Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-31 / 179. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. július 31., csütörtök VELENCE MEGMENTŐiE KÖZGYŰJTEMÉNY A VASTUSKÓS HÁZBAN Hogy a múlt ne vesszen el, hanem segítsen építeni a holnapot... Patkó Imre hagyatéka Győrbea S zemközt a Líceum impozáns épülete: berme a tudományt osztó főiskola, a szellem al­kotásait őrző könyvtár, a beláthatatlan felé utat nyi­tó csillagvizsgáló . .. Műem­lékjellegét külső talán már­ványtábla hirdeti, amelyről csak két mondat hiányzik: itt működött az ország első önálló magyar nyelvű taní­tóképzője. Alapította Pyr- ker László. Nevét teret vagy utcát jelölő táblán másutt is hasztalan .keresem. Ami­kor a főispáni lakot egész­ségházzá alakították, az egykori Pyrker utcából Egészségház utca lett, s az .maradt akkor is, amikor az épületet lebontották, s he­lyét az Oktatási Igazgatóság foglalta el, benne marxis­ta egyetemmel, nyugdíjasok főiskolájával, előadó- és ki­állítótermekkel . .. Sokak számára az utcát újra ép­pen egy érsekről elnevezni ma már disszonáns tenne. A kőművesek állványai már lassan körbejárják az újjászépülő templomot. Emitt még alkatrészeikre bontják, a következő szakaszon már újra összeka­paszkodnak a vastraverzek és deszka­pallók, hogy mint gigantikus védőrá­csok magasra kúszva teljesítsék fel­adatukat ... Az Egri Bazilika homlok­zata már varázslatosan tekint le a té­ren nyüzsgőkre, aranybetüs felirata messzire hatóan hirdeti: Venite, adore- fflus Dominum! A középső nagy ajtó újra szélesre tárva fogadja magába a hívőket és a csak kíváncsiak százait, hogy odabent, az áhitat csendjében el­merenghessenek az emberalkotta szép­ségeken ... Építette Pyrker László az 1832—37. években ... ván: a város vezetősége a főiskola és a Bazilika közti teret kívánja Pyrkerről el­nevezni a templomalapítás jubileuma alkalmából. Van-e ennél hozzá méltóbb hely? Itt helyezkedett el két leg­fontosabb alapítványa: a képző és a Bazilika; a tér egyik oldalán az érseki pa­lota, a másikon az egykori kanonok sorba békésen be­illeszkedő, modern vonalú főkapitányság. Talán szándé­kosan nem mondja: „vele szemben”; mert már Eger is tudja, az állam és az egyház még képletesen sem állhat egymással szemben; megta­lálták egymás kezét. Óvato­san jegyzem meg; de éppen a „Szabadság tere” felirat tűnjön el a falakról?... Ezen ő is eltöpreng. Molnár »Istvánnal, a Ha­zafias Népfront városi tit­kárával beszélgetek, ö veti fel a megfontolandó ötletet: mi lenne, ha az érseki rezi­dencia hatalmas udvarát nyitnák meg a nagyközön­ség előtt? Ez lehetne a Pyr­ker tér vagy Pyrker-pihenő. Háttérként félkörben körül­ölelik a palota szárnyai, kö­Barabás Miklós Pyrker című festménye Néhány éve, velencei utam előtt, dolgozószobájában Kádár László érsekkel be­szélgettem a velencei pát­riárka Pyrkerről. Hogyan emelte fel a mélypontról az „álmok városát”, állította vissza régi pompájába a Márk-templomot, a csodá­latos Dózse-palotát, mint tette újra gazdaggá a várost szabadkikötő jellegének visszaszerzésével, hogyan se­gített a koldusok százain és szilárdította meg a megren­dült egyházi fegyelmet? A büszke olasz nép úgy búcsúzott tőle. mint Velen­ce megmentöjélöl... Témánk egyre inkább Egerre siklik át: Pyrker alapítványaira, a tanítókép­zőre, a nagytemplomra, a művészeti kolóniára, arra a Pyrherre, aki elsők között gondolt a vár restaurálásá­ra. Eger gyógyfürdőváros­sá fejlesztésére. Hol van a tábla, amely nevét őrzi? Az érsek úr megnyugtatni kí­zépen szökőkút lehetne, gon­dozott virágágyak, a sétá­nyok mellett padok, az ott pihenőkben bizonyára fel­kelne az érdeklődés; ki is volt Pyrker, mit tett Eger­ért? Nyilván megvoltak a ne­gatívumai is Pyrker életé­nek. Gondolok itt elsősorban aulikus szemléletére. Nem felmentéseként, csak annak következményeként hadd említsem meg, hogy épp en­nek a „kapcsolatnak” ered­ménye, hogy ami nem sike­rült Eszterházynak (az egri egyetem létrehozása), az si­került Pyrkernek — ha al­sóbb fokon is —, az első ma­gyar tanításnyelvű önálló tanítóképző megteremtése, amellyel legalább félszá­zaddal előbbre lendítette népoktatásunk helyzetét. Nem volt-e meg Jókainak Habsburg-párti korszaka? Szedjük hát le következés­képp a Jókai utcaneveket, töröljük le a róla elnevezett intézmények éléről a ne­vét, s tagadjuk meg emberi gyarlósága miatt Jókai élet­művének értékeit? Ami hi­ba volt Pyrker magatartásá­ban, azt ma is el kell ítél­nünk, de amit a haladás szolgálatában, s éppen Eger érdekében alkotott, azt el kell ismernünk, s ne restell- jük külsőleg is dokumen­tálni! E sorok írójának nem sok beleszólása van a városren­dezésbe. Régi tudományos kutatói, Eger szerelmesei fö­lött is már végzetesen száll­nak az évek, s ők már tá­volabbi utakra készülődnek, de kívánatos, hogy városunk mostani vezetősége az ed­diginél is jobban szívügyé­vé tegye, hogy végre megol­dódjék a Pyrker-problé- ma, s valósággá érjenek az egészséges elgondolások. Abkarovits Endre KRISTON BÉLA: Nyári kaland »/I. FriciveJ, társaságunk kö­zös barátjával nem szívesen mutatkoztunk az utcán, mert kellemetlen szokása volt: különböző banális, elcsépelt trükökkel szólította le a csinosabb hölgyeket. Mikor megkérdeztük tőle, miért te­szi, hisz nem egyszer meg­győződhettünk sikertelen próbálkozásairól, így indo­kolta szerelmi ars poeticá­ját: — Száz nő közül hatvan elküld melegebb éghajlatra, de azért negyven marad ... S ez akárhogy is számítom, csak negyven százalék! Egy alkalommal kora nyá­ri délelőtt találkoztam vele. Az SZTK rendelőintézetből jöhetett fájdalmas képpel, száját zsebkendője mögé rejt­ve. Nem faggattam, hisz fo­gát húzhatták a boldogta­lannak. A legközelebbi ta. lálkozásunknál azonban mintha zsilipet nyitott vol­na fel, ömlött belőle a szó: — Az ember 'soha ne is­merkedjen oz utcáról, mert nem tudhatja, kit fog ki! Képzeld, hogy jártam! Az­nap reggel amikor találkoz­tunk. a buszon feltűnt egy ébenfekete hajú csodálatos szépség! Farmeröltöny volt rajta és micsoda idomokat takart! Szobrász nem min. tázhatott volna tökéleteseb­bet tőle! Természetesen mel­léje furakodtam, s hála a buszok reggeli zsúfoltságá. nak, egészen szorosan hoz­zája préselődtem. A vezető szivem szerint taposta a fé­ket, nagy rajtsebességgel in. dított, melynek köszönhetően össze-összekoccantunk. Ter­mészetesen nem győztem el. nézést kérni, szidva a bu­szok zsúfoltságát, csakhogy beszédbe elegyedhessek ve. le. Semmi válasz, csak ami­kor egy fékezésnél sikerült a lábára lépnem, villant fe­lém rosszalló tekintete. Mi. csoda szemek! Bocsánatké. résemre sem szelídült, de a sors iróniájaként a következő ffyors indításnál ő zuhant a karjaimba, ha el nem ka. pom, kirepült volna a hátsó ablakon. Most ő kért elné­zést. Amikor leszállt, én utána, követő emberfogással. Az SZTK-ba ment, de micsoda járással! Manökenek tanul­hatnának tőle! Hogy feszült a vékony farmer vonzó gömbölyűségén! Valószínű, vizsgálatra megy, de nem, mert a portánál bejegyezte a nevét a jelenléti ívre és a lift felé tartott. Én pedig az ívhez, és kibetűztem a gyöngybetűkkel írt dediká- ciót. Meglepődtem, amikor a „Dr”-t is a neve előtt láttam. Gyorsan a kartono- zóhoz léptem, és megtuda­koltam kit is fed ez a név. — Kitűnő fogásznő... — tájékoztatott egy szeplős hölgy —, kér talán hozzá egy számot? Második le­het ... Bámulatos gyorsasággal döntöttem és a következő pillanatban sorszámmal a kezemben, hármasával szed­ve a lépcsőfokokat, vágtat­tam fel a fogászati szintre és leültem a rendelőjével szemben a kényelmes bőrfo­telba. Hogy meg fog lepőd­ni a drága, ha meglát! Biz­tos imponálni fog neki álha- tatosságom, hogy még egy fogtöméstől sem riadok visz- sza. csakhogy a közelébe férkőzhessem! Egy fogtömés a lyukas bölcsességfogamon három-négy alkalmat is igé­nyel, s ezalatt szépen össze­melegedek a Lenkicével, mert így hívták a kedvest. Az első páciense jött ki tőle megkínzott arccal. Fo­gát húzhatták szegényké­nek ... — gondoltam rész­véttel — óh, nekem csak egy kis tömés. semmi az egész! Pár pillanat és szem. ben találom magam a tün­dérrel. Nyílt az ajtó s egy asszisz­tensnő tessékelt be. A dok­tornő háttal állt nékem az ablaknál fehér köpenyesen, két kezét a zsebébe mé- lyesztve. Így mondotta bi­zonyára asszisztensnőjének szánva fojtott indulattal: — Csak kerülne egyszer a kezem közé az az aszfaltbe. tyár! — Óhaja már is teljesül... tessék, itt vagyok! — vála­szoltam hősiesen beülve a fogorvosi székbe... — mire megfordult és ugyancsak el­csodálkozott a kedves. — Van egy lyukas böl­csességfogam kedves doktor: nő ... Gondoltam, betöme- tem, már rég készülök rá, csak még sohasem voltam fogorvosnál, még mind a harminckét fogam megvan, s így érthető, hogy tartok ezektől a kínzószerszámok­tól. Az az igazság, az ember nem szívesen enged matatni akárkit a szájában ... No. de egy ilyen csinos doktornő­nek szívesen átengedem a fogparkom, akár próbatömést is tehet mindegyikbe . .. Afrikai tárgyak a második vitrinben Rendkívül értékes köz- gyűjteménnyel gyarapodott Győr. Az ősi városnegyed­ben, a szépen felújított Vas* tuskós házban a közelmúlt­ban megnyitották és átad­ták rendeltetésének Patkó Imre hagyatékát, amely a jövőben állandó kiállításon látható. Az 1983-ban el­hunyt újságíró vásárlásai és művészbarátainak aján­dékai teremtették meg a gyűjtemény alapját. Hosszú időt töltött külszolgálatban, így lehetővé vált, hogy tá­voli tájak lakóinak kultú­ráját tanulmányozza. Tuda­tosan tartós értékek gyűj­tésére törekedett a gyomai sokgyermekes család fiaként történész, művészettörténész diplomát szerzett publicis­ta. Kettős cél vezette: meg­őrizni a magyar művészet értékeit itthon és támogat­ni a kezdő művészeket, va­lamint idegenből hazahozni a nemzet kincseit gazdagító néprajzi képző- és iparmű­vészeti alkotásokat. Patkó Imre végakarata az volt, hogy magángyűjtemé­nye halála után a közössé­get szolgálja, és állandó ki­állításon láthassák az ér­deklődők. Örökösei a győri Xantus János Múzeumot vá­lasztották a gyűjtemény gaz­dájául. A Művelődési Mi­nisztérium, a megyei és a városi tanács támogatásával Győrbe költöztetett anyag tartalmaz modern magyar és nyugat-európai képzőművé­szeti alkotásokat. E tárgy­körben 789 műalkotása közt 518 grafika, 171 festmény. Az úgynevezett európai anyag 180 hazai, 56 nyugati és 26 külföldön élő magyar művész alkotása. Megtalál­hatók a kiállításon az 1920- as években keletkezett mo­dern magyar és szocialista irányzatú művek, zömük azonban a 60-as, hetvenes évek gazdag terméséből va­lók. Nem kisebb nevekkel találkozhatunk múzeumi sé­tánk során, mint Pablo Pi­casso, Jean Cocteau, Marc Chagall, Victor Vasarely, Nicolaus Schöffer, Pátkai Ervin, Székely Vera, Szkely Péter. A honiak közül érde­mes a szóra Anna Margit. Halotti urna (Ghána) Ámos Imre, Derkovits Gyu­la, Dési Huber István neve. Ne feledjük Kondor Bélát sem, akinek Darázskirálya Győrött lelt otthonra, mint­egy jelzéseként annak, hogy az örökhagyó jó szemű és értő gyűjtőnek bizonyult. A gyűjtemény másik nagy egysége a Távol-Keleten, Kínában, Tibetben és Viet­namban szerzett képző- és iparművészeti alkotások se­rege. A legnagyobb érték köztük a kínai festészet szá­mos darabja. Hetvenhét kép­zőművészeti és negyvenki­lenc iparművészeti alkotás sorakozik ebben az egység­ben. Végül afrikai és óceá­niai néprajzi munkák zár­ják a sort a magángyűjte­mény harmadik nagy része­ként. Felvételeink ezekből mutatnak be néhányat, ame­lyek szakemberek ítélete alapján kényes mennyisé­gi és minőségi igényeket egyaránt kielégítenek. A száznegyvennyolc műtárgy közt fa-, agyag-, fém- és kő- szobrok. kultikus tárgyak (urnák, maszkok, pajzsok, hangszerek) egyaránt meg- lelhetők. Az új, állandó kiállítás va­rázsát jócskán emeli a XVII századi barokk műemlék épület, amely háromszintes Az első és a második eme­letet a magyar és az európai képzőművészeti alkotások foglalják el, Mravik László rendezésében. A távol-ke­leti, az afrikai-óceániai tár­gyak kiállítása a múzeum munkatársainak keze nyo­mát őrzik. E tárgyak a pad­lástérben kaptak helyet. Nem azért, mert ezek a műtár­gyak nem érdemeltek jobb helyet, hanem azért, mert a XVII. századi fedélszék-épí­tészet különleges látvány az oda belépőnek. Így a tár­gyak talán a átlagosnál is különlegesebb környezetben tárulhatnak az érdeklődők szeme elé. V D Kínai bromedény a XVIfl. századból

Next

/
Oldalképek
Tartalom