Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-16 / 166. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. július 16., sxérdo NEB-DOSSZIÉ A tankötelezettségi törvény végrehajtása Miért fontos az, hogy a nyolc osztályt 'mindenki elvégezze? Hiszen olyan sokan dolgoznak olyan munkakörben, ahol a kívülálló úgy látja: még az általános iskola is sok. Minek gyötörjük azt, akinek nehezebben fog a feje, éppen csak bukdácsol vagy képtelen megfelelni a követelményeknek? Meg aztán, mit akarunk attól, aki évek, évtizedek óta munkában áll, nem mozdul semerre, nem jelent számára semmit az iskolapad koptatása? Az üzemek is inkább azokat biztatják, akik sikerrel veszik a magasabb mércével mért szinteket is, a későbbiek során kiemelkedő szakemberek lehetnek. Ha alaposabban belegondolunk az ellenérvek részérdekek csupán. Valójában közös nemzeti műveltségünk alapul szolgálhat mindennapi életünkhöz, munkánkhoz, jö- vőnkhöz. Az alapvető ismeretek nélkül már ma sem boldogul az egyre összetettebb világban senki, s még inkább nehézségekbe ütközik később, amikor céljainknak megfelelően, egyre több önállóságot, demokratikus állásfoglalást vár társadalmunk az állampolgártól. Nem is szólva arról, hogy szőkébb környezetben — üzemben, gyárban, hivatalban — sem lehet „megélni" tájékozatlanul, mert mindenhol erősödik az öntevékenység, a beleszólás lehetősége. Ebből aztán az következik, hogy nem nézhetjük tétlenül, hogy az egyes esetekből előbb jelenség, majd társadalmi folyamat alakul ki, újraképződik jószerivel az írástudatlanság. Ezért vállalkozott a NEB arra, hogy 1978-ban belekezd egy olyan országos vizsgálatba, amely során a tankötelezettségi törvény végrehajtását veszi nagyító alá. Megyénkben is sor került az elemzésre, melynek tapasztalatai egyáltalán nem voltak kedvezőek. Ez év májusában pedig már azt ellenőrizték a szakemberek, hogy mi változott az eltelt évek alatt, mutatkozik-e előrelépés. A NEB-dosszié elég vaskos. Ha föllapozza az olvasó, előbb el is vész az adatokban, meg is akadhat egykét részletnél, a szerteágazó vizsgálati anyag néhány megállapításánál. Nem kis fába vágta a fejszéjét a NEB, mert végső soron összetett társadalmi jelenség bontakozik ki a jelentések tüzetes átolvasása során. Sokféle ok és okozati összefüggés, közös és egyéni felelősség húzódik meg a sorok mögött. A tények önmagukért beszélnek Körültekintő, gyors intézkedéseket sürgetnek: a tankötelezettségi törvény tizenhat éves korig való végrehajtása megyénkben az országos átlagnál 7 százalékkal rosz- szabb. A munkahelyeken dolgozók 10 százalékának nincs meg az általános iskolai végzettsége, s a harminc év alatti fiatalok között kialakult az „utánpótlása” ennek a rétegnek. Az utóvizsgálat megállapításai alapján a megyei NEB javaslatokat tett a megyei tanács művelődési osztálya számára, hogy milyen intézkedéseket tegyen a tankötelezettségi törvény hatékonyabb végrehajtása érdakiben. Ezekről az osztály legutóbb be is számolt a testület előtt. A jelentésben a legfontosabb feladatokat is megfogalmazták, melyeket a VII. ötéves terv során végre kell hajtani az alsóbb szintű tanácsoknál és az iskoláknál. Érdemes végignézni az egyes pontokat, hogy kiderüljön: milyen teendők állnak a szakemberek előtt. A megye 18, óvodával nem rendelkező településén 345 gyermek igényelné ezt az ellátást. Többségük más községben kap helyet. Egyhar- maduk még így is ellátatlan, így iskolai előkészítésük sem biztosított. Az ötéves tervidőszakban helyi forrásokból igyekeznek pótolni a hiányt, változtatni az áldatlan állapotokon. A vizsgálat folytatói hozzáteszik azt is, hogy korábban is kezdeményezhették volna ezekben a helységekben a lemaradás behozását. Hét településünkön általános iskola sincs. Javulás várható itt is: már tíz gyermek esetében is megkezdik az