Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. július 26., szombat Reklámon innen, reklámon tál Nincs itt még a Kánaán Reklám. Mondhatni, kulcs- fogalom. Elsősorban a kereskedők és a termelők „szótárában”, mert aki eladni akar, az nem nélkülözheti. Ha jól élnek vele, a silányabb cikk is gazdára talál. Ha rosszul, a legremekebb áru is raktáron marad. Fontos, továbbá számunkra, hétköznapi emberek számára is. Mert nap mint nap találkozunk vele, hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat. Olybá tűnik, mintha jelentőségét még most sem ismertük volna fel. Vagy mégis? Nos, a választ eldöntendő kerestük fel szűkebb hazánk három cégét, — Ügy vélem — meditál Bánáti Endre, a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese —, hogy hazánkban a termékek propagálása n:m megoldott. Nem a kereskedelemmel foglalaitoskodóknál van a baj, hanem a termelővállalatoknál. Az előbbiek ilyen irányú tevékenységét ugyanis behatárolja a rendelkezésre álló pénz mennyisége. S persze a szakemberek hiánya... — Önöknél hányán dolgoznak ezen a vonalon? — Ha a dekorációsokat is ide számolom, húszon ketten. Egyébként egy személy foglalkozik ezzel, függetlenített állápban. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen ő rendelkezik ilyen jellegű végzettséggel. Másutt is elkelnének, de nagyítóval sem igen találunk ... Támaszkodhatnánk az ügynökségekre, de ezek minőségi nívója — legalábbis vidéki viszonylatban — elmarad a követelményektől. Ezért sokan a fővárosba kényszerülnek. — Szóval, az összkév nem valami biztató ... — Na, azért lényegesen jobb, mint pár évtizede. Ez ránk is érvényes megállapítás. Amit csinálunk ennyi pénzből, az sokkal különb, mint amit tíz esztendeje tettünk. Az éves forgalmunk 0,2 százalékát költjük erre a célra Csak ennyit bírunk el. — Ez most sok vagy kevés? — A hasonszőrű cégekhez viszonyítva átlagos. Jóllehet, a mai kiélezett ver- Senyszituációban ennek legalább a duplájára lenne szükség ahhoz, hogy érezhető változást [produkáljunk. Ördögi körről van szó. Jóval többet kellene erre költeni ahhoz, hogy a „küzdelmet” álljuk, ám az árainkat nem emelhetjük a végEgy arc az aratók közül Barialis Ignác brigádvezető 1971 óta dolgozik a Besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezetben. Elégedett ember, pedig nehéz hivatást választott. Mezőgazdasági gépszerelő és kombájnos. Egész évben kemény fizikai munkát végez. Ilyenkor betakarítás idején — különösen bem pihenhet. A közösségben kollégái között, ahol mindennapjait tölti, mégis jól érzi magát. A többiek bizalmát jelzi az is, hogy immár nyolc éve — munkahelyén, a gépműhelyben, a Gagarin szocialistái brigád vezetőjének választották. A pártalapszervezetben csoportbizalmiként működik. Szakmailag pedig fontosnak tartja, hogy évről évre képezze magát. Munka mellett végezte el a szakközépiskolát, aztán a technikusi [tanfolyamét, s ahogy válaszaiból kitűnik, szívesen veszi, ha továbbképzésre küldik, mert hasznát látja. Ügy látszik, a gépekkel bánó, alkatrészekkel bíbelőtelenségig. Viszont így meg nem tudjuk előteremteni a kellő anyagi fedezetet — A szemlélettel minden rendben van? — Nézze, a reklám a legrugalmasabb költségfajta. Minden gazdasági vezető ezen akar spórolni. Bár, ez is érdekes ... Amit ma megtakarít, az kézzelfogható. Lehet, hogy a reklám mellőzésével később többet veszít, de hát ki 'törődik azzal, mi lesz holnap. A „pillanatnyi szűkös vacsoráért feláldozzuk a jövő — esetlegesen — kiadós lakomáját”. — Mennyire törődnek a cégreklámmal? — Csak itt lehetnek sanszaink, mert egyedi — csak nálunk kapható — termékeink nincsenek. Ezért hát ilyenekért nem tudunk ide- csábítani senkit Igaz, én a cégreklámot is vitatom. A Skálának megéri, ha jól megjegyzik a nevét, hisizen az országban, majd mindenütt felkereshetik valamelyik áruházát. Nálunk ez nem így van. — Mi segíthetne a már előbb említett pénztelenségen? — A megoldás talán az lenne, ha a termelő- és kereskedelmet folytató vállalatok közösen finanszíroznának egyes kampányokat. Így megoszlanának a kiadások. Ők sem zárkóznak el, mi sem, de a lehetőségek — egyelőre — mégis kiaknázatlanok. — Nálunk bebizonyosodott — mondja Kovács Sándor, az Agria Bútorgyár értékesítési osztályának helyettes vezetője —, hogy a leghatásosabbak a Domus áruházakban megrendezett, árusítással egybekötött kiállítások. Ezen 'túlmenően hirdetünk az országos napi- és hetilapokban is. Tv-ben ritkán, mert az szinte megfizethetetlen. A betűreklám viszonlt — szerintem — nem valami „csodás”. — Önök külföldön is érdekeltek ... — Ott is részt veszünk különféle bemutatókon. Az USA-bam, Franciaországban, Angliában, Ausztriában, az NSZK-ban seinite évente megjelenünk. Készítünk prospektusokat is, amelyekből az ügynököknek is jut- 'tatunk. A tőkés1 piacon másként aligha lehet megélni. Ebből az is világos, hogy megéri. Van rá bizonyíték is. Több szállítási szerződésünket például kiállítás dő emberek szűkszavúak. Nagysokára derül ki, öt éve, mióta csak részt vesz az aratásban, 'teljesítménye alapján mindig az élenjárók között volt. Ezért is, meg 'lelkiismeretességéért, precíz szaktudásáért két éve a MÉM Kiváló Munkáért kitüntetését kapta. Találkozásunkkor — a csúszós, nyálkás, esős időben — csak bent, a szövetkezet gépjavító telepén dolgoznak, így csak beszámolójából tudhatom, meg, hogy milyen is egy araltó napja. — Kora reggel érkezünk ide a telepre — kezdi a beszámolót —, aztán a karbantartás, tankolás, mindennapi teendői következnek. Majd a műhelyvezető eligazítása szerint száraz időben nyolc óra tájban indulunk a 'területre. A kombájnon egész nap egyedül vagyok. Nagy a forróság. De ha nincs baj, a géppel öröm dolgozni. Az ebéd és egy kis rövid pihenő után folytatjuk egészen este nyolcig. előzte meg. Vagy: a nagykereskedelem egy termékünkre azt „Sütötte” rá, hogy nem életképes. Beindítottuk a propagandát, s kiderült, hogy nincs igazuk. — Gondolom, elég mélyen a zsebükbe kell nyúlni... — Évente 2—2,2 millió forintot „emészt fel” a konkrét reklámtevékenység. Persze az egész összeg ennél jóval magasabb. Korántsem elég, de — sokszor úgy érezzük — még ez is meghaladja iaz erőinket. — Viszonyítsunk a többi bútorgyárhoz. — Az anyagiakat szemlélve: közep>es színit. Nálunk a cégreklám a lényeg, vagyis, hogy az Agria név „megragadjon” a fejekben. Ám e 'mögött mindig otít vannak a termékeink is. — S iha az összevetés a külfölddel történik? — Óriási a lemaradásunk. Bírják bankával, így mindig frissek, nem úgy, mint mi. Egy-egy új áru körül olyan hűhót csapnak, hogy a vevők alig várják annak megjelenését a piacon. Mi utólag próbáljuk meg „feldobni”. — Hogyan lehet velük lépést tartani? — Nehezen. Mi most azzal kísérletezünk, hogy a legmodernebb technikát is ennek szolgálatába állítsuk. Végtére is, itt sem rekedhetünk meg egy „kőkorszaki” szinten. 'Ez az egyedüli mód arra, hogy itt továbbfejlődhessünk. A Hotel Pente és a Novotel Szálló vi- deoláncán például naponta vagy harmincszor megy majd az Agriát bemutató film. Elkészítettük azt a 15—20 perces videofilmét is, amelyet a különféle Domus áruházakban láthat a közönség. Reméljük, az eredmény sem marad el... — A mi itthoni lehetőségeink — fejtegeti Visontay Józsefné, az Eger—Mátra* vidéki Borgazdasági Kombinált kereskedelmi igazgatója — az ismert okok miatt behatároltak. Köztudomású, hogy szeszes italt nem szabad propagálni. Nekünk azonban nem is az „igyál ma többet, mint tegnap” jelszó népszerűsítése a célunk. Aiz igen komolyan vett feladatunk —, s ezért rengeteget dolgoztunk — boraink hírnevének öregbítése. Ezt pedig nem tekintjük a rendelkezéssel szemben álló magatartásnak. — Belföldön a Márka üdítő gyors „karrierje” nem — Szoktak-e medvét fogni? (Ezt a mondást öreg kombájnosoktól hallottam, akiknek réme a tengelybe akadó, felcsavarodott búza- köteg.) — Ezeken az E 15-ös NDK gépeken, amelyeken mi is dolgozunk, ilyesmi már nem fordul elő — világosít fel. — Ha megakadunk, csak egy gombnyomás, s a fordítómű automatikusan megszabadít 'tőle. — Hajdani tudósításokból emlékszem, hogy a régiek nem 'hagyták abba az aratást naplementével.. . — Nem is lehetne nyolc után folytatni, mert a mostani nedves időben könnyen 'lelapul a termény. Meg aztán pihenni is kell, hiszen a napi tizenkét óra igénybe veszi az embert. Pedig ahogy a szabadidőre eső teendőket sorolja, nem sok jut a kikapcsolódásra. A háztájiban sertéshizlalással foglalkozik, s a szabadutolsósorban a reklámnak köszönhető . . . — Így igaz. Itt- tudatos, mindenre kiterjedő tevékenységet végeztünk. Bevontuk a sajtót, rádiót, televíziót, s számtalan ötlettel rukkoltunk ki, így a „kupakakcióval”. A forgalom felfutása igazolt bennünket. Tény viszont —, s ezt valljuk —, hogy a legjobb reklám az, ha a termék tetszetős, kívánatos, jó minőségű. Ez a legolcsóbb, de leghatásosabb dolog. — A külpiacokon — a borokat tekintve — igen nagy a konkurenciaharc.... — Igen, s ez szisztematikus ténykedést követel tőlünk. Soha nem volt igaz az, hogy „jó bornak nem kell cégér”. Az anyagi erőink azonban szűkre szabottak. Épp>en ezért az exportunk során olyan külföldi partnerekkel kötünk szerződést, akik vállalják, hogy tek'nté- lyes summát költenek a remek nedűk megkedvel te télére. Körülírjuk pontosan, mit várunk tőlük, s figyeljük is annak betartását. Természetesen vannak esetek, amikor közösen finanszírozzuk a kampányokat. Az eredmény? Hadd említsek egykét adatot.. . 1984 tavaszától van önálló külkereskedelmi jogunk. Abban az esztendőben 1 millió 200 ezer dollárt „hozott” nekünk a tőkés piac. Egy évvel később ez a szám 3 millió 200 ezer lett... — Lépten-nyomon azt hallottam, hogy minimális a pénz, amit erre lehet áldozná ... — Igen, kétségbeejtően kevés. Persze, ha áhhoz hasonlítjuk, amit évtizedekkel ezelőtt költöttünk ilyen célra, akkor az előrelépés vitathatatlan. Gyökeres fordulat — egyelőre — nem várható. Nem kell feltétlenül mindig a Nyugattal ösz- gzemérná magunkat. Mert például elég szemügyre venni a bolgárok vagy románok által csinált reklámot. Ök valósággal sziporkáznak mellettünk ... Nálunk most úgy néz ki az ügy, hogy1 a pénztelenséget hallatlanul, nagy élőmunka-ráfordí tóssa 1 igyekszünk ellensúlyozni. — Mit hozhat a jövő? — Mi voltaképp már régebben is szerencsés helyzetben voltunk, hiszen a 60-as évek legelejétől kezdve — szinte ajz itthoni szemléletet megelőzve — ügyeltünk erre a szempontra. Am ennek ellenére is azt tartjuk, hogy mindenütt előre kell haladnunk. Ülj és új ötleteken törjük a fejünket azért, hogy biztosítsuk állandó jelenlétünket a piacorf, a vásárlók körében. Tudjuk, hogy' még nincs itt a Kánaán ... Sárhegyi István Bartalis Ignác (Fotó: Szántó György) ság egy részét is munkával 'tölti. — Olvasni, tévét nézni azért szeretek, a híradót, a Hét műsorát mindig megnézem, csakúgy, mint a sportközvetítéseket. Hajdanán magam" is fociztam a helyi csapatban, ma már sajnos nincs rá alkalom. A brigád közös programjai is megritkultak, mindenkinek sok a pluszmunkája, s ki- nek-kinek ott van a család... (jámbor) „Gondban, örömben összetartunk...” Miről írt az Egri Népújság? 1886. július a reklámok közül (Fotó: Szántó György) Forma—1 1886-ban Teljesítménynek számított az idő tájt Vay Dénes produkciója: négyes fogaton két nap alatt Gyöngyösről a fővároson át Pozsony melletti birtokára hajtatott. Mint a lap írja: „Első nap tizenhat, második nap húsz mérföldet tett meg, noha a csallóközi utak újonnan ka- vicsozvák, s ez megnehezíti a gyors haladást." Ha valakinek kedve van hozzá, számoljon utána: egy magyar mérföld 8354 méter. Gyermekmenhely Egerben Július 22-én írja a lap, hogy „bár minden faluban lehetne oly helyet állítani, ahová a munkára menő anya kis gyermekét egész napra beadhatná megőrzés végett... Eger város e tekintetben sok másnál szerencsésebb. Egyik külvárosában már évek óta van ily gyermek-menhely*. .A helybéliek „mennyháznak” nevezték a hatvan-külvárosi létesítményt, ahol matracokon és teknőkben aludtak a gyerekek, napi egy krajcár őrzési díj ellenében. Júniusban 218 gyerekre ügyelt egy ifjú és egy idős asszony. Műbírálat A Népújság dicséri Sajó- sy Alajos festőművész (fes- tész) munkáját, aki Egerben 4,5 és 2,4 méter nagyságú szent Miklós püspököt ábrázoló oltárképet festett a sajóvárkonyi templom részére. íme a kritika: „A kép egyike Sajósy legjobb képeinek. A csoportosítás, az alakok kidomborítása, a színezés igen szépen sikerült a művésznek, kit különben bátran ajánlunk mindenkinek." Hát ha a mai kritikákra gondolunk... ez legalább érthető. Közérthető. * A menhelyet Györgyényi Ignác, egri préporstkano- nok alapította. Kolerajárvány Fiúméból több család Magyarországra költözött — írja az egri lap. A járvány olasz földön dúlt. . .a be- tegedés és a halálozás gyakori, és pedig nem csupán az alsóbb munkásosztályokban, hanem úri körökben is.” Ebben legalább egyenlőség volt. Itthon a belügyminiszter szigorú rendeletet adott ki a tisztaság ügyében. Hogyan gyártsunk konyakot? Gondolom nem a kolera miatt, de ebben a lapszámban részletes leírás olvasható a „cognac-gyártásról”. Megtudni, hogy más-más bor más minőségű konyakot ad a lepárolás után. Az erősebb borok nemcsak jobb, de több konyakot is adnak. A hibás borból hibás konyak készül, sőt a bor hibája a konyakon még jobban kiütközik. Dicséri a lap a francia konyakgyártást, s megjegyzi: „csakis akkor és ott fizeti ki magát, ha és ahol sok jó bor terem és a borok ára alacsony... A cogiiac eredetileg színtelen, azonban a hordókban tartás által megsárgul." Gyanúm, hogy a nyári lapszámokban lévő uborka- szezon az egy szem szerkesztő más elfoglaltsága mi. att adódott. Ezért megpróbáltam strandhíreket keresni az Egri Népújságban Nem voltam eredménytelen, íme: Strandszezon „Midőn a fürdőzés időszaka beáll, a fejedelmek is pihenőre mennek, s egyik útjába ejti a másikat... Ausztria—Magyarország császára és királya Gasteinba rándul s meglátogatja Vilmos császárt... királyunk ő felsége e nyár folytán Bis- mark herczeget fogadja., Bismarkot gróf Kálnoky külügyminiszterünk... és az orosz külügyminiszter, Giers is meg fogja látogatni...” Délegyházáról akkor még egy szó sem esett a lapokban. Benkő Károly
