Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. június 21., szombat i .I;. m im KIS TÉTELEKBŐL - 280 MILLIÓ DOLLÁR Jól dolgoznak a megyei megbízottak Beszélgetés Gombocz Zoltán külkereskedelmi miniszterhelyettessel A külkereskedelmi tárca ma feltétle­nül kulcsszerepet mondhat magáénak. Túl sok múlik a havi, negyedévi export-import jelentéseken. A magyar gazdaság a világpiacon mérettetik meg, s ha nem tudja eladni portékáit, akkor nemcsak a fejlődése lassul, ha­nem az ország adósságait is képtelen törleszteni, vagy legalábbis csak olyan áron, korlátozások bevezetésével, ame­lyek a fejlődés gátjai lehetnek. Nem véletlen hát, hogy az utóbbi években a külkereskedelmi cégek rugalmasab­bak lettek, újabbak is alakultak, és egyre többen kapnak jogosítványt a külpiaci kereskedésre. Immár három esztendeje, hogy a Külkereskedelmi Minisztérum kiépítette a megyei meg­bízotti hálózatot. Pest megye kivételé­vel mindenütt dolgozik ma már egy képviselőjük, s meglehetős sikerrel kutatják fel az exportra is alkalmas kis tételeket. Velence, Balatonszemes, Siófok, Zemplén, Berlin, Brandenburg, Guben, Riga Nyaraló szakmunkástanulók — Kétségtelen, hogy az utóbbi esztendőkben felérté­keltük a kis tételek export­ját, ha ugyanis mérleget vo­nunk a 25 millió forintnál kisebb értékű üzletkötések­nél, akkor az már nem je­lentéktelen összeg — mond­ja Gombocz Zoltán külkeres­kedelmi miniszterhelyettes. — Tavaly 280 millió dollárt kasszíroztunk a kis üzletek­ből. És az is régi igazság, hogy nemcsak a nagy üzle­ten lehet keresni. Persze, utána kell menni, s majd­nem ugyanannyit kell köny­velni, mint 5—10 millió dol­láros üzletnél, de hát abból sincs annyi, hogy ne kéne megbecsülni a kisebbet is. Ma már a nagy, tradicio­nális külkereskedelmi cége­ink sem átallanak kicsiben kereskedni. A Lignimpex például 200 hazai vállalattal, szövetkezettel áll kapcsolat­ban, sőt Zála, Vas és So­mogy megyében önálló iro­dát is nyitottak — A megyei megbízottak is közreműködtek az üz­letkötéseknél? — Természetesen, hiszen ez a dolguk. Eddig elégedet­tek vagyunk a munkájukkal, igazolták a megyei hálózat létét. Annak idején az volt a célunk, hogy általuk pon­tosan és gyorsan informá­lódhassunk, ott helyben ku­tassák fel az exportra alkal­mas termékeket, s közvetít­senek a termelők és a kül­kereskedők között. A meg­bízottaknak az utóbbi há­rom évben sikerült is újabb kisvállalatokat, szövetkeze­teket bevonniuk az exportá­lók körébe, lamelyekkel ed­dig nem is volt kapcsola­tunk. Nem tudtunk róluk, s ők sem gondolták, hogy egy­két terméküket külföldön is érdemes felkínálni. Egyébként megbízottaink rendszeresen tartanak „táj­értekezleteket”, ahol a me­gyei vállalatok vezetőit tá­jékoztatják a legújabb ren­delkezésekről, s az esetleges problémákról. Különösen fontos most, hogy a cégek tájékozottak legyenek a ja­nuár elsejétől érvényes új rendelkezésekről, amelyek a külföldi vállalatok magyar- országi befektetéseit, és a ve­gyesvállalatok alapítását sza­bályozzák. Természetesen ezeknek az ügyleteknek az előkészítésében és mened­zselésében is részt vesznek majd megbízottaink. És még •egy szintén fontosnak ítélt feladat, hogy képviselőink fi­gyelemmel kísérjék, segítsék a határmenti árucsere-for­galmat. — Az ország 18 megyé­jében dolgoznak a kül­kereskedelmi megbízot­tak, de bizonyára nem egyforma sikerrel... — Beszélgetésünk elején említettem, hogy elégedettek vagyunk megbízottaink mun­kájával, mert meggyőződ­tünk róla, hogy mindent megtettek, ami módjukban állt. Ám ez nem jelenti azt, hogy minden megyében jól mennek a dolgaink. Sajnos, néhol nem ítélik, s kezelik fontosságának megfelelően a kis tételek exportját. így az­tán a piacképes áruk köre túl lassan bővül, a tavalyi 280 millió dolláros export megegyezik az 1984-es ex­porttal, tehát nem sikerült előbbre lépni. iEz többek kö­zött annak is köszönhető, hogy sok termelő nem szí­vesen vállalja az exporttal járó jóval szigorúbb minő­ségi és szállítási követelmé­nyeket. — Az önök által össze­állított lista, amely a megbízottak részéről fel­kutatott árukat sorolja fel, tucatnyi meglepetést tartogat. Ugyan ki gon­dolná, hogy gilisztahu­muszra is van külföldön vevő... — És biztos érdemes to­vább kutatni, hiszen akad­hat még egy-két meglepe­tés. Bács-Kiskun megyéből például, aihonnan az emlí­tett gilisztahumusz is szár­mazik, fűrészgépeket expor­tált tavaly Iránba a Duna- vecsei Fémipari Vállalat. Egy szolnoki cég kalkulátor- tálcákat. míg egy bonyhádi szövetkezet faszén izzító edé­nyeket szállított az NSZK- ba. A Csongrád megyében gazdálkodó balástyai tsz pe­dig szerszámosládákat adott el Ausztriában. Vagy ott van a Siimontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat. Báránybőrből készített gép- kocsihuzatot, amit az USA- ban adott el a Konsumex. Kj gondolta volna, hogy eb­ből is lehet tengerentúli üz­let, Ezekből a példákból is látszik, hogy érdemes jól körülnézni, mert minden apróságra lehet valahol ve­vő. Egyébként a most emlí­tett üzleteket is külkereske­delmi vállalatok, a Kon­sumex, Generalimpex, Che- molimpex, Teohnoimpex bo­nyolította. Tehát rájuk fel­tétlenül szükség van, s nél­külük nem tudunk változ­tatni azon a rossz arányon, amely ma jellemző. Esze­rint ugyanis a felkutatott, reménybeli üzletek csekély hányada, mindössze tíz szá­zaléka végződik üzletkötés-, sei. Reméljük, hogy a jövő­ben több sikerrel járunk, s talán már idén túllépjük a bűvösnek látszó 300 millió dolláros határt. Dalia László Nyaranta a SZOT meg­szervezi a szakmunkástanu­lók üdültetését is. Csaknem 200 ezer szakmunkástanuló tíz százaléka üdülhet idén SZOT-beutalóval. Legtöbben egyhetes turnusokban a ba- latonszemesi és a velencei Expressz kempingtáborban pihennek június 22-től au­gusztus 16-ig. A szakmun­kástanulók a középiskolások­kal együtt nyaralnak, mind­két helyen négyágyas grabo- plast sátrakban helyezik el őket. A fő programot a fürdés jelenti, de emellett lehető­ség nyílik gyalogtúrákra, au­tóbusz-kirándulásokra. spor­tolásra és különböző vetél­kedőkre. Esténként diszkó­ban is szórakozhatnak. Elő­adóművészek, színészek, új­ságírók. sportolók keresik majd fel a balatonszemesi és velencei tábort. Többnyire késő délután tartják az iro­dalmi és a folklórműsorokat, valamint a politikai fórumot, míg a vacsora utáni órák többnyire a könnyűzenei műsoroké, filmvetítéseké és a tévézésé. Ezeken kívül még ■mindkét tábor külön önkölt­séges programokat is kínál. Autóbusz- és hajókirándulá­sokra is lehet jelentkezni, ezekről a helyszínen tájé­kozódhatnak a fiatalok. Balatonszemesen turnu­sonként 640. Velencén 140 szakmunkástanuló nyaral­hat. mindkét helyen koedu­kált csoportokban. Nemcsak egyhetes beuta­lásra nyílik mód a Balaton mellett; Siófokon a közvet­len vízparti fekvésű SZOT- üdülőben 12 napos turnusok­ban pihenhetnek a fiatalok, csoportonként 300 fő. Az er­dei sétákat és a kirándulá­sokat kedvelő fiatalokat a zempléni fenyvesek között fekvő Üjhutai SZOT Szak­munkástanuló-üdülő várja, ahova csoportonként 70 fiút és 40 leányt várnak. Koráb­ban vadászkastély volt az az épület, amelybe elhelye­zik őket. A többágyas há­lótermeken kívül a társal­góban színes tv. társasjáté­kok, a szabadban kisméretű futball-, röplabda-, tekepálya és pingpong nyújt szórako­zást. A környéken erdei gya­logtúrákra van lehetőség, ezért a beutaltak ennek meg­felelően öltözetet, tréning­ruhát. túracipőt vigyenek magukkal. Szerveznek egész napos autóbusz-kirándulá­sokat is Sárospatakra. Külföldön is üdülhetnek a szakmunkástanulók. A szakmai és tanulmányi ver­senyek legjobbjai a Berlin közelében lévő tóvidéken az NDK szakszervezeti köz­pontjának. az FDGB-nek if­júsági táborában, Ferch-ben kéthetes jutalomüdülésben részesülnek. Itt tíz-tizenkét ország fiataljaival együtt tölthetik a tizennégy napot Ugyancsak az NDK-ban, Brandenburgban, valamint a lengyel határszélen fekvő Guben városkában is üdül­hetnek a fiatalok. Ezenkívül eljuthatnak a Lett Szovjet Szocialista Köz­társaság fővárosába. Rigába is. A beutalókat a szakmai központok, a szakmunkásta­nulók létszámával arányo san kapták meg, s ezeket az alapszervezetek a tanulás­ban és a munkában legjob­ban kitűnt fiataloknak ad­ják oda. Tapasztalatok és kérdfijelek Cikkünket vitaanyagnak szánjuk. Elsősorban a vállalati vezetőknek ajánljuk azzal a törekvéssel, hogy válaszoljanak, reagáljanak >a leírtakra. Ter­mészetesen valamennyi olvasónknak, a téma ak­tualitása kapcsán. MŰSZAKI FEJLESZTÉS Egy percig sem vitatva az innováció, illetve gazdaságunk innovatív korszakának sür­gető szükségességét, enged­tessék meg, hogy figyelmez­tessünk a kisebb léptékű, de a vállalat mindennapi mun­kafolyamatainak szerves ré­szét alkotó műszaki fejlesz­tés nem csekélyebb jelentő­ségére. Mivel a gazdasági szabályozás jelenlegi rend­szere nemcsak az innovációt, de általában a fejlesztési tö­rekvéseket sem honorálja megfelelően, s mert kialaku­lóban van egy olyan szem­lélet, amely „dupla vagy semmi” jelszóval nagy hord­erejű innovációk lehetősége híján lekicsinyli a műszaki fejlesztést, a gazdálkodószer­vezetek egyre-másra még adott lehetőségeiket sem használják ki. Nyugtalanító, hogy nem vált létérdekévé a vállalatoknak a műszaki fej­lesztésben dolgozók valóságos érdekeltségének megterem­tése. Komplex cselekvés- rendszerként Az innováció nagyobb léptékű újítás, „nóvum"; a „kisebb” fejlesztések viszont az innovációra ráépülő újí­tások. Ha az 1970 óta eltelt másfél évtizedet megvizsgál­juk, kiderül, hogy az Egr Dohánygyárban a „kisebb” fejlesztések halmozott ered­ménye nagyobb volt mint a nagyoké (önmagukban). Ez utóbbiak a kutató-fejlesztő szervezettől indultak ki, a fejlesztések viszont a válla­latban, a termelés színhe­lyén. Az is tény, hogy vala­mely újabb, nagyobb fej­lesztés nélkül a kisebb fej­lesztések potenciális folya­mata elapad. A strukturális jelentőségű innovációk után 10—15 évig 'tart az ehhez fűződő fejlesztések és ered­mények sorozata. Termékeink versenyképes­sége korszerűségüktől függ, márpedig a versenyképesség számunkra létkérdés. Ebben, a korszerűségben és a piac- képességben, a termelés mű­szaki színvonala ölt testet, s ennek leglényegesebb eleme a technológia korszerűsége. Ám vigyázzunk: „műszakilag korszerű"-Ti olyan technikai eljárás (termék) értendő, amely az illető vállalat adottságai mellett gazdaságo­san és jövedelmezően funk­cionálhat, illetve állítható elő. A „fejlesztés” mindad­dig csak technikai újdon­ság, míg gazdaságosan nem alkalmazható. Azt a tapasztalatot, hogy a műszaki korszerűség a gazdaságosságnak alárendelt kategória, az olyan követő iparág, mint a dohányipar, kc-án megszerezte. Az egyes válla’átok szempontjából re- atív , műszaki korszerűség. A mi cselekvésünk vezérfo­nala nem a merőben újnak a fölfedezése, hanem a vi­szonylag legkorszerűbbnek az adaptációja. Ha van le­hetőségünk fejleszteni, mér­legre kell tennünk, nrfre legérdemesebb költeni. Nap­ra készen kellett tartani in­formációinkat arról, mi az eltérés a mi állapotunkban a legkorszerűbbhöz képest, s azt kellett kutatnunk, ho­gyan tudjuk legkifizetődőb­ben, de ábrándok kergetése nélkül, ezt a rést szűkíteni. A fejlesztést mi komplex cselekvésrendszerként fog­juk fel. Az új technika, az új technológia nem egysze­rűen gép és anyag; valójá­ban gép, anyag és ember. Az új technológia gazdaságosan bevezethető annál a válla­latnál, amely már rendelke­zik a szükséges feltételek­kel, elsősorban azzal az em­beri műveltséggel és kép­zettséggel, mely az embere­ket az új eljárások fölényes urává teszi. Gazdaságos lesz viszont ez a technológia ott, ahol a kollektíva erre föl­készületlen? Ebből származ­nak a csalódások: méregdráj ga berendezés, ötvenszázalé­kos kihasználás. A fejlesz­téshez nálunk hozzátartozik a műszaki és kezelőszemély­zet oktatása és kiképzése, gyakorlatra küldése a kül­földi üzembe, külföldi okta­tók meghívása, mielőtt az új technológia átvenné az ural­mat a 'régi fölött. Versenyképesség és korszerűség Mi több: a folyamatot még messzebb kell kezdeni. Már a döntés előkészítésé­nél. A fejlesztési döntés elő­készítésébe már be kell von­ni az összes érintettet: mér­nököt, szerelőt, műszerészt, gépkezelőt, üzemvezetőt és művezetőt. Ma már, bizonyos értékhatáron felül, a döntés maga a vállalati tanácsra tartozik. Ha az új technika és technológia koncepciója eleve közkinccsé válik, az eredmény minősége félig máris biztosított. A minőség láncában — mely vállalati filozófiánknak régi szeglet­köve — o munka minőségét az határozza meg, képes-e a vezetés érdeklődést kelteni a dolgozó emberben a munka, a konkrét feladat iránt. Nem ■mindegy, hogy az új • eljá­rásban fásult, személytelen robotot ilát-e az ember, vagy működőképességeinek örö­mét érzi-e meg benne, Ez már a fejlesztés haté­konyságának ismérve. A jö­vedelmezőség ugyanis egy abszolút szám; a gazdaságos­ság viszonyszám, mely a költségek és az eredmény arányát mutatja; a haté­konyság viszont a kettő együtt, s ezen túl az összes kedvező hatás együttvéve. Ezt a hatékonyságot, ez a többleteredményt hozó fej­lesztés a döntő, amely nem­csak az adott termék minő­ségi színvonalát emeli, ha­nem általában és minden te­kintetben kedvező hatással van az adott terület munka- körülményeire. Azt sem szabad elfelejte­nünk, hogy szoros az össze­függés a termelés, a techno­lógia és a termék korszerű­sége között. Korszerű, ver­senyképes cikk csak korsze­rű technológiával állítható elő. Jelentős