Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

ÉLETSZÍNVONAL- ÉS SZOCIÁLPOLITIKÁNKRÓL 11/1. Viták és kérdések Aligha kíván bővebb indoklást, hogy miért fordul minden­ki megkülönböztetett figyelemmel az életszínvonal felé. Még inkább fokozódik az érdeklődés az ideológiai képzésben, to­vábbképzésben részt vevők között, akik nemcsak a rövidebb távú, hanem a távlati életszínvonal-politikai intézkedések fe­lől fokozott mértékben kívánnak informálódni. Az érdeklő­dés igen széles skálán mozog, kiterjed arra, hogy gazdasági fejlődésünk feltételei között vajon megteremtődnek-e azok a feltételek, amelyek alapul szolgálhatnak az életszínvonal érzékelhető emeléséhez? Az ágyneműt már odakészitette a fiatalok­nak Dolányi Tamásné HATVANI IFJÚSÁGI TÁBOR . .. Kompolti Zoltán teszi idillivé a környezetet Tizedik kapunyitás után Sikerül-e az antiinflációs gazdaságpolitikát megvaló­sítani, az infláció okait el­lenintézkedésekkel mérsékel­ni? Milyen hatással van a nemzeti jövedelem felhasz­nálása az inflációra. Meg­tudjuk-e őrizni a nyugdíjak leálértékéc? Ilyen jellegű kérdésekre várnak kiegészítő választ. A tényleges teljesítményekért A párt XIII. kongresszu­sának .határozata alapvető feladatkifejlődésével tel­jes az egyetértés, de az azo­nosulás mellett kétségek is felmerültek a megvalósulás garanciáit illetően. Megfo­galmazódtak a megvalósulás akadályai is. mint -például a műszaki-technikai fejlő­dés elégtelensége, az elemi munkafegyelem hiánya, a munkaidő nem megfelelő.ki­használása, a munka szer­vezettségének alacsony szín­vonala, a szabályozórendszer normatív jellegének hiánya, stb. A teljesítmény szerinti bérezés gyakorlati megvaló­sításának problémái. A tel­jesítmény szerinti bérdif­ferenciálás megvalósításának legfőbb gátját — társadal­mi szinten — abban látják, hogy az állami, szövetke­zeti szektorban számos kö­töttség fogja vissza a bé­rekre, keresetekre fordítha­tó összegeket. „Megfojtva” ezzel minden olyan kísér­letet, mely a jelenleginél ösztönzőbb bérezés megvaló­sítására irányul. Addig egyéb területeken ellen­őrizetlenül, illetve lazán sza­bályozva áramlanak ki tel­jesítmény nélküli kerese­tek. Példaként hozzák fel a lánckereskedelmet, a ma­gánkisipart, a magánkeres­kedelmet, amelyek jövedel­meinek alakulása kevésbé függ tevékenységük társa­dalmi hasznosságától. Felvetik, hogy a szabályo­zás korábban említett hiá­nyosságai miatt — az egyes gazdasági egységek bérfej­lesztési lehetőségei nem tük­rözik tényleges teljesítmé­nyeiket. A növelés legfőbb gátját abban látják, hogy a kialakult bérarányok nem a kívánatos értékrendet tükrözik. „Jobban meg kell fizetni a hozzáértést, a vég­zettséget” — fogalmazódik meg legtöbb esetben. A ve­zetők egy részének, a maga­san képzett szakemberek­nek, valamint a szakmun­kásoknak a megbecsülését nem tartják kielégítőnek. Olyan vélemények is el­hangzottak, hogy a vezetők egy „felsőbb része” jobban megfizetett, mint azt meg­érdemelnék. Különösen az aránytalanul nagy prémiu­mokat sérelmezik. Egy ré­szük — kiélezve ösztönzési rendszerünk mai problé­máit — feloldhatatlan el­lentmondást érez a teljesít­mények és á bérek kapcso­latában: „A magasabb bé­reknek nagyobb teljesítmény a feltétele, de ez utóbbira csak a magasabb bérek ösz­tönöznének” — hangoztat­ják. E körből való kitörés tűnik számukra megold­hatatlannak. A nyugdíjasokért Megfogalmazódott az a kívánalom, hogy a főmunka­időben szeretnék megkeres­ni megélhetésük fő forrá­sát. „Tekintve a bérek je­lenlegi színvonalát és a gyermekek eltartási költsé­geit. a 2—3 gyermekes csa­ládok kereső tagjai rákény­szerülnek másodállások vál­lalására, vgmk-zásra. De ezt a családi élet, a gyer­mekekkel . váló foglalkozás sínyli meg!” Elfogadhatat­lannak tartják az utóbbi időben felerősödött nagy­fokú, nem munkán alapuló jövedelemkülönbségeket. E téren sokkal határozottabb, konkrét intézkedések meg­tételét szorgalmazzák. A legalapvetőbb szociál­politikai feladatok megol­dásának lehetőségeivel kap­csolatban a nyugdíjasokra vonatkozóan hangsúlyoz­ták, hogy differenciáltabban kell kezelni azok eltérő jö­vedelmű csoportjait. A kongresszus óta tett intéz­kedéseket e tekintetben je­lentősnek, mégsem elegen­dőnek tartják, mivel a leg­alacsonyabb nyugdíjak ár­színvonallal arányos nö­velése nem javít a koráb­ban kialakult nagyfokú aránytalanságokon. Továb­bi, az alacsony nyugdíjak­kal rendelkezők helyzetét javító intézkedések megté­telét sürgetik. Több felvetés. javaslat is elhangzott a nyugdíjak­ra fordítandó összegek „át­csoportosításával”, „kiszé­lesítésével” kapcsolatban: amíg több pénz a nyugdí­jak emelésére nem fordít­ható, korlátozni kellene a nyugdíj felső határát. Az ál­lam mellett a család is vál­laljon nagyobb terheket va­gyoni helyzetétől függően. Felül ikellene vizsgálni a korkedvezményes nyugdí­jaztatás körülményeit. (Va­lóban minden érintett ka­tegória esetében indokolt-e?) A fiatalok helyzetével kapcsolatosan főleg az ön­álló életkezdéshez szükséges anyagi feltételek különböző­ségének hosszú távon ható — egyesek szerint Végleg megmaradó — differenciáló következményei váltották ki a legnagyobb aktivitást. A véleményekből kitűnik, hogy a fiatalokat — de más korosztályokat is — irritálja többek között az, hogy az ifjú nemzedék egv része — szülői anyagi háttér és kapcsolatok birtokában — rendelkezik az önálló élet­kezdéshez szükséges fel­tételekkel. Jelentős részük viszont becsületes munká­val, sok lemondás árán sem képes, egész élete so­rán sem behozni ezt a hát­rányt. A települések közötti különbség A jelzett különbségek eny­hítésének fő eszközét vala­mennyien abban látják, hogy a rászoruló fiatalok lakás­hoz jutási feltételeit erő­teljesebben kell javítani. Az eddigi előrelépéseket el­ismerve továbbra is fe­szültségeket okoz: a magas lakásárak miatti kilátásta- lanság-érzet, ami kihat e ré­teg politikai hangulatára is. A saját erő összegyűjtésé­hez, s a már megszerzett lakás fizetéséhez viszonyí­tott bérviszonyok, valamint a lakások kis alapterülete és a családalapítás, család- tervezés ellentmondása. Mindezekre, mint befolyáso­ló tényezőkre vezetik vissza népesedési helyzetünk ala­kulását és az ilyen magas válási arányt egyaránt. A települések (Budapest — vidéki városok — fal­vak) közötti fejlesztés te­kintetében mutatkozó kü­lönbségeket az esélyegyen­lőség növelése érdekében erőteljesebben kellene csök­kenteni. Indokolatlannak és igazságtalannak tartják az infrastruktúrában fő­ként az ellátásban és a szol­gáltatások áraiban megmu­tatkozó területi különbsége­ket a víz-, az áram-, a köz­lekedés díjait. Többségük nem helyesli azt a már be­vezetett gyakorlatot, amely szerint ,a lakossági infra- struktúrális fejlesztési le­hetőségek szűkössége miatt mutatkozó lemaradást a jelenlegi jövedelmi viszo­nyok közepette lakossági erőforrásokból kívánják csökkenteni. Az ezekhez va­ló hozzájutást nem cse­kély mértékű anyagi hozzá­járulás lefizetésétől teszik függővé víz, gáz. szenny­víz, telefon, esetében, — amely elsősorban a vidékie­ket sújtja. Többek vélemé­nye szerint nőtt a területi különbség. Főként a falusi lakosság mind több terhet kénytelen vállalni. Ennek falvak megtartó és eltartó erejének csökkenése miatt, következtében aggódnak a A budapesti életszínvonal mértékét. életkörülménye­ik alakulását a többi telepü­léshez képest jóval kedve­zőbbnek ítélik, s az véle­ményük szerint ellentmond a társadalmi igazságosság­nak. (Folytatjuk) Kiss Géza tanszékvezető Jubilál a hatvani ifjúsági tábor, amely a közelmúlt na­pokban tizedszer nyitotta meg kapuját, hogy körbefu­tó kerítése mögött késő őszig adja át a helyeket, az öt faház tíz szobájának ötven ágyát az ide érkező úttörő- és KISZ-csoportoknak. Az idei első fecskék Rózsaszent- mártonból érkeztek, s csak azért nem sikerült találkoz­nunk velük, mert vezetőik­kel — kihasználva a káni­kulát — az új-hatvani stran­don fürdőztek, szórakoztak. Cserkúti Attila táborvezető­vel viszont alkalmunk nyílt egy kis terepszemlére és párbeszédre a múltról, jelen­ről, az eltelt évtized mun­kájáról, a mindjobban érzé­kelhető gondokról. ★ . — Fokozatosan fejlődött ez a tábor, mindig attól füg­gően, hogy évente mennyi pénzünk volt beruházásokra, az ide érkező egyre több csoport különböző program­jainak, szórakoztatásának biztosítására — mondja meg- léhetös gondterhelten a ve­zető. — Jelenleg ott tartunk, hogy van melegítőkonyhá­val ellátott étkezőnk, elké­szült a két foglalkoztatót, társalgót és irodát magában foglaló B-épület is, tovább- toá parkosítottunk s kiépí­tettük a közlekedési utakat. Az étkeztetést az áfésszel kö­tött szerződés keretében oldjük meg évről évre, egy- egy táborozó csapat kiegé­szítő műsorait pedig saját szervezésben biztosítjuk költ­ségvetésünk és a részvételi díjak hányadának felhasz­nálásával. Bizonyos helye­ken mégis megvádoltak ben­nünket. Drágállták a napi, személyenkénti 112 forint táborozási díjat, holott eb­ben a rezsi, a komfort, az ötszöri étkezés éppen úgy benne van, mint a hozzánk látogató írók. művészek, le­mezlovasok tiszteletdíja. utaztatása. ★ Megtudtuk később, hogv néhány speciális tábor már gyökeret eresztett Hatvan­iban, a Delelő úton, sőt. az idén tovább bővül az ilyen vállalkozások száma. Nyol­cadszor gyűlnek össze pél­dául a megye tehetséges, ér­deklődő cigánygyermekei, hogy a neves ciganológus. Mészáros György vezetésé­vel pallérozódjanak. Évek óta szívesen látott vendég a táborban Horgas Béla köl­tő, Vidák István nemezposz- tó-készítő és Szabó Gyuláné bábtervező, akik mestersé­gük műhelytitkaiba avatják be a fiatalokat. A vajdasá­gi Lászlófalváról, a boláo- gi úttörőcsapat fogadja vi- szontlátogatásra a pajtáso­kat, a helyi áfész pedig dol­gozóinak gyermekeit üdül- teti itt visszatérő rendszeres­séggel, Idei újdonság: július 13—23. között — eddig fo­gadnak turnusokat — a he­lyi Lenin Termelőszövetke­zet pályára irányító szaktá­bora a TOT és a Teszöv tá­mogatásával. ★ Járva a hőség ellenére üdezöld parkokat, érzékeli a látogató a beléjük fektetett munkát, Kompolti Zoltán szakértelmét, miként a lakó­házak szobáinak tisztasága, az étkező rendje, a foglal­koztatótermek jó felszerelt­sége Dolányi Tamásné ügy­szeretetére utal. Lehangoló látvány ugyanakkor a vizes- blokkos, 300 négyzetméter alapterületű kondicionáló te­rem,- amely harmadik éve árválkodik félkész állapot­ban, tetőtlenül a tábor észa­ki felében. — Tanácsi pénzeszközünk oh' kevés, hogv abból sem­„Tizévesek vagyunk" mire sem telik fejlesztés dolgában. A másfél millió forint értékű épület megvé­déséhez, továbbpusz tolásá­nak a megelőzéséhez viszont legalább félmillió kellene, de hol van az! — jegyzi meg fanyarul Cserkúti Atti­la. — Eközben pedig, ha az ember pénzteremtéssel pró­bálkozik, 5 például 36 ezer forint ráfordítással 119 ezer forintnyi fóliás palántát ter­mel, értékesít önszántából, munkaidején kívül, már jön a nyakára a belső ellenőr­zés . .. ★ Ilyen pénztelenség, ennyi, gond közepette mi az mégis, ami élteti, elevenné teszi az erdők, vizek közelében meg­húzódó, sokat nyújtó, szép létesítményt? Nyilván Cser­kúti Attila egészséges meg­szállottsága. Az a szenve­dély, amellyel tíz esztende­je — a kevés fizetség mi­att folyton változó munka­társakkal az oldalán — szol­gálja a felnövekvő generá­ciók nevelésének az ügyét. Hogy honorálták volna va­lamikor is áldozatát? Része­sült volna valamilyen er­kölcsi elismerésben? Szán­dékosan nem kérdezzük. Ar­cáról, egész habitusából árad, hogy nem ilyesféle meggon­dolások irányítják cseleke­deteiben, mindennapos dol­gaiban, hanem/t cél. Mint a többi megszállot­tat. Moldvay Győző „A szél egy darab födéllel ki tudja hol szalad .. (Fotó: Kőhidi Imre) LÁNY A LEVEGŐBEN ... Ritának nemcsak a vágyai szárnyalnak... Milyen leszek tíz év múlva? Lehet, hogy már repülni nem fogok, és mint stewardess dolgozom. Biztos férjhez me­gyek, ha feleségül vesznek ilyen hivatás mellett... (Fotó: Tóth Gizella) Amikor az ember tizen­nyolc esztendős, számára a világ korlátlanul tág. A le­hetőségeket végtelennek ér­zi. Amikor Szepesi Ritával, a Gárdonyi Géza Gimná­zium végzős diákjával be­szélgetek, szavaiból, derűs lényéből különös megfon­toltság árad. Tizenkét éves kora óta készül majdani hi­vatására, olyasmire, amely­ről sok gyereklány álmodo­zik: stewardessnek. Csakhogy Ritánál ez a vágy egyálta­lán nem megalapozatlan, ö már ismeri a repülés bol­dogságát. .. No, és az ápri­lisi sikeres „felvételi” óta már tudja, hogy a Malévnál fog dolgozni, mihelyt kéz­hez kapja az érettségi bizo­nyítványt. Egyelőre földi szolgálatban. És aztán... ? — Ahhoz, hogy légikisasz- szony legyek, persze még so­kat kell tanulnom — mond­ja. — Elsősorban nyelveket, no és számtalan tudnivalót, amit a gyakorlatban és a Malév tanfolyamán kell majd elsajátítanom. Angolul és oroszul már tanultam a gimnáziumban, úgy gondo­lom, kell még egy világ­nyelv. A spanyollal szimpa­tizálok. No és biztos föld­rajzi ismeretekre is szükség van. A felvételin például ezt is kérdezték. S az pedig mindenképpen előnynek szá­mított, hogy három éve vi­torlázó repülőklub tagja va­gyok. .. — Amíg eddig eljutottál, bizonyára nem volt köny- nyű... — Családunkban ennek van már hagyománya. Édes­apám is repült hajdanán, így aztán, amikor alig 16 évesen jelentkeztem, a szü­leim is támogattak. Előbb meg kellett felelnem az al­kalmasságin. Szerencsére nem volt probléma, bár a kondíciómra azóta is vigyá­zok. Aztán jött az elméleti képzés. A GMSZ-be jártunk tanfolyamra, Balogh Imre tanár úr oktatott minket, öthónapi elmélet után, ame­lyet legalább hármas vizs­gával kellett zárni, jött az igazi feladat. A miskolci ki­képző pályára jártunk. Ma már Makiáron is van vitor­lázóklub. Előbb csak a föl­dön gyakoroltunk, aztán el­jött az a nap is, amikor a levegőbe emelkedtünk... — Tanulásra, diszkóra nem sok idő jutott... — Rendszerint pénteken átvettem a hétfői anyagot, ami a szórakozást illeti, a repülőklubban igazi bará­tokra leltem. Aki rendszere­sen járt a kiképzésre, edző­táborokba, nem bánta meg. — Milyen volt az első föl­szállás? — Előtte a földön 'gyako­roltunk. A Rubik Ernő ter­vezte Góbéval repülünk. Amikor először a levegőbe emelkedtem, az oktatóm, Ré­pást László is ott ült mö­göttem. A beszálláskor el­mondtam az előre begyako­rolt mondatot, amely egy­ben a gép és a műszerek ellenőrzését is jelepti, és minden starthoz hozzátarto­zik: „Oktató elvtársnak je­lentem, kabintető zárva, fék­lap zárva, biztosítva, műsze­rek alapállásban, kormány- szervek koppanásig értelem­szerűen kitérnek, trimm be­szabályozva, előttem a fel­szállómező és a légtér sza­bad, kérek engedélyt a fel­szállásra.” — Jó utat, Rita... a jö­vőben ! (jámbor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom