Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-25 / 148. szám

V 2. NÉPÚJSÁG, 1986. június 25., szerda Reagan fogadta Dubinyint Magyar—török tárgyalások a Parlamentben Losonczi Pál és vendége, Kenan Evren kezel fog a tárgya­lások megkezdése előtt (MTI-fotó. Soós Lajos felv., Népújság-telefotó — KS) ~C Külpolitikai kommentárunk )~ Megméretés MIKÖZBEN A JÚNIUSI HŐSÉGBEN REKORDO­KAT DÖNTENEK az adriai fürdőhelyek, a legforróbb napokra emlékeztető zsúfoltság tapasztalható a ju­goszláv belpolitikai életben is. Hosszas előkészítő kam­pány, a köztársasági és tartományi pártkonferenciák sokszor parázs vitái után ma összeül a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének XIII. kongresszusa. A fordulat évének tartják Belgrádban az ideit amely hatékonyabb munkával, együttes erőfeszítések­kel egy jelentősebb gazdasági eredményeket felmu­tató időszak nyitánya lehet. Nem titkolják a kommu­nisták szövetségében — s az eddig lezajlott nyolc- köztársasági és tartományi pártkonferencia heves vi tái csak megerősítették e nézetet — a ma kezdődő értekezleten a legnagyobb figyelmet a politikai rend­szer tökéletesítésére, a majdnem tizenöt százalékom munkanélküliség csökkentésére, valamint a dolgozó rétegek stabil életszínvonalának biztosítására fordít­ják majd. Egyszerűnek nem nevezhető persze a megoldás, hi­szen első fokozatként — amint azt a központi bizott­ság egyik ülésén hangsúlyozták — a foglalkoztatási politika következetes végrehajtására lenne szükség Nagyszámú fiatal maradt dolog nélkül, sokan har­minc éven aluliak, felerészben szakemberek. Az effaj­ta gondok felkavarták a kedélyeket az elmúlt időszak­ban, s az ütköző véleményeknek tulajdonítható a kü­lönböző szintű és célú tanácskozások éles hangvétele, néha kudarca. A nemzeti és nemzetiségi ellentétek csaphattak ösz- ze az írökongresszuson, ahol a szlovén, a crnagorai os koszovói küldöttek nem fogadták el a szerb író. Miodrag Bulatovics jelölését az elnöki posztra, vagy szólt a jugoszláv sajtó a Szocialista Ifjúsági Szövetség összejövetelének eredménytelenségéről is. Az egyik legsürgetőbb kérdés az immár öt esztendeje tartó ko- zovói ellentétek lecsillapítása. SOKAKBAN REMÉNYEKET KIVÁLTÓ kongresz- szus kezdődik tehát Belgrádban, s a változások, a problémák megoldásának igénye mindenképpen ered­ményt hozhat. Rite ez Miklós Fedoszejev Afrika megsegítéséről (Folytatás az 1. oldalról) A magyar tárgyaló cso­port tagja volt Várkonyi Péter, Váncsa Jenő, mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, Török István kül­kereskedelmi minisztériumi államtitkár. Bányász Rezső államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke, Hoós János államtitkár, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Kovács László külügymi­niszter-helyettes. Rátkai Fe­renc művelődési miniszter- helyettes, Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes. Medgyessy Péter pénzügy­miniszter-helyettes, valamint Szalai Lajos. Török részről Vahit Halefoglu, Hüsnii Do- gan, Asaf Inhan, Ahmet Selcuk, az energia- és bá­nyaügyi minisztérium ál­lamtitkára, Ecmel Barutcu nagykövet, a külügyminisz­térium államtitkár-helyette­se, Ismail Bilir, a mezőgaz­dasági minisztérium állam­titkár-helyettese, Mahir Ba- rutcu pénzügyi és külkeres­kedelmi államtitkár-helyet­tes, Ismail Hakki Batuk, a köztársasági elnök tanács­adója, Ayhan Erkan, a tö­rök villamosipari egyesülés vezérigazgatója, Baki llkin, a köztársasági elnök kabi­netigazgatója ült a tárgya­lóasztal mellé. A tárgyalásokon az Elnö­ki Tanács elnöke örömét fe­jezte ki, hogy Magyarorszá­gon üdvözölhetjük a bará­ti Török Köztársaság el­nökét. A két ország viszo­nyát értékelve Losonczi Pál megállapította, hogy törté­neti időkre visszanyúló kap­csolataink ma barátiak, azo­kat semmilyen probléma nem terheli. Kapcsolataink a különböző társadalmi be­rendezkedésű országok jó együttműködésének példá­jaként jól fejlődnek. Eltérő szövetségi rendszerünk el­lenére is megtaláljuk a kö­zös hangot a világ fő kér­déseiben és a kölcsönös elő­nyök alapján fejlesztjük két­oldalú kapcsolatainkat. A magyar küldöttség vezetője kifejezte meggyőződését, hogy Kenan Evren látoga­tása új ösztönzést ad az együttműködés fejlesztésére. A Török Köztársaság el­nöke válaszában örömének adott hangot, hogy első tö­rök elnökként látogathatott el Magyarországra. Kenan Evren is hangsúlyozta, hogy kapcsolatainkat nem terhelik ma problémák; a különböző területeken megvalósuló együttműködés szélesedését és elmélyülését tanúsítják az elmúlt években lezajlott magas szintű, miniszterel­nöki, miniszteri látogatások. Az államfő hangoztatta, hogy — a függetlenség és a területi integritás elvének tiszteletben tartása alapján — Törökország fejleszteni kívánja kapcsolatait a vi­lág minden országával, s nagy figyelmet fordít a tö­rök—magyar történelmi kap­csolatok továbbfejlesztésé­re. Kifejezte meggyőződé­sét, hogy kölcsönös jóaka­rattal jelentős eredmények érhetők el. Kenan Evren törökorszá­gi viszontlátogatásra hívta meg Losonczi Pált, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. A plenáris tárgyalásokat követően Losonczi Pál és Kenan Evren — Várkonyi Péter és Vahit Halefoglu részvételével — szűk körű megbeszélést tartott. A tanácskozás után Lo­sonczi Pál és Kenan Evren jelenlétében magyar—török mezőgazdasági együttmű­ködési megállapodást írt alá a Parlament Kupolatermé­ben Váncsa Jenő és Hüsnü Dogan. A hosszú távra szó­ló átfogó egyezmény rögzí­ti a két minisztérium együtt­működését a mezőgazdaság több ágában, így a növény- termesztésben, az állatte­nyésztésben, illetve az erdő- gazdálkodásban, valamint az élelmiszeriparban. Az együtt­működés részeként a jövő­ben török szakemberek is­merkednek meg többek kö­zött a magyar kukorica­termesztési rendszer tapasz­talataival, magyar segítség­gel fejlesztik Törökország­ban a juhtenyésztést, a ba­romfi- és a tejelő szarvas­marha-tartást. A megállapo­dás közös kutatási területe­ket is kijelöl, s intézkedik a szakemberek kölcsönös cseréjéről is. Ugyancsak az államfők je­lenlétében Czipper Gyula és Ahmet Selcuk a két ország energiagazdálkodási együtt­működését rögzítő keretmeg­állapodást írt alá, amely az energetikai iparban tevé­kenykedő magyar, illetve tö­rök vállalatokat ösztönzi kapcsolataik fejlesztésére, a korszerű együttműködési formák, így a kooperáció és a harmadik piacokon való közös fellépés kialakítására. A megállapodás előirányoz­za kutatási, fejlesztési és gyártási projektek megvaló­sítását közös vállalkozásban, valamint licencek, know- how-k, tudományos-műszaki információk és dokumentu­mok, illetve szakemberek kölcsönös cseréjét. A tárgyalások befejezté­vel Kenan Evren és kísé­rete szálláshelyére hajtatott. Itt a késő délutáni órákban Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke felkereste a török államfőt, s szívélyes légkörű megbeszélést foly­tattak. Este a török köztársasági elnök vendéglátója, Loson­czi Pál társaságában meg­tekintette az Operaház elő­adását. (MTI) Átnyújtotta megbízóleve­lét Reagan elnöknek Jurij Dubinyin, a Szovjetunió új washingtoni nagykövete. Du­binyin személyes levelet is hozott magával az amerikai elnök számára Mihail Gor- bacsovtól, az SZKP KB fő­titkárától, ennek tartalmát azonban nem hozták nyilvá­nosságra. Reagan hétfőn délután fo­gadta az új szovjet nagykö­vetet és negyvenperces — a diplomáciai protokollnak megfelelőnél hosszabb ideig tartó — megbeszélést foly­tatott veLe. Az új nagykö­vet a Fehér Házból távozó­ban nem nyilatkozott sem a megbeszélés, sem Gorbacsov levelének tartalmáról. A Fehér Ház szóvivője azt mondotta, hogy az elnök és a nagykövet megbeszélése „szívélyes és tárgyszerű lég­körben ment végbe” és azon „a Szovjetuniót és az Egye­sült Államokat érdeklő szá­mos kérdés került említés­re”. Gorbacsov leveléről egy magát megnevezni nem kí­vánó fehér házi tisztviselő azt mondotta, hogy az rész­letesen összefoglalta a Szov­jetunió álláspontját néhány fontos kérdésben, de szerin­te nem tartalmazott érdem­legesen új elemeket. A Szovjetunió új washing­toni nagykövete korábban rövid ideig az Egyesült Nemzetek Szervezetében volt hazája állandó képviselője, ezt megelőzően Spanyolor­szágban töltött be nagykö­veti tisztet. Elődjét, Anato- lij Dobrinyint az SZKP kong­resszusán a Központi Bizott­ság titkárává választották Csak a Mihail Gorbacsov januári nyilatkozatában ki­fejtett, valamint az SZKP XXVII. kongresszusán meg­fogalmazott külpolitikai kez­deményezések megvalósítása révén szabadulhatnának fel olyan jelentős pénzeszközök, amelyek az afrikai országok gazdasági elmaradottságának, alulfejlettségének felszámolá­sához szükségesek — jelen­tette ki Pjotr Fedoszejev, a Szovjet Tudományos Akadé­mia alelnöke. Az akadémi­kus a II- szovjet—afrikai tu­dományos-politikai konfe­rencia megnyitóján beszélt. A tanácskozás „A Szovjet­unió és Afrika országai a békéért, az együttműködésért és a társadalmi haladásért vívott harcban” elnevezéssel kedden kezdte meg munká­ját a szovjet fővárosban. Fedoszejev akadémikus olyan átfogó és hosszú távú hatékony intézkedések ki­dolgozása mellett emelt szót. amelyek célja az afrikai gaz­dasági válság mélyenfekvő okainak felszámolása. Ez szoros kapcsolatban áll a diszkrimináció, az imperia­lista hatalmak és a transz­nacionális társaságok önké­nyének megszüntetésével, a nemzetközi gazdasági bizton­sági rendszer megteremtésé­vel, a „leszerelés a fejlődé­sért” jelszó valóra váltásá­val — mutatott rá. Vranitzky és Mock megbeszélése WINNIE MANDELA: Türelmünk elfogyott Első ízben találkozott a szociáldemokrata Franz Vra­nitzky kancellári minőségé­ben Alois Mockkal, a nép­párti ellenzék vezetőjével. Az alig egyórás véleménycse­rét a partnerek „súrlódás- mentesnek” és „jó légkörű­nek” nevezték. A megbeszélést követően újságíróknak a választások Sorozatos, elhúzódó sztráj­kok miatt akadozik ezen a héten a közlekedés a római Fiumicinoi repülőtéren és az olasz vasútállomásokon. Az Alitalia és az ATI lé­gitársaság alkalmazásában álló repülőtéri személyzet kisebb megszakításokkal egész héten sztrájkol. Emiatt a két légitársaság kénytelen volt keddtől vasárnapig 12 nemzetközi és 44 belföldi járatot törölni A munka­utáni koalíció lehetőségére vonatkozó kérdésére mind­két politikus kitérően vála­szolt. Mock szerint a választ a választó fogja megadni, míg Vranitzky úgy véleke­dett, hogy ez a kérdés csak a választás után merülhet fel. beszüntetések más járatok utasait is érinthetik, leg­alábbis késésekre lehet szá­mítani mind az indulások­nál. mind az érkezéseknél. Kedd estétől négy éjsza­kán át sztrájkolnak a vas­útállomások éjjeli műszak­ban dolgozó alkalmazottai. Emiatt valószínűleg átme­netileg szüneteltetni fognak néhány éjszakai vasúti já­ratot, például Róma és Mi­lánó. Róma és Velence, vagy Palermo és Róma között. A londoni ITV televízió munkatársai a dél-afrikai szükségállapot rendelkezé­seit kijátszva, egy becsem­pészett kamerával és az Af­rikai Nemzeti Kongresszus aktivistáinak segítségével ri­portot készítettek a külvi­lágtól elzárt Sowetóban. A riportműsorban, amelyet hét­főn este „Cenaúrázatlan Dél- Afrika" címmel sugárzott az ITV, az apartheid-rezsim ren­delkezéseivel dacolva meg­szólalt Winnie Mandela, az AiNK bebörtönzött vezetőjé­nek felesége is. — Népemet — kezdte a külvilágnak szóló drámai üzenetét Mandela asszony — saját földjén faji börtönbe zárták. Városainkat meg­szállták. elvágtak bennünket a külvilágtól. Még gettóink­ba sem léphetünk be szaba­don és nem távozhatunk le­zárt városainkból. A tömeg­tájékoztatás eszközeit és tu­dósítóit kitiltották. így pró­bálják elrejteni a világ elől az elnyomás brutalitását és az apartheid rendszerének mélyülő válságát. — Mindennek — folytatta Winnie Mandela — ponto­san az lesz a következmé­nye, amit a rendszer kétség- beesetten megakadályozni próbál. Mert türelmünk el­fogyott. Bűnös rendszerrel állunk szemben. Ez a terro­risták kormánya, amely egy védtelen és fegyvertelen né­pet terrorizál. — A kormányzat megkí­sérelte elhitetni a világgal, hogy reformok irányába ha­lad. így akarták megkönnyí­teni a rendszerüket támoga­tó kormányoknak, hogy foly­tathassák az apartheid-re­zsim dédelgetését. A refor­mok meséjére rácáfolt a szükségállapot kegyetlen va­lósága. — Az utolsó békés esz­köz, amellyel a külvilág se­gíthet bennünket — kötele­ző erejű szankciók elrende­lése Dél-Afrika ellen. A szankciókon kívül nincs más békés eszköz, amivel a kül­világ nyomást gyakorolhat­na a hazánkban uralkodó erőszak rendszerére. — Mi ismételten felhív­tuk és újra felhívjuk a nem­zetek közösségét, hogy hoz­zanak kötelező erejű szank­ciókat hazánk ellen. Arra kérjük a keresztény és de­mokratikus nemzeteket, hogy szigorú szankcióknak vessék alá Dél-Afrilkát. Arra kérjük őket, hogy fojtsák meg or­szágunkat a mai mivoltá­ban. Nincs más mód, hogy rádöbbentsék az ország egész lakosságát politikai helyze­tének súlyosságára. A ke­resztény világnak nincs más eszköze, hogy Pretoriát rá­kényszerítse a hatalom bé­kés átadására egy többségi, a lakosság egészét képvise­lő kormányzatnak. — Nálunk senki sem tud­hatja jobban — hangsúlyoz­ta Mandela asszony —, hogy a szankciókat mi is megszen­vedjük. De nem a brit kor­mány dolga eldönteni azt, hogy mi. Dél-Afrika népe, mennyi szenvedést tudunk elviselni szabadságunkért cserében. Mi már épp elég régen szenvedünk Számom­ra érthetetlen, hogy egy ci­vilizált kormány, amelynek demokratikus hagyományai a Magna Chartáig nyúlnak vissza, hogyan lehet olyan rövidlátó a dél-afrikai hely­zet megítélésében, mint a mai brit kormány. Tudjuk, a Thatcher-kormány meg­próbálja elhitetni a közvéle­ménnyel, hogy a mi népünk szenvedései aggasztják. Va­lójában azonban semmi más nem aggasztja, mint a dél­afrikai brit érdekeltségek sorsa. — Azt is tudjuk, hogy az apartheid-rezsim inkább kész harcolni az utolsó em­berig, semmint elfogadni a dél-afrikai helyzet realitását Mégpedig azt. hogy mi va­gyunk a többség és mi va­gyunk hazánk jövendő kor­mánya. Az Afrikai Nemze­ti Kongresszus Dél-Afrika jövendő kormánya. Nem tör­ténhet másképp. Ezt az sem akadályozhatja meg, ha a Reagan-kormányzat és a Thatcher-kormány tovább­ra is az apartheid-rezsimet támogatja. Létre fog jönni a jövő Dél-Afrikája, amely­ben minden embernek egyen­lő a szavazata, s amely min­den itt élő embernek egy­formán hazája lesz. Olyan, amilyenné közös munkájuk teszi. OLASZORSZÁG: Repülőtéri és vasúti sztrájkok

Next

/
Oldalképek
Tartalom