Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-18 / 142. szám

% H| NÉPÚJSÁG, 1986. június 18., szerda A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Középpontban: az iskola légkörének javítása Május közepétől május végéig rendezték eredményeit, hiányosságait. Ez alkalomból a pedagógus párt-alapszervezctekben a kerpstük meg Egerben, az MSZMP Peda- beszámoló taggyűléseket. A mozgalmi gógus Bizottságának városi titkárát, Kiss munkában jelentős esemény ez: ilyenkor Józsefet, hogy összegezzük a tapasztalato- veszik számba egy esztendő tevékenységét, kát. Mint elmondta, 17 alap- szervezet tartozik ide: az óvodák, az általános- és kö­zépiskolákban működnek ezek. Az 1985—86-os tanév­ben a munka fő irányát az MSZMP XIII. kongresszusa, illetve a megyei, városi és a pedagógus pártértekezlet ha­tározatai szabták meg. Azt tűzték ki célul, hogy min­den tag ismerje meg e do­kumentumokat, s aktívan vegyen részt a végrehajtás­ban. Emellett középpont­ban állt az oktató-nevelő munka korszerűsítése. Ezeknek megfelelően a pártvezetőségi ülések és a taggyűlések napirendjein a legfontosabb, iskolákat érin­tő gondokkal foglalkoztak, így a munkára neveléssel, s annak problémáival is, mivel gazdasági fejlődés csak a szellemi tőke erőteljesebb kihasználásával elképzelhe­tő. Ebből adódik az iskolák fontossága, az alapozás sú­lya. Gazdaságunk nehézségei és társadalmunk ellentmon­dásai között arra kell töre­kedni, hogy a tanulóifjúság felnőtt módjára, alkotó gon­dolkodással, hatékonyan, pontosan és lelkiismeretesen végezze kötelességét. Az el­beszélgetések során sokszor szóba került, hogy a diákok munkafegyelme jelentősen hanyatlott. Megmutatkoznak o családi nevelés hiányossá­gai. Sok gondot okoznak a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű tanulók. Számukra is biztosítani kell az esély­egyenlőséget differenciált tanórákkal, egyéni foglalko­zással. megértéssel, az am­bíció, az akarat fejlesztésé­vel. Egyedül azonban az iskola nem képes megoldani ezt a feladatot, az üzemekkel, szo­cialista brigádokkal, az út­törőmozgalommal, a közmű­velődéssel karöltve lehet lé­pésről lépésre előre jutni. Jó példaként hozható föl a 3-as iskola, ahol nagyon sok hát­rányos helyzetű, cigány szár­mazású gyerek van. Itt pár­toló szülők segítenek: a pártalapszervezet és a KISZ- alapszervezet minden erejét latba veti a siker érdekében. Nagy gondot fordítanak az intézményekben az esz­mei-politikai nevelésre. Alapr elv. hogy a tanulók számá­ra is lehetőséget biztosítsa­nak a politizálásra, a társa­dalom reális megismerésére. Erre figyelnek a tanórákon, az osztályfőnöki órákon, az úttörőmozgalomban és a KISZ-ben is. Jelentős szerepet töltenek be a pártcsoportok. Különö­sen ott, ahol egy alap=zer- vezethez több iskola, intéz­mény párttagjai tartoznak. Rendszeres és politikus tevé­kenységet végeznek a cso­portok, * az állami vezetés is támaszkodik segítségükre. Betöltik küldetésüket: a ta­gok többsége becsülettel tel­jesíti pártfeladatát. A min­dennapokban kell emberi magatartásukkal, munká­jukkal elismerést kiváltani­uk a munkatársakból, az is­kolai kollektívából. A pedagógus pártbizottság 1985. március 26-i határoza­ta feladatként határozta meg az iskolai légkör javí­tását, a demokratikus fej­lesztését, a nyílt és őszinte testületi élet általánossá té­telét. Bebizonyosult, hogy döntően ezen' az úton halad­nak; ügyelni kell még ar­ra, hogy a jogok hangoztatá­sa a kötelességteljesítés mér­tékével arányos legyen. A pártvezetőségek ajánlá­sai alapján az állami veze­tés, a KISZ-szervezetek és a szakszervezeti szervek sike­resen szervezték és segítet­ték a XIII. pártkongresszus határozatainak megismeré­sét. s az oktatáspolitikai ha­tározatok megvalósítását. Nagy feladat volt a tanköte­lezettségi törvény jobb be­tartása érdekében a módsze­rek gazdagítása. Nőtt a ta­nulói közösségek fejlesztésé­vel a diákönkormányzatok szerepe. A vélemények sze­rint az ifjúság igényelte a kommunista nevelők vélemé­nyét és támogatását az úttö­rőmozgalomban és KISZ­Kiss József: A mindenna­pokban kell bizonyítani .. (Fotó: Szántó György) szervezetekben. Különösen a MUSZ 40. évfordulója megünneplésére és a KISZ XI. kongresszusa előkészüle­teire kértek javaslatokat. A pártépítő munka az alapszervezetek többségé­ben tudatos és tervszerű. Igyekeznek a legaktívabb — közéletben, munkában, ma­gatartásban példamutató — tanulókat, illetve pedagógu­sokat felvenni. Külön figyel­met érdemel a tanulók párt­taggá nevelése, egyre tar­talmasabb az előkészítő munka. Mégis, a tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy ér­demes a továbbfejlesztésen is elgondolkodni. összességében — mint a pedagógus pártbizottság tit­kára hangsúlyozta — ered­ményes esztendőről számol­hattak be ezeken a taggyű­léseken: mindenütt számíta­nak a párttitkár, a vezetőség és az alapszervezet vélemé­nyére, az iskolát érintő min­den lényeges kérdésben. A legközelebbi nagy feladat a pedagógustársadalom előtt, az oktatási törvény életbe- * lépése: a párttagok ebben is jelentős szerepet vállalnak. (gábor) Olvasó­próba Jeney István rendező irányításával megtar­tották az oivasópróbát a .Népkertben szinre kerülő gyermekdarab, az Amálka színészei. Bemutató: július 14-én. (Foto Kőhidi Imre) De micsoda különbség Thália nem tehet róla Hogy mennyire veszi ko­molyan a színház önmagát, mennyire a közönséget, azt most néhány nap alatt le­mérhették a gyöngyösiek. A Mátra Művelődési Központ nyári programjának kereté­ben a Miskolci Nemzeti Színház társulata Hervé: Ne- báncsvirág című operettjét adta elő, a Szegedi Nemzeti Színház művészei pedig Bi­zet Carmenját hozták el. Zárójelben: méghogy nincs nemzeti színházunk? Gyön­gyösön kettő is volt rövid idő alatt. De ezt hagyjuk. Olcsó szellemeskedés, elné­zést kérek érte. A miskolciak eljöttek egy hattagú „zenekarral” és egy hasonló létszámú „statiszté­riával”. Méghogy ... ! Pedig az operett szerves alkotó eleme a szép muzsika, amely nehezen tételez fel egy han­gos zongora körül „játszado­zó” kis együttest. Az úgyne­vezett „tömegjelenetek” pe­dig ugyancsak elképzelhetők a fél tucatnyi emberrel . . .' Persze, csak miskolci módra. A szereplőket nem marasz­talom el. Tették, amit tehet­tek és ahogyan tőlük tellett. Hogy a kedves Denise más­nak képzelhető el, mint ami­lyen külső adottságokkal rendelkezik Oláh Bódi Éva, az is egy dolog. Igaz, kelle­mes színezetű, de szelíd zen­gésű hangját jól használta. Celestint igyekezett kettős énjében szépen felvezetni Ábrahám István. Hiánytalanul azonban há­rom színész játéka tetszett: Várhegyi Mártáé, aki a zárda fejedelemasszonyát vitte színre és mellette Csa­pó Jánosé az őrnagy, illet­ve Polgár Gézáé az őrmes­ter szerepében. Ök vették a vállukra az egész előadást. Hervé muzsikájáa ugyan sok mindent kibír, de eg.y „nyáriasra vett" előadást már nem nagyon. Ha én vagyok ennek a produkciónak a felelőse, nem engedtem volna el így a „társulatot" Gyöngyösre. A szegediekről viszont csak csupa lelkes szóval tudok emlékezni. Először a zene­karról. Nemcsak szépen szólt, hanem csodálatosan széles érzelmi távlatokat tudott átfogni. Dinamikája pedig mindig hűen követte a jele­netek drámaiságát vagy lí- raiságát. Ami jellemezte a muzsi­kát, az vonatkozik az éneke­sekre is. Bár nekik a hang­jukkal kell elnyerniük a kö­zönség tetszését, a színészi képességeiket is felső fok­kal kell minősítenem. Car­ment Szonda Éva vitte szín­re, érzékenyen, tempera­mentumosán, táncos lábai ugyan szelídebben mozog­tak. de a „vérbő” cigánylány élt a színpadon az ő köz­vetítésével. Don Jósé szere­pében illő partnere volt Vajk György. Tenorja oly­kor szépen szárnyalt, bár esetenként nem fénylett eléggé. Escamillo torreádor dala olyan sláger, amit min­denki ismer hatéves kor fö­lött. Ebihez olyan hanggal rendelkezett Gurbán János, hogy csak ám ülni lehetett rajta. Ha érzelmileg is „fel­tölti" énekét folyamatosan, kiváló teljesítményt nyújt. A legszínesebb hanggal Tere- bessy Éva rendelkezik, aki lírai gazdagsággal szólaltat­ta meg Micaelát. Nem tudom kihagyni, hogy azokat is megdicsérjem, akik általában név nélkül szere­pelnek a színlapon, mint „énekkar” és „tánckar”. Azt hiszem, az előadás magas színvonalát azzal is lehetett mérni, hogy ezeknek a „ka­roknak” minden egyes tagja simulékonyan illeszkedett bele az egész társulat játé­kába. Minden percükben ott éltek a színpadon. Az ének­kar nagyszerű együttszólása. hangszíneinek tisztasága és jellegzetessége egészen ki­magaslónak tetszett. Csak dicsérni tudom a Szegedi Szimfonikus Zene­kart és a rendezőt, Ober­frank Gézát. Egyetlen dolgot sajnálok csak: a művelődési központ színpada most kicsinek bi­zonyult. Bizony, bizony, a szabadtérin lett volna igazi minden. De . . . az időjárás. A szegedi operatársulat szép Car men-előadását még sokáig emlegetik a Mátra- alján. G. Molnár Ferenc Az ízes magyar mondás igazát bizonyította nemrégiben a Manfred Mann’s Earth Band Budapest Sportcsarnokbeli fel­lépése is. A két évtizedes múltra visszatekintő billentyűs zenész és ugyancsak nem tinédzserkorú társai profi hang- minőségű, hatásos világítással, filmbejátszásokkal tarkított koncertet adtaik új és régi dalaikból A két ráadás után az énekes, Chris Thompson már csak annyit bírt mondani: „Budapest — its fantastic!” (Fotó: Koncz János) 1 TÓTH-MÁTÉ MIKLÓS: Puszit a jótevőnek! H i. Az első osztályú étterem ki­csit szertartásos csöndjét úgy Toppantotta szét Mokány Dudus, akár egy vásott kö­lyök a karácsonyfadíszt. Pe­dig nem tett egyebet, csak éppen bejött. De mintha huszadmagávat jönne, holott csak egy törékeny, gerlecson- tú, félszeg mosolyú nőt von­szolt maga után. — Gyere, picim, gyere — sürgette pincemély dörmö- géssel, majd vidáman meg­lengette jobbját a dobogón éppen hangoló zenészek fe­lé, és odakiáltott nekik: — Fiúk! Zúg az erdő, zúg a nádais! — Tahó! — szólt oda a prímás a többieknek. — Ez azt hiszi, lagziban van. Dudus ekkor már rendez­getett. Az egyik asztaltól át­rakta a virágot meg az an­gol zászlót egy másikra, és az üresen maradi helyre dobta a kalapját a kesztyű­jével együtt. — Mennyivel jobban mu­tat! Igaz, picim? Ülj le! Meglátod, nem bánod meg, hogy végre eljöttél Dudus papával. Itt csak hörpintünk valamit, vacsorázni majd Budán fogunk. Mit innál? — Talán egy kólát... — Mit?! Miért nem in­kább kútvizet? Dudus nevetve zöttyent a székre, kigombolta a bundá­ját, meglazította a nyakken­dőjét. aztán összehomorított tenyérrel durrantott egy ha­talmasat. — Pincér! Pincnök! Fiatal felszolgáló állt meg az asztaluknál. — Parancsol ? — Naná, öcsikém! De még mennyire, hogy parancsolok. Hozzál ide egy... na várj csak, nézzük előbb, mit mértek itt a dolgozóknak? Odahúzta az itallapot, gusztálgatta. — Bor minden mennyiség­ben! Azt nem hozol. Ha­nem pattansz, és akár egy arkangyal, ideszállsz egy üveg wihiskyvel. Értjük egy­mást? Aztán repülés közben ne feledkezz meg valami rágcsálni valóról sem. Po­gácsa vagy sajtos bigyó, ezt a fantáziádra bízom. No. huss! Huss! A pincér feljegyezte a rendelést, és elment. — Nem kellett volna le- öcsizned — mondta a nő. — Egyébként • is sértő, ahogy beszéltél vele. Ez már nem tanuló, de még ha az is len­ne, akkor is tűrhetetlen az ilyen hangnem. — Milyen hangnem? Nem értelek, picim! Mi volt itt a sértő? — Az, ahogyan lekezel­ted. — Lekezeltem? Én? Olyan voltam hozzá, mint apa a gügye gyermekéhez. Nevetett, majd egy hirte­len ötlettel elővette a pénz­tárcáját, és szép lassan ma­ga elé helyezte az asztalra. — Tudod, mi ez? — Ha jól látom, egy pénz­tárca. — Rosszul látod, picim. Ez nem egy pénztárca, hanem eg.y kedves öreg nagybácsi. Egy aranyszívű, drága nagy- bratyó, akinek húszezer fo­rint van a hasában. És ez a fekete hasú rokon, bizony fene nagy úr. Ha kioperálok egy ötszázast a bendőjéből, ez a te pincérgyereked ke­zet csókol nekem érte. Ha meg rá teszek még egy lilát, ölben visz haza innen. Nem hiszed? Na, mibe fogadjunk, hogy ez a pincérke ötszázért kezet csókol nekem?! B — Meg vagy örülve?! Ne csinálj valami marhaságot, mert esküszöm, itthágylak! — Ugyan — nézett rá szo­morú nehezteléssel Dudus —, hát így ismersz te engem? Szoktam én marhaságot csi­nálni? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom