Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-18 / 142. szám
% H| NÉPÚJSÁG, 1986. június 18., szerda A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Középpontban: az iskola légkörének javítása Május közepétől május végéig rendezték eredményeit, hiányosságait. Ez alkalomból a pedagógus párt-alapszervezctekben a kerpstük meg Egerben, az MSZMP Peda- beszámoló taggyűléseket. A mozgalmi gógus Bizottságának városi titkárát, Kiss munkában jelentős esemény ez: ilyenkor Józsefet, hogy összegezzük a tapasztalato- veszik számba egy esztendő tevékenységét, kát. Mint elmondta, 17 alap- szervezet tartozik ide: az óvodák, az általános- és középiskolákban működnek ezek. Az 1985—86-os tanévben a munka fő irányát az MSZMP XIII. kongresszusa, illetve a megyei, városi és a pedagógus pártértekezlet határozatai szabták meg. Azt tűzték ki célul, hogy minden tag ismerje meg e dokumentumokat, s aktívan vegyen részt a végrehajtásban. Emellett középpontban állt az oktató-nevelő munka korszerűsítése. Ezeknek megfelelően a pártvezetőségi ülések és a taggyűlések napirendjein a legfontosabb, iskolákat érintő gondokkal foglalkoztak, így a munkára neveléssel, s annak problémáival is, mivel gazdasági fejlődés csak a szellemi tőke erőteljesebb kihasználásával elképzelhető. Ebből adódik az iskolák fontossága, az alapozás súlya. Gazdaságunk nehézségei és társadalmunk ellentmondásai között arra kell törekedni, hogy a tanulóifjúság felnőtt módjára, alkotó gondolkodással, hatékonyan, pontosan és lelkiismeretesen végezze kötelességét. Az elbeszélgetések során sokszor szóba került, hogy a diákok munkafegyelme jelentősen hanyatlott. Megmutatkoznak o családi nevelés hiányosságai. Sok gondot okoznak a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű tanulók. Számukra is biztosítani kell az esélyegyenlőséget differenciált tanórákkal, egyéni foglalkozással. megértéssel, az ambíció, az akarat fejlesztésével. Egyedül azonban az iskola nem képes megoldani ezt a feladatot, az üzemekkel, szocialista brigádokkal, az úttörőmozgalommal, a közművelődéssel karöltve lehet lépésről lépésre előre jutni. Jó példaként hozható föl a 3-as iskola, ahol nagyon sok hátrányos helyzetű, cigány származású gyerek van. Itt pártoló szülők segítenek: a pártalapszervezet és a KISZ- alapszervezet minden erejét latba veti a siker érdekében. Nagy gondot fordítanak az intézményekben az eszmei-politikai nevelésre. Alapr elv. hogy a tanulók számára is lehetőséget biztosítsanak a politizálásra, a társadalom reális megismerésére. Erre figyelnek a tanórákon, az osztályfőnöki órákon, az úttörőmozgalomban és a KISZ-ben is. Jelentős szerepet töltenek be a pártcsoportok. Különösen ott, ahol egy alap=zer- vezethez több iskola, intézmény párttagjai tartoznak. Rendszeres és politikus tevékenységet végeznek a csoportok, * az állami vezetés is támaszkodik segítségükre. Betöltik küldetésüket: a tagok többsége becsülettel teljesíti pártfeladatát. A mindennapokban kell emberi magatartásukkal, munkájukkal elismerést kiváltaniuk a munkatársakból, az iskolai kollektívából. A pedagógus pártbizottság 1985. március 26-i határozata feladatként határozta meg az iskolai légkör javítását, a demokratikus fejlesztését, a nyílt és őszinte testületi élet általánossá tételét. Bebizonyosult, hogy döntően ezen' az úton haladnak; ügyelni kell még arra, hogy a jogok hangoztatása a kötelességteljesítés mértékével arányos legyen. A pártvezetőségek ajánlásai alapján az állami vezetés, a KISZ-szervezetek és a szakszervezeti szervek sikeresen szervezték és segítették a XIII. pártkongresszus határozatainak megismerését. s az oktatáspolitikai határozatok megvalósítását. Nagy feladat volt a tankötelezettségi törvény jobb betartása érdekében a módszerek gazdagítása. Nőtt a tanulói közösségek fejlesztésével a diákönkormányzatok szerepe. A vélemények szerint az ifjúság igényelte a kommunista nevelők véleményét és támogatását az úttörőmozgalomban és KISZKiss József: A mindennapokban kell bizonyítani .. (Fotó: Szántó György) szervezetekben. Különösen a MUSZ 40. évfordulója megünneplésére és a KISZ XI. kongresszusa előkészületeire kértek javaslatokat. A pártépítő munka az alapszervezetek többségében tudatos és tervszerű. Igyekeznek a legaktívabb — közéletben, munkában, magatartásban példamutató — tanulókat, illetve pedagógusokat felvenni. Külön figyelmet érdemel a tanulók párttaggá nevelése, egyre tartalmasabb az előkészítő munka. Mégis, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy érdemes a továbbfejlesztésen is elgondolkodni. összességében — mint a pedagógus pártbizottság titkára hangsúlyozta — eredményes esztendőről számolhattak be ezeken a taggyűléseken: mindenütt számítanak a párttitkár, a vezetőség és az alapszervezet véleményére, az iskolát érintő minden lényeges kérdésben. A legközelebbi nagy feladat a pedagógustársadalom előtt, az oktatási törvény életbe- * lépése: a párttagok ebben is jelentős szerepet vállalnak. (gábor) Olvasópróba Jeney István rendező irányításával megtartották az oivasópróbát a .Népkertben szinre kerülő gyermekdarab, az Amálka színészei. Bemutató: július 14-én. (Foto Kőhidi Imre) De micsoda különbség Thália nem tehet róla Hogy mennyire veszi komolyan a színház önmagát, mennyire a közönséget, azt most néhány nap alatt lemérhették a gyöngyösiek. A Mátra Művelődési Központ nyári programjának keretében a Miskolci Nemzeti Színház társulata Hervé: Ne- báncsvirág című operettjét adta elő, a Szegedi Nemzeti Színház művészei pedig Bizet Carmenját hozták el. Zárójelben: méghogy nincs nemzeti színházunk? Gyöngyösön kettő is volt rövid idő alatt. De ezt hagyjuk. Olcsó szellemeskedés, elnézést kérek érte. A miskolciak eljöttek egy hattagú „zenekarral” és egy hasonló létszámú „statisztériával”. Méghogy ... ! Pedig az operett szerves alkotó eleme a szép muzsika, amely nehezen tételez fel egy hangos zongora körül „játszadozó” kis együttest. Az úgynevezett „tömegjelenetek” pedig ugyancsak elképzelhetők a fél tucatnyi emberrel . . .' Persze, csak miskolci módra. A szereplőket nem marasztalom el. Tették, amit tehettek és ahogyan tőlük tellett. Hogy a kedves Denise másnak képzelhető el, mint amilyen külső adottságokkal rendelkezik Oláh Bódi Éva, az is egy dolog. Igaz, kellemes színezetű, de szelíd zengésű hangját jól használta. Celestint igyekezett kettős énjében szépen felvezetni Ábrahám István. Hiánytalanul azonban három színész játéka tetszett: Várhegyi Mártáé, aki a zárda fejedelemasszonyát vitte színre és mellette Csapó Jánosé az őrnagy, illetve Polgár Gézáé az őrmester szerepében. Ök vették a vállukra az egész előadást. Hervé muzsikájáa ugyan sok mindent kibír, de eg.y „nyáriasra vett" előadást már nem nagyon. Ha én vagyok ennek a produkciónak a felelőse, nem engedtem volna el így a „társulatot" Gyöngyösre. A szegediekről viszont csak csupa lelkes szóval tudok emlékezni. Először a zenekarról. Nemcsak szépen szólt, hanem csodálatosan széles érzelmi távlatokat tudott átfogni. Dinamikája pedig mindig hűen követte a jelenetek drámaiságát vagy lí- raiságát. Ami jellemezte a muzsikát, az vonatkozik az énekesekre is. Bár nekik a hangjukkal kell elnyerniük a közönség tetszését, a színészi képességeiket is felső fokkal kell minősítenem. Carment Szonda Éva vitte színre, érzékenyen, temperamentumosán, táncos lábai ugyan szelídebben mozogtak. de a „vérbő” cigánylány élt a színpadon az ő közvetítésével. Don Jósé szerepében illő partnere volt Vajk György. Tenorja olykor szépen szárnyalt, bár esetenként nem fénylett eléggé. Escamillo torreádor dala olyan sláger, amit mindenki ismer hatéves kor fölött. Ebihez olyan hanggal rendelkezett Gurbán János, hogy csak ám ülni lehetett rajta. Ha érzelmileg is „feltölti" énekét folyamatosan, kiváló teljesítményt nyújt. A legszínesebb hanggal Tere- bessy Éva rendelkezik, aki lírai gazdagsággal szólaltatta meg Micaelát. Nem tudom kihagyni, hogy azokat is megdicsérjem, akik általában név nélkül szerepelnek a színlapon, mint „énekkar” és „tánckar”. Azt hiszem, az előadás magas színvonalát azzal is lehetett mérni, hogy ezeknek a „karoknak” minden egyes tagja simulékonyan illeszkedett bele az egész társulat játékába. Minden percükben ott éltek a színpadon. Az énekkar nagyszerű együttszólása. hangszíneinek tisztasága és jellegzetessége egészen kimagaslónak tetszett. Csak dicsérni tudom a Szegedi Szimfonikus Zenekart és a rendezőt, Oberfrank Gézát. Egyetlen dolgot sajnálok csak: a művelődési központ színpada most kicsinek bizonyult. Bizony, bizony, a szabadtérin lett volna igazi minden. De . . . az időjárás. A szegedi operatársulat szép Car men-előadását még sokáig emlegetik a Mátra- alján. G. Molnár Ferenc Az ízes magyar mondás igazát bizonyította nemrégiben a Manfred Mann’s Earth Band Budapest Sportcsarnokbeli fellépése is. A két évtizedes múltra visszatekintő billentyűs zenész és ugyancsak nem tinédzserkorú társai profi hang- minőségű, hatásos világítással, filmbejátszásokkal tarkított koncertet adtaik új és régi dalaikból A két ráadás után az énekes, Chris Thompson már csak annyit bírt mondani: „Budapest — its fantastic!” (Fotó: Koncz János) 1 TÓTH-MÁTÉ MIKLÓS: Puszit a jótevőnek! H i. Az első osztályú étterem kicsit szertartásos csöndjét úgy Toppantotta szét Mokány Dudus, akár egy vásott kölyök a karácsonyfadíszt. Pedig nem tett egyebet, csak éppen bejött. De mintha huszadmagávat jönne, holott csak egy törékeny, gerlecson- tú, félszeg mosolyú nőt vonszolt maga után. — Gyere, picim, gyere — sürgette pincemély dörmö- géssel, majd vidáman meglengette jobbját a dobogón éppen hangoló zenészek felé, és odakiáltott nekik: — Fiúk! Zúg az erdő, zúg a nádais! — Tahó! — szólt oda a prímás a többieknek. — Ez azt hiszi, lagziban van. Dudus ekkor már rendezgetett. Az egyik asztaltól átrakta a virágot meg az angol zászlót egy másikra, és az üresen maradi helyre dobta a kalapját a kesztyűjével együtt. — Mennyivel jobban mutat! Igaz, picim? Ülj le! Meglátod, nem bánod meg, hogy végre eljöttél Dudus papával. Itt csak hörpintünk valamit, vacsorázni majd Budán fogunk. Mit innál? — Talán egy kólát... — Mit?! Miért nem inkább kútvizet? Dudus nevetve zöttyent a székre, kigombolta a bundáját, meglazította a nyakkendőjét. aztán összehomorított tenyérrel durrantott egy hatalmasat. — Pincér! Pincnök! Fiatal felszolgáló állt meg az asztaluknál. — Parancsol ? — Naná, öcsikém! De még mennyire, hogy parancsolok. Hozzál ide egy... na várj csak, nézzük előbb, mit mértek itt a dolgozóknak? Odahúzta az itallapot, gusztálgatta. — Bor minden mennyiségben! Azt nem hozol. Hanem pattansz, és akár egy arkangyal, ideszállsz egy üveg wihiskyvel. Értjük egymást? Aztán repülés közben ne feledkezz meg valami rágcsálni valóról sem. Pogácsa vagy sajtos bigyó, ezt a fantáziádra bízom. No. huss! Huss! A pincér feljegyezte a rendelést, és elment. — Nem kellett volna le- öcsizned — mondta a nő. — Egyébként • is sértő, ahogy beszéltél vele. Ez már nem tanuló, de még ha az is lenne, akkor is tűrhetetlen az ilyen hangnem. — Milyen hangnem? Nem értelek, picim! Mi volt itt a sértő? — Az, ahogyan lekezelted. — Lekezeltem? Én? Olyan voltam hozzá, mint apa a gügye gyermekéhez. Nevetett, majd egy hirtelen ötlettel elővette a pénztárcáját, és szép lassan maga elé helyezte az asztalra. — Tudod, mi ez? — Ha jól látom, egy pénztárca. — Rosszul látod, picim. Ez nem egy pénztárca, hanem eg.y kedves öreg nagybácsi. Egy aranyszívű, drága nagy- bratyó, akinek húszezer forint van a hasában. És ez a fekete hasú rokon, bizony fene nagy úr. Ha kioperálok egy ötszázast a bendőjéből, ez a te pincérgyereked kezet csókol nekem érte. Ha meg rá teszek még egy lilát, ölben visz haza innen. Nem hiszed? Na, mibe fogadjunk, hogy ez a pincérke ötszázért kezet csókol nekem?! B — Meg vagy örülve?! Ne csinálj valami marhaságot, mert esküszöm, itthágylak! — Ugyan — nézett rá szomorú nehezteléssel Dudus —, hát így ismersz te engem? Szoktam én marhaságot csinálni? (Folytatjuk)
