Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
4 NÉPÚJSÁG. 1986. június 21., szombat * Együtt — már nem könnyebb Válások és hátterük a megyében A Kék fényben látták Iszik, brutális, soha nincs otthon, a gyerek fél tőle. Egyszerűen elviselhetetlen ... — sorolja az elkeseredett nő barátnőjének férjéről, aki pedig valaha bókokkal, virágesővel halmozta el, s azt ígérte, hogy a tenyerén hordja ’majd. S lám, néhány év elég volt ahhoz, hogy a gáláns fiatalember elátkozza a percet, amikor meglátta leendő feleségét. BETEGSÉG? A legutóbb látott történet — 16 éves fiú, 8 éves, azonos nemű gyerekkel próbál fajtalankodni! — majdnem olyan, amilyet sokkal súlyosabb végkövetkezményekkel már többször is láthattak-hall- hattak a Kék fény nézői. A homoszexualitás nemegyszer bűncselekmények forrása. Ügy is, hogy az azonos neműek iránt vonzódó férfiak lettek az áldozatok, meg úgy is, hogy ők voltak a bűnelkövetők. ^Eleinte korsó sörök mellett kereste a választ az érzelmi válságra, aztán egy idegen fiatal hölgy karjaiban vigasztalódott. S persze, közben végig azon töprengett, miért futott zátonyra a házasságuk. Magát kevésbé okolta, hiszen felesége soha nem tudott bánni a pénzzel, otthon mást se hallott tőle egy idő után, hogy ő csavargó, soha nem segít a házimunkában és másra sincs gondja, csak az ivásra. Na, és emellett azt is el kellett viselnie, hogy az asz- szony délutánonként az egyik gyűlésről a másikra járt, amikor más rendes anya főz, mos, takarít. Egy ingerült estén elcsattant pofon után betelt a pohár. Másnap közös akarattal adták be a válópert. Az eset sajnos nem egyedi. A válásokkal kapcsolatos tények, adatok a Heves megyeieknek is elgondolkodtatok lehetnek. Századunk elején még csupán egy-két ezer bontóperi ítélet született, ma ez a szám 27—28 ezerre növekedett, annak ellenére, hogy a felszabadulás utáni időszakban jelentős családvédelmi intézkedéseket hoztak létre. Magyarázható ez azzal is, ■hogy a legutóbbi 35 évben a férj és a feleség egyaránt kereső foglalkozást folytatnak, igy családi, társadalmi szerepük közeledett egymáshoz. Nagymértékben fokozódott a nők önállósága. Ma már nem érik be az otthoni pelenkamosással. Bizonyítani akarnak, képességüket, erejüket a munkaterületeken is kamatoztatni próbálják. Természetesen ehhez szükség lenne arra, hogy a családon belül a terheket arányosan viselje mindkét fél, viszont a tapasztalatok szerint a férfiak még ma is igyekszenek kivonni magukat ez alól. A nemzetközi időmérleg adatai szerint ugyanis a magyar családfők szabadidejük nagy részét házon kívül töltik, sőt a második, esetenként a harmadik gazdaságban való részvételük tovább növelte a feszültséget. Az ilyen konfliktusok megelőzéséhez, illetve elkerüléséhez vezethetett volna, ha a társadalom idejében képes úgy bővíteni, alakítani intézményrendszerét, beleértve a bölcsődéket, óvodákat, hogy az kezdettől fogva nagyobb segítséget nyújtson a családoknak. Többé-kevésbé erre a mulasztásra vezethető vissza, hogy országunkban a gyermekvállalás több mint két évtizede elmaradt attól a mértéktől, amely biztosítaná a népesség reprodukcióját. Ez megyénkre is igaz. Egyébként már Széchenyi István is fogyatékosságként említi a krónikus gyermekhiányt: „Hunnia minden népe gyorsan szaporodik, csak a magyar veti ritkán magzatát, mint a sivatag magányos, büszke oroszlánja.” Az általa felvetett gond ma is élő, csupán más körülmények állnak a háttérben. Így például gyakran közrejátszó ok az önálló lakás hiánya, vagy az első gyermek születését követő jövedelemcsökkenés. Ezért mindenképp fontos lépés volt a gyed bevezetése, illetve az egy gyermek után is folyósítható családi pótlék. A családi összetűzések elfajulásának beszédes példája, hogy megyénkben például évek óta magas a családjogi perek száma. (Több mint a peres ügyek ötven százalékai. Az utóbbi öt évben pedig minden harmadik per válással volt kapcsolatos. Az viszont jelentős haladás, hogy ez alatt az idő alatt az ügyeknek kevesebb, mint kétharmada fejeződött be a házasság felbontását kimondó ítélettel. Ez elsősorban a bíróságok hatékonyabb békítési eszközeinek köszönhető. A hatóság ilyen szerepe tehát egyáltalán nem formális funkció, ugyanis számtalan fél próbálkozott meg az újrakezdéssel, minthogy vállalja a válással járó problémák rendezését. A felbontott kapcsolatok közül többnyire az derül ki, hogy a nők mindenkor megragadják a lehetőséget, ha számukra elviselhetetlenné válik a kényszerű együttlét. A perek kétharmad részét ők indítják. Ebben az is közrejátszik, hogy a gyermek- és anyacentrikus ítélkezési gyakorlat segíti őket ebben az elhatározásukban. A családvédelem ettől függetlenül azonban tőlük is felelősségteljesebb magatartást kíván. Az adatok szerint igen sok házasság már egy éven belül felbomlik, tíz év fölött ennek csupán elenyésző hányada. Sok házasságban gyerek sincs, főleg akkor, ha viszonylag rövid volt az együttélés. Az viszont ritka, hogy három vagy több gyermek születését követően szakításra kerülne sor. Érdemes azt is megemlíteni, hogy mivel a bíróság az ügyek nagy részében nem ismeri kellően a perek hátterét, to 1 merül a gondolat, hogy sokan haszonszerzés reményében hajlandók a látszatválásra. Érdekes, hogy a konkrét házastársi magatartásokat vizsgálva az utóbb1 időben előtérbe lépett a hatalomra törekvés a családban. Ez az apára, az anyára egyaránt vonatkozik. Az egyetértést felemésztő motívum lehet továbbá a túlzott anyagiasság, az önző magatartás, a szülők befolyása, sőt az időközben megszerzett magasabb iskolai végzettség is. A szétesett kapcsolatokban nem kis szerepe van az alkoholizmusnak is. Az iszá- kosság miatt főként a fizikai dolgozók, és az alacsony iskolai végzettségűek körében magas a bontási arány. Ennek következménye, hogy az ilyen szülőkkel élő gyermekek jóval több hátrányt szenvednek, mint hasonló korú társaik. A megoldások között így az általános kulturális szint emelése az egyik legfontosabb teendő. „Válások hazája” — a titulus nem hízelgő, de sajnos ezt a legfrissebb adatok sem cáfolják meg. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, úgy tűnik további családvédelmi intézkedésekre van szükség. Barta Katalin Szatirok és áldozatok Hátborzongató esetek jutnak eszembe a Kék fény történetéből. Ezek mindegyikében kisfiú volt a halálos áldozat. Emlékszem, a Bod- gál-féle esetre. .. Az építők napján a család együtt szórakozott a Népligetben, majd a 9 éves kisfiút, aki a vásárosokat bámulta, megszólította egy férfi. Csak következtetni lehetett utólag arra, hogy valamivel elcsalta. Feltehetőleg azt mondta, amit jóval később, elfogása után vallott, hogy egy olyan bűvészt fognak megnézni, aki el tudja tüntetni az embereket. Ehhez még kerékpárt is felajánlott, s mert a kisgyerek igencsak szeretett biciklizni, követte a férfit. Az eltűnt kisfiút hosszú ideig nem találták. Holtan került elő. De közben még egy másik kisgyerek is áldozatul esett a homoszexuális Bodgál Zoltánnak, akinek torzult személyisége abban is megmutatkozott, hogy már hét büntető ítélet és tizenkilenc évi börtön volt mögötte. Elfogatása után pszichiáterek is vizsgálták. Kérdéseikre azt felelte, hogy már fiatal korától jobban vonzódik a fiúkhoz, mint a lányokhoz. A börtön sem nyújtott választási lehetőséget, a korábbi fejlődési rendellenesség teljesen kialakult és rögzült... Az újpesti szatír szintén elcsalta kisfiú áldozatát — „kiscicákat mutatok, gyere, nézd meg...” Egy torony- épület tizedik emeletén ölte meg a gyereket, miközben szexuális kapcsolatban volt vele. A fiúgyermekek iránt vonzódó, aberrált férfiak szinte mindig ígéretekkel — kis állatok, érdekes film — csalják el kiszemelt áldozatukat. Ez történt abban az esetben is, amit a Kék fény legutóbbi adása dolgozott fel. A különbség csupán annyi volt, hogy itt még pubertás korú fiúban támadt ferde szexuális vágy egy kisgyerek után Mikor bűncselekmény? Nem tudom, észrevették-e, szinte alig fordul elő, hogy homoszexuális férfi felnőttkorát próbálna erőszakkal kapcsolatra kényszeríteni. Igaz, a törvény ezt is bűncselekménynek tartja, mégsem valószínű, hogy ez csupán a visszatartó erő. Valószínűbb, hogy a felnőtt nem olyan könnyű préda, mint a gyerek. A homoszexuálisok által elkövetett bűncselekmények sértetti-áldozati oldalán szinte mindig fiatalkorúak vagy éppenséggel gyerekkornak állnak. S ha nem is túl gyakoriak ezek a bűncselekmények — előfordulnak! Ezért a büntető törvénykönyv nagyon keményen, világosan fogalmaz. „Az a 18. életévét betöltött személy, aki ennél fiatalabb, azonos nemű személlyel faj- talankodik, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Látható, hogy itt közömbösnek tartja a törvény, vajon adta-e hozzájárulását a másik vagy sem, a tény önmagában kimeríti a bűn- cselekményt. Van aztán ugyanennek egy erőszakos változata is, ahol már az életkor sem számít. A törvény így szól: „Aki azonos nemű személyt erőszakkal avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel fajtalanságra vagy ennek eltűrésére kényszerít, illetve védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapotát használja fel fajtalanságra, bűntettet követ el ás öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. A büntetés nyolc évet is elérhet, ha a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll. Megrontás a neve annak a bűncselekménynek. amelyet a törvény igy fogalmaz: „Aki 14. életévét be nem töltött személlyel közösül, valamint az a 18. életévét betöltött személy, aki 14. életévét meg nem haladott személlyel fai- talankodik — bűntettet követ el . " Nemi szuverenitás Látható, hogy a büntetőjog nem tekinti bűncselekménynek az azonos nemű, felnőttkorúak megegyezésen alapuló szexuális kapcsolatát. Mégpedig azért, mert a tudat-akarat által bizonyos értelemben szabályozható ez a szexuális indíttatás. Ennél fogva elvárható a homoszexuális embertől azoknak a veszélyes, társadalmi tag káros helyzeteknek az elkerülése, amelyeket a büntető törvénykönyv is megfogalmaz, s ezzel is védelmezi a fiatalkorúakat az esetleges fejlődési rendellenesség kialakulásától; illetve biztosítja felnőtt korban is a nemi szuverenitást, tehát azt, amit különneműeknél is tesz; akarata ellenére senkit nem szabad szexuális kapcsolatra kényszeríteni! Bűnügyi szakemberek szerint a homoszexuális férfiak — mivel igen nagy velük szemben a társadalmi előítélet — félnek a nyilvános kapcsolatteremtéstől, s ezért titokban, a jog és a jogtalanság határán járva próbálnak ismeretségeket kötni. Ebből fakad, hogy a bűnözők világában egyesek — az előbbi helyzetet felismerve majd kirabolják, kifosztják őket. Nemegyszer előfordul, hogy hoihoszexuá- lis férfi lett így gyilkosság áldozata is. Néhányszor a Kék fény is bemutatott hasonló eseteket. Meg olyanokat is, amikor fiatal banditák úgynevezett „buziverésre” szövetkeztek, de valójában a homoszexuális férfiak értékeinek a megszerzése volt kezdettől a céljuk. Ilyen volt a Batthyány téri aluljáróban történt rablássorozat. Egy fiatalokból álló banda elhatározta, hogy olyan magatartást fog tanúsítani az aluljáróban, am': kihívó-felhívó lehet homo- - szexuális férfiak számára. Jó néhány ilyen hajlamú férfi észre is vette a banda egyik-másik tagját. Ajánlat, alkudozás, látszólagos megegyezés, majd a találkahelyen megjelenik az egész banda és félholtra veri a ferde hajlamú férfit. Aztán kirabolja. Így esett áldozatul egy tanár, aki — tudya. hogy saját ismeretségi körében semmiképp nem létesíthet kapcsolatot — pályaudvarokon, aluljárókban kereste ezeket Meddig magánügy? Változatlanul tart a tudományos vita arról, hogy mennyiben betegség, s menynyiben csupán fejlődési rendellenesség a homoszexualitás? A Kék fényben hallott-látott elmeorvos azt a tudományos felfogást képviselte, hogy ez nem betegség — magánügy. Való igaz, hogy a büntető törvénykönyv is magánügynek tekinti, mindaddig, amíg a benne megfogalmazott helyzeteket a homoszexuális ember tiszteletben tartja. A közfelfogás azonban ennél keményebb, zordabb. Valószínűleg abból fakad ez. hogy az emberi szexualitás alapmotívuma a fajfenntartás. Ezért a különneműek párkapcsolatát tekintjük természetesnek, s az egynemű- ekét természetellenesnek. Mégis, mert a homoszexuálisok száma nem túl nagy. „ tudomásul kell venni, hogy ‘ kifejlődhet emberekben ilyen rendellenesség, amelyen ők változtatni nem tudnak, legfeljebb a törvény mezsgyéin belül korlátozzák érzelmi kapcsolataikat. A képernyőn legutóbb látott 16 éves fiú, egy 8 éves kisfiút csalt el azzal az ígérettel, hogy kiskutyákat mutat neki. A 16 éves gyerek már ismert volt a rendőrség előtt; 13 és fél éves korában nála kisebb fiúkat vett rá szexuális kapcsolatra, s azok ezt tűrték. A dolog kiderült. Az „elkövetőt” mégsem lehetett büntetőjogilag felelősségre vonni, a vétőképesség hiánya miatt. (14. életév betöltése kell hozzá!) Az újabb történetnek ott szakadt vége, hogy a kiszemelt kis áldozat sikoltozni kezdett, amikor a fiú lehúzta a nadrágját, s megpróbált ráfeküdni. Az ijedtség arra késztette a kis áldozatot, hogy tőle telhetőén ellökje magától a nagyobbat, és leszaladjon a lépcsőn. (Ismét egy lépcsőház legfelső szintje volt a kiszemelt helyszín!) A szülő és orvos szerepe Az orvosszakértö szerint — hallhatták — a pubertás korban gyakori a szexuális ösztönök zavara, a tétova vonzalom egyik vagy másik nem iránt. Viszont abban, hogy egy ilyen fejlődési rendellenességre való hajlam mivé növi ki magát, nagy szerepe van a szülőknek és az orvosoknak. A szülőnek abban, hogy felismerje fiúgyermekénél az ilyen irányú zavarokat: amihez persze, meghitt, bensőséges kapcsolat kell szülő és gyermeke között. A felismerést követnie kell az orvosi, szaktanácsadásnak, a pszichiáter kezelőtevékenységének, ami természetes irányba tudja fordítani a ferde irányba induló szexuális ösztönöket. Valószínűleg sokan megjegyezték a rendőrtiszt tanácsát is —, elhangzott a Kék fény májusi adásában! — hogy milyen fontos újra meg újra kioktatni a fiúgyerekeket éppúgy, mint a kislányokat, hogy senkit ne kövessenek, aki ígérget kis állatot vagy cukorkát, érdekes filmet, vagy jó játékot ■Más szóval, idegennel ne menjenek el, még akkor sem, ha ez látszólag bizalmatlanságra neveli a gyermeket. Senkit ne tévesszen meg. hogy ilyen terjedelmesen szóltünk a Kék fényben és ehelyütt a homoszexualitás néhány büntetőjogi gondjáról; az összes bűncselekményekhez képest elenyésző azöknak a bűncselekményeknek a száma, amelyeket homoszexuálisok követnek el, vagy az ő sérelmükre teszik ezt mások. Mégis hasznos tisztában lenni ennek néhány jogi és társadalmi vonatkozásával, mert ilyen ismeretek birtokában jobban meg tudjuk védeni magunkat, gyermekeinket, s inkább be tudjuk fogadni az ezzel kapcsolatos valóságot. Ami megint csak hozzájárulhat ahhoz, hogy akik ezt a kétségkívül nem könnyű emberi problémát hordozzák magukban, messzemenően törvénytisztelők legyenek. Szabó László SZABÓ LÁSZLÓ ROVATA
