Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. június 24., kedd Régi képek, hangulatok IV, 1 Hajdanán, amikor az írók a tárgyszerűségre törekedve pontos regényföldrajzot teremtettek, nem mulasztották el megadni egy-egy város vagy városnegyed fontos épületének-épületeinek helyrajzát, leírni az adott épület funkcióját. S ha már e funkció netán a múlté lett. nosztalgikus hangütéssel jelezték: amaz időkben, midőn X városka főutcáján, a 20. szám alatti ház földszintjén még a Három oroszlánhoz címzett fogadó működött, Z. úr, a tulajdonos, név szerint ismerte valamennyi helybéli és messze földről idelátogató törzsvendégét, számon tartotta szokásaikat, igényeiket, jól tudta. kinek milyen a pénztárcája. s diszkréten ennek megfelelően tett ajánlatot szállásra, ételre, italra. Csak a minap figyelhettünk fel rá: Fülöp László, a legújabb Krúdy-monográfia szerzője, csokorba szedte a jeles mester által „nyilvántartott” „vendéglőkről”, „ser- és pörköltszagú kiskocsmákról”, „fogadókról”, „restaurációkról” szóló leírások legjavát, amelyek oly plasztikusan őrzik a múltba süly- lyedő világ effajta emlékeit. A „Klein-féle vendéglő' pl. „elsőrangú marhahúsáról” volt nevezetes, a „Mats- kási-féle Üllői úti étterem' „a koszt háziasságáról”, valamint „kispörköltjeiről” no meg „tréfának” „nevezett fröccseiről” és „karcosborá- ról”; de a zugligeti „öreg Fácánnak” is megvoltak a messze földön híres specialitásai:: itt „a rántott csirke olyan ízletes volt, mintha nem is kocsmában készült volna, hanem azoknak az asszonyságoknak az ele- mózsiás kosarából való, akik egykor háznépükkel a budai hegyek közé kirándultak. ..”, „a frissen csapolt sárga ser habja” pedig „úgy ment fel és alá a füles poharakban, mint a harmonikát húzzák boldog, népies mulatságokban”. S Krúdy úr gasztronómiai pannóján jtt van „a Hársfa nevű nyírségi fogadó rs", amelynek konyhája „olyan különös jó szagot" árasztott, hogy „utasember élete végéig nem felejtette el. Ha tíz esztendő múlva jött visz- sza, akkor is emlékezett az orra arra a pompás illatra, amely itt egykor várta. Mintha éjjel-nappal lacipe- csenyét sütöttek volna a tűzhelyen, fiatal hagymát ennének az ajtó mellett bicskáikkal a kupecek, a cipót reggel vették ki a kemencéből, és a piros borban játszik a napsugár ". Csoda-e ha egy-egy ilyen fogadó némelykor — helybelieknek és idegeneknek egyaránt — tájékozódási pont lett, távolságokat számítottak tőle, utcák, házak, középületek feltalálását könnyítették az idegenből jött utas számára. (Szind- bádnak egyszer három kocsmát kellett számolnia, hogy aztán rátaláljon arra a kastélyt övező parkra, ahol szívszerelme, a kis színésznő, Paula a szerepét tanulta.) Mindez annak okán juthat eszünkbe, hogy rohamosan és szüntelenül változik körülöttünk a világ s nemcsak a tágabb, országnyi vagy kontinensnyi viszony- latú, hanem a szűkebb is, amit a literatúrában oly előszeretettel emlegetünk „kis- világként”, „szűkebb pátriaként”. Itt Egerben is érzékeljük e változásokat, melyek szükségszerűek, nem is egyszeriek, de némelykor mégis meditációra ösztönöznek. ★ Valaha, amikor a közeli falvakból a diák többnyire az apostolok lován igyekezett a városi iskolába, jeles épületekben, utcasarkokban, hidakban számlálhatta a távolság fogyását, amely reggel, az iskolakedzés előtt hihetetlenül gyors volt, déltájban pedig (akkoriban még egy óránál később nemigen fejeződött be a tanítás), hazafelé menet hihetetlenül lassú. A Felnémet felől kutyagoló diákcsapat már a „Zúgéval" (ez volt a Malom-árok vízduzzasztója) és a „Grőber-féle" almáskerttel kezdte a számlálást, folytatta az „Engler- malommal", a „Nagytapasz- szal”, majd a „Rakodóval" (az Egri Erdő- és Faipari R. T. fatelepe volt a mai Csapajev sétány helyén), meg a „Setétvillával" (a Camping területén ma is áll az épület). És