Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 26., szombat 5. LUDASI PILLANATKÉPEK Rózsakertek a homokon A falujáró ember, ha hátára veszi képletesen tarisznyáját. és sok-sok településen megfordul, — egy idő után hajlamos arra, hogy képet alkosson: nagyon is egyformák egy-egv tájegység falvai, A síkvidéken egyenesen fut az út, házak, kertek, fák övezik a vízelvezető árkokat, a járdákat. Ám, jól tudjuk, mindez csak a látszat, — amely a legtöbbször csal. Mert a változást, a fejlődést nem kerülheti el a szem. Ahol ezelőtt nyolc-tíz éve apróbb házak bújtak meg a kertekben, ma kétszintes, nagy ablakos épületek magasodnak, ahol annak idején vegyesbolt állt a főtéren, most tágas ABC terpeszkedik, s a legtöbb helyütt már nem trécselnek a kút körül az asszonyok, hanem fürdőszobájukban megen- gedig a melegvíz-csapot. Egyvalami azért mégis megmaradt jellemzőként: délelőttönként csendet, nyugalmat áraszt a falu. •k Amikor Ludasra látogattunk. ebben a csendben a sok-sok rózsa hívta föl a szemlélődő idegen figyel, mét. A házak előtt a virágoskertekben, mindenütt a járdák mentén ezernyi színben pompázott a nyár virága. Csékmány Frigyesnévei a háza előtt találkoztunk, egészen elmélyült a munkálkodásban: — Kitisztítom az árkot, az idén tátikát is ültettem, hadd legyen szebb, változatosabb a portánk. Mos várom haza a lányom, majd segít az ebédfőzésben, a ház körüli munkában. — Ezek szerint itt marad, nak a fiatalok? — Hát nagyon sokan elköltöznek innen, nagyobb helyekre, városba. De azért most is van több épülő ház: a fiatal házasok meg. telepednek itt. — Milyen az élet Luda. son? — Én csak szépnek látom. Ez a szülőhelyem, itt raktunk fészket a párommal, persze, hogy nem kívánkozunk el. A férjemmel a hentes szakmában dolgoztunk, már mind a két. ten nyugdíjasok vagyunk. Ebben a faluban amúgy is sok a nyugdíjas, főként vasutasok. i ★ Beszélgetünk az asszonyokkal az utcán, faggatom őket, jó-e az ellátás, mi mindent lehet kapni a boltokban. Kiderül, hogy az élelmiszerekre nincs panaszuk, nagy a választék a „fűszeresnél”. ahogyan ők mondják. Vásárolhatnak helyben műszaki cikkeket, s van méteráru is. A nagyobb bevásárlásokat meg Gyöngyösön intézik, ki vonattal, busszal, ki gépkocsival utazik a városba e célból. S bár itt is dívik a fólia alatti termesztés, meg a konyhakertből kikerül a zöld. ség. gyümölcs, azért szükség van a zöldségboltra is. S a ludasiak ma már a takarékszövetkezet nélkül sem tudják elképzelni az életüket. ★ Ottjártunkkor már véget ért a tanítás, de még egy csapat iskolás várakozott a déli buszra. Megtudtuk, hogy csak az alsó tagozatosok tanulnak itt, Detkről járnak az iskolába, a napközibe. Kiderült az is, hogy csak az elsősöket, a másodikosokat tanítja itt Pelyhé- né Frits Katalin: — Jómagam Bélapátfaltés. ötvennyolc gyerekünk van Ludason, együtt az első és a második osztály. Szeptembertől júniusig reggelente iskolabusz hozza a gyerekeket. Ez a nap kivétel a napközi miatt, hogy a menetrend szerinti járatra kell várnunk. A gyerekek körbeállnak minket, csivitelnek, átveszik a szerepünket, szinte módot sem engednek kérdezni. No, persze, vakáció van, felszabadult hetek következnek. Kot Gabi — életre való, helyes kis legényke — szinte mindenkit túlkiabál: — Mi itt mind elsősök voltunk, és szeptemberben már másodikosok! És holnap megyünk kirándulni a Mátrába, Kékestetőre, meg Sástóra ... És, és, és... — mondaná, dehát a többiek is szóhoz akarnak jutni. Megemelem az egyik kisfiú táskáját: legalább hathét kiló. — Ti mindig ilyen nehe. zet cipeltek?! — Dehogyis, csak most már minden könyvet, füzetet hazaviszünk. __ Amíg iskola van. addig itt hagyjuk Ludason. Mert a napköziben mindent megtanulunk és otthon már csak játszhatunk. Eperjesi Zoli már „gyakorlatiasabb” dolgokról beszél : — Hát igen. fél hétkor kell kelni mindennap, de ha pontosan jön a busz, nem fárasztó iskolába járni. Megszoktam. — mondja, s mint egy kis öreg. széttárja kezét. — És itt ebédet is kapunk. Kerekes Gábor ingén egy Modern Talking kitűző. Hát persze, nemrég volt itt búcsú. Az effajta „külsőségekben” nincs különbség a városi és a falusi gyerekek között. (?) ★ Egy kis visszatekintés. Négy évvel ezelőtt rendezték meg a faluban a népszerű szatirikus hetilap által szervezett Ludas-napokat. Azidőre már elkészült a tanácsi kirendeltség épületének felújítása. Megújult, ily módon az orvosi rendelő, a pártház. a rend- őr-őrszoba is. Dr. Hulina János elöljárótól megtudtuk: — Kilencszázhúszra ha tehető a falu lélekszáma. Detkhez tartozunk közigazgatásilag. Halmajugrával együtt. Nagyúttal együtt négy község egyesült a Det.' ki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezetben. — Említette az orvosi rendelőt. Van helyben, ki gyógyítsa a betegeket? — Hetente kétszer van rendelés, a körzeti doktor Detkről jár ki. — Ügy tudjuk, ön is or. vos... — Igen, állatorvosi diplomám van. 1954-től látom el a teendőket a faluban. — S hogy lett elöljáró? — Előbb járási tanácstag lettem, majd két évig társadalmi elnök, tanácstagi csoportvezető, azután vá- lasztottak a tisztségre. Azután arról beszélt az elöljáró, hogy amikor a közös községi tanács megalakult, a vízvezeték, a világítás megoldódott. Az ABC létrehozása szerepel a tervekben, ám egyelőre az a probléma, hogy nincs raktározási lehetőség. — Jövőre talán sikerül átalakítani az élelmiszerboltot: az áfész segítségével korszerűbb lesz. No és egy presszó is kellene. Nincs a fiataloknak szórakozási lehetősége. Soron lévő feladatunk még az iskola fűtésének korszerűsítése. A jövő tanévtől már központi fű- téses lesz az épület. ★ A falu egyik szélén egy gyönyörű park, annak közepén egy műemlék jellegű kastély. A falu idősebbjei még emlékeznek rá: Bökő- nyi Ilonáé volt. Aztán az idők során az enyészeté lett. Előbb az egykori állami gazdasághoz került, csikók voltak benne, aztán lebontották a sátortetőt, raktárnak használták az épületet. Nem tartanak már majálisokat sem a szép parkban. Talán összefogással helyre lehetne állítani a kastélyt és környékét... Mikes Márta Csendes az utca várói jöttem erre a vidék, re, Detken kaptunk szolgálati lakást. Egy éve járok be. Nem mondom, eleinte fárasztó volt, de mint mindent, ezt is meg lehetett szokni. Ludason egyébként kilencen, Detken hárman tanítunk. — Igaz. hogy már vége a tanévnek, s csak a napközibe járnak a gyerekek, azt hi. szem, mégis érdemes megkérdezni. milyenek a körül, mények a helybeli iskolában? — Nos, véleményem szerint itt bevált a körzetesíPelyhéné Frits Katalin: „Eleinte (árasztó volt a bejárás...” Ludast iskolások Csékmány Frigyesné: Itt születtem, csak szépnek láthatom a falut... Dr. Hulina János: „Össze kell egyeztetni a munkát, mindenre kell. hogy jusson idő' (Fotó: Perl Márton) Nem vízért jöttek a kúira ... Ludasi ligetek
