Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. július 7., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Örökzöld mű Regen láttam ilyen, nagy­szerű mű, ennyire sikeres tévés adaptációját, mint a múlt hét csütörtök estéjén vetített 33 névtelen levél volt. A szerző a romániai ma­gyar irodalom méltán jeles­nek minősített képviselője. Megszállottja a félre soha nem magyarázható, a min­dig egyértelmű, a folyvást konkrét és kézzelfogható igazságnak, s konokul hisz abban — szerencsére nincs egyedül —, hogy a sokszor diadalmas Rossz felett hosz- szú távon csak győzhet az élet egyetlen értelmét adó Jó, amely szülője, hajtóere­je minden valódi értéknek. Az ilyen szellemben fo- gantatott írások nemcsak a mának, nemcsak egy ország­nak szólnak, hanem általá­nos emberi mondandójuk mindenütt aktualitást köl­csönöz nekik. Pályám pedagógusként kezdtem, így hát személyes élményeimmel is hitelesít­hetem a megrázó sztori va­lóságízeit, azt, hogy az int­rika, a kisstílű fondorkodás, a pitiáner karrierizmus azok egyéniségét is lezülleszti, tönkreteszi, akik megszállot­tái. Az ilyen légkörben hát­térbe szorul az alkotó tevé­kenység, a karakterformálás nemes feladatköre, itt csak az a lényeges, hogy a pilla­natnyi csatákat ki nyeri meg. A szavak elvesztik iga­zi tartalmukat, a gyermeki lélek pallérozása sokadrangú teendővé válik, s minden acsarkodó félben elvész a többé vissza már nem sze­rezhető kincs: a hamisítat­lan emberség, amely a tiszta lények napjait, csele­kedeteit bearanyozza. Ezt hangsúlyozza az alko­tó, méghozzá úgy, hogy tel­jes szellemi fegyverzetben lép a porondra. Az általa ábrázolt események a hat­vanas években játszódnak egy romániai magyar isko­lában. Tegyük hozzá: különböző variációkban megtörténnek nálunk is, így hát az előbb sorjáztatott tanulságok na­gyon is megfontolandók. Ke­zelhetjük őket mementóként is, mert a művész érettünk is perlekedik. Rendkívül szimpatikus és szerény nyilatkozatában mentegetődzik amiatt, hogy nem rukkolt ki semmi újjal. Nincs szégyenkeznivalója. Ismeri a jellemeket, a tömö­rítés szabályait, a cselek­ményszövés titkait, egyszó­val ritka tehetség. Minek hódolna múló divatoknak, amelyek legtöbbször a gon­dolati ürességet próbálgat­ják ügyetlenkedve takargat­ni. Neki erre nincs szüksége. Ezt sejtette meg Radó Gyu­la rendező, s valamennyi színész, mert olyan produk­cióval ajándékoztak meg minket, amellyel két-három évente legfeljebb egyszer ta­lálkozunk a képernyőn, olyan tévéjátékkal leptek meg va­lamennyiünket. amelyből egyetlen kockát se lehetne vágni. De jó lenne minél hama­rabb találkozni ezzel a stáb­bal, s azzal a Méhes György- gyel, aki nem először lopta a szívünkbe magát! Pécsi István Ó, a Balaton ... Sokat beszélünk a televí­zióban is így nyáridőben a Balatonról, így van ez jól, hiszen már az ember a pusz­ta látványtól is lehűl, eset­leg lebarnul. Vagy legalább­is kipirul az arca a felhábo­rodástól, ha értesül a keres­kedői visszaélésekről. Leg­utóbb a Hétvége monstre műsora idézte fel a szépsé­ges szép tó legújabb arcát, utá­na pedig a Kék fény árnyal­ta tovább ezt a képet. A többség csak ezek alap­ján tudja megítélni, hogy milyen élet folyik ilyenkor a magyar tenger partján. Kellőképpen megajándéko­zott bennünket a kamera távlati felvételekkel, vígan úszkáló hajókkal, fürdőzők- kel, fedetlen kebellel napozó hölgyekkel, így aztán nem ment el végképp a kedvünk ettől a helyszíntől. Más vo­natkozásban annál is in­kább: mert az élet rendkí­vül drága, s bizony elsza­porodtak a lopások, az egyik felét apró kis épületecskék- ben űzik, amelyekre ilyen feliratokat tesznek: Halsütö­de, Fagyialtos stb. A má­sikat enyveskezű, hol ama­tőr, hol profi bűnözők kö­vetik el, akik minden moz­dítható tárgyat elemeinek. Persze, a bírónő azt mond­ja a Kék fényben, hogy mindez csupán néhány eset, s mi csak erre figyelünk föl, mert ez érdekel bennünket. De azért mégis elgondolkod­tató az az irány, mely felé a dolgok haladnak. Változó mindennapjaink lenyoma­ta az a néhány kép és arc, ami fölvillan a bűnügyi ma­gazinműsorban: emberi bru­talitás, érzéketlenség, pénz­éhség teszi csikrefogóvá vagy éppen gazemberré ezeket az alakokat. A néző óhatatla­nul is összehasonlításokat tesz, hol lehet az a Káin- bélyeg, ami megkülönbözte­ti az ilyen figurákat a szom­szédjától, az ismerősétől vagy éppen attól, aki az utcán ve­le szemben jön. Nehezen ta­lálunk ilyet. Pedig az ope­ratőr végigpásztáz az arcon, közelről mutatja a szemet, a kezet. Csak a végén, ami­kor a bűnéről hallunk, ak­kor bökjük oldalba az asz- szonyt: „Nézd csak ezt a su­nyit, most már ezer közül is kiszúrnám...” De még azokat sem fülel­nénk le külsejük alapján, akik azzal foglalkoznak, hogy a testüket árulják. Utcalány­ként mutattak be olyan nő­ket, akiket a bányákban rémként alkalmaznának. De aztán szóba kerülnek a Hír- háttérben az okok, a jelen­ségek mögöttesei. Tisztábban látunk, mert jön a pszicho­lógus, aki megmagyarázza az ősi mesterség minden vo­natkozását. Szerencsére hoz­záteszi: ezek általánosítható tanulságok, de az, hogy ki hogyan jut a sarokra, az már egyéni kérdés. Felmen­tés nincs, nem lehet elis­merni semmifajta magyaráz­kodást. Mert azonos helyze­tű, hasonló bajokkal küsz­ködő emberek másként és másként oldják meg problé­máikat. Vissza-visszatérő témák ezek. Ha jól megfigyelték, a nyilvánosság előtt újra és újra felidéződnek bizonyos összefüggések. Az, aki szem­léli ezeket, föl is szisszen: húha, tényleg micsoda dol­gok vannak! De aztán ha­marosan ráeszmél, hogy ugyanezt az adást milliónyi­an nézik, köztük • azok is, akik ezeket az arcpirító dol­gokat meg is akadályozhat­nák. Legalábbis azt. amit lehet: az árdrágítást, a visz- szaélést, a szemérmetlensé­get. Egy újságíró meg is kér­dezte a Kék fényben: hány eljárást indítottak ilyen ügyekben mostanábon. A válasz megnyugtató volt: nem keveset. De aztán a megnyugvást fölváltja a ké­tely: eredményesek-e ezek a „rajtaütések", hiszen a Hétvége kamerája létező gya­korlatot leplezett le, amin sürgősen változtatni kéne. Nézünk, de nem látunk? Mindenesetre kevesebbszer kellene megelégednünk a puszta látlelettel. Felháborí­tó jelenségek tudomásulvé­telével' nem javul a helyzet, akárhányszor tárjuk a tele­vízió milliós közönsége elé. Gábor László Buda visszavivása, 1686 Emlékkiállítás a Budapesti Az idén 300 éve annak, hogy a budai vár visszafog­lalásával kezdetét vette ha­zánk területén is a másfél évszázados török uralom fel­számolása. Az évforduló al­kalmából reprezentatív kiál­lítás nyílt a Budapesti Tör­téneti Múzeumban. A több részre tagolódó tárlaton idő­rendben helyezték el a török hódoltság éveinek. Zrínyi ás Thököly harcainak, a bécsi udvar első felszabadító had­műveleteinek anyagát. A központi téma természetesen maga az 1686-os ostrom. A várat császári és német bi­rodalmi, bajor, brandenbur­gi, szász, valamint olasz, spa­Történeti Múzeumban nyol, francia, angol, svéd önkéntes csapatok foglalták vissza. A harcokban 15 ezer magyar katona is részt vett. s a parancsnokok között is több magyar tisztet találunk Mint a gazdag festmény-, metszet-, érem- és könyv- anyag tanúsítja, az ostrom európai ügy volt, s a közvéle­mény híreket várt Magyar- országról. Buda eleste tulajdonkép­pen eldöntötte a magyaror­szági hódoltság sorsát. 1686 jelentős fordulatot hozott az ország, és főleg a főváros történetében. Megindult Pest és Buda újjáépülése, a la­kosság gyarapodása, a ke­reskedelem és az ipar sze­Vajon ki viselhette annak idején ezt a páncélt? repe. A kiállításon erről a korszakról is tájékozódha­tunk röviden, befejezésként képet kapunk arról: hogyan él ez o kor a művészetekben és a köztudatban. (Fotó: Koncz János) A magyarázó térképeket, korabeli leveleket, metszete­ket, török és magyar fegyve­reket fölvonultató kiállítás október 5-ig tekinthető meg. A tömegkommunikációról Egri szerző könyve a propagandistáknak Közgazdász vándorgyűlés Pártunk elmúlt évben tartott XIII. kongresszusa határoza­tának az „Ideológia, művelődéspolitika, szocialista életmód" fejezetében többek között a következő megszívlelendő mon­datot olvashatjuk: „A tájékoztatásban jobban ki kell hasz­nálni a napjainkban mindinkább terjedő új technikai esz­közöket.” Ez a megállapítás nemcsak a tájékoztatásra vonat­kozik. hanem a propagandamunkára is. Ezért nem véletlen, hogy az utóbbi időben a könyvkiadók, a folyóirat-szerkesz­tőségek egyre többet foglalkoznak a tömegkommunikáció eszközeinek a propagandamunkában való intenzívebb hasz­nosításának kérdéseivel. A propagandamunka si­kerének egyik döntő felté­tele a jól felkészült propa­gandista személye. A propa­gandista nem tud eleget ten­ni a mai megnövekedett kö­vetelményeknek a tömeg­kommunikációs eszközök fel- használása nélkül. Ehhez ad nagy segítséget dr. Nagy Andor, egri főiskolai tanár, a témakör országosan ismert szakemberének a napokban megjelent: „A tömegkommu­nikációról propagandisták­nak" című könyve. A szerző az eddigi szakiro­dalomra és saját kutatásaira támaszkodva bontotta ki té­máját. Mondanivalóját 8 fe­jezetre tagolta. A logikai kö­vetelmények szerint elő­ször a témakör fogalmait tisztázta. Világosan körül­határolta és értelmezte, hogy mit értünk kommuni­káción. tömegkommuni­káción, s mi tartozik a tömegkommunikációs esz­közrendszer körébe. Ezt kö­vetően a tömegkommuniká­ció jellemzőiről és funkciói­ról írt. Majd vázolta, hogy a tömegkommuniikácós esz­közöknek milyen szerepe van a tömegkultúrában és a politikai műveltségben. A fogalmak tisztázását, az elvi alapvetést követi a szerző könyvében az egyes eszközök részletes elemzése. Természetszerűleg először a legrégebbi, s a legelterjed­tebb eszközről: a sajtóról szólt. Miután röviden írt annak születéséről és hazai vonatkozású történetéről, mondanivalóját a sajtó po­litikai szerepének vázolásá­val és a politikai oktatásban való felhasználási lehetősé­geinek bemutatásával foly­tatta. A sajtót követően a könyv jelentőségét méltatta a poli­tikai oktatásban. Majd a politikai könyvkiadásról és az ilyen jellegű könyvek terjesztésének kérdéséről be­szélt. A sajtó, a könyv — mint legrégebhi kommunikációs eszközök — szerepének tár­gyalását követik a modern, tipikusan XX. századi ta­lálmányok: a film, a rádió és a televízió. E közismert modern eszközök a politikai oktatásban egyre nagyobb szerepet kapnak. Érthető te­hát hogy a munka készítő­je anyagának mintegy fe­lét szánta ezek jellemzésé­re. Legrészletesebben a televízióval foglalkozott. An­nak hasznosításáról szólva írt, az attól elválaszthatat­lan videózásról, amelynek lehetőségeit újabban az MSZMP Heves Megyei Bi­zottsága Oktatási Igazgató­sága is egyre jobban hasz­nosítja. ■Nagyon egyetértek a szerzővel, amikor monda­nivalójának összegzéseként munkájának utolsó fejeze­tében ezt írta: „A tömeg­kommunikáció eszközrend­szerének a korábbinál jelen­tősebb szerepet kell kapnia, a propagandamunkában. a pártoktatásban.” Az ismertetett könyv. — melynek mondanivalóját jól egészíti ki Zrinszky László előszava — bizonyára me­gyénkben is hozzájárul majd propagandistáink még jobb, még alaposabb munkájához. Ezért annak beszerzését va­lamennyiüknek ajánljuk. (Kossuth Könyvkiadó. 1986.) Szecskó Károly Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem aulájában plenáris üléssel fejeződött be a XXV. jubileumi köz­gazdász vándorgyűlés. A Ma­gyar Közgazdasági Társaság, a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság, a TIT közgazdasági választmánya és annak Borsod megyei szervezete által rendezett két­napos tanácskozáson több mint 800 vezető közgazdász vitatta meg a vállalati ma­gatartás és mozgástér té­makörét, mely az idei ván­dorgyűlés központi gondola­ta volt. Csi!kós-Nagy Béla, a Ma­gyar Közgazdasági Társa­ság elnöke összegezte a vándorgyűlés eredményeit. — A legfontosabbnak tartom, hogy a résztvevők önkriti­kusan tárgyalták a gondokat, belső fogyatékosságai alap­ján vizsgálták a gazdasági növekedés új elvi tényezőit. — mondta. — A közgazdászok erőfe­szítésein múlik, hogy mi­lyen gyorsan és milyen mó­don lehet a gazdaság előre­lépésében hasznosítani a vándorgyűlésen elhangzott ismereteket. Amit egy ilyen konferenciától várni lehet, hogy hozzájáruljon e na­gyon bonyoilult és nehéz kérdések jobb megismeré­séhez. a feladatok megol­dásának segítéséhez, azt mélységében és tartalmában is teljesítette a miskolci ju- bielumi vándorgyűlés. Az ostrom egy véres jelenete — korabeli metszeten Abdurrahmaán Abdi Arnaut. az utolsó budai pasa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom