállapítottnál sokkal többért árulták. Ez az úgynevezett rejtett infláció, amely szétzilálja a gazdaság belső struktúráját, mert felmérhe- hetlen, irányíthatatlan.) Az antiinflációs gazdaság- politika — amelyet tavaly hirdetett meg a kormány — célja, hogy több mint fél évtizedes sorozatos áremelkedés után a gazdaság növekedésére, a hatékonyság javulására alapozva teremtse meg hosszabb távra is az árak növekedését mérséklő mechanizmust. Kínálkozott egy másik lehetőség is: az árstop, amikor az árak befagyasztásával szintén a kívánt mértékre lehetett volna csökkenteni az áremelkedést. Ám ez nem alakította volna át a gazdaság szerkezetét, ami nélkül elképzelhetetlen mindenfajta antiinflációs politika sikere. A hangsúly tehát a gazdaság teljesítményének növekedé. sén, a belső szerkezet átalakulásán van. Ha az antiinflációs politikáról beszélünk, annak sikeres vagy sikertelen voltát próbáljuk megítélni, akkor ezeket a mutatókat kell szemügyre venni Kevesebb munka, több fizetés? Sajnos, ebből a szempontból már nem egyértelműen pozitív a kép: az állami szektor első féléves teljesítménye elmarad a tervezettől. Nem elsősorban a naturális mutatók alakultak a vártnál rosszabbul, inkább nagyon nehezen halad a hatékonyság növelése, a nyersanyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazása, a munkaidő jobb kihasználása, s a sort folytathatnánk tovább. A gazdaságpolitika másik fő célja teljesült, a külső egyensúly megmaradt, de az export emelkedése bizony elmarad a várttól, ahogy a cserearányok sem javultak. Vagyis, mind több és több termék exportálása révén érhetik el a vállalatok a korábbi bevételt. Tehát kevesebb áru marad itthon, miközben a vásárlóerő a teljesítményeket és a tervezettet is jócskán meghaladó ütemben áramlik ki. Nem véletlen, hogy a kormányzat néhány közvetlen intézkedéssel próbálta megakadályozni a teljesítménnyel nem arányos jövedelmek kiáramlását. Ha az így vásárlóerőként kiáramló milliárdok mögött nem áll megfelelő teljesítmény, akkor veszélybe kerül az antiinflációs politika, sőt, megindul az áremelkedés. Talán e néhány probléma felvázolásából is jól látható, milyen nehéz a gazdaság adott helyzete mellett az egymásnak olykor ellentmondó célokat megvalósítani. De az teljesen egyértelmű, hogy akár az egyensúly megőrzéséről, akár az antiinflációs politika sikeréről beszélünk, csak a gazdaság teljesítményének radikális növelése, a szerkezetátalakítás felgyorsítása hozhat hosszabb távon eredményt. Enélkül elképzelhetetlen, hogy akár a legtökéletesebb szabályozás elérje, amire vásárlóként mindannyian várunk: az üzletben legalább a kötött árak hónapokra, sőt, netalán évekre stabilak maradjanak. L. M A FOGYASZTÓK ÉRDEKÉBEN Mindennapi élelmiszereink védelmében Pillanatkép a jól felszerelt laboratóriumból Szele Ernöné a liszt sütőipari értékét vizsgálja műszer segítségével Milyen az üdítőital minősége, erre keres választ a desz- ti lláció során Kőteleki Dé- nesné kor-, a konzervgyárból, a sütőipari, a gabonaipari, a húsipari vállalattól, vagy a dohánygyárból gyűjtik be és arra kiváncsiak, hogy készítőik eleget tesznek-e az élelmiszertörvényben előirt követelményeknek. Tehát műszeresen bizonyítjuk, ha van hiányossás és fontos információkat szolgáltatunk róluk számítógépes értékelés alapján. Ezt a fogyasztók védelmében tesszük, azért, hogy a megvásárolt élelmiszerek garantáltan jó minőségűek legyenek. Miután hatósági feladatot is ellátunk, így az ellenőrzés során feltárt hiányosságokat nemcsak jelezzük, hanem figyelmeztetést, fegyelmit, súlyosabb esetekben szabálysértési eljárást is kezdeményezünk. Mi ezzel is szeretnénk érvényt szerezni annak a sokszor hangoztatott fogyasztói érdekvédelemnek, hogy a vásárló a pénzéért valóban ió minőségű élelmiszert kaphasson. — Ezzel tehát bőrűit az állomás feladatköre. Emellett a hagyományos tevékenység is megmaradt. — Természetesen, az állategészségügyi munka, a fokozott járványvédelem és az exportfelügyelet, továbbá az állatkórházi tevékenység. örömmel mondhatom, hogy Heves megyében az elmúlt több mint egy évtizedben nem volt járványos állatbetegség. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs mit javítani a munkánkon. Ezért arra törekszünk, hogy az üzemi állatorvosokkal összefogva, csökkentsük a gazdaságokban az állatelhullásokat, ezek miatt bekövetkezett veszteségeket. Nem kis feladat ez, de sokat javíthatunk vele. Mentusz Károly A gondolat nem új. Ezelőtt három esztendővel, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Elelmiszerhigiéniai Ellenőrző Szolgálata, a megyei élelmiszer- és vegyvizsgáló intézetekből, valamint az állategészségügyi állomásokból szervezeti korszerűsítéssel hozták létre azt az országos hálózatot, melynek része a Heves Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellen- őrzö Állomás is. Miután akkoriban Pest. Heves és Tolna megyében nem volt erre megfelelő központ, így a szükebb hazánkban előállított élelmiszereket, élvezeti cikkeket Miskolcon vizsgálták meg. Változott azonban a helyzet, s július 1. óta mindezt már Egerben végzik. Hogy mi történt, vegyük sorjába az eseményeket. Aki ebben segít, dr. Kőházi István, a Heves Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer- ellenőrző Állomás igazgatója. — A MÉM vezetése elhatározta, hogy 1984 januárjától, fokozatosan, az említett három megyében is megfelelő költségvetési támogatással létrehozza az álelmiszer- ellenőrző laboratóriumait, így lett ez Hevesben is, pontosabban Egerben, a Szövetkezet utcában. Állomásunk területén alakítottuk ki a korszerű vizsgálóhelyeket. Ennek tervezését 1984-ben az Agrober Heves megyei kirendeltségének dolgozói készítették el. A kivitelezést pedig a tanácsi építőipari vállalat végezte, miután a versenytárgyalás során másoknál kedvezőbb ajánlatot tett. A megyei párt- és tanácsi vezetés az első pillanattól nagy figyelemmel kísérte és segítséget nyújtott a csaknem 18 millió forintos beruházás megvalósításához. — Az új létesítménnyel mennyire elégedettek? — A kétszintes, modern épületben, amely az említett három megye közül elsőként készült el, a raktárak és a szociális helyiségek is helyet kaptak. Ugyanakkor berendeztük a laboratóriumokat is. Több mint négymillióért vásároltunk bútorokat, valamint műszereket, mondhatom a legkorszerűbbeket. Az épületet a kivitelezők határidőre, az idén március 29-re átadták és a hiánypótlások után április végén jó minőségben. kellően felszerelve üzembe is helyeztük. Sikerült a személyi feltételeket is biztosítani a zavartalan munkához. Szakképzett vegyészmérnökök és technikusok vesznek részt ebben, tehát nagy reményekkel láttak a tennivalókhoz. — Mit vizsgálnak? — Heves megye gazdaságában kiemelkedő helyet foglal el az élelmiszeripar, amely mennyiségben is sokféle terméket állít elő. Ezeket pedig mind megvizsgáljuk a bor kivételével. így a húsokat és hentesárukat, a tejet és tejterméket, a kon- zerveket, a cukrot, a kenyeret és pékárukat, a szikvizeket, az üdítőitalokat, égetett szeszféléket, a dohányipari termékeket, hogy csak a legfontosabbakat soroljam. Tulajdonképpen a munkát két fő részleg végzi. így a minőségellenőrzők tevékenysége a helyszínen a gyártó üzemekhez kötődik. Ezért állandóan figyelemmel kísérik a gyártási folyamatokat, azt, hogy pontosan betartják-e a technológiai előírásokat. Mennyire fordítanak gondot a 'szabvány szerinti csomagolásra, nem kevésbé az árucikkek tárolására és szállítására. Mindezek az említett dolgok ugyanis befolyásolják a termékek minőségét. A másik az úgynevezett analitikai részleg, amely laboratóriumainkban műszerek segítségével folytat az élelmiszermintákból rendszeres vizsgálatokat. Ezeket a gyártóktól, például a cutortT rvF A barátság első kongresszusa „Vasárnap már a kora reggeli órákban tömegesen érkeztek a Zeneakadémiára a kongresszus résztvevői. Már jóval a kezdés időpontja előtt zsúfolásig megtelt a nagy hangversenyterem olyannyira, hogy a későbben érkezőknek már csak a folyosókon jutott hely.” Negyven évvel ezelőtt, 1946. július 9-én a Szabad Nép e mondatokkal kezdte tudósítását a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság első országos kongresszusáról. Az ekkor egyéves szervezet — mint a neve is tanúsítja — a szovjet kultúra magyarországi megismertetését és népszerűsítését tekintette a legfontosabb feladatának. Az 1945 nyarán alapított MSZMT elnökségében találjuk Szent-Györgyi Albertet, Zilahy Lajost, Bajor Gizit, Kodály Zoltánt, Illyés Gyulát, Szakasits Árpádot és a magyar kulturális élet számos más kiválóságát. A négy évtizeddel ezelőtt — 1946. július 6. és 9. között — megtartott kongresszuson a felszólalók elismeréssel szóltak a társaság nemes hivatásáról, s már bizonyos eredményekről is beszámolhattak. A kultúra kereteit azonban csakhamar szétfeszítette a bővülő együttműködés sok-sok új hajtása. Az 1949-ben Magyar—Szovjet Társaság névre keresztelt szervezet már a két ország és nép közötti sokoldalú kapcsolatok ápolására és elmélyítésére tette a hangsúlyt. 1957 után a tömegmozgalomként tevékenykedő Magyar—Szovjet Baráti Társaság a politikai felvilágosítást és nevelést tűzte célul. Az MSZBT mindenütt jelen van, ahol kapcsolatok szövődnek magyar és szovjet emberek, vállalatok, városok vagy akár megyék között. Sokan vannak, akik egy barátságvonattal megtett szovjetunióbeli utazás felejthetetlen élményeit őrzik. Az elmúlt évben hetvenezer közép- iskolás izgulta végig a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedő fordulóit. Az egyetemisták és a nyelvtanárok között népszerűek a nyelvi továbbképző tanfolyamok. Mindez csupán néhány részterülete az MSZBT szerteágazó tevékenységének. A magyar—szovjet együttműködés a munkahelyeken, a kis közösségekben kovácsolódik őszinte barátsággá. Jelenleg az MSZBT-nek 1800 munkahelyi tagcsoportja van szerte az országban. A testvérüzemek között gyakoriak a tapasztalatcserék, a baráti találkozók. Példás együttműködés alakult ki a Magyar Optikai Művek és a moszkvai 1-es számú Cragyár között; a két gyár közös szocialista munkaversenyt szervezett az elmúlt években. Az Ikarus székesfehérvári gyára évtizedes kapcsolatot tart fenn a vorosilovgrádi mozdonygyárral. Magyarországnak valamennyi megyéjét testvéri szálak fűzik egy-egy szovjet területhez, autonóm köztársasághoz. A városok között is gyümölcsöző az együttműködés. A Szovjetunióról és a szovjet emberekről szinte valamennyien őrzünk kedves emlékeket, kellemes benyomásokat. Ebben nagy szerepe van a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak, amely most ünnepli első országos kongresszusának negyvenedik évfordulóját. H. K. Rackanyájak a Hortobágyon A honfoglaló őseink által is ismert, egyik legrégebbi háziállatunk a rackajuh ismét szaporodik a Hortobágyon. Jelenleg már három rackanyáj legel a pusztán, közöttük talán a legszebb a Magyar Rackajuhtartó Egyesület petneházi állománya. A juhokat a több mint öt évtizedes gyakorlattal rendelkező Rácz István számadó juhász gondozza (MTI-fotó. Oláh Tibor) (Fotó: Perl Márton)
