Népújság, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-16 / 166. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. július 16., szerda J. Akiket felkaptak a „fényes szelek" Tudós, tollforgató kollégánk jóvoltából lapunkban olvashattunk a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének hazai, és elsősorban Heves megyei történetéről. Bizton állíthatjuk is: a tények sora- koztatása, a „személytelen” történetiség el is árulja a múlt faggatójának az igazat... Mégsem árt felkeresni azokat, akik — ahogy egy korabeli újságíró írta —, „új nemzet kovácsai lehettek volna!” A korabeli politika — régi magyar módi szerint — szűkkeblúségből, korlátoltságból — s kertelés nélkül kimondhatjuk —, félelemből oszlatta fel szocialista kultúránk „légióját”. Három aktív résztvevőtől kértük tapasztalataik, emlékeik, s a mozgalommal kapcsolatos hitvallásuk som- mázását. Ami azonos: mind. hárman aktiv tagjai voltak a Nékosz-nak, most Egerben élnek. Ami eltérő: hivatásuk, valamint az, hogy az ország különböző részéről jöttek, s hogy teljes legyen a mesebeli bűvös hármas szám köre, mindhármójuknak három kérdést tettünk fel: — Melyek azok a személyes emlékei, amelyeket évtized múltán is őriz, s megdobogtatja szívét? — Milyen útravalóval látta el a „fényes szelek” tagjait az .,országnyi” kollégium? — Mivel egyes ideológusok ,,földalatti” mozgalommal is vádolták egykor a Nékosz tagjait, ebből adódik az utolsó kérdés: tartották, s tartják-e a kapcsolatot egymással az egykori tagok? Egyetemi katedrán diplomázás előtt Elsőként az ország egyik legfiatalabb nagydoktori cim viselőjéhez, dr. Farkas Mártonhoz, a Heves Megyei Tanács Kórházának szülészeti és nőgyógyászati osztályvezető főorvosához kopogtattunk. — Életem egyik legszebb tanulságokkal, s tanulmányokban gazdag életszakasza 1946-ban Makón kezdődött. Tizenkét éves, falusi fiú voltam. Nagy kínnal- gonddal nevelt fel özvegy édesanyám. Történt aztán hogy a falusi fiú tehetség- mentő akciója keretében negyvenünket meghívtak az ott alakuló népi ko'légium- ba. Nem tudtuk, hogy játék. beszélgetés, dalolás közben vizsgáztunk is. Végül hárman lettünk kiválasztva. Meglepő volt, hogy a háborút viselt huszonévesek is diáktársaink lettek. Ügy volt összeállítva a tananyag, hogy nekünk, tizenéveseknek meg 'kellett tanulni sok mindent, nekik pedig fel kellett eleveníteni az egykor tanultakat. Szívesen emlékezem Döme Miska bácsira a makói Csanádvezér Gim* názium tudós tanárára, akinek útmutatásai ma is a fülemben csengenék. — Üitravalónak a tudás, az értelem végtelen tiszteletét kaptuk. Azonos tőről metszett emberek gyűltek ebbe egybe azért, hogy felnőjenek a feladatokhoz. A szabad foglalkozások alatt nyelveket tanultunk, néprajzzal ismerkedtünk, no, persze játszottunk is. A játékaink közé tartozott az ötperces ügyészi beszéd is. Ami alatt azt kell értenünk, hogy retorikai képességeinket élhettük ki egy-egy ilyen vádbeszéd megtartásakor. Vallom ma is, a feltétlen bizalom nem szült az akkori munkás-paraszt fiatalok között lezserséget, fellengzős- séget, szenvedélyesen vetettük magunkat az ismeretekre. Sajnos, a kor és az idő nem kedvezett nekünk. Megijedtek akkori ideológusaink a „palackban rejlő" szellemtől. Hiszem, hogy az országnyi kollégiumban tanulók az élet minden területén megálltáik a helyüket, s ezt a formát tartják ma is. Sajnos, 1948, a Nékosz- mozgalom feloszlatása után a kommunista pártban végbement ideológiai fordulat nem kedvezett a jövőnek: ugyanis megkezdődött a munkás-paraszt fiatalok nem tehetség szerinti, hanem irányított kiválasztása. — Ma is áll a kapcsolat, s június 14-én együtt ünnepeltünk Pfaakón. Megemlékezve az akkori „fényes napokról”. Ám egy biztos: minket nem a közös érdek, hanem a közös ideológia és gondolkodás tart össze. Sok tehetséges professzor igyekvő tanítványa voltam. S az a láng, amelyet lobbantottak bennem tizenévesen, tart még most is. S a bizalom, amely mint cselédkönyves orvost, egyetemi katedrára állított, él még bennem ma is. Talán nem véletlen * az sem, hogy 37 évesen az orvostudományok kandidátusa, 48 évesen nagydoktora lettem. Hát ennyit az útravaló- ról. A Nékosz instruktora volt Dr. Somos János, az egri tanárképző főiskola, immár nyugdíjas igazgatóhelyettese is egyike volt a „fényes szelek” mozgalmának irányítóinak, szervezőinek. — Sajnos, már elég későn sikerült bekapcsolódnom a Nékosz munkájába. Mint fiatal nevelőtanár, azt a feladatot kaptam, hogy lássam el Hatvan, Jászberény, Jászapáti, Eger, Gyöngyös népi kollégiumainak instruktori munkáját. Jóformán állandóan úton voltam, ingáztam a különböző létesítmények között, de mint minden akkori fiatat, én is maradéktalanul szerettem volna megfelelni a rám rótt feladatnak. Mint Móricz Zsig- mondnak Prügy, olyan lélekformáló kohó volt nekem ez az időszak. Valami felszabadult, de mégis az értékeket tisztelő fiatal társadalom vett körül. Az egri II. Rákóczi Ferenc Fiúkollégiumban olyan kiváló irodalomtörténész vezette a szemináriumokat, mint dr. Berzy András. Akkor kezdte pályafutását nevelőtanárként Szabó Endre. A természettudományos tárgyakat Darvas Andor oktatta. — Napjainkban is a diák- kollégiumokban mesterségesen életben tartják mindazokat a formákat, amelyeket mi. s a munkás-paraszt fiatalokból álló diákság önként magának, hívott létre. Annak ellenére, hogy teljes demokratikus szellem uralkodott, a nyolc-tizenkét személyes szobáknak voltak szobafőnökei, akik a kollégiumi tanácsnak alkották a gerincét. Tatán furcsa ma, hogy egy szakácsnőn és egy kézilányon kívül más személyzet nem volt. Mindent a diákok végeztek. No, persze, a tanuláson és a munkán kívül szórakoztunk is. Akkor kezdődött a klubestek kora is. De nem olyan módon, mint ahogy Jancsó Miklós A fényes szelek című filmjében ábrázolja, hanem úgy, ahogy egy másik magyar filmben, az Angi Verában láthattuk. — A kapcsolat az egykori diákok és tanárok között ma is él. Ha együtt vagyunk, őszintén megmondom, csak az akkori időket idézzük. A friss hit erejével... A hetvenes évek eleje óta él Egerben Sándor András. Az Egri Dohánygyárban munkalélektani és szervezés- tani kutatásokkal foglalkozott nyugdíjba vonulásáig. — Visszaemlékezésemet személyes élménnyel kezdem. Napjainkban Budapesten, a Király Pál utca 12. szám alatt járva, a néhai népi kollégium épülete áll, már csak olyan állapotban, ahogy a háború után ránk maradt. A többi mind „új ruhába öltözött”. S persze, ez is egyfajta értékítélet. No, meg az is, hogy nem őrzi tábla néhai kommunista diáktársunk, Szijjártó Lajos hősi tettét. Társunk ugyanis fegyverrel a kezében halt hősi halált harcban. — A Nékosz-mozgalom valójában a harmincas évek végén kezdődött. A nagy néprajzkutató, Győrffy István professzor tanársegédje, Kardos László, aki már akkor az illegális kommunista párt tagja volt, politikai erőt látott abban a nem több mint 25—30 fővárosban tanuló munkás-paraszt fiatalban, akik látogatták a szemináriumot. A Bolyai Kollégiummal együtt ez volt az a két sejt, amely a negyvenes évek közepén szépen fejlett testté vált a Nékosz- ban. Milyen is volt ez a Győrffy Kollégium? Színvonalában ugyanolyan, mint a híres tudósképző Eötvös, csak politikusabb, s összetételénél fogva egyértelműen baloldali. Titokban együttműködött a KMP-vel. Munkáját közvetve az illegalitásból Ságvári Endre irányította. Diákjai között volt Fehér Lajos, Gosztonyi János, vagy az Űj Tükör mostani főszerkesztő-ihelyettese, Fekete Sándor, Fekete Gyula író és más közéleti emberek; tanárai, előadói között pedig gyakran találkoztunk Kállai Gyulával és Molnár Erikkel. — A Nékosz rövid diadalútja a felszabadult országrészek lapjaiban megjelent hirdetéssel kezdődött, amely így szólt: „Volt Győrffykollégisták jelentkezzetek!" Aláírás: Sipos — Tildy. Számomra a szegedi Tisza La- jos-körútra szólt a behívás: ott volt a Madisz. Hát így kezdődött negyvenhatban, a Nékosz életre hívása. Az akkori fiatalok a kommunista párt segítségével az új nemzeti tudat hirdetői akartak lenni. A kelet-európai népek összefogását érezte magáénak a népi kollégiumi mozgalom; egyesítette magában a kommunista párt törekvéseit, a Győrffy Kollégium intellektualizmusát és a Márciusi Front „magyar radikalizmusát”. Csodálatos erő volt ez. A mozgalmat, mint politikus, Rajk László, mint filozófus, Lukács György támogatta, mig a tehetséges fiatalok felvételének pszichológiai eljárását Mérei Ferenc dolgozta ki. Jómagam propagandistaként dolgoztam. Újságíró voltam; emlékszem, „Űj nemzet kovácsa” címmel írtam cikket a Nékosz-ról. No, persze, akkor is történtek visszaélések, így, mint a székesfehérvári lap szerkesztőjének, fülembe jutott, hogy az inotai molnárok manipulálnak a liszttel. Nos, ők is megorrontották, hogy erről bizony cikk készül. Le akartak kenyerezni; no én hagytam magam azzal a feltétellel, ha elegendő lisztet adnak a diákotthonoknak, kollégiumoknak ... Hát így, ilyen és hasonló célokért vállaltuk akkoriban a kompromisszumokat ! Soós Tamás Vitorlástábor gyerekeknek Orfűn Immár hagyomány, hogy az orfűi tavon vitorlástábort szerveznek a vízi sportokat kedvelő gyerekeknek. A résztvevők egyhetes képzést kapnak, amelynek során megismerkednek a vitorlázás alapelemeivel, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Évente 80—100 gyerek tanulja meg a kis hajókkal való közlekedést, sőt a versenyzés alapszabályait is. (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc —( KS) ÖRÖMÖKET GYŰJTÖGETNEK Munkások az úttörőkért Selye János A stressz elmélete című híres könyvében arról ír, hogy az ember létfenntartásának egyik titka az öröm gyűjtögetése. Erre tudatosan kell törekedni. Minden reggel, amikor föl- ébredünik, arra kell gondolnunk, milyen örömre számíthatunk ma. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a Si- roki Mátravidéki Fémművek Bánki Donát szocialista brigádjának vezetőjével. Szabó Gyulával beszélgettem a tubusüzemben. A 23 tagú közösségről örömmel újságolta: a szövetség 40. évfordulója alkalmából elnyerték Á2 Úttörőkért kitüntetést. — Évek óta társadalmi munkát végzünk a Siroki Általános Iskolában — mondja. — Csináltunk nekik kézilabdakaput és kosár - labdapalánkot, festettünk, mázoltunk: egyszóval rendbehoztuk a sportudvart. A térítésmentes munkának természetesen a kitüntetés átvételével nincs vége, sőt: szabad időnkben az eddigieknél is többet dolgozunk majd az intézményben. Miért nevezhető példásnak mindaz, amit az üzem gárdájáról megtudhattunk? Mert a sportudvar közösségi teljesítmény. Mondhatnánk persze, hogy megyénkben se szeri, se száma a közérdekű társadalmi összefogásnak. De annak szinte soha nem nézünk utána, hogy az ingyenes akciók vállalói miért vállalnak a kötelezőnél többet? Milyen emberek azok, akik gondviselői az általuk teremtett anyagi javaknak? — Mi olyanok vagyunk, mint az orvosok. Az üzemben vizsgáljuk, megállapítjuk a gyártósorok baját és gyógykezelünk — mutatja be munkatársait Szabó Gyula diszpécser. — Sőkféle beosztású ember megtalálható nálunk: lakatosok, gyártó- szerelők, meósok. Komplex brigád vagyunk. Legfőképpen az a feladatunk, hogy üzemképessé tegyük a gépeket, s olyan minőségellenőrzést végezzünk, hogy a végtermék kifogástalan legyen. A brigád több mint fele női dolgozó. Adminisztrálnak, könyvelnek, teszik a dolgukat becsületesen. A nehéz fizikai munkánál ők persze nem segédkezhettek, de azt szeretnénk, hogy az új tanévben nekik való elfoglaltsággal „egyenlítsék ki” a szakemberek igyekezetét. Segítségükkel az iskola osztálytermei takaros, oly újszerű arculatot ölthetnek, mintha frissiben készültek volna el. Ebben a közösségben rájöttek, hogy egy-egy ember nagyon önző tud lenni, de a brigádot, a közösen, örömmel végzett munka képes önzetlenné tenni. Ezért gyűjtögetik az örömöket, lepik meg a gyerekeket az élet apró ajándékaival. Szerintük a brigádmozgalom jelentősége elsősorban ebben van. — A versengés, az önzetlenség brigádunk tulajdonsága. Aki így dolgozik, az ne legyen meghatódva magától. Mj azt tartjuk, valaminek, ha olyan dolgokra is vállalkozunk, amelyekre senki sem kötelez bennünket, csak egy belső szándék — vélekedik Szabó Gyula. A munkások többsége bejáró, korán kelő ember. Munkájuk, otthoni elfoglaltságuk .mellett folyamatosan szakítanak időt az úttörőcsapat patronálására. Ezért tisztelik őket Sírokban. Mika István Zenei tábor Fertődön Tizenhetedik alkalommal rendezték meg az idén a Fertődi Országos Ifjúsági .Zenei Tábort. Az ország különböző zenei középiskoláiból csaknem 100 fiatal érkezett a fertődi Eszterházy- kastélyba. (MTI-fotó: Mafcusz Károly — KS)
