Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. június 7., szombat 3 Eger minden bizonnyal az ország egyik legismertebb, valamennyi magyar ember által szeretett városa, amelynek történelme, természeti adottsága, műemlékeinek varázsa, belvárosának sajátos hangulata évente másfél millió látogatót vonz. A városlakók számára ez a tény örömet és büszkeséget jelent, mint ahogy büszkeség számunkra „történelmi örökségünk” és a város új jellemzői: hogy Eger ma ipari központ is, hogy a város üzemeiben, intézményeiben mintegy 30 ezer a foglalkoztatottak száma. Eger város fejlődésének folyamata a 60-as évektől gyors ütemű, a népesség a felszabadulás körüli évekhez viszonyítva a duplájára^ nőtt: jelenleg több mint 64 ezer, a megye népességének közel húsz százaléka. A nagymérvű növekedés természetesen sok feladatot rótt ránk a VI. ötéves tervi fejlesztések megvalósításában is. Ennek során megépült 2365 lakás, ezzel a város lakásállománya közel 22 ezer — a családok száma 23 700. Elkészült 89 új általános iskolai tanterem. Jelentősen bővült a kereskedelmi hálózat, olyan létesítményekkel, mint a szép piaccsarnok vagy a Mágnes áruház. Ma mintegy 45 ezer négyzetméter az üzletek alapterülete. Megoldott több, korábban feszítő gond: például ma nincs óvodai vagy bölcsődei elhelyezéssel kapcsolatos problémánk. A belváros 1968-ban elkezdett és lassan befejeződő rekonstrukciója — úgy gondolom — önmagáért beszél. Oj lakótelepek, utak, közművek épültek. Rendkívül jelentős a fejlődés az egészségügy területén. A megyei kórház rekonstrukciójának befejezésével 1714-re nőtt a felnőttbe- teg-gyógyintézeti ágyak száma, 8 új orvosi rendelő, 2 új gyógyszertár kezdte meg működését. Javultak a szórakozás, a művelődés feltételei (az Ifjúsági Ház ma már túl van az egymilliomodik látogatón, befejeződött a színház és a művelődési ház felújítása). Bár még hosszan lehetne sorolni az eredményeket, vannak feszültségek is. Olyan gondjaink, amelyeket a múlt örökített ránk; a külső, családi házas beépítésű városrészek kevésbé ellátottak, bőven fogalmazódik meg jogos panasz az út, járda, a víz, a szennyvízelvezetés „szűk keresztmetszete” vagy a kereskedelmi ellátás hiányosságai miatt. Másutt a növekedés okoz problémát: a lakótelepeken élők számának nagymérvű bővülésével nem tartott lépést az ellátás fejlesztése — kevés az üzlet, szűkösek az iskolák, nincsenek közművelődési intézmények, alig-alig van szolgáltatás. Az is jellemzője életünknek, hogy egy-egy területen ma nagyobb az elmaradás, rosszabb a helyzet, mint korábban volt: hadd hozzam példaként a város úszósportjának nagyon rossz feltételeit, hiszen ma gyakorlatilag az egyetlen, régi és rossz állapotban levő nyitott uszoda áll a sportolók rendelkezésére, égető feladat tehát a feltételek radikális megjavítása. Az elért eredmények örömei és a megoldatlan feladatok tennivalói együtt vannak jelen napjaink valóságában. A következő ötéves terv fejlesztési céljai az alábbiak: a lakásépítés, az egészséges ivóvízzel való ellátás, demográfiai helyzetünk azt indokolja, hogy fejlesz- szük a középiskolai hálózatot (épül a Csebokszári-la- kótelepen egy új, 16 tantermes középiskola és további 16 tanterem kialakítását tervezzük), fejlesztenünk kell a külső városrészek infrastruktúráját, kereskedelmi ellátottságát, folytatni kell a belvárosi rekonstrukciót (és meg is kell védeni a város értékeit a rongálóktól, sőt néha a magunk „autóské- nyelmétől” is), kell úszóiskola. kellenek új járdák, boltok és sok-sok más, ami a városlakók kényelmét és örömét szolgálja, de otthonos érzést ad az ide látogatónak is. Közhely, de tény: mindezekhez pénz kell, anyagi források szükségesek ahhoz, hogy továbblépjünk, növeljük eredményeinket és főképp, hogy az említett (és most szóba sem került) lemaradásokat pótoljuk, csökkentsük az ellátásbeli különbségeket a város különböző területei között. Azt is gyakran szoktuk emlegetni, hogy manapság szűkében vagyunk a fejlesztési lehetőségeknek. Pedig sajnos ez is tény. Éppen ez — továbbá a demokratizmus fejlesztésének, az adórendszer korszerűsítésének igénye — eredményezte a kormány döntését a településfejlesztési hozzájárulás bevezetéséről. Egerben — hasonlóan településeink többségéhez — élénk vita alakult ki e kérdésben. E sokszínű véleménynyilvánítás végigkísérte a szervezőmunkát, hullámai sokszor magasra csaptak — tulajdonképpen még ma sem ültek el. Pártbizottságunk, amely a közelmúltban testületi ülésen is foglalkozott e munka és a vita tanulságaival, úgy fogja fel a széles körű megnyilvánulásokat, hogy azok semmiképpen sem ellentétesek politikai céljainkkal, sőt közéletünk feljlődését szolgálják. Sok-sok olyan tapasztalatot hoztak felszínre, amik hasznosíthatók és hasz- nosítandók az élet, a politikai munka több területén. Nem hiábavaló próbálkozásként, hanem a lakossággal való párbeszéd fontos és eredményes formájaként értékelhető tehát a település- fejlesztési hozzájárulás szervezésével összefüggésben elvégzett munka, amely egyébként közel 7 ezer „igen” szavazatot eredményezett. Tudatosan törekszünk arra, hogy fokozódjék a várospolitika nyitottsága, a döntések meghozatalában növekedjék a lakosság különböző rétegeinek szerepe — úgy látjuk, hogy ebből a szempontból az eddig elvégzett munka hasznos és nagyon sok tanulsággal járt. Mik voltak a legáltalánosabban elfogadott megjegyzések? Ügy gondolom, nem lenne helyes elhallgatni: a bíráló észrevételek egy része az alaprendelettel volt kapcsolatban. Kifogásolták például, hogy a fizetendő ösz-r szeg nem függ a családi jövedelmektől, nem értették, hogy a bérlakásban élők miért fizetnek kevesebbet, szóvá tették, hogy a tömegtájékoztatás főként a negatív példákat népszerűsítette. Nem kevesen szóltak a kérdés kapcsán társadalmunk más gondjairól is: a nyugdíjasok helyzetéről, a pályakezdők problémáiról, a fiatalok lakáshelyzetéről, a munkával nem arányos jövedelmekről, az életszínvonal egyéb elmaradásairól. Rendkívül tanulságos számunkra, hogy széles körben vetettek fel városi gondokat: a lakótelepek tisztaságát, a külső városrészek fejlesztésének hiányosságait, vitatták néhány beruházás észszerűségét, megfogalmazták a tanuszoda építésének több évtizeddel ezelőtti gondjait, bírálat hangzott el a tanács és a lakosság kapcsolatairól, a belváros közlekedési rendjéről, az üzletek elhelyezéséről és néhány sor más kérdésről. Megemlítették a város növekedésének emberi, személyi összefüggéseit is. például azt, hogy a városlakók jelentős része nem túl régen költözött egri és nagyobbrészt saját pénzen vásárolt lakásba, amelynek részletfizetési terhei nem ritkán nehézséget jelentenek a családok számára. Sokan megkérdőjelezték a településfejlesztési hozzájárulás megjelölt céljait is — ma már tudjuk: jogosan. Nem azért, mert a célok nem átgondoltak, mert nem fontos vagy a lakosságot nem érintő fejlesztéseket tartalmaznak, hanem azért, mert a város polgárai kevésbé érzik épp ezek szükségességét. viszont igenis érzik a saját környezetük, városrészük kisebb-nagyobb problémáit, az egyes körzetek, utcák, lakótelepek konkrét bajait, gondjait. Végül vitát, bírálatot váltott ki a módszer — úgy vélem — jogosan, hiszen több munkahelyre úgy kerültek ki levelek, értesítések, hogy az állampolgár valamiféle személytelen „hivatallal”, leírt szöveggel, hatósággal és nem egy-egy emberrel, vezetővel, a maga megbízottjával került érintkezésbe. Ez a helyzet azt eredményezte többek között, hogy a javaslat negyedik pontjában feltüntetett lehetőséget a különféle helyi elgondolásokra, tulajdonképpen nem is érzékelték a polgárok. A szándékkal ellentétben, nem tartották igazi alternatívának. Mindez jogosan irritálta az állampolgárok jelentős részét! A felsoroltak együttes hatása (és még néhány, most nem említett tényező) azt eredményezte, hogy a közel ezer közreműködő munkájának, erőfeszítéseinek ellenére, nem sikerült megszerezni az ö.tven százalékot meghaladó, egyetértő véleményt. A jelenlegi helyzetben a városi párt-végrehajtóbizottság két, alapvető fontosságú következtetésre jutott: egyrészt arra, hogy nagyon komolyan, felelősséggel kell kezelni és a lehetőségek szerint meg kell valósítani a lakossági véleményeket, javaslatokat, másrészt, az elhangzottak figyelembevételével, folytatni kell a vitát, meg kell találni a módot arra, hogy megegyezés jöjjön létre a településfejlesztési hozzájárulás ügyében. Erre megvan a lehetőség, sőt garancia is: a város lakossága magáénak érzi, szereti any- nyira Egert, hogy hajlandó áldozni értelmes célokra, a maga érdekei megtestesülését látván. Az is természetes, hogy — bár a fejlesztési pénzeszközök kb. 1 százalékát teszi ki csak az így befolyt összeg — szükség van a „teho” forintjaira, hiszen nem kevés megoldandó feladat áll előttünk, amihez pénz kell. Hogyan folyik tovább a szervezőmunka? Röviden szólva: figyelemmel a lakossági véleményekre. Végrehajtó bizottságunk egyetértésével, a városi tanács csökkentette az összeget, 500 forintot javasol elfogadásra. Helyeseljük, hogy helyi célokat fogalmaztak meg elsősorban (pl. a felnémeti városrész lakói által kért iskolafejlesztést, a hajdúhegyiek igényét, hogy orvosi rendelő és gyógyszer- tár épüljön a városrészben ott). A korábban megjelölt célok közül kihagytuk a legtöbbet bíráltakat, de változatlanul kérjük a lakosság támogatását a város egészséges vízellátása megoldásához, hiszen Eger — bár a gyógyvizek, számos forrás városa — mégis gyakran szenved vízhiányban, amit ma még, szerencsére csak a magasabb házak lakói és a dombokon épült lakásokban élők éreznek, de ha nem bő- vítenénk az ivóvíz-kapacitást. hamarosan mindenki tapasztalná. Nem mondhatunk le a sportlétesítmények közül legfontosabbnak tartott uszodai kapacitás bővítéséről sem: úgy érezzük, Eger úszósportja, ebbéli múltunk, önbecsülésünk is okot, alapot ad arra, hogy Újjászületett a Dobó tér ehhez is igényeljük a közteherviselés adta lehetőségeket. De be kell látni: más arányokat kell kialakítani. A „központilag”, városi szinten rendelkezésre álló eszközökkel, főként a város egészének érdekét kell szolgálni, a lakossági eszközöket is tartalmazó forrásoknál pedig elsősorban a helyi igényeket kell kielégítenünk. A változás tehát e vonatkozásban legfőképpen az, hogy előtérbe kerültek azok a fej. lesztési feladatok, amelyek az egyes városrészek konkrét helyi érdekeit fejezik ki. Az ezekre befolyt pénzeszközökkel a városi tanács külön elszámol a lakosságnak a rendelkezésére álló demokratikus fórumokon, illetve a sajtó segítségével. Az is kézenfekvő, hogy az igények, lakossági kérések jelentős része jogos, de (legalábbis rövid távon) nem teljesíthető. Ez esetben az egyetlén helyes álláspont az, hogy soroljuk az igényt, ne hitegesse senki az állampolgárt, hanem őszintén tájékoztassuk arról, hogy mi a várható sorsa javaslatának, kérésének. A munka szervezésében más megoldásokat alkalmaztunk: a város méretei indokolják, hogy körzetenként végezzük el a munkát, egy- egy területre több erőt koncentrálva. Mindezek alapján úgy folytatjuk a szervezőmunkát. hogy a várost négy részre osztva, párt- és népfrontkörzetenként folytatjuk a párbeszédet a lakossággal. Az alapvető módszer: a családok felkeresése, amiben a tanácstagokon túl, részt vesznek a tanácsi apparátus dolgozói, a Hazafias Népfront bizottságainak és a körzeti pártszervezeteknek az aktivistái, a munkahelyi párt- szervezetek tagjai és minden. a városért tenni akaró. fejlődésünkért felelősséget érző szervezet és állampolgár. Sok ilyen van! Azt tapasztaltuk a napokban, hogy sok-sok lelkes ember hajlandó a város ügyéért, közös dolgainkért, terveink megvalósításáért tenni, áldozni. Az is biztosra vehető, hogy Eger polgárai — megtalálva a legfontosabb célkitűzéseket, a közös érdeket — igenis áldoznak városukért. Hisz ez a város most is épül, szépül és nemcsak a külső szemlélő számára jelent élményt, szép látványt, nem ritkán életre szóló benyomást, hanem — biztos vagyok benne — az itt élőknek, valamennyiünknek kedves, minden városlakó számára fontos. És olyan lakóhely, amely nemcsak név az ország térképén, hanem a szó igaz értelmében szükebb hazánk — hagyományaival és jelenével, fejlődő gazdaságával és valós ellentmondásaival, a magunk számára megszokott, másoknak újszerű látnivalóival, kamasz- korban levő lakótelepeivel és öreg bástyáival — mindez együtt a miénk. Legyünk rajta, hogy váljon komfortosabb, vonzóbb, még szebb várossá. A Magyar Szociálist Munkáspárt Eger Városi Bi. zottsága abban a meggyőződésben támogatja tevőlegesen a településfejlesztési hozzájárulás szervezésével kapcsolatos munkát, hogy annak lényege és céljai a város lakossága körében megértésre találnak, kéri az állampolgároktól a megértő, támogatást és igényli a város kommunistáitól a példát adó, meggyőző szervezőmunkát. Németh László, az MSZMP Eger Városi Bizottságának első titkára A magánerős lakásépítés terepe az Almagyar-domb A VI. ötéves terv legnagyobb beruházása az egészségügyben az egri megyei kórház és rendelőintézet volt I I f |l|l| f fif ■ k Br rjßSi