mindez még mindig a városon kívül esett. Az Eger-patak hídján áthaladva érte el a „vámházat", amely itt a legfontosabb objektum volt. Télen és nyáron. ősszel és tavasszal lovas kocsik és ökrös szekerek sorakoztak előtte, idénytől függően fával, gabonával vagy egyéb, eladásra szánt portékával rakták meg őket. Gazdáik rendre odajárultak az aprócska vámház utcai frontján lévő kis vaskeretes ablakhoz, ahol megváltották az árusításra jogosító vámcédulát. De jöttek a gyalogosok is, főként asz- szonyok, tejjel teli kannákkal, gyümölccsel, zöldségfélékkel megrakott „hátyik- kal” (háti kosarakkal), meg „puttonnal” (nem puttonynak mondták errefelé) s alkalmi faárusok is, kik az aprított fát zsákokban, hátukra kötve cipelték a fapiacra. Kiváltképp „heti piackor”, még inkább vásárok idején volt nagy itt a nyüzsgés, amikor nem csupán a közeli, hanem távolabbi falvakból, a „Felföldről” is sereglett az eladni, meg vásárolni kívánó nép. Ilyenkor már a vásár előtti napon megindult a vándorlás. Jöttek a fogatok, némelyik mellett két eladásra szánt csikó is ficánkolt, mások süldő malacot hoztak a kocsiderékban, s hajtották a tehenet, az üsző- és bikaborjakat, vágásra és nevelésre szánt jószágot egyaránt. Meg is teltek a városszéli fogadók, mások ismerősöknél húzódtak meg, de volt, aki a vásártéren töltötte az éjszakát... (Folytatjuk) Lőkös István Heti könyvajánlat Gondolat Könyvkiadó Kiss Géza: Ormányság. (A magyar néprajz klasszikusai) Kossuth Könyvkiadó Baracs Dénes: Társbérlet Párizsban. Heimbrecht. Jörg: A milliárdos ügv. Miniszterek, múltik pénz. Peters, Thomas J.—Waterman, Robert H.: A siker nyomában. Tanulságok a legjobban vezetett amerikai vállalatokról. Magvető Könyvkiadó Bodor Pál: Haldoklás anyanyelven. Apám könyve. Deák Tamás: A történet értelme Válogatott és bizalmas esszék. Ká! Ká! Ká! A Fölöspéldány gyűjtése. (JAK-füze- tek 9.) Nathalie, Sarraute: Gyerekkor (Világkönyvtár) Szépirodalmi Könyvkiadó Gáli István: Csapda. Az öreg. Két regény. (Gáli István munkái) Sziládi János: Az éjszaka történetei. Megközelítések. Helyreállítják a siklósi dzsámit Helyreállítják és múzeumnak rendezik be Siklós egyetlen török kori műemlékét: a Malkocs bejről elnevezett dzsámit. A rekonstrukció során visszanyeri eredeti formáját a négyszáz éve emelt mohamedán templom, amely a legutóbbi időkig csaknem elfeledve állt egy kas mellékutcában, mígnem a városi tanács lebontatta a hozzáragasztott avitt házacskákat, szabaddá téve az épületet a régészeti kutatás és a műemléki helyreállítás számára. A négyszögletes, tekintélyes méretű és nemes arányú dzsámin fennmaradtak a jellegzetes, sza- márhátíves ablakok. Mellette megtalálták az egykori minaret ötszögletű alapját is. A török kori épületet az Országos Műemléki Felügyelőség fogja helyreállítani. s falai között kerámiamúzeumot rendeznek be, amelyben állandó kiállításon mutatják be a siklósi születésű. híres népi keramikus, az 1898 és 1955 között élt Gerencsér Sebestyén életművét. Öreg ember, régi dal (Fotó: Perl Márton) Ülünk a szőlőlugassal övezett, árnyas tornácon, s beszélgetünk. Az idős ember minden szavából, egész lényéből derű, nyugalom árad. Hogy mi’rt kerestük föl Neufeld Sándort Komlón? Mert a nagy hírű helyi férfikórus, amely nemrégiben ünnepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját, egyik „legrégibb” tagja. De hogyan is kezdődött? — Jómagam még 1938-ban léptem be a férfidalkörbe, akkoriban Nemes János vezette. Kezdettől fogva négy szólamban énekeltünk, csak úgy, hallás után. Már akkor is sok-sok alkalom adódott a fellépésre, nemcsak itt, Komlón. de távolabbi vidékeken is ... — Meséljen egy kicsit magáról .. . — Hatvanhat éves vagyok, tsz-nyugdíjas. Itt. születtem Kömlőn. amíg a. szövetkezet, meg nem alakult, földműves voltam. Megnősültem, építkeztünk, kettecskén élünk a párommal. Hogy mi tölti ki az életem? Nyugdíjasként is a munka. Hat sertésünk van, szép kert. Szeretek bíbelődni a fóliasátorral is. Megterem itt minden, ami a saját háztartásunkhoz kell. — No és az éneklés? — Már az is hozzátartozik az életemhez, hiszen tizennyolc éves koromtól hozzám nőttek a dalok. Neufeld Sándor elmeséli, hogy nemcsak azért nevezetes a kömlői férfikórus, mert hatvanéves. Felsorolni is nehéz, hányféle elismerésben részesültek az eddigiekben. Több mint húsz éve Éles Imre tanárkarnagy vezeti a kórust, s azóta számottevő sikereket értek el. Két ízben bronzkoszorús iminősitést kaptak. majd 1978-ban az ezüst-, 1981-ben és 1983-ban pedig az aranykoszorús elismerést szerezték meg. S még ném akármilyen eredménnyel dicsekedhetnek: 1982-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapták meg. — Azt hiszem, abban rejlik a titok nyitja, hogy szeretünk együtt lenni, együtt énekelni, — fűzi tovább a szót Neufeld Sándor. — Hetente kétszer találkozunk, s nem csoda, ha a hosszú évek során összeforrtunk. Kobo- lák D. Jenő a „kórusgazda”, az együttesben van a testvérem is, aztán a többi jó barát... — Csak népdalok szerepelnek a repertoárjukban? — Azok is, meg mozgalmi dalok is. Nemcsak a környező vidékek kedvelt énekeit gyűjtjük csokorba, de az egész ország népdalkincséből merítünk. Számomra melyik a legkedvesebb? Talán a „Megkötöm lovamat...” kezdetű. De szeretem Csenki Hét parasztdalát is, no meg a katonanótákat. Gyakran énekelünk forradalmi dalokat, amelyek egy férfikórus adottságaihoz igen jól illenek. Amint a régi kórustag elmondja, nagyon szépen sikerült a kórus hatvanéves fennállásának tiszteletére rendezett találkozó. Jöttek Mezőkeresztesről. Tarnale- leszről, az Egri Csillagok Termelőszövetkezetből, igazi népzenei találkozó volt. a dal ünnepe — Most körülbelül ötvenen vagyunk a kórusban, de minden névnapot megünnep- lünk. Vacsorázunk, iszogatunk meg elnótázgatunk. — Még egy utolsó kérdést . .. Lesz-e aki továbbviszi e szép hagyományt? — Ö, hogyne. Több fiatal is van a kórusban, itt dolgoznak a tsz-ben ... A Tóth testvérek, Károly Feri, Gye- nes Sanyi, de lehetne még sorolni a neveket. Örülök neki. hogy olyan lelkesek. Lesz ez a kórus még „öregebb” is. (mikes) Magunkat ajánljuk A szombat délutáni két és fél órás adás kellemes rádiózást, jó szórakozást nyújtott hallgatóinak. Érdekes emberek, válogatott történetek tették színessé a műsort. Cservenka Judit fél órát időzött Somogyi József szobrászművész társaságában, akit 70. születésnapján köszöntött, felvillantva sorsának legfőbb állomásait a születéstől napjainkig. Ki hinné, hogy az alkotó ennyi idős. Több mint tíz esztendőt tagadhatna le évei számából, még akkor is, ha túl van egy infarktuson. Mozgékony, energikus, teremtő ember. Keresik a társaságát és ő keresi az embereket. Nem tud, nem akar e nélkül élni. A pesti ember séta közben találkozhat alkotásaival, gyönyörködik munkáiban és hallgatja a szobor körüli néma harangok megszólalását. Talán köny- nyebb megfogalmazni, mint megélni azt az elméletet, amelyet csak a legnagyobbak viselhetnek úgy mint a művész. Lélekben és értelemben felkészülni a halálra. de tevékenykedni úgy, mintha mindig élnénk. Ma is így dolgozik, megszabadulva a divatos emberekre kiszabott funkcióktól és megtartva azokat, amelyeknek képes eleget tenni. Nem a pápai festő-tanár impulzusai adták indíttatását, hanem a nagyapja viaszdarabjaiból megformált állatkert határozta meg további útját. Azóta is szereti az állatokat. béklyóban tartják a házi- és vadállatai. „Azt hiszem, kevesebb az élet hóbortok nélkül” — vallja. Tanítványaiban is — főleg az első évfolyamon azt figyeli, hogy hol találja meg - bennük az ötödik kereket, mert „teljes életet egy kerékkel többel lehet élni’’. A művészet megtanítható részét el kell sajátítani, hogy megcsinálhassa a megtaníthatat- lant. Az indulatosabb művészre jellemzően a bronz és az agyag megformálását szereti legjobban. Nem tudja kivárni a kő engedelmességét. Minden munkafázist saját kezűleg, segítség nélkül végez el. több mázsa agyagot feldolgozva egy-egy munkáján. Legtöbb szobra utat talált az emberekhez — a Zrínyi, a Dózsa, a Petőfi, a Siratóasszony —, de néhány országos vitát váltott ki, a Martinász, a Szántó-Kovács János. Számára a hős nem izomkolosszus, hanem a meggyőződés. magatartás, azok a tulajdonságot, amelyeket munkáiban láttatni szeretne. Szereti a kisplasztikát. az érmeket és a terrakottát, mert elsődlegesen van rajta a keze nyoma az anyagon. A Kossuth-díjas művész hitvallása: „nem árultam el gondolatot, embert, művészi hitemet, mert az áruló önmagát árulja el először .. ." Kívánjuk, hogy még sok nemes harcot érjen meg. Lövei Gyula A sci-fi írás iskolája A szerkesztő-műsorvezető Dénes Gábor bizonyára nem ennek szánta a népszerűsítő szándékú vasárnap esti programot, az összeállítás mégis azzá lett, hiszen a hallgató akarva-akaratlanul is összevetette a hazai és a külhoni kínálatot. A magyar színeket Kertész P. Balázs hamarosan megjelenő könyvének dramatizált részlete képviselte. Valljuk meg: nem lehetett érdemleges riválisa Frederic Brown Kopognak az ajtón című igényesen megjelenített novellájának, ugyanis e sajátos „vetélkedőben” — ha ebben az esetben lehet ilyesmiről beszélni —az utóbbi elegáns könnyedség- lég vitte el a pálmát. Ügy. mintha — futballnyelven szólva Maradonát óhajtaná lekörözni egy megyei első osztályban ügyeskedő focista. Bízom abban, hogy az ajánlott munka többet nyújt majd a kiválasztott blokknál, de az is tény — felesleges tagadni — az effajta irodalmi megnyilatkozásmódban se vagyunk a világ élvonalában. Másokkal együtt szeretem a tudományos-fantasztikus írásokat, hiszen a legszínvonalasabbak mindig erővel, optimizmussal, az újrakezdés, ia csak azért is továbbhaladás lendületével ajándékoztak meg. Ráadásul szórakoztattak, szárnyakat adtak fantáziámnak. Persze csak akkor, ha elérték Asimov vágy Bradbury szellemi magaslatait. Az angol elbeszélés megközelítette ezeket a csúcsokat. Ez akkor is igaz. ha az alapötlet nem eredeti, hiszen már a görög mitológiában is szerepel egy változata. Most azonban atomkori köntösben jelentkezett, méghozzá alkotó módon gazdagítva, újjáteremtve, a jelennek és a holnapoknak szóló tanulságokkal fűszerezve. A szerző igazolta: csak átgondolt sztorit érdemes feldolgozni, olyat, amely .bővelkedik előre megtervezett tartalmi és formai meglepetésekben, stiláris leleményekben. Ez az alkotó minden mozzanatot lényegesnek tartott. A Földet megtámadják, elfoglalják a más bolygóról érkezett örökéletű zanok, akik egy férfi és egy nő, valamint 211 állat kivételével elpusztítják az itt lakó mil- liárdokat. Az erősebb nem képviselője azonban nem adja fel a harcot, rájön, hogy némi cselvetéssel a hódítók nemcsak sebezhetők, meg- ölethetők, hanem a félelem révén messze is űzhetők. Addig töpreng, amíg megleli a megoldást, s azt az „Évát”, aki megértő társául szegődik. Ez így önmagában nem nagy tipp, a tálalás azonban olyan mesteri, hogy érdemes elemezni, s ellesni azokat a fogásokat, amelyek elsajátítása, adaptálása hozzásegíthetné toliforgatóinkat ahhoz, hogy ne eleve vesztesként lépjenek a porondra Rádöbbentünk ismét arra,, hogy nem elég a valódi tehetség — tőlük sem hemzseg az a jelképes mezőny —, hanem legalább ilyen fontos az az iskola, amely felvértezi lelkiismeretes és szorgalmas „tanulóit” a legalapvetőbb fortélyokkal. a nélkülözhetetlen műhelytitkokkal. amelyek nélkül a legrátermettebbek is csak téblábolnak a pályán, s még az NiB I-ig sem jutnak el Hol van még ettől az argentin csodacsatár bravúros teljesítménye ... ? Pécsi István