többletráfordí­tásokkal, egy ideig áthidal­hatjuk a rést a termék és előállításának korszerűségi szintje között, de a techno­lógia elmaradása végül is le­hetetlenné teszi a verseny­képes áru termelését. Ma már a piacbővülés lehetővé teszi a korszerű lízing­megoldásokat. A tőkeszegény vállalat nem vásárol, hanem bérel, és ha az előbbiek ér­telmében jól használja fel a bérelt berendezést és haté­konyan alkalmazza az új technológiát, a komolyabb fejlesztési beruházások útja is megnyílik előtte. Az ilyen fejlesztési beruházások azon­ban csak kiterjedt vizsgála­tokon alapulhatnak. Az innováció felgyorsításával kellene válaszolni A kritériumrendszerben a meghatározó külső környe­zeti tényezők közül kiemel­kedik a kormányzat és a politika, amely a gazdasági szabályozórendszeren keresz- tül befolyásolja a tudomá­nyos-technikai területet, en­nek intézményeit, valamint a piacot. A gazdaságpolitika általános céljai és alapten­denciái világosan kirajzolód­nak és jól prognosztizálha­tók. Annál kevésbé előreje­lezhető az előfeltételek ala­kulása, tehát éppen a válla­latok lehetőségei és mozgás­tere ebben a világgazdasági kényszerek és belső rendszer­feltételek szorította közeg­ben. Tény, hogy a vállalati stratégia kialakításának fo­lyamatában a gazdaságpoli­tika komoly bizonytalansági tényezőt jelent. Következés­képpen, mind az innovációs, mind a fejlesztési politika megtervezésében rögzíteni kell a kormányzati-politikai feltételrendszer prognózisait, bizonytalansági tényezőikkel együtt. Ezek befolyásolják a hosz- szú távú döntéseket. Nem­csak a fejlett országoktól való lemaradásunk okoz gondot, hanem a fejlődő or­szágok versenyével is mind­inkább szembe kell nézni a magasabb színvonalú termé­kek piacán. A magyar gaz­daságnak az innovációs fo­lyamatok felgyorsításával kellene válaszolnia a kihí­vásra. Ehelyett a műszaki fejlesztésnek a presztízse csökkent, az egyensúlyi hely­zet visszanyerésének első d- legessége lelassította a be­rendezések korszerűsítését. A vállalatok eredményessé­gének megítélésében egyol- dalúan az exportvolumen a fő szempont, az exportgazda­ságosság háttérbe szarul. Veszélyesen összezsugorodott a belső piac becsülete. A fejlesztések mindjárt a kül­piacon méretnék meg, hol­ott az új termékek és eljá­rások még fejlettebb orszá­gokban és nálunk jóval na­gyobb külkereskedő nem­zetgazdaságokban is először a belső piacon hasznosul­nak. Gazdaságirányításunk nem ösztönzi a fejlesztést: o jövőbe tekintő fejlesztő vállalatok hátrányokat kény­telenlek elviselni, például a keresetnövekedés tekinteté­ben. Kölcsönhatás van tehát a műszaki ^tudományos fejlő­dés üteme és a gazdaság ál­talános megújulóképessége •között. A gazdaságirányítás - egész ösztönzőrendszerének megújítására van szükség, jólléhet ez nem is fejezi ki a teljes problémakomplexu- ■mot. Minek nevezzük ezt? Talán a minőség forradal­mának? Ne kalandozzunk az ■irodalom területére. Azt a kérdést azonban föltehetjük: ■vajon a tudományos-techni­kai forradalom egyszerűen a korszerű technológiák beve­zetését jeleniti-e? Ezzel együtt az elavult termelési viszonyok, szervezeti dog­mák, beállítódások és tájé­kozottsági keretek felváltá­sát újakkal, a termelőerők ■mai fejlettségi szintjének megfelelőkkel ? Dr. Domán László az Egri Dohánygyár igazgatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom