Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-23 / 146. szám
ÉLETSZÍNVONAL- ÉS SZOCIÁLPOLITIKÁNKRÓL 11/1. Viták és kérdések Aligha kíván bővebb indoklást, hogy miért fordul mindenki megkülönböztetett figyelemmel az életszínvonal felé. Még inkább fokozódik az érdeklődés az ideológiai képzésben, továbbképzésben részt vevők között, akik nemcsak a rövidebb távú, hanem a távlati életszínvonal-politikai intézkedések felől fokozott mértékben kívánnak informálódni. Az érdeklődés igen széles skálán mozog, kiterjed arra, hogy gazdasági fejlődésünk feltételei között vajon megteremtődnek-e azok a feltételek, amelyek alapul szolgálhatnak az életszínvonal érzékelhető emeléséhez? Az ágyneműt már odakészitette a fiataloknak Dolányi Tamásné HATVANI IFJÚSÁGI TÁBOR . .. Kompolti Zoltán teszi idillivé a környezetet Tizedik kapunyitás után Sikerül-e az antiinflációs gazdaságpolitikát megvalósítani, az infláció okait ellenintézkedésekkel mérsékelni? Milyen hatással van a nemzeti jövedelem felhasználása az inflációra. Megtudjuk-e őrizni a nyugdíjak leálértékéc? Ilyen jellegű kérdésekre várnak kiegészítő választ. A tényleges teljesítményekért A párt XIII. kongresszusának .határozata alapvető feladatkifejlődésével teljes az egyetértés, de az azonosulás mellett kétségek is felmerültek a megvalósulás garanciáit illetően. Megfogalmazódtak a megvalósulás akadályai is. mint -például a műszaki-technikai fejlődés elégtelensége, az elemi munkafegyelem hiánya, a munkaidő nem megfelelő.kihasználása, a munka szervezettségének alacsony színvonala, a szabályozórendszer normatív jellegének hiánya, stb. A teljesítmény szerinti bérezés gyakorlati megvalósításának problémái. A teljesítmény szerinti bérdifferenciálás megvalósításának legfőbb gátját — társadalmi szinten — abban látják, hogy az állami, szövetkezeti szektorban számos kötöttség fogja vissza a bérekre, keresetekre fordítható összegeket. „Megfojtva” ezzel minden olyan kísérletet, mely a jelenleginél ösztönzőbb bérezés megvalósítására irányul. Addig egyéb területeken ellenőrizetlenül, illetve lazán szabályozva áramlanak ki teljesítmény nélküli keresetek. Példaként hozzák fel a lánckereskedelmet, a magánkisipart, a magánkereskedelmet, amelyek jövedelmeinek alakulása kevésbé függ tevékenységük társadalmi hasznosságától. Felvetik, hogy a szabályozás korábban említett hiányosságai miatt — az egyes gazdasági egységek bérfejlesztési lehetőségei nem tükrözik tényleges teljesítményeiket. A növelés legfőbb gátját abban látják, hogy a kialakult bérarányok nem a kívánatos értékrendet tükrözik. „Jobban meg kell fizetni a hozzáértést, a végzettséget” — fogalmazódik meg legtöbb esetben. A vezetők egy részének, a magasan képzett szakembereknek, valamint a szakmunkásoknak a megbecsülését nem tartják kielégítőnek. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy a vezetők egy „felsőbb része” jobban megfizetett, mint azt megérdemelnék. Különösen az aránytalanul nagy prémiumokat sérelmezik. Egy részük — kiélezve ösztönzési rendszerünk mai problémáit — feloldhatatlan ellentmondást érez a teljesítmények és á bérek kapcsolatában: „A magasabb béreknek nagyobb teljesítmény a feltétele, de ez utóbbira csak a magasabb bérek ösztönöznének” — hangoztatják. E körből való kitörés tűnik számukra megoldhatatlannak. A nyugdíjasokért Megfogalmazódott az a kívánalom, hogy a főmunkaidőben szeretnék megkeresni megélhetésük fő forrását. „Tekintve a bérek jelenlegi színvonalát és a gyermekek eltartási költségeit. a 2—3 gyermekes családok kereső tagjai rákényszerülnek másodállások vállalására, vgmk-zásra. De ezt a családi élet, a gyermekekkel . váló foglalkozás sínyli meg!” Elfogadhatatlannak tartják az utóbbi időben felerősödött nagyfokú, nem munkán alapuló jövedelemkülönbségeket. E téren sokkal határozottabb, konkrét intézkedések megtételét szorgalmazzák. A legalapvetőbb szociálpolitikai feladatok megoldásának lehetőségeivel kapcsolatban a nyugdíjasokra vonatkozóan hangsúlyozták, hogy differenciáltabban kell kezelni azok eltérő jövedelmű csoportjait. A kongresszus óta tett intézkedéseket e tekintetben jelentősnek, mégsem elegendőnek tartják, mivel a legalacsonyabb nyugdíjak árszínvonallal arányos növelése nem javít a korábban kialakult nagyfokú aránytalanságokon. További, az alacsony nyugdíjakkal rendelkezők helyzetét javító intézkedések megtételét sürgetik. Több felvetés. javaslat is elhangzott a nyugdíjakra fordítandó összegek „átcsoportosításával”, „kiszélesítésével” kapcsolatban: amíg több pénz a nyugdíjak emelésére nem fordítható, korlátozni kellene a nyugdíj felső határát. Az állam mellett a család is vállaljon nagyobb terheket vagyoni helyzetétől függően. Felül ikellene vizsgálni a korkedvezményes nyugdíjaztatás körülményeit. (Valóban minden érintett kategória esetében indokolt-e?) A fiatalok helyzetével kapcsolatosan főleg az önálló életkezdéshez szükséges anyagi feltételek különbözőségének hosszú távon ható — egyesek szerint Végleg megmaradó — differenciáló következményei váltották ki a legnagyobb aktivitást. A véleményekből kitűnik, hogy a fiatalokat — de más korosztályokat is — irritálja többek között az, hogy az ifjú nemzedék egv része — szülői anyagi háttér és kapcsolatok birtokában — rendelkezik az önálló életkezdéshez szükséges feltételekkel. Jelentős részük viszont becsületes munkával, sok lemondás árán sem képes, egész élete során sem behozni ezt a hátrányt. A települések közötti különbség A jelzett különbségek enyhítésének fő eszközét valamennyien abban látják, hogy a rászoruló fiatalok lakáshoz jutási feltételeit erőteljesebben kell javítani. Az eddigi előrelépéseket elismerve továbbra is feszültségeket okoz: a magas lakásárak miatti kilátásta- lanság-érzet, ami kihat e réteg politikai hangulatára is. A saját erő összegyűjtéséhez, s a már megszerzett lakás fizetéséhez viszonyított bérviszonyok, valamint a lakások kis alapterülete és a családalapítás, család- tervezés ellentmondása. Mindezekre, mint befolyásoló tényezőkre vezetik vissza népesedési helyzetünk alakulását és az ilyen magas válási arányt egyaránt. A települések (Budapest — vidéki városok — falvak) közötti fejlesztés tekintetében mutatkozó különbségeket az esélyegyenlőség növelése érdekében erőteljesebben kellene csökkenteni. Indokolatlannak és igazságtalannak tartják az infrastruktúrában főként az ellátásban és a szolgáltatások áraiban megmutatkozó területi különbségeket a víz-, az áram-, a közlekedés díjait. Többségük nem helyesli azt a már bevezetett gyakorlatot, amely szerint ,a lakossági infra- struktúrális fejlesztési lehetőségek szűkössége miatt mutatkozó lemaradást a jelenlegi jövedelmi viszonyok közepette lakossági erőforrásokból kívánják csökkenteni. Az ezekhez való hozzájutást nem csekély mértékű anyagi hozzájárulás lefizetésétől teszik függővé víz, gáz. szennyvíz, telefon, esetében, — amely elsősorban a vidékieket sújtja. Többek véleménye szerint nőtt a területi különbség. Főként a falusi lakosság mind több terhet kénytelen vállalni. Ennek falvak megtartó és eltartó erejének csökkenése miatt, következtében aggódnak a A budapesti életszínvonal mértékét. életkörülményeik alakulását a többi településhez képest jóval kedvezőbbnek ítélik, s az véleményük szerint ellentmond a társadalmi igazságosságnak. (Folytatjuk) Kiss Géza tanszékvezető Jubilál a hatvani ifjúsági tábor, amely a közelmúlt napokban tizedszer nyitotta meg kapuját, hogy körbefutó kerítése mögött késő őszig adja át a helyeket, az öt faház tíz szobájának ötven ágyát az ide érkező úttörő- és KISZ-csoportoknak. Az idei első fecskék Rózsaszent- mártonból érkeztek, s csak azért nem sikerült találkoznunk velük, mert vezetőikkel — kihasználva a kánikulát — az új-hatvani strandon fürdőztek, szórakoztak. Cserkúti Attila táborvezetővel viszont alkalmunk nyílt egy kis terepszemlére és párbeszédre a múltról, jelenről, az eltelt évtized munkájáról, a mindjobban érzékelhető gondokról. ★ . — Fokozatosan fejlődött ez a tábor, mindig attól függően, hogy évente mennyi pénzünk volt beruházásokra, az ide érkező egyre több csoport különböző programjainak, szórakoztatásának biztosítására — mondja meg- léhetös gondterhelten a vezető. — Jelenleg ott tartunk, hogy van melegítőkonyhával ellátott étkezőnk, elkészült a két foglalkoztatót, társalgót és irodát magában foglaló B-épület is, tovább- toá parkosítottunk s kiépítettük a közlekedési utakat. Az étkeztetést az áfésszel kötött szerződés keretében oldjük meg évről évre, egy- egy táborozó csapat kiegészítő műsorait pedig saját szervezésben biztosítjuk költségvetésünk és a részvételi díjak hányadának felhasználásával. Bizonyos helyeken mégis megvádoltak bennünket. Drágállták a napi, személyenkénti 112 forint táborozási díjat, holott ebben a rezsi, a komfort, az ötszöri étkezés éppen úgy benne van, mint a hozzánk látogató írók. művészek, lemezlovasok tiszteletdíja. utaztatása. ★ Megtudtuk később, hogv néhány speciális tábor már gyökeret eresztett Hatvaniban, a Delelő úton, sőt. az idén tovább bővül az ilyen vállalkozások száma. Nyolcadszor gyűlnek össze például a megye tehetséges, érdeklődő cigánygyermekei, hogy a neves ciganológus. Mészáros György vezetésével pallérozódjanak. Évek óta szívesen látott vendég a táborban Horgas Béla költő, Vidák István nemezposz- tó-készítő és Szabó Gyuláné bábtervező, akik mesterségük műhelytitkaiba avatják be a fiatalokat. A vajdasági Lászlófalváról, a boláo- gi úttörőcsapat fogadja vi- szontlátogatásra a pajtásokat, a helyi áfész pedig dolgozóinak gyermekeit üdül- teti itt visszatérő rendszerességgel, Idei újdonság: július 13—23. között — eddig fogadnak turnusokat — a helyi Lenin Termelőszövetkezet pályára irányító szaktábora a TOT és a Teszöv támogatásával. ★ Járva a hőség ellenére üdezöld parkokat, érzékeli a látogató a beléjük fektetett munkát, Kompolti Zoltán szakértelmét, miként a lakóházak szobáinak tisztasága, az étkező rendje, a foglalkoztatótermek jó felszereltsége Dolányi Tamásné ügyszeretetére utal. Lehangoló látvány ugyanakkor a vizes- blokkos, 300 négyzetméter alapterületű kondicionáló terem,- amely harmadik éve árválkodik félkész állapotban, tetőtlenül a tábor északi felében. — Tanácsi pénzeszközünk oh' kevés, hogv abból sem„Tizévesek vagyunk" mire sem telik fejlesztés dolgában. A másfél millió forint értékű épület megvédéséhez, továbbpusz tolásának a megelőzéséhez viszont legalább félmillió kellene, de hol van az! — jegyzi meg fanyarul Cserkúti Attila. — Eközben pedig, ha az ember pénzteremtéssel próbálkozik, 5 például 36 ezer forint ráfordítással 119 ezer forintnyi fóliás palántát termel, értékesít önszántából, munkaidején kívül, már jön a nyakára a belső ellenőrzés . .. ★ Ilyen pénztelenség, ennyi, gond közepette mi az mégis, ami élteti, elevenné