Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
1. NÉPÚJSÁG, 1986. június 7., szombat VENDÉGÜNK: Mihail Szergejevics Gorbacsov A HÉTEN TÖRTÉNT Mihail Szergejevics Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára 1931. március 2-án született Privolnoje községben, a sztavropoli határterület krasznogvargyejszkojei járásában, földműves családban. Nem sokkal a nagy honvédő háború után, tizenöt éves korában gépkezelőként állt munkába egy traktorállomáson. 1955-ben elvégezte a moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem Jogi Karát, majd 1967-ben a Sztavropoli Mezőgazdasági Főiskolán okleveles agrárközgazdászi képzettséget szerzett. 1952-ben lépett be a pártba. 1955-ben függetlenített Komszomol-, majd pártmunkás lett. A Komszomol sztavropoli városi bizottságának első titkáraként, majd a sztavropoli határterületi Komszomolbizottság agitációs- és propagandaosztályának helyettes vezetőjeként, később a bizottság másod-, majd első titkáraként dolgozott. 1962 márciusában megválasztották a sztavropoli határterület kolhoz- és szovhoz- igazgatóságának párttitkárává. Ugyanazon év decemberében az SZKP Sztavropoli Határterületi Bizottsága pártszervekkel foglalkozó osztályának vezetője lett. 1966 szeptemberében a sztavropoli városi pártbizottság első titkárává választották 1968 augusztusától a sztavropoli határterületi pártbizottság másod-, 1970 áprilisától első titkáraként tevékenykedett. Mihail Gorbacsov 1971 óta tagja az SZKP Központi Bizottságának. Küldöttként részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX//., XXIV.. XXV., XXVI. és XXVII. kongresszusain. 1978-ban az SZKP Központi Bizottságának titkárává, 1979-ben a KB Politikai Bizottságának póttagjává választották. 1980 októberében a Politikai Bizottság tagja lett. 1985. március ll-én Mihail Gorbacsovot az SZKP Központi Bizottsága főtitkárává választotta. Ebben a tisztségében az SZKP XXVII. kongresszusán megerősítették. Az elmúlt négy választási időszakban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte. 1985 júliusától a Legfelsőbb Tanács elnökségének tagja. Az elmúlt két választási időszakban OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának is küldötte. Mihail Gorbacsovot a szovjet nép és a világ energikus, megfontolt államférfiként ismerte meg, olyan politikusként, aki kezdeményezőkészségét, gazdag tapasztalatait és szervezői képességeit teljes mértékben a Szovjetunió, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatába állítja. Belpolitikai tevékenységét az SZKP munkájának tökéletesítésére, a szovjet gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsítására irányuló törekvés jellemzi. HÉTFŐ: Feloszlatták a japán parlamentet, előrehozták a választásokat — Az ENSZ közgyűlés Afrika-ülésszakán ötéves programot logad. tak el — Husszein jordán király Párizsba érkezett KEDD; Mihail Gorbacsov üzenetet intézett Asz. szád szír elnökhöz — Munkalátogatásra Moszkvába érkezett a dél-jemeni miniszterelnök — Chnoupek csehszlovák külügyminiszter Bécsben tárgyalt SZERDA: GorbacsoV-üzenet az.ENSZ főtitkárához: a Szovjetunió bármikor kész megállapodni az atomkísérlelek tilalmáról — Ismét harcok dúlnak a bejrúti táborok körül — Vu Hszüe. cslen befejezte budapesti tárgyalásait CSÜTÖRTÖK: Föld alatti kísérleti robbantás Amerikában — A washingtoni szenátus jóváhagyta az amerikai rakéták Szaúd-Arábiába szállítását — A Fülöp.szigeteken az új népi hadsereg haj. landó fegyvernyugvásra PÉNTEK: TASZSZ.nyilatkozat az amerikai nukleáris kísérletről — A Contadora.csoport külügyminiszterei Panamavárosban tárgyalnak — Husszein jordán király Washingtonba utazott Aktiv világpolitikái tevékenysége során 1985 októberében Párizsban, a francia nemzetgyűlés előtt mondott beszédében átfogó leszerelési javaslatot tett, amelyben egyebek között indítványozta: a Szovjetunió és az Egyesült Államok csökkentse felére a másik fél területének elérésére alkalmas atomeszközeinek számát. Genfben Ronald Reagannel együtt konkrét lépésekben állapodott meg a kétoldalú kapcsolatok javítása és az atomháború veszélyének csökkentése érdekében. Azóta is számtalan kezdeményezést tett, amelyek sorából kiemelkedik 1986. január 15-i nyilatkozata. Ebben az ezredfordulóig szóló, átfogó atomleszerelési világprogramot vázolt fel, amely egyebek között előirányozza, hogy meg kell akadályozni csapásmérö fegyverek telepítését a világűrbe. Mihail Gorbacsov 1985 áprilisában a lengyel fővárosban részt vett a Varsói Szerződés legfelsőbb szintű párt- és állami vezetőinek találkozóján, amelyen megállapodtak a szerződés meghosszabbításában, majd ugyanazon év októberében a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülésszakán. 1985 novemberében, a genfi csúcstalálkozó után tájékoztatta a VSZ-tagállamok első , illetve főtitkárait Reagannel folytatott tárgyalásairól. Mihail Gorbacsov 1985 szeptemberében Moszkvában, kétoldalú találkozón tanácskozott Kádár Jánossal. Ezt követően 1986 februárjában Moszkvában, az SZKP XXVII. kongresszusa idején tartottak baráti találkozót az MSZMP főtitkárával. Háromszázötven moszkvai dolgozó és szakszervezeti aktivista érkezett barátságvonaton Budapestre. A képen: az érkezés utáni pillanatok a Keleti- pályaudvaron. (MTI-fotó: Kovács Attila felvétele — Népújság- telefotó — KS) Fokozódó feszültség Pandzsábban. Az am. ritszári aranytemplom védelmére alakult szikh gárdisták egyikét szélsőséges szikh elemek megtámadták (képünk) és halálosan megsebesítették (Nepújsag-telefotó — { AP —' MTI — KS) Ív az évtizedek felett Hadd kezdjem rendhagyó módon e sorokat: sokat és sokszor írunk, olvasunk és hallunk történelmi tudatunk „fehér foltjairól”. Arról például, hogy eleget tudunk-e és hogy jól tudjuk-e azt, milyen mély, milyen különleges gyökerei vannak a magyar—szovjet barátságnak? o Ezek a gyökerek képletesen szólva a fiatal szovjet hatalom első. valóban sorsdöntő hónapjaira nyúlnak vissza. Olyan időszak volt ez, amikor korántsem dőlt még el. fennmarad-e a szovjethatalom Oroszországban, avagy az ellenforradalom kerekedik felül. S ami a kapcsolat különlegességét illeti: történelmi tény. hogy az első világháború vérzivatarában Oroszországba került hadifoglyok százezrei között egyetlen más nemzet fiai sem csatlakoztak olyan nagy arányban és olyan magas számban a forradalomhoz, mint éppen a magyarok. Amikor Kádár János egyik szovjetunióbeli útja alkalmából ellátogatott a kupav. nai textilgyárba, ahol a Szovjet—Magyar Baráti Társaság egyik legerősebb üzemi szervezete tevékenykedik, az a Szemjon Birjukov üdvözölte, aki 1918—19-ben Kazán környékén az internacionalisták parancsnoka volt: ..Ma. amikor barátságunk erősebb, mint valaha, jólesik visszaemlékezni arra az időre, amikor a magyar és orosz katonák együtt küzdöttek tatár földön a szovjethatalomért abban a zászlóaljban. amely Marx Károly nevét viselte, és amelyet Lenin utasítására szerveztem. Nem volt semmi muníciónk, sem meleg ruhánk, még élelmiszerünk sem volt elegendő, s az sem biztos, hogy mindenki pontosan tudta volna, ki volt Marx Károly. Nem volt más. csak a hitünk a forradalom győzelmében és az igazságban. Ma, amikor erőnk is van az igazsághoz, jó tudni: harcunk nem veszett kárba, orosz és magyar katonák vére nerfi ömlött hiába Kazán alatt.” e ... A történelmi ív kezdőpontja ez. Évtizedeken mutat keresztül ez az ív. A Horthy-rendszer nemzetel- lenességét és szovjetellenes- ségét egymástól elválasztani nem lehet. A Szovjetunió elleni háborúba való bekapcsolódás a Horthy-rendszer uralkodó osztályának legnagyobb bűncselekménye volt a magyar nép ellen. Több mint másfél évtizeddel a felszabadulás után az a szovjet hadvezér, akinek csapatai elsőnek léptek magyar területre. Rogyion Mali- novszkij marsall, a 2. ukrán front egykori parancsnoka, és akkor a Szovjetunió honvédelmi minisztere, ezt mondotta e sorok írójának: ..Több mint hat hónapig keményen harcoltunk Magyar- ország felszabadulásáért. Csak egy példát szeretnék felhozni annak érzékeltetésére. milyen megfeszített és még a második világháború történetében is párját ritki- tóan nehéz csaták voltak ezek: a Magyarország területén harcoló szovjet csapatok megsemmisítették az ellenség 14 hadosztályát és 6 dandárját. További 28 egységnek olyan súlyos veszteséget okoztak, hogy ezek elvesztették létszámuk 50—75 százalékát. A hadsereg, amelynek soraiban születésekor ott voltak az internacionalisták, felszabadító küldetését teljesítve bizonyította a maga internacionalista jellegét.” 1945. április 4. és azután szeptember 25. Még fél év sem telt el a felszabadító harcok befejezésétől, és még másfél év volt hátra a párizsi béketárgyalásokig, amikor a Szovjetunió — elsőként a nagyhatalmak közül — ismét felvette a diplomáciai viszonyt Magyar- országgal. A kommunista párt lapja, a Szabad Nép vezércikkében így írt: „A fegyverszüneti szerződés megkötésétől az ismételt élelmiszer- és üzemanyag- segítségig, a szovjet—magyar kereskedelmi szerződésben számunkra biztosított komoly előnyökig, hadifoglyainknak még a békekötés előtti hazaengedéséig — számos bizonyságát láttuk annak, hogy a szovjet kormány nem úgy kezel bennünket, mint a tegnapi ellenséget, hanem úgy, mint a mai és a holnapi barátot. Most... a Szovjetunió. a világ egyik vezető nagyhatalma, jogilag is elismeri a magyar kormányt, mint Magyarorszáa képviselőjét.” 1956-ban ismét szovjet katonák ontották vérüket a magyar nép szocialista vívmányainak megőrzéséért. Barátságunk azóta új történelmi szakaszban harmonikusan és meghitten fejlődik. Q Különösen nagy jelentősége van a két párt viszonyának, a két ország vezetői közötti kapcsolatoknak. Ennek új dimenziói felé mutatott utat az SZKP XXVII. kongresszusa is. Ennek a kongresszusnak az alapgondolata az volt, hogy a szocializmus mindenekelőtt gazdasági teljesítményével gyakorol hatást a világfejlődés menetére, s ezen belül a minőségi tényezőnek van különleges szerepe. Nem kerülhette el a figyelmünket. hogy nagyon sok olyan kifejezés, kategória hangzott el a kongresszusi teremben, amely nekünk is nagyon ismerős. Ennek a kongresszusnak tapasztalatai ismételten arról győztek meg bennünket, hogy pártjaink között a társadalmi fejlődés és a nemzetközi viszonyok fő kérdéseiben teljes a nézetazonosság, kapcsolatainkat az egymás iránti tisztelet és megértés vezérli, A megoldásra váró gazdasági-társadalmi problémáink alapvetően azonos jellegűek, útkeresésünkben, törekvéseinkben egyre több a közös vonás. Pártjaink eddig is a megértés szellemében kezelték a sajátos megoldásokat, kölcsönösen tanultunk egymás tapasztalataiból, de mindennek a kongresszus nyomán még jobbak lehetnek a feltételei. Ez jutott kifejezésre pártunk főtitkárának és Mihail Gorbacsov- nak akkor, a kongresszus idején tartott találkozóján is. Kádár János elvtárs akkor nemcsak a szovjet külpolitikának a világ atommentesítésére irányuló nagyszabású kezdeményezéseit biztosította közvéleményünk támogatásáról, hanem nyomatékkai hangoztatta: Mi örülünk annak, és üdvözöljük azt, azokat a folyamatokat, változásokat, amelyeket a XXVII. kongresszus tükröz. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a Szovjetunió fejlődése felgyorsuljon, hatékonyabbá váljék, az egész ország minden tekintetben korszerűbbé váljék. Ez következik elveinkből, barátságunkból és szolidaritásunkból; saját nemzeti érdekünk is ez, hiszen ha a Szovjetunióban jól vagy jobban mennek a dolgok, ez nemcsak a szovjet emberek életét könnyíti meg. o A barátság hétköznapjai új kérdéseket vetnek fel. amelyekre a kor igényeinek megfelelő válaszok születnek. Hazánk legfőbb energiaszállítója a jövőben is a Szovjetunió lesz. energia- szükségletünknek csaknem a felét innen fedezzük. Népgazdaságunk számára kulcsjelentőségű: a már ismert egyezmény szerint, Jamburg üzemelése nyomán, fokozatosan növelve a mennyiséget, 1989-től a Szovjetunióból a már korábban rögzített tételen felül húsz esztendőn át évi kétmilliárd köbméter gáz érkezik Magyarországra. Hazánk mind a jamburgi gázvezetékhez, mind a kaszpi-tengeri olaj- és gázlelőhelyek kiaknázásához gépeket, berendezéseket szállít, s a Kaszpi-tenger mellékén a termelésbe és az infrastruktúra kialakításába magyar építők, szakértők kapcsolódnak be, számuk megközelíti majd az ötezret. Az új együttműködési formák közé tartozik a közvetlen vállalati kooperáció. Erre a legfrissebb példa a bábolnaiak és a sztavropoliak megállapodása különféle kutatások, kísérletek végzésére. Meggyorsítani a tudományos-műszaki fejlődést, eredményeinek gyakorlati alkalmazását, ésszerűbben felhasználni az erőforrásokat — a két ország közös feladata ez, amelyet a fokozott minőségi követelmények diktálnak. E feladatokat teljesíteni úgy lehet, ha minden eddiginél jobban élnek a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeivel. új formákkal gazdagítják azt. Ez a válasz a kor kihívására, s ez egyszerre szolgálja a magyar és a szovjet érdekeket éppúgy, mint a szocialista közösség egészének érdekeit. V. P.