oktató-nevelő munkát, az elsőtől a harmadik osztályig terjedő időszakban. Megfelelőbbé kell tenni a gyógypedagógiai oktatás helyzetét is, a tervidőszakban 150 személyes kollégiumot és 30 tanuló számára tantermet építenek. Hatvanban és Hevesen így is nehézségek lesznek, mivel nem tudják lehetővé tenni a bentlakást. Kedvezőtlen a tárgyi és személyi háttér a kisegítő osztályok egy részében, igy Atányban, Egerbak- tán, Mátraderecskén, Tarna- leleszen. Például Hevesen az alsó tagozatban nyolc nevelőből kettő kivételével, képesítés nélküliek dolgoznak. A jelentés nem tartja megfelelőnek e területen az előrelépést, többet kellene tenni a színvonalért. A kisegítő iskolát végzettek továbbtanulása, munkába állása sem megoldott. Továbbképző tagozatot lenne szükséges szervezni számukra, a társadalmi beilleszkedésük megkönnyítésére. A tárgyi feltételek megteremtésén túl .számos tennivaló van még. A tanév eleji értekezleteken rendszeresen felhívták a figyelmet a tankötelezettségi törvény végrehajtására, a legfontosabb feladatokra. A művelődési osztály szakmai irányelveket is kiadott. Külön jelezte az iskolai felmentések, mulasztások, a magas bukási arányok veszélyéi, valamint figyelmeztetett az alapkészségek fejlesztésére. Az ellenőrzések megfelelő részletességgel vizsgálták a helyzetet. Az igazgatók, a szak- felügyelők jól látták a legfontosabb feladatokat: a túlkorosok és a bukások számának csökkentését. Egyelőre azonban még mindig sok az igazolatlan mulasztás és a hátrányos helyzetű, illetve veszélyeztetett tanuló. Lényeges, hogy a minőségi munkát állítsák mindenhol előtérbe, jobb, tervszerűbb legyen az iskolavezetés tevékenysége. Sajnos, sok tanuló nem érez magában késztetést a tanuláshoz, hiányzik az iskolához való kötődés is. A bukások, kimaradások jórészt erre vezethetők vissza. A képességek és készségek személyre szabott fejlesztése még nincs kellően kidolgozva. Húsz általános iskolában — ahol igen kedvezőek a mutatók — külön ellenőrzést végeztek, a tapasztalatokat"'fel kell használni a későbbiekben. Évről évre csökken a dolgozók általános iskoláiban a diákok száma. Míg az 1980 —81-es tanévben 229-en, addig 1985—86-ban csupán 98- an iratkoztak be. Ez jelzi, hogy gondok vannak: a munkáltatónak s az állampolgárnak nem érdeke az általnos műveltség megszerzése. A munkabér a nyolc osztály után nem változik, és segédmunkásokra változatlanul szükség lesz. összeségében a NEB több javaslatot kidolgozott, amelyek célul tűzték a tárgyi feltételek javítását, az előkészítés. az óvoda általánossá tételét. Szükség van a gyógypedagógiai oktatás feltételeinek jobbítására is. Lényeges a kisegítő osztályok tartalmi munkájának erősítése. Az ellenőrzésben mind összehan- goltabban, reálisabban kell feltárni a hiányosságokat, terjesztve a jó módszereket is. Az eredmények és hiányosságok együttes értékelése nap mint nap nélkülözhetetlen. Ahogy az is, hogy azok, akik nem fejezték be általános iskolájukat, pótolják az űrt. A NEB vizsgálata nem tárt fel szívderítő jelenségeket. Ám a helyzeten változtatni nem lehet egyik napról a másikra, viszont nélkülözhetetlen a jövő érdekében. Szívós, határozott módon lehet azért dolgozni, hogy megyénk felzárkózzon az országos átlaghoz, sőt tegyen a további javulásért is valamit. Gábor László CSONGOR RÓZSA: Födémcsere ni. Váratlanul kapott levelet régen látott barátnőjétől, hitetlenkedve forgatta: kérlek látogass meg. Telefonom nincsen, új címem a borítékon áll. Mielőbb gyere, várlak nagyon ... A néhány sor közül sikoltott a segélykérés, az asszony legalábbis igy érezte. Valami történhetett Klaudiával. Meg sem tudná hirtelen mondani, mikor találkoztak utoljára. A bizonyos strandbeli eset után még néhányszor. későbben telefonon beszéltek, de ahogy fogyott egymásnak szánt mondanivalójuk, úgy