Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-31 / 179. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 31., csütörtök 3. Üdülés=nyaralás? Lehet azon tréfálkozni, hogy „Magyarország júliusban zárva”, mert a legtöbben ilyenkor — és augusztusban — veszik ki az „évi rendes” szabadságot. A mindennapi gyakorlat kevésbé vidám: egy műszakban tart nyitva — természetesen szabadságolások miatt — az élelmiszerbolt, ahol a dolgozó családanyák estefelé szoktak bevásárolni; nem találunk senkit a hivatalban, ahol sürgős ügyeinket szeretnénk intézni; megtörténik az is, hogy az egészségügyi intézmény csak „félgőzzel dolgozik, mert az orvosok, nővérek, védőnők többsége éppen nyári szabadságát tölti. Augusztus vége felé már általában mindenki újra a helyén van, ilyenkor szokták büszkén mutogatni, hogy milyen szép barnára sikerült lesülni, s azzal együtt mesélni a nyaralás „árnyékos oldaláról” vagyis arról, hogy milyen tengernyi pénzbe kerül manapság egy-két hét a Balaton partján — még akkor is, ha a koszt és szállás egyébként csillagászati összegeket felemésztő költségeitől a szakszervezeti beutaló megkímélte a szerencsés dolgozót Mert a legtöbben meg vannak győződve arról, hogy a szabadságot nyáron kivenni és a Balaton partján tölteni — igen nagy szerencse. A legtöbb vállalatnál már kora tavasszal elkezdődik a versengés: kinek sikerül a nyári főidényre beutalót sesereani? Sokan azt is igazságtalannak tartják, hogy aki tavaly kapott, az az idén nem mehet kedvezményes áron a magyar tenger partjára. Azt meg különösen, ha a beutaló nem nyárra szól, hanem az év valamely másik szakára. Ki hallott olyat? Üdülni tavasszal vagy ősszel? ■Nehéz volna ma már utánajárni, hogyan is kezdődött nálunk ez a nyárközpontúság. Talán úgy, hogy néhány 'évtizeddel ezelőtt még kevesen „vállalkoztak” a beutalók elfogadására, lévén ez is egyike a Sok újdonságnak, amitől — mert ilyen az ember természete — sokian idegenkedtek, annak ellenére, hogy a szakszervezeti beutalókat csaknem ingyen adták, mivel a sokszemélyes üdülőházak már megvoltak. Akkor pedig miért álljanak üresen? Igaz, hogy ma is előfordul: némelyik üdülő — s nem is olyan kevés — kihasználatlan az év nagyobb részében. Tavasszal, amikor megújul a természet — és amikor az emberek indokoltan panaszkodnak fáradtságra — az ország legszebb tájain működő üdülőkben alig néhányan ten- genek-Lengenek. Megesik az is, hogy felhasználják ezeket a ,jholtszezoni” heteket idegenforgalmi célokra. Amiből következik, hogy külföldön, igen sok országban tavasszal veszi ki szabadságának legalább egy részét, aki csak megteheti. S eltölti nálunk, olyan hegyvidéki tájakon, ahová a hazaiak még nagy kedvezménnyel sem akarnak menni. Pedig üdülni nemcsak nyáron lehet. Ügy is mondhatjuk: a másik három év szak sokkal alkalmasabb az igazi értelemben vett üdülésre mint a nyár. Mert a ■Balaton partjának valamelyik zsúfolt szakaszán süt- tetni hasunkat, hátunkat reggeltől késő délutánig, s ha az idő kedvezőtlenre változik, a társalgóban unatkozni — egyáltalán nem biztos, hogy üdülést jelent. Tegyük a szívünkre a kezünket: hányszor mentünk vissza a munkahelyünkre a fenti módon eltöltött szabadságidó után úgy, hogy — magunkban vagy egymásnak — azt mondtuk, fáradtabb vagyok, mint amikor elmentem. Sokan — 'bár nem elegen — tanúsíthatják, hogy ez ko- rántsincs így tavaszi vagy őszi üdülés után. Először is: a városi ember — tudva vagy tudat alaitt — legjobban a csendet nélkülözi egész évben. A Balaton és más vízparti üdülőhelyek pedig sok mindennek mondhatók, csak éppen csendesnek nem. Sőt: a városokban nagyobb nyugalom van éjszaka. mint azokon az üdülőhelyeken, ahol némelyek úgy gondolják, hogy „most nyaralunk, most mindent szabad!" Aki pedig nem beutalóval érkezik valamelyik „divatos” üdülőhelyre, könnyen otthagyhatja egész évben (esetleg más célra) megtakarított pénzét. Mert ilyenkor — elsősorban a Balatonnál — a szobákat „feketén” kiadóktól kezdve a lángos- és halsütőkön át a pincérekig és a giccsárusokig sok mindenki hirtelen szeretne meggazdagodni. Mondják — és nem alaptalanul —, hogy júliusban, augusztusban a Balaton két partján még a levegő is sokba kerül. Ha meg úgy számolunk, hogy olcsón is meg lehet úszni a nyaralást: a csaHádanyák járnak rosszul. Mert a családra mindennap — esetleg kétszer is — főzni kell, s az eredmény: o mama fáradtan megy vissza munkahelyére, s a gyerekei sem értik, miért olyan ideges amyuka, pedig „igazán pihentünk két hétig". Hozzátartozik a nyaraláshoz — sajnálatos módon — az otthoninál is egészségtelenebb életmód. Terítékre kerülnek — némelyik üdülőben is — a legzsírosabb ételek, amelyekre jól csúszik két-három vagy még több korsó sör vagy ugyanannyi nagyfröccs, reggel és este —, éjszaka pedig számtalan féldeci. Hiszen egyszer nyaralunk!.. . ■Pedig az évi szabadság célja az, hogy felfrissüljünk, kikapcsolódjunk az egész évi egyhangúságból, visszanyerjük teljes munkaképességünket, ami — akár bevalljuk, akár nem — egy év alatt bizony jócskán elhasználódik. Ezért is jó, ha a szabadságidőt — ami kora vagy munkában töltött ideje alapján csaknem mindenkinek évenként három-négy hét — inkább két részletben vesszük ki. A nagyobbik felét tavasszal vagy ősszel. Télen azok, akik a sí- vagy a korcsolya sport örömeinek hódolnak. Olyankor is vannak nyitva üdülők, s — amíg a mostani szokások alapján nem változnak — könnyebb kapni beutalót. Elsősorban azoknak ajánlatos más évszakban üdülni, akik nincsenek kötve a gyerekek iskolai szüneteihez. Olyankor megtalálják a csendet, a változatos szórakozásokat, kellemes időtöltéseket. Szóval mindazt, ami a szabadság alatti elutazást — üdüléssé teszi. V. E. Új Skála bolthálózat Frutta-porta néven új üzlethálózatot alakít ki a Ská- la-Coop — jelentették be a nagyvállalat szerdai sajtótá- tékozta tóján. A zöldség-gyümölcs forgalmazásában számos újdonságot is tervez a Skála: az áruházak zöldség-gyümölcs ellátására megalakították az Agro.Skála Leányvállalatot. a piacokon pedig rövidesen a Coopker Skála áru- dák kínálják — az elképzelések szerint a szabadpiaci áraknál olcsóbban — a friss árukat. A tájékoztatón elmondták azt is, hogy rövidesen közületi törzsvásárlói csekkfüzeteket bocsátanak ki, amelyeknek tulajdonosai évi 8 százalékos engedményt kapnak a Skála áraiból. AZ EMBER SZEREPE Sok múlik a szaktudáson 11/2. A cél az lenne, hogy a lakosság minél nagyobb hányadát képessé tegyük arra, hogy középfokú bonyolultságú munkát végezzen. Ahol pedig a szellemi tőke a leggazdagabb, gyorsan szükséges fejleszteni a felsőfokú bonyolultságú, intenzív jellegű munkát. Sajnos, a munkával szerzett egyéni jövedelmek szóródása (amely 1: 6 határok között mozog) nem eléggé ösztönöz a magas fokú szaktudást, újítóképességet követelő munkakörökben. Általános tapasztalat, hogy minél szakképzettebb, felelősségteljesebb, újítóbb jellegű munkát végez valaki, annál kevésbé tartja méltányosnak a jelenlegi differenciáltságot. A lassan emelkedő termelékenység az alacsony munkaszervezettség, a gyenge innovációs készség is arról győz meg bennünket, hogy a jövedelem differenciáltsága kisebb a kelleténél. A kevésbé szakképzettek, a gyengébb teljesítményűek jelentős része nem termeli meg fogyasztási alapját. Az átlagnál nagyobb teljesítményt nyújtók pedig nem jutnak hozzá annyi fogyasztási lehetőséghez, hogy egyrészt ösztönözze őket a továbbfejlődésre. Másrészt pedig, hogy munkaerejük minőségének bővített újratermelését anyagilag fedezni tudják. A pazarlás fékezése Mindez oda vezet, hogy sok dolgozónál a munka motivációja egyre inkább a saját munkaerejével való takarékosság lesz, csak any- nyit teljesít, amennyit „muszáj”. Közben megindul a versenyfutás a „mellékes" után, ami pazarlás az emberi energiával, mivel egyrészt a munkahelyen a gépek, a munkaidő egy jelentős része felhasználatlan. Ugyanakkor a pihenésre, szakmai képzésre, továbbképzésre, családi életre és kultúrálódásra fordítandó idő egy részét munkavégzésre használja fel. A gazdaságpolitika — az ismert okok miatt — határozott lépéseket tesz a pazarlás fékezésére, az ésszerű gazdálkodás érdekében. Folyamatos feladat a termelési tényezőkkel való észszerű takarékosság. Ennek egyik lényeges összetevője a munkafegyelem, munka- intenzitás, minőség és a szervezettség. A termelés költségeit ma nagyban terheli, a teljesítőképességet pedig csökkenti a rossz szervezés, a munkafegyelem fogyatékosságai, a termelési kultúra elmaradottságából adódó munkaidő-kiesések, az alacsony intenzitás, a termékek, szolgáltatások minőségének hiányosságai. A takarékosság említett feltételeinek javítása kedvező hátteret teremt a szak- képzettség és tudásigényes tevékenységben is. Általános tapasztalat, hogy mindenki nagyobb odaadással tud megoldani olyan feladatot, amihez ért, s előre látja hasznosságát. Látja értelmét és a megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésen túl felkelti alkotói kedvét. Jól működő szocialista brigádok és termelőkollektívák is általában ott alakulnak, ahol megmutathatják és bizonyíthatják szaktudásukat. Vagyis a szakképzettséget követelő munka elterjedése kedvező körülményeket teremt az öntudatos, alkotó jellegű munkahelyi légkör elterjedéséhez. Megfelelő ösztönzőkkel A termelés szervezési kultúrájának növelése, a technológiai és a munkafegyelem megsértői ellen kemény és minden szinten szervezett fellépés elengedhetetlen. A köz- és a szakoktatásban csakúgy, mint a politikai oktatásban egyik alapvető nevelési célként kell kitűzni a fegyelmezett magatartásra való képzést és a szervezőkészség elsajátítását. Az ösztönzőket az ésszerű gazdálkodás erkölcsi és anyagi jutalmazására és az ésszerűtlen gazdálkodás büntetésére kell beállítani. A dolgozókollektívánk igen jelentős hányada képes volna a mainál magasabb fokú technikát működtetni, de nem elenyésző az olyan munkahelyek száma sem, ahol a technika gazdaságos üzemeltetése meghaladja a vele dolgozók képességeit. Ez utóbbi megszüntetése szükségessé teszi — többek között — a szakképzés növelését, a meglévő szakmai kultúrák elmélyítését és az emberi tehetséggel való gondos törődést. Tehát az emberi tényezőkkel való ésszerű gazdálkodást. Kiss Géza tanszékvezető MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága FÜLÖP-SZIGETIEKKEL A SAKK ÜRÜGYÉN Szimultán Egerben Még gépmadárral sem számít mindennapi kirándulásnak a Csendes-óceán közepéről Magyarországra utazni. Azon túl, hazánkban is Egerbe. Ám, úgy tűnik, az Agria-sakk-kupának óceánokat, kontinenseket két vállra fektető híre van, hiszen két Fülöp-szigeti, egzotikus hölgyvendéget is a kockás tábla mellé csalogatott. Evelyn Gazmennek és Mila de la Póznak szép számú hódolója van a mérkőzések szünetében. Mi tagadás, elég keveset is tudunk a távoli szigetországról. Azt is jobbára az utóbbi időben végbement politikai változásoknak köszönhetjük. Marcos elnök diktatúráját Co- rasson Aquino asszony demokratikus hatalma váltotta fel. Aztán, a hírügynökségek jóvoltából, betekinthettünk a különleges földrész uralkodói hálószobáinak titkaiba, s megtudhattuk azt is, hogy hány pár cipő dukál egy elnökasszonynak. Amint ilyenkor lenni szokott, minden lényegtelen dolog előbb repülte át a tengereket, szárazföldeket, mint lényeges. Most tehát nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy egy rövid „csevelyszimultánra" hívjuk meg a két hölgyet, ezáltal is közelebb jutva egy távoli, sajátos kultúrájú szigetvilág embereihez. — Angolul beszélgetünk, azon a nyelven, ami sem az önöké, sem az enyém. Milyen nyelven beszélnek a Fülöp-szigeteken? — A hivatalos nyelv a fi- lippino vagy a tagalog. Közeli rokonságot mutat a spanyol és portugál nyelvcsaláddal. Tudja, a nagy hódító és kereskedő „legyőzhetetlen armadá"-tói örököltük. — Kicsit szokatlan dolog, hogy ily távolra „ugrottak" át egy sakkpartira. Ebből arra következtethetünk, hogy igen híres „bábutologató" nemzet vagyunk. Mila de la Paz — így igaz. Az önök sakkozóinak a híre hamarabb eljutott hozzánk is, mint bármely más. Egyébként az Ag- ria-kupával egyidőben, Amerikába is meghívtak bennünket. De mi ezt választottuk, s mondhatom, nem bántuk meg. — Milyenek az itteni benyomások? — Számunkra Magyarország épp olyan egzotikus, mint önök számára lenne a mi hazánk. Ám, ami igen jólesett: nem kell rettegve végigmenni éjszakánként az utcán, s szorongatni a táskánk fülét, mint odahaza. Itt nem vágja le karunkról senki. — Ügy tudjuk, önök közelebbi kapcsolatban állnak az elnökasszonnyal. Mi a szerepük a politikai életben? — Amint ön is tudja, s egyáltalán nem titok, Co- rasson Aquino nem hivatásos politikus. Egy olyan túlnépesedett ország, mint a miénk, számtalan gonddal-bajjal küszködik. Mi tanárok vagyunk eredetileg, és kötelességünk, hogy segítsük „kolléganőnket”, asszonytársunkat. — Nem illik külpolitikai kérdésekkel a vendég versenyzőnőket zaklatni, de teEvelyn Gazmen (Fotó: Szántó György) kintettel az igen ritka alkalomra, mégis meg kell kérdeznünk: mi a helyzet a szigetvilág déli részén élő iszlám szeparatisták s a kormányerők viszályában? — Tulajdonképpen a lázadók külföldi pénzzel, s fegyverekkel harcolnak. Mi hajlandók vagyunk becsületes, az ország javát és egységét szolgáló kompromisszumokra, amely mind a két félnek megfelelő. — Búcsúzóul még egy kérdés: hogyan érezték magukat nálunk, s meddig maradnak Európában? — Nagyon kellemes volt mind a verseny, mind az itt- tartózkodás. Mi tanulni jön- tünk ide és azt hiszem, ez sikerült is. Remélem, idővel, a technikai fejlődés jóvoltából, közelebb kerülünk egymáshoz, s gyakrabban találkozhatunk az önök szimpatikus fiaival, leányaival. Innen egy hétre még Ausztriába megyünk. — Akkor tehát nem bánták meg, hogy nem Amerikába mentek, s máskor is eljönnek. — Nem bántuk meg, s ha meghívnak, feltétlenül itt leszünk! Soós Tamás Előnyösebb importfeltételek ** . A Külkereskedelmi Minisztérium arra ösztönzi az importáló magyar vállalatokat, hogy külföldi vásárlásaiknál a jövőben mindinkább törekedjenek az eladók versenyeztetésére — tájékoztatta Patkó András főosztályvezető az MTI munkatársát. Elmondotta: a nemzetközi kereskedelemben általános, sá vált az a gyakorlat, hogy egy-egy nagyobb vásárlás esetén a vevő versenytárgyalást szervez. Az úgynevezett tenderen az egymással versengő eladók a szállítási feltételek javítására, többek között az ár csökkentésére törekednek, s a vásárló kiválaszthatja a számára legelőnyösebb ajánlatot. A magyar vállalatok eddig ritkán szerveztek versenytárgyalást impoirtvásárlásaiknál, első. sorban a magyarországi világbanki beruházásoknál vált általánossá ez a gyakorlat. Az itt szerzett tapasztalatok általában kedvezőek. Éppen ezért a Külkereskedelmi Minisztérium támogatja, hogy a vállalatok beszerző, seiknél versenytárgyaláson válasszák ki a szállítókat. Kivételt elsősorban a népgazdaság számára stratégiai jelentőségű termékek, illetve azok a cikkek jelentenek, amelyek beszerzését államközi kötelezettségek szabályozzák. Ott sem alkalmazható a tenderezés, ahol azt a vállalatok nemzetközi kötelezettségei nem teszik lehetővé. Minden más területen azonban adott a versenytárgyalás lehetősége. A vállalati forrásokból történő vásárlásoknál a hazai gazdálkodók önállóan döntenek arról, hogy hagyományos módon, vagy tender szervezésével importálnak A minisztérium azonban, a versenytárgyalásos módszer minél kiterjedtebb alkalmazását tartja célszerűnek. Az ehhez szükséges feltételek kialakításáért több intézkedés született. A Magyar Kereskedelmi Kamara szaktanácsadó szolgálatot hoz létre, hogy segítse a vállalatokat a versenytárgyalások szervezésében