teszi az erdők, vizek közelében meghúzódó, sokat nyújtó, szép létesítményt? Nyilván Cserkúti Attila egészséges megszállottsága. Az a szenvedély, amellyel tíz esztendeje — a kevés fizetség miatt folyton változó munkatársakkal az oldalán — szolgálja a felnövekvő generációk nevelésének az ügyét. Hogy honorálták volna valamikor is áldozatát? Részesült volna valamilyen erkölcsi elismerésben? Szándékosan nem kérdezzük. Arcáról, egész habitusából árad, hogy nem ilyesféle meggondolások irányítják cselekedeteiben, mindennapos dolgaiban, hanem/t cél. Mint a többi megszállottat. Moldvay Győző „A szél egy darab födéllel ki tudja hol szalad .. (Fotó: Kőhidi Imre) LÁNY A LEVEGŐBEN ... Ritának nemcsak a vágyai szárnyalnak... Milyen leszek tíz év múlva? Lehet, hogy már repülni nem fogok, és mint stewardess dolgozom. Biztos férjhez megyek, ha feleségül vesznek ilyen hivatás mellett... (Fotó: Tóth Gizella) Amikor az ember tizennyolc esztendős, számára a világ korlátlanul tág. A lehetőségeket végtelennek érzi. Amikor Szepesi Ritával, a Gárdonyi Géza Gimnázium végzős diákjával beszélgetek, szavaiból, derűs lényéből különös megfontoltság árad. Tizenkét éves kora óta készül majdani hivatására, olyasmire, amelyről sok gyereklány álmodozik: stewardessnek. Csakhogy Ritánál ez a vágy egyáltalán nem megalapozatlan, ö már ismeri a repülés boldogságát. .. No, és az áprilisi sikeres „felvételi” óta már tudja, hogy a Malévnál fog dolgozni, mihelyt kézhez kapja az érettségi bizonyítványt. Egyelőre földi szolgálatban. És aztán... ? — Ahhoz, hogy légikisasz- szony legyek, persze még sokat kell tanulnom — mondja. — Elsősorban nyelveket, no és számtalan tudnivalót, amit a gyakorlatban és a Malév tanfolyamán kell majd elsajátítanom. Angolul és oroszul már tanultam a gimnáziumban, úgy gondolom, kell még egy világnyelv. A spanyollal szimpatizálok. No és biztos földrajzi ismeretekre is szükség van. A felvételin például ezt is kérdezték. S az pedig mindenképpen előnynek számított, hogy három éve vitorlázó repülőklub tagja vagyok. .. — Amíg eddig eljutottál, bizonyára nem volt köny- nyű... — Családunkban ennek van már hagyománya. Édesapám is repült hajdanán, így aztán, amikor alig 16 évesen jelentkeztem, a szüleim is támogattak. Előbb meg kellett felelnem az alkalmasságin. Szerencsére nem volt probléma, bár a kondíciómra azóta is vigyázok. Aztán jött az elméleti képzés. A GMSZ-be jártunk tanfolyamra, Balogh Imre tanár úr oktatott minket, öthónapi elmélet után, amelyet legalább hármas vizsgával kellett zárni, jött az igazi feladat. A miskolci kiképző pályára jártunk. Ma már Makiáron is van vitorlázóklub. Előbb csak a földön gyakoroltunk, aztán eljött az a nap is, amikor a levegőbe emelkedtünk... — Tanulásra, diszkóra nem sok idő jutott... — Rendszerint pénteken átvettem a hétfői anyagot, ami a szórakozást illeti, a repülőklubban igazi barátokra leltem. Aki rendszeresen járt a kiképzésre, edzőtáborokba, nem bánta meg. — Milyen volt az első fölszállás? — Előtte a földön 'gyakoroltunk. A Rubik Ernő tervezte Góbéval repülünk. Amikor először a levegőbe emelkedtem, az oktatóm, Répást László is ott ült mögöttem. A beszálláskor elmondtam az előre begyakorolt mondatot, amely egyben a gép és a műszerek ellenőrzését is jelepti, és minden starthoz hozzátartozik: „Oktató elvtársnak jelentem, kabintető zárva, féklap zárva, biztosítva, műszerek alapállásban, kormány- szervek koppanásig értelemszerűen kitérnek, trimm beszabályozva, előttem a felszállómező és a légtér szabad, kérek engedélyt a felszállásra.” — Jó utat, Rita... a jövőben ! (jámbor)