ritkult a beszélgetések száma. Klaudiát azért barátnőjeként tartja számon, noha időtlen idők óta nem látta. Általában ismeri életének menetét, közös ismerősük van számos. Arról azonban nem tudott mégsem, hogy elköltözött. A főváros egyik külső kerületének, szűk utcájába, no iám. A megrögzött belvároslakó, ki színházak, fényes körúti boltok, éttermek nélkül életét el sem tudta képzelni. „Annak tudata, hogy bármikor, bármely színházba étterembe bemehetek . . . Zeneakadémiára. operába, bármikor ... Ha nem is megyek, de mehetnék..." — hallotta Klaudia kényeskedően nyafogó hangját, mialatt ki tudja hányadszor olvasta végig a balra dőlt betűkkel írott levelet. A földszintes szoba-kony- hás lakások láttán már a. kapu alá lépve nyilvánvalóvá vált, illemhely az udvar végében. A régmúlt és a jelen idő mély szakadéka pillanat alatt betemetődött. Klaudia gyengéden átölelte, a vállát alig érintve, s hálás volt az érzelgéstől. csó- kolódzó meghatottságtól mentes találkozásért. — Mennyire örülök, hogy nem vagy beteg — mondta őszintén. Mintha tegnap váltak volna el, olyan volt minden, kivéve a szoba-kony- hás lakást. — Mi jutott eszedbe, hogy ide költöztél? — kérdezte. — Az isten háta mögé. hogy jutott eszedbe? — Klaudia felnevetett, mint régen, kis döc- cenő hangokat hallatott. Mivel gondosan kerülték egymás tekintetét, az asz- szony csak tűdta, de nem látta a jól ismert mozdulatot, ahogy Klaudia a hajába túr. s mosolyog. Tudta róla azt is, édesanyja meghalt, s az a férfi, akihez nemrég kötötte életét, ugyancsak eltávozott az élők sorából. A férfinak sosem állt betegágya mellett, ravatalát nem látta, mivel a megboldogult ,hú özvegyet is hagyott hátra, a temetőbe is nagy ritkán, lopva látogatott el. Virágot nem vihet, az özvegy gondosan számon tartja a sírra helyezett virágokat, s idegenekét nem tűri ott. Milyen büszke is volt Klaudia, hogy neki Hugóból a kellemesebbik rész jutott mindig, cselédmunkát sosem kért tőle, noha ezt miaga alakította ily szerencsésen. Hugó egyszer így szólt, nem varrnád fel a gombomat, kedves? Én, kedves? Nem, majd otthon felvarrják. S mikor azon a vasárnap délutánon nem érkezett meg, úgy érezte, megőrül. Másnap felkereste Hugó főnökét, kivel gyakorta ültek hármasban egy presz- szó teraszán. A kopasz sörhasú férfi széttárta karjait: Klaudia, maga jól tudta, hogy a szíve bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgálatot, igaz? Tudtam. Sajnálom, Klaudia, fogadja részvétemet. . . — Oh, azt hiszed, én találtam ki? Födémcsere, tatarozás a régi lakásban — mutatott körbe Klaudia. — Ami azt illeti, visszaköltözhetnék már. de egyelőre mégis lehetetlen, majd elmondom ... — A szobába léptek, ahová akár egy raktár, ahová bármelyik pillanatban beronthat egy sereg ember, hogy felkapkodja a kötegelt csomagokat, könyveket. dobozokat, göngyölt szőnyegeket, falnak fordított üres szekrényt, ládákat. Az egyetlen nyugalmas sarok, egy fekvőhely, mellette szék. — Foglalj helyet.. . — Mindketten lehajtották fejüket, mintha igy rejthetnék öregedő arcukat. — Értesítettek. egy évvel ezelőtt, kész a lakás, foglaljam el. A helyzet rosszabb, mint volt. A parketta fel- púposodott, a falakról pereg a festék, a vízmelegítő használhatatlan, a fűtőtest leszakadva... — Ezért írtál? — Oh, nem ezért. A dolgot ügyvédnek adtam, írtam a legfőbb igazságügyi szakértőnek is, segítsen rajtam. Nem csinálhatják ezt velem. Magányos vagyok, kiszolgáltatott... A demokráciában szabad-e állítani a rosszról, hogy az tökéletes? Tegyen igazságot... — Az asszony gyakorta megfordult régen a belvárosi, körfolyo- sós ház. udvari ablakos, parányi lakásában. Ez mintha barátságosabb, főként tágasabb lenne. Az ablakon túl kertre látni, benne magasra nőtt orgona, meg líciumbokrok, arrébb hatalmas japánakác. Idebenn meg a fojtogatóan összekaszabolt rend, a zilált szárnyaszegett- ség. Miért él így. gondolta. — Hallottam, hogy szegény Hugó ... fogadd részvétem. ^Folytatjuk) Vittorio de Síca születésnapjára Vittorio de Sica Különböző források eltérően jelölik születése évét. Mivel a többségük szerint ez év július 7-én volt 85 esztendős a világhírű olasz színész-rendező, Vittorio de Sica, mi most emlékezünk meg róla. Neve még életében bekerült a filmtörténetbe. Már 12 esztendeje halott. Ha semmi más nem fűződne a nevéhez, mint a Biciklitolvajok — a brüsszeli világkiállítás • alkalmából, minden idők legjobbjainak megszavazott 12 film egyike —, akkor is aranybetűkkel írta volna be magát a hetedik művészet történelemkönyvébe. Az olaszországi Serában született. Kereskedelmi iskolát végzett, jogot tanult, de érdeklődése a színpad felé vonzotfa. A harmincas évek elején már élvonalbeli színész, az évtized végén pedig már a filmnél találjuk: forgatókönyvíróként tevékenykedett. 1918-ban ugyan már állt a kamerák előtt, a felvevőgép másik oldalára 1939-ben került, akkor rendezett először. Nemzetközi áttörést csak a fasiszta rendszer bukása után ért el, amikor Cesare Zavattini forgatókönyvíróval együtt dolgozva. elkészítette neorealista filmjeit. A Fiúk a rács mögött kis római cipőtisztító gyerekek drámai kalandját mondja el az utcák forgalmában és a börtön poklában. Georges Sadoul szerint a film igazi jelentősége akkor mutatkozott meg, amikor be. fejeződött a tetralógia, amelynek egyes darabjai a Biciklitolvajok, a Csoda Milánóban és A sorompók lezárulnak. A Biciklitolvajok egy római munkanélkülinek és kisfiának hétköznapiságában is felejthetetlenül megrendítő története. A Csoda Milánóban az emberi szolidaritás magasztalása, amelyben a „tündérmese" a nép követeléseinek kifejezője. A sorompók lezárulnak a nyugdíjasok vigasztalan sorsát mutatja be. De Sica egy 1959-es nyilatkozatában így beszélt: „Filmrendezés közben mindig arra törekedtem, hogy az élet igazságát még abban az esetben is rögzítsem, ha ez az igazság nagyon keserű”. Még a háború alatt, 1943- ban készítette el A gyermekek figyelnek bennünket című filmjét. Egy gyermek történetében, aki szüleinek tönkrement házasságától szenved — az olasz fasiszta polgári társadalom törékenységét tükrözte. Alkotása kivétel a háborús években készült olasz produkciók között. 1955-ben forgatta a Tetőt, az utolsót, amelyik a neo- realizmus vonalába tartozott. De Sica „az olasz film történetének csodálatos éveiről" beszélve, egy ízben elmondta, hogy a filmtörténetben mértékadó alkotások között alig volt anyagilag sikeres — óriási konkurenciát jelentettek a velük egyidőben bemutatott, amerikai kommersz vígjátékok, ö ilyenkor színészként, ugyancsak vígjátékokban kereste meg a rendezéseihez szükséges pénzt. Emlékezhetünk a Kenyér, szerelem ... filmekre, amelyekben hol Lollobrigida, hol Sophia Loren oldalán volt rokonszenves hősszerelmes. Szerepei között vannak maradandók is, ilyen a többi között a Rovere tábornok címszerepe. Rendezései közül, a már említett neorealista remekeken kívül kiemelkedik a Moravia regényéből készült Egy asszony, meg a lánya, és emlékezetes az Altona foglyai. Egy évvel halála előtt, a Grazia cimű lapnak adott nyilatkozatában így vallotta: „Én csak egyféleképpen tudok filmet csinálni. Csak egy alkotói vénám van. És ahhoz hű maradok. Nem érdekelnek új hullámok, divatok: én az emberek érzelmeire akarok hatni, az érzelmek pedig időtlenek, nem mennek let o divatból, megszületnek és elhasználódnak, ma éppúgy, mint száz évvel ezelőtt.” Utolsó filmjeit is abban az esztendőben, 1973-ban forgatta. Hófehér hajával is örökifjú charmeur volt az Oscar-díjas rendező. Hála a filmszalagnak, időnként még találkozhatunk alakjával, munkáival, amelyek fent idézett hitvallását tükrözik. Erdős Márta
