Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-09 / 134. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. június 9., hétfő MÚLTBA NYÚLÓ JELEN KITÜNTETETT NÉPI ELLENŐRÖK Erdőbirtokos kisemberek Rakonczai Idának, a Me- fag birtokpolitikái előadójának aktái között érdekes iratkötegek vallanak arról, hogy — megyénkben magánszemélyeknek is vannak erdői. A feljegyzések a Bü'kkbe vezetnek. Hegyek • ölén, tölgyesek, cserjések karéjában kérdem a szarvaskői utcán két beszélgető lánylkától, a 11 esztendős Punyi Beátától és a valamivel idősebb Nagy Judittól, hogy kié itt az erdő. A két diáikigyerek meglepődik a váratlan érdeklődéstől, láthatóan zavarba jön. Egyikük sem válaszolja, amit várok. S felkacagnak amint mondom: alighanem az övék is . .. Látszik rajtuk, hogy talán nem is hallottak arról, hogy a környező farengeteg egy része valóban magán- tulajdon, jelentős hányadában pedig ősi, örökölt, apáról fiúra szálló sajátos szerzemény. Oly régi hagyaték, hogy eredetéről, koráról a a falu legöregebb embere, a 83 éves Kiss Miklós bácsi sem állíthat pontosat, hiszen már a dédapjának, Sőt ükapjának is volt belőle jussa. Pedig a gazda sok mindennek 'ismerője ezen a világon! Bejárta az országot, i megfordult, dolgozott a ten- : geren túl is, s — szemüveg nélkül! — még mindent elolvas, amiből csak meríthet valamit; hallgatja a rádiót, nézi a televíziót. Ugyanekkor választott tisztségviselője, elnökhelyettese a Gazdák és Zsellérek Erdőbirto- kosságának ... Mert így hívják, ezzel a névvel emlegetik még mindig hivatalosan is ezt a mindmáig élő szervezetet. Hogyha éppenséggel nem „Volt úrbéres birtokosságnak” nevezik. Vajon, hogyan maradt fenn ily hosszú időn át, s miért hagyják, vigyázzák, ki tudja meddig? — fejtegetem a talányt a szép fekvésű községben. Pontosabban: most már a megyeszékhely, Eger legújabb kerületében. Kiss Ferenc, az említett körpecsétes erdőbirtokosság mostani elnöke —, aki ugyan a Nyírségből nősült Szarvaskőbe, de már 1954 óta lakik a településen, s teljes egyetértéssel vette át tisztét Barid Alberttól — egyszerű szavakkal magyarázza a nem mindennapi történetet: — Itt kezdettől kevés volt a föld, s különös jelentőséggel bírt az erdő. A földosztás alkalmával is erdőt mértek szét az új gazdák között. A jelentéktelen területen nem alakulhatott tsz, így ki-ki megtartotta, amije volt. Aztán a helység elöregedett, a fiatalabbja meg mással, s másutt próbálkozott: az emberek feladták, felajánlották az államnak a szántóikat, csak a fához ragaszkodtak. így van az, hogy — bár azóta termelőszövetkezeti gazdaság, az isten- mezeji közös is tulajdonos a határban — még mindig létezik nálunk az erdőbirtokosság. Méghozzá kettő is. Mellettünk az is, amely az érsekség egykori uradalmából kapott. _ A keselyőbérci, a kecskefar-földszakadási részen, az Egri-völgyben, s másutt. Mindkettő most is közbirtokosság, vagyis igazából osztatlan a vagyon, senkinek sincs konkrét föld- daraibja, csak bizonyos „illetősége”, vagy más szóval „nyilasa” ... Az említett két kislány családja is valóban közénk tartozik. A találomra megszólított Judit nagyapja például az 1961—62. évi bejegyzés szerint a lista 41. helyén 3,5 nyilas erdővel szerepel. Azóta sajnos, már ő sem él. S az akkori 65-ös létszámból nem kevesebb, mint 36-an meghaltak. Nyilvántartásunkat az örökösökkel folytatjuk. — Ma hetvenhaton vagyunk ... Komolyan vesz- szük a hagyományt. Szabályosan gazdálkodunk, van pénztárosunk, s vannak felügyelő bizottsági tagjaink is, évente közgyűlésen adunk számot a munkánkról, vagyonúnkról. — Mekkora'ez a vagyon? — Az erdő haszna. Közelebbről: a két birtokosság összes területe 125 hektár. Ebből például tavaly január elsején a mi házi pénztárunkban 3583,56; az OTP- nél vezetett számlánkon pedig 2243,34 forintunk volt. Míg az idei esztendő elején lényegében a 68 816 forintos ^kintlévőségünkre” — az erdőgazdasággal szembeni „követelésünkre” — tehető a vagyonunk . . . Közös pénzünkből fizetjük az Egri Erdőfelügyelőség által kiszabott fenntartási járulékot, a Mefag a kezelésért kap tőlünk további összeget, míg a fakitermelésért egy gmk. S természetesen a kivágott fa hazaszállítása, sőt az értékesítésre szánt mennyiség „kiközellítése” alkalmával is ki kell nyitnunk a „bukszánkat”. S milyen ez a birtokosság? Nos, az erdőfelügyelőség évről évre megszabja, hogy hány köbméter fát kell kitermelni, aztán az erdőgazdaság kijelöli a kivágandó tölgyet, csert, majd ellenőrzi a vágást, s felméri a ki- döntött, összerakott famenyí nyiséget. Ugyanakkor a Mefag gondoskodik az új telepítésekről is. Amit az erdő ad, azt a vezetőség a járandóság szerint méri szét. S mennyi jut belőle? Annyi — mondja kínosan felnevetve a legrégebbi birtokos —, hogy már az ő ifjúkorában is kellett hozzá pótlás. Bérmunkával legalább egy-egy kis gally, rőzse. V agy éppenséggel szén is, az akkor még működő közeli bányából. Most pedig még inkább szükség van erre! A legkülönbözőbb foglalkozásúak az erdőbirtokosok, csupán abban egyformák, hogy valamennyien kisemberek. S nyomuk sincs rajtuk a ritka örökség büszkeségének, csak éppen a tradícióhoz ragaszkodnak. Annál is inkább, mivel némelyüknek — mint Kiss Miklósnak is — bármilyen szerényen kamatozik, nyugdíj híján ez az egyetlen biztos járandósága. „Zsellérekkel" beszélgetni — noha régtől már csak ősi nevükben azok — önmagában is múltba nyúló jelen. S történelem a jussnál sokkalta fiatalabb erdő is. Hiszen benne a fák — mint az elnök, aki egyébként szakképzett, sokat próbált erdész, az állami gazdaság nyugdíjasán is szá- montartott, igényelt kolléga beszéli — világháborús emlékeket őriznek. Annyi bennük a fegyverszilánk, hogy alaposan megnehezíti az értékesítést. Éppen nemrégiben fellebbeztek ezért a kiszabott 42 700 forintos erdő- fenntártási járulék ellen, a túlzottnak talált összeg mérséklését kérve. Amit, természetesen méltányoltak is. Kuriózum az egész talál1- kozás, miután Szarvaskő az egyetlen helység szűkebb hazánkban, ahol hasonlóakról hallani. Az idegen csak akkor zökken vissza a mába. amikor búcsút int az itt maradóknak, s kilép a páratlan bükki völgyből. Gyón! Gyula Hárman a közérdek szolgálatában Közérdekű ügyekben elmondani véleményünket — mindannyiunk demokratikus joga. Vitás társadalmi, gazdasági kérdésekben állást foglalni — folytonos önvizsgálatra késztető felelősség. A népi ellenőrök ezt a mindennapi munkájukban gyakorolják, önként. A véleményalkotás terhe persze nemcsak gondokkal. sikerélménnyel is járhat. Erről kérdeztük közülük azokat, akiknek eredményeiről kitüntetések is tanúskodnak. Mindhárman Kiváló Társadalmi Munkáért elismerésben részesültek. Bakacsi Ernő Agráregyetemet végeztem, kertészeti és szőlészeti ágazatban dolgoztam akkor, a nagyrédei tsz-ben. 1965-ben kerültem Egerbe. Azóta megélénkült a kapcsolatom a megyei népi ellenőrzéssel. Többnyire szakmai jellegű megbízatásokat kapok. Tavaly például egy országos elemzés részeként a megyei zöldség- és gyümölcskereskedelem helyzetét tártuk föl. Emellett kilencfős munkabizottságunk évi három-négy ülésén témákat javasolunk, összegezzük a mezőgazdasági vizsgálatok tapasztalatait. A beszélgetés során szó esik egyébről is. Kiderül, hogy a sport elhivatott szerelmese is, hiszen az Eger SE baráti körének elnökhelyetteseként az atlétákat támogatja. A Kiváló Társadalmi Munkáért járó jutalom, így többszörösen is megilleti. ,.Kölcsönösen megéri . , Bár - Nagy Sándor, az SZMT főmunkatársa mindössze „csak” öt éve csatlakozott a népi ellenőrökhöz. Amikor további társadalmi Nagy Sándor megbízatásairól faggatom, elég a sok funkciót csak leírni is: munkálkodik a népfrontban, tagja a megyei tanács egyik szakbizottságának, s munkahelye párt- alapszervezetének vezetőségében is ott van. — Jut-e idő mindemellett pihenésre, kikapcsolódásra? Szerényen elmosolyodik: — A .társadalmi munka mellett, amit legalább olyan szívesen végzek, mint a szakszervezetit, egyetlen hobbim a kert. A szellemi igénybevételt, a fizikai munkával ellensúlyozom. Komolyra fordítva a szót, kiderül, hogy két oldalról is kamatozik a népi ellenőrök között végzett munka. Az SZMT-ben a közgazdasági és szociálpolitikai terület gazdája. Megyei NEB-tag- ként is ilyen kérdésekkel foglalkozik. A közelmúltban például a vállalati szociális tervek tanulmányozása és értékelése mindkét szervezet tapasztalatait gyümölcsözően gazdagította. — Mennyire elégedett a NEB-munka mechanizmusával? — A vizsgálatokat igyekszünk alaposan . előkészíteni, az adatgyűjtésben a leghatékonyabb módszereket alkalmazni, s lelkiismeretesen összegezni, Javaslataink hasznosítása az adott vállaNyitrai Imre (Fotó: Kőhidi Imre) latnál lehetne még gyorsabb. Ebben tovább kell lépnünk. A kitüntetés engem erre is ösztönöz. „Na, főnök, megint mégy?” Nyitrai Imre' színes egyéniség. S mint az első mondatokból kiderül, nem csak jókedélyű, hanem sokoldalú is. A Finomszerelvény- gyár hevesi üzemében dolgozik csoportvezetőként, eredeti szakmájában, mint esztergályos. A vas mellett a fa is a kezébe illeszkedik. Szabadidejében ugyanis népi eszközöket, tárgyakat, s olykor emberalakokat is farag. Minderre azonban, mint mondja, kevés ideje jut mostanában, mert építkezik. „A megbízólevél — hatalom” — A megbízólevél hatalom — mondja Bakacsi Ernő, aki immár „veteránnak” számít a mozgalomban Huszonöt éve annak, hogy az első feladatot kapta. Ma már a megyei népi ellenőrzés mellett működő Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Munkabizottságot vezeti. — Egyik tájékoztatónkon hangzott el ez a kijelentés egy országos vezetőnk szájából — folytatja a megkezdett gondolatsort. —. Valóban így van. Mindennapi gyakorlatunkban érezzük, hogy a panasztevők bíznak bennünk, a vizsgált cégek képviselői pedig korrekt módon tájékoztatnak. Bakacsi Ernő „civilben” a TSZKER kereskedelmi igazgatóhelyettese. A kirobbanó energiájú, gyors beszédű férfi mozdulataiból, gesztusaiból látszik, nem teketóriázik sokat, ha egy problémának végére kell járni. — A munkabizottság feladatai minden bizonnyal nem állnak távol mindennapi munkájától... — Amikor a népi ellen-' őrök soraiba hívtak, a szakismereteimre számítottak. Életének abban a szakaszában van, amikor az ember jövőjét alapozza. A közéletben sem tétlenkedik: Hevesen a városi NEB tagjaként dolgozik ötödik esztendeje, olykor, mint vizsgálatvezető is. — Milyen volt az első „kiszállás”? — Tapasztaltabb kollégáim segítségemre voltak. Addig csak kívülről szemléltem ezt a munkát, ma már látom milyen sokrétű. Ügy érzem, sikerül megtalálnom a hangot a hozzám hasonló, kétkezi dolgozókkal. Élvezetesnek' találom ezt a tevékenységet is, mert emberekkel találkozom, átérzem gondjaikat, örömüket. — Van-e olyan probléma, aminek szívesen a végére járna? — A munkakörülmények. Ez kétoldalú dolog. Nem csak a vállalatokon, hanem rajtunk, dolgozókon is áll vagy bukik, milyen környezetet alakítunk ki magunk körül. Sok a hanyagság, az emberek túlterheltek, s a munkahelyen lazábban fogják fel a „dolgokat". — Közvetlen munkatársai szemében nőtt-e a tekintélye, mióta népi ellenőr? — Egy-egy tréfás megjegyzésből érzem ezt. így mondják: „Na, főnök, megint mégy?" — És én szívesen megyek. .. Jámbor Ildikó Japán étterem A kínai éttermek utón az első japán étterem is megnyílt Budapesten. az Erkel Színházzal szemben. A Keletpesti Vendéglátó Vállalat és a Kurimoto cég közösen hozta létre az éttermet, s a haszonból is egyenlő arányban részesednek. A tatamival borított különterembe csak cipő nélkül léphetnek a vendégek (MTI-fotó: Apostol Péter felvétele — KS)
