Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-25 / 148. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. június 25., szerda 3. VGHK-VITÁK Kezdetben volt a jó. szándék és a racionális megfontolás: ha a vállalatok bizonyos munkákat nem, vagy csak külső vállalkozókkal, méregdrágán, gyakorta rossz minőségben és hosszú idő alatt tudnak elvégeztetni: másfelől, ha az emberek a jövedelmük növelése érdekében hajlandók lemondani a szabadidejük egy részéről, akkor miért ne lehetne a szükséghelyzetet és az emberi hajlandóságot összekapcsolni? A felismerést döntés követte és — egyéb kisvállalkozási formák mellett — lehetőség nyílott a vállalati gazdasági munkaközösségek szervezésére és működtetésére. És lehetővé tették, a szokásostól merőben eltérő bérezési rendszerrel. hogy aki — a szabadidejének a rovására — vállalja a vgmk- munkát, az többet is kereshessen mint a főmunkaidőben. Viszont: kezdetben alapfeltétel volt. hogy vgmk. munkát csak az vállalhat, aki maradéktalanul eleget tett a főmunkaidős kötelezettségeinek. Kezdetben az is feltétel volt, hogy vgmk-,kát inkább csak a másképpen el nem végezhető munkákra szerveznek. illetve — az eredeti elképzelés szerint — a lakossági szolgáltatás javítására, a szolgáltatóipar bővítésére. Kezdetben még — az alig titkolt bizalmatlanságban gyökerező — tartózkodás is megfigyelhető volt, aztán vgmk-alapítási láz hullámzott végig a gazdaságon. Ma már ott tartunk, hogy például az iparban minden tizedik munkavállaló vgmk-tag. s manapság talán ők a legnyugtalanabb ipari dolgozók. Nem tudják mi lesz velük, mert nem tudják. hogy a most már frontálissá erősödő támadások következtében nagy hirtelen megszüntetik-e e gazdálkodási formációt? Való igaz: e közösségek elszaporodásával azon nyom. ban fellángoltak és egyre hevesebbek a vgmk-viták. A vgmk-pártiak — úgy látszik —, hiába érvelnek: e munkaközösségektől többnyire olyan teljesítményeket, jó minőséget, rövid határidőket és szolid árakat kapnak a vállalatok, amelyeket a korábbi, külső kooperációs kapcsolataikban nem is remélhettek Ráadásul: e munkaközössegek jó példát mutat nak a munka szervezettségét. s a csoporton belüli racionális munkamegosztást illetően is. Működésük következtében javult a nagy értékű termelőberendezések kihasználtsága ás az átlagosnál jóval magasabb fizetség hatására stabilizálódott a vgmk-kat foglalkoztató vállalatok munkaerő- helyzete is. Igen ám — így az ellentábor —. de mindez milyen áron? Valaha szigorúan megszabták, hogy az egészség károsodása nélkül menynyit lehet, szabad huzamosabb ideig túlórázni. E szervezetekben gyakorta nincsenek munkaidőkorlátok. És a további ellenérvek: miért kell vgmk-munkával pótolni a főmunkaidő — teljesítményekhez nem igazodó — alacsony keresményét? Miért nem látjuk be. hogy a vgmk, lényegében, a keresetszabályozás sokat vitatott gyengéinek terméke? És miért nem látjuk be. hogy manapság már vgrnk-k százai. ha nem ezrei élnek visz. sza a helyzetükkel: lényegében a főmunkaidő alatt készítik elő a vgmk-munkát. alaposan visszatartva a .főmunkaidős teljesítményeket. Sőt: arra is van példa, hogy a vgmk-tagok, a főműn, kaidőben elkészített munkadarabokat félreteszik, hogy majd vgmk-teljesítmány- ként számolják el. S micsoda dolog, hogy míg a fő- munkaidőben szigorú keresetszabályozási előírások szerint fizethetik csak a bért, addig a vgmk-tagokat közönséges és lényegében szabályozatlan költségszámlára fizetik? Továbbá: gondolt-e valaki arra, hogy e közösségek léte egyfajta kíméletlen szelekciót valósít meg a munkavállalók között (merthogy e csoportok csakis a legjobbakat, a legteherbíróbbakat veszik maguk közé), s gondolt-e valaki is arra. hogy e kisszervezetek működtetésével önmagában is lehetetlenül mindenfajta vállalati belső ösztönzési rendszer? Hisz a vgmk-díjakkal egyetlen vállalat sem versenyezhet a fő- munkaidőben. Mi tagadás: megfontolandó ellenérvek — s még sorakoztathatnánk tovább is ezeket — ám ne folytassuk. Tény: a vgmk-munka egyfajta lehetőség, de senki számára nem kényszer. A munkáltató és a munkavállaló számára sem. Aki vállalja, s ennek érdekében a szabadidejét áldozza, attól ki és miért irigyli a magasabb keresetet?! S hogy s vállalkozások csak a jobbakat tömörítik. csak azokkal állnak szóba; tehát kíméletlenül szelektálnak? Sokak számára kellemetlen, fájdalmas, netán felháborító tény. de ki vitathatná el e vállakozás- formában működő csoportoktól, hogy maguk döntsenek: kivel óhajtanak együtt dolgozni? Senki számára nem lehetetlenség, hogy a legjobbak közé emelkedjék. A szűnni nem akaró, sőt egyre kíméletlenebb vgmk- vitának most már nem is ez a lényege, oka. hanem az. hogy — sajnos — egyre jobban szaporodnak az olyan munkaközösségek, amelyek diszkreditálják e vállalkozási formát. Szabálytalanul, ügyeskedve működnek, tagjaik tudatosan teremtenek olyan helyzetet, hogy a kiszabott munka elvégzése „ne férjen bele" a főmunkaidőbe. viszont elvégezhető legyen a vgmk-ban. Felelősek ezért a munkáltatók is, mert minden ilyen gyakorlat mögött óhatatlanul is a teljesítménykövetelmények lazulása, általában a munkafegyelem romlása fedezhető fel. És ilyen esetekben vesztes a vállalat, s a népgazdaság is. mert a munkahelyi teljesítmény nem növekszik, csak sajátságos módon átrendeződik: a főmunkaidőből a vgmk-időbe. Ilyen esetekben zavarják e közösségek a keresetszabályozás működését, s ilyen gyakorlat miatt kell szigorítani — mint ahogy ez legutóbb is történt, a 10 százalékos különadó 15 százalékra emelésével — e vállalkozások működési feltételeit. Talán kíméletlen, de kikerülhetetlen a megjegyzés: a vgmk-ellenes tábor szerveződését. hangjának fölerősödését az egyre inkább eltorzult módon működő vgmk- mozgalom váltja ki. A vgmk- tagoknak tehát nem amiatt kell nyugtalankodniuk» hogy esetleg megszüntetik e gazdálkodási formációt, sokkal inkább amiatt, hogy tisztességtelenül dolgozó, ügyeskedő kollégáik ne hozzák egyre kínosabb helyzetbe az egész vgmk-intézményt. Kár volna! V. Cs. Termelőszövetkezeti üdülő Gyulán Elsőként több mint félszáz beutalt vehette birtokába a mezőgazdasági szövetkezetek üdülőjét Gyulán. A nemrégiben átadott épületet a 75 milliós beruházást a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat készítette el szokatlan gyorsasággal. A vendégek gondtalan pihenését nemcsak a színvonalas szálloda, hanem a minden igényt kielégítő kiszolgálás is elősegíti (MTI-fotó: B Fazekas László) Ma neked...! Bűnügyi jegyzőkönyvekben lapozgatva, sokféle eseményre, számtalan riasztó jelenségre bukkan az ember. A bűn útjai zegzugosak, gyakran kifürkészhetetlenek és általában megdöbbentőek. Sajnálatosan az sem ritka, hogy közömbösségünk, a társadalmi környezet segít valamely baljós esemény kibontakozásához. Példaként, s anélkül, hogy neveket említenék, egy nemrég lezajlott esetet vetek papírra A színhely a „selypi medence" iparáról jól ismert települése, ahol a helyközi buszra egy leány szállt fel. nyomában italos fiatallal, akinek erősen pelyhedzett már az álla. A legény — ismeretlenül — kikezdett a szoknyással, cibálta, tépdeste, s amikor a következő állomáshelyen leszállt, ott is erőszakoskodni kezdett vele. Méghozzá öt-hat tétlen szemlélő jelenlétében. Tartott a huzakodás, a durva birkózás mindaddig, amíg egy újabb járat meg nem zavarta a leszállt estében zajló inzultust. Tessenek megfogázni! Tudják, hogy a közömbös, a máskor férfimivoltukkal tüntető nézelödők közül ki vált ki, és próbált segíteni a megtámadott leányon? Egy idős asszony. Kezénél fogva igyekezett menekíteni a sértettet, miközben ö maga is kapott az ütlegből. Természetesen feljelentés , nyomozás lett a dolog vége, s mivel a megadott személyleírás alapján hamar kézre került a nekivadult legény, most annak rendje-módja szerint bíróság elé állítják. Arra jelen esetben kevéssé vagyok kíváncsi, mennyit osztanak ki börtönhónapban a támadóra. azt viszont megérdeklődtem az ügyésztől: milyen az efféle esetek gyakorisága? Sajnos egyre ismétlődően előfordul, hogy úgy szenvednek inzultust különböző helyeken megtámadottak, úgy követnek el ilyen és hasonló bűncselekményeket, hogy legtöbbször van bőven szemlélő. Ám ezek vagy félelemből, de még inkább közömbösségből, kényelemből „kímélik magukat” a beavatkozástól, a segítségnyújtástól. Jószerint még az sem jut eszükbe, hogy rendőrért kiáltsanak vagy egyéb segítségért folyamodjanak. Holott ez szinte rizikómentes, csupán társadalmi felelősségtudat és együttérző azonosulás kell hozzá. Azt már csak harmadlagosan, befejező kérdésként jegyzem ide: az efféle emberekben vajon nem ötlik fel a ..ma neked, holnap nekem" gondolata? (moldvay) IRÁN ÉS SZUDÁN UTÁN ... Farmot tervez Vietnamnak Hazánk jó hírnevét szerte a nagyvilágban nemcsak kulturális és sportbeli sikereinkkel valamint igazi „vérbő”, magyaros vendégszeretetünk révén lehet öregbíteni, hanem a külföldön dolgozók precíz, kifogástalan munkája által is. Erről győzött meg az a beszélgetés, amelyet Juhász Sándorral, az Agrober Egri Kirendeltségének tervezőjével folytattam. (Fotó: Szántó György) — Kérnék egy rövid — adatlapszerű — bemutatkozást. .. — Egerben születtem, s itt is érettségiztem a Gárdonyi Géza Gimnáziumban 1962-ben. Ezt követően kerültem a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára. 1971- ben szereztem meg az üzemmérnöki képesítést épület- gépészeti szakon. — A család, a szabadidő. .. ? — Nős vagyok, a feleségem az Égri 13. Számú Általános Iskolában gondnok Üres órám alig-alig akad. mert magántervezéssel is foglalkozom, ráadásul egy vgmk-nak is a képviselője vagyok. Szívesen időzöm családi körben, de remek kikapcsolódást nyújt a hobbitelek is. — Mindig a műszaki pálya vonzotta avagy valamikor más elképzeléseket „dédelgetett”? — Szó sem volt másról, ez érdekelt. Azóta sem bántam meg a döntésemet, hiszen az itteni feladatok szépek, változatosak, ráadásul teljes embert, magas szintű szakmai felkészültséget, a megszerzett tudás folyamatos gyarapítását igénylik. — Mikor jött ide a céghez? — Kis híján két évtizede. A lakást és a fizetést tekintve is igen kedvező feltételeket ajánlottak. így nem sokáig haboztam. Ehhez jött még pluszként, hogy kezdettől fogva komoly megbízatásokat kaptam, számítottak rám. — Mi az Agrober profilja? — Mezőgazdasági jellegű beruházások terveit készítjük el, de ezen túlmenően a kommuniális területen is tevékenykedünk. Belföldön éppúgy számíthatnak ránk. mint az idegen országokban. — Maradjunk ezeknél az utóbbiaknál . . Mikor dolgozott először külföldre? — 1973-ban Iránnak csináltuk meg egy farm, egy baromfi-, illetve juhtenyésztő telep terveit. Amikor 1978- ban kint jártam, akkor már az általunk „megálmodott" létesítmények javában üzemeltek. Még ugyanebben az esztendőben Irakban voltam. Ott a Kurna melletti állami gazdaság 5 ezer hektáros területe öntözésének és növénytermesztésének kialakítását kellett megoldanunk. 1983-ban Szudánba jutottam el, ahol egy komplex baromfi-, juh- és szarvasmarha-tenyésztő telep terveit várták tőlünk. méghozzá a szükséges vágóhíddal, üzletekkel. szolgálati lakásokkal együtt. — A felsorolásból úgy vélem. hogy önöknek a mezőgazdasághoz is érteniük kell... —- Természetesen ehhez sem lehetünk „analfabéták", bár elsősorban a műszaki oldalra koncentrálunk. — A legújabb feladat Vietnamhoz kötődik. . . — Ügy van. Mégpedig — a magyar—vietnami gazdasági és műszaki-tudományos együttműködéshez kapcsolódóan — egy ottani kacsafarm létesítése a cél. Ez Hanoitól kb. 40 kilométerre lenne A fővállalkozó az Agroinvest, s megbízatásuk alapján a munka ránk vár. — Ha nem titok, akkor érdekelne, hogy miért éppen önökre esett a választás? — Azt hiszem, hogy azért, mert a minőséggel nem állunk hadilábon, s a gyorsaság miatt sem kell szégyenkeznünk. Ráadásul igyekszünk rugalmasak lenni. Az sem rossz ajánlólevél, hogy a külföldön végzendő munkákban jókora jártasságra tettünk szert, s az ottani megbízók mindenkor elégedetten nyilatkoztak rólunk. — Nemrégiben alkalma nyílott a helyszíni tapasztalatszerzésre is. . . — Igen. Ez év áprilisában voltam kinn amolyan adatfelvételen, melynek során azt kellett megállapítanom, hogy milyen gépészeti, elektromos és építészeti anyagok szerezhetők ott be. tehát mire kell számítanunk. Jelenleg folyik a tervezés. s ezzel ez év június 30-ig kell végeznünk. — Mennyiben jelent mást. újat az idegen országokban való' tevékenykedés? — A nehézségek főként abból adódnak, hogy mindig figyelembe kell venni a sajátosságokat, például a klimatikus viszonyokat. Iránban viszont a földrengések gyakoriságára kellett tekintettel lennünk. — A feleség és a gyerekek mit szólnak ezekhez a hosszú távollétekhez? — Az az igazság, hogy a nevelésüknél nagy szükség lenne rám, de így a tennivalók zöme a nejemre hárul. Tehát hiányzóm. Amikor persze megérkezem, akkor az első kérdés magától adódik: Na, mit hoztál, apa? — A vietnami útról megmaradt valami különös élmény? — Hogyne. Mindenekelőtt az, hogy az emberek rendkívül kedvesek, barátságosak, segítőkészek voltak. A lányok szépek. A kézműipari tárgyaik, a farag- ványok pedig egyenesen káprázatosak. Volt egy mulatságos sztorink is. Egyik kollégánk igencsak jó húsban volt. A nagy meleg miatt állandóan teljesen kigombolt ingben járt, így aztán elő-elővillant a pocakja. A „hithűbb" hölgyek megsimogatták. . . Mint később kiderült, Buddhára emlékeztette őket. Komolyabbra fordítva a szót.. Ezek az utak alkalmasak arra. hogy megismerjem más népek életét, szokásait, kultúráját. A számtalan élmény már megéri a sok-sok fáradozást (sárhegyi)
