Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-18 / 142. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. június 18., szerda S. A polcok a plafonig nyúj­tózkodnak „Mert a könyv, a jó könyv fenséges talál­mány. Mesebeli varázs szőnyeg nélkül is a messze múltba vagy a távoli jövőbe röpít. Gyorsabban mint a lég- lökéses repülő, megbíz­hatóbban, mint a szár­nyasrakéta. Méghozzá úgy, hogy a gombot ne­künk kell megnyom­nunk. De nem ám az indító gombot és a ka­bátunk gombját, hanem azt, amely vágyainkkal együtt: az eszünkben, a szívünkben fészkel. Vagy éppen fénylik mint a Vénusz, mint a Hajnal- csillag, amelyet a könyv­nek és a tudásnak hála. bizonyára szintén meg­hódít az ember.” (Szűcs Imre) Aki soha nem mélyült még el igazán egy-egy jó könyv­ben, azzal hiába is próbál­nánk megértetni, hogy az olvasás — gyönyörűség. A könyv azonban hasznos társ is: segít konfliktusaink meg­oldásában, erőt adhat küz­delmeinkhez. Az olvasást már gyermekkorban el kell kezdeni, hogy belső szükség, letté váljon, s elkísérje az embert egész életében. Ezért töltenek be a gyermekkönyv­tárak fontos küldetést: ne­velik a jövő olvasóit, feléb­resztik a fiatalokban az ön­művelődés igényét. Egerben, a Megyei Gyer­mekkönyvtárban járva úgy tűnik, hogy az ott dolgozók mindent megtesznek e cél érdekében, annak ellenére, hogy meglehetősen felemás körülmények között kell munkálkodniuk. — Munkatársaimmal, Jä­ger Istvánnéval és Luzsi Margittal a Hámán Kató Megyei Úttöröházban talál­tunk otthonra — mondja dr. Földessy Arpádné, az intéz­mény vezetője. — Ez egy­részt előnyös, hiszen azok az iskolások, akik a foglal­kozásokon megjelennek, hoz­zánk is benéznek. Nagy gon­dunk viszont, hogy rendkívül szűkösen vagyunk, s hozzá kell tennem, hogy talán He­vest kivéve a megyében, se­hol sem jobb a helyzet. A zsúfolt helyiségeket vé­gigjárva be kell látni e sza­vak igazát. A polcok a mennyezetig nyújtózkodnak, a felső sorok csak létráról érhetők el. A raktárban szin­te mozdulni sem lehet. A fo- notéka és a kézikönyvtár egy szobába került, a lemezek viszont már csak a kölcsön­zőtérben férnek el. E körül­mények ismeretében érté­kelhető igazán hogy a ta­gok száma az országos ten­denciával ellentétben folya­matosan nő. A magyarázat A folyóiratok is nagyon népszerűek hogy a könyvtárosnők mun­kaköri kötelességeiken túl is sokat tesznek a gyerekek megnyeréséért. Az alacso­nyabb polcok tetején, az asz­talokon a nebulók által ké­szített bábuk és álarcok mu­tatják, hogy ide játszani is eljönnek a kisiskolások. — Közvetett módon sok­kal hatásosabban fel lehet ébreszteni a gyerekek kíván­csiságát, mint direkt módsze­rekkel. Ezért vállalkozunk arra is, hogy a nyári vaká­ciók idején olvasóudvart tartsunk fenn, ahol a fiata­lok sportolnak, játszanak, ám ezek az időtöltések ter­mészetesen könyvek segítsé­gével zajlanak — mondja dr. Földessy Árpádné, majd így folytatja: — Arra törek­szünk, hogy pótoljunk a ma­gunk módján valamit abból az érzelmi háttérből, ami a fiatalok egészséges fejlődé­séhez szükséges, de mégis oly sok családban hiányzik. Ez ragadta meg Siv Wi­derberg svéd költőnö tetszé­sét is, akinek gyermekver­sei nálunk is nagy sikert arattak. Ittjártakor elisme­réssel beszélt a könyvtár munkájáról, a hangulatos rendezvényekről. Sőt: köny­veket is küldött nekik. Ha­sonlóképpen elbájolták a kíváncsi nebulók Balázs Dé- nest, a Bozóttaxival Mada­gaszkáron íróját is. Amikor élménybeszámolója közben előrántott a táskájából egy igazi kőbaltát, valósággal megrohanták, és alig győzött felelni a rengeteg kérdésre. A könyvtár módszertani segítséget nyújt a megye hasonló intézményei­nek, az iskolai könyvtárosok­nak. segédanyagokat gyűjt az évfordulókhoz és ünnepsé­gekhez, részt vesz a gyer- mekkönyvnapek rendezvé­nyein és az egri iskolák és óvodák könyv- és folyóirat- ellátása is tennivalóik közé -tartozik. Ezekből az itteni polcokra is jut elegendő. Kü­lönösen a Jó Pajtás, az Alfa, az Élet és Tudomány nép­szerűek. A könyvek között is találunk „slágereket": a kicsik Scarry: Tesz-vesz vá­fft rosát, illetve Szutyeev v- dám meséit forgatják szíve­sen. A nagyobbak a számí­tástechnikával. díszállattar- társai, a műszaki újdonsá­gokkal foglalkozó köteteket keresik, de a történelmi és a tudományos-fantasztikus re­gényekre is sokan kíváncsi­ak. Lakatos Laci, a 6-os Szá­mú Általános Iskola tanuló­ja például éppen az Oj tech­nika köteteit lapozgatja, hi­szen mint elárulta, mérnök szeretne lenni. Elhozta a ba­rátját, Antal Zolit is, aki még csak most ismerkedik a könyvtár világával, de máris talált magának né­hány sportkönyvet. Míg ők válogatnak, dr. Földessy Ár­pádné ejt néhány szót az intézmény további terveiről is. — Szeretnénk még élén­kebbé varázsolni könyvtá­runk életét. Ezért szívesen látnánk délelőttönként még több osztályt a könyvtárhasz­nálati foglalkozásokra, dél­után pedig a napközis cso­portokat várjuk a könyvek­kel való ismerkedésre. — örülnénk, ha mind töb­ben jönnének hozzánk, mert meggyőződésem, hogy az ol­vasás nyújtotta élményt nem pótolhatja sem a tele­vízió, sem a mozi. „De ne csak ezért ol­vassatok! Ne csak azért- hogy valamikor eljussa­tok a vijágürbe, egy másik égitestre- Olvassa­tok azért is, hogy ki-ki itt a Földön találja meg otthonát, hazáját és bol­dogságát, élete célját! Hogy ne kelljen a Föl­dünket felrobbantani akaró ostobák miatt új­ra írni az évezredek történetét s mindazt, amit egyszer már min­denki tudott.” (Szűcs Imre) alighanem abban keresendő, Eger ifjú újítója A siker közös érdem A legolcsóbb műszaki fej­lesztés az eredményes újí­tás. Ez a véleménye a He­ves Megyei Állami Építő­ipari Vállalat tervezési osz­tályvezetőjének. Gadavics Gyulának. — Nem szabad túlzások­ba esni, olyasmit kitűzni, amit úgysem lehet megva­lósítani. Hajlékonynak, ru­galmasnak kell lenni: vál­tani, amikor kell. és kitarta­ni. amikor annak van a so­ra. És ami a legfontosabb: felmérni, mikor mire van szükség. A siker közös pro­duktum. Én például azokért a célokért dolgozom, amit magunk elé tűzünk. És ha ezek egy részét sikerül meg­valósítani, akkor nem dolgo­zom hiába. Még csak két éve van a HÁÉV-nél. de máris sikeres fiatalembernek érezheti ma­gát. Mint szerkezetépítő mérnök, statikus tervezőként került a céghez, de az újat kereső, jobbítani akaró fan­táziájával hamar elismerést szerzett. Kinevezték a ter­vezési osztály élére, tagja lett a Magyar Építőművészek Szövetségének és az ÉTÉ megyei csoportjának. Be­kapcsolódott az ifjúsági moz­galomba, nemrég Eger Ifjú Újítója címmel tüntették ki. — Jól érzem magam a mun­kahelyemen. mert a műsza­ki fejlesztési és beruházási főmérnökségen alkotói a légkör. Itt rájöttek arra, hogy nemcsak a pénzzel kell jobban gazdálkodni, hanem azzal a tudással és szakmai ismerettel is, ami a műsza­ki értelmiségben, a kreatív emberekben felhalmozódott. — Szerinted kik ilyen szel­leműek? — Akik a gépies, a lélek­telen munkánál sokkal több­re képesek. Ide sorolom a merészen új megoldásokra vállalkozókat. Azokat a (Fotó: Perl Márton) munkásokat is, akik nem tö­rődnek bele. hogy a hely­zetük olyan, amilyen. Ész- szerüsitenek, újítanak, van bennük „termelöerövé-ne- mesítő" gondolat. Egyszóval, akik nem adják fel. Gadavics Gyula munka­társaival eddig hét haszno­sított újítással gazdagította a vállalatot, de máris újab­bakon törik a fejüket. — Magukból kell „előva­rázsolni” a továbbvivö gon­dolatokat — vallja meggyő­ződéssel. — Azt hiszem, én is ilyen alkat vagyok. Ezt elsősorban annak a családi háttérnek köszönhetem, amelyben élek. Szüleim már diákkoromban sokszor meg­dicsértek. ha kisebb-nagyobb eredményt értem el. Az újí­tás nem különösebb fárad­ság. hanem szakmai szük­séglet számomra. Az arány­lag olcsó, könnyen és gyor­san elkészíthető építőipari gyártmányok és szerkezetek előállításán dolgozom. Pél­dául : tetőszerkezetek. kon­ténerek, felvonulási épüle­ték újszerű megoldásán. Mika István w ■ o „JÓ! >ka” Olvastam valahol, milyen fontos, hogy a színész, előadóművész hatásosan tudjon színre lépni. Belépő­jével egycsapásra megnyerheti, de el is veszítheti a közönség rokonszenvét. Azt már én teszem hozzá, hogy a színpadi hatáskeltés megtanulható, szakmai fogásai csak a valódi egyéniség, a tehetség szolgála­tában érnek valamit. Mindez egy előadóest kapcsán jutott eszembe egy művelődési házban. A fiatalokkal teli díszteremben várakoztunk a műsor megkezdésére, amikor hirtelen, kópésan ránk köszönt valaki. „Nem tudom, jó helyen járok? Dinnyés József állt előttünk, a 38 éves „daltulajdonos", ahogy ő magát nevezi. Derűs személyisége, legendás póztalansága kellemes együttlétet ígért. Jött — mint már 20 év alatt annyiszor —, hogy sze­relemről, békéről, barátságról énekeljen, önmagát ki­sérve gitáron. Műsorát a tavaly megjelent és egy megjelenésre váró újabb nagylemeze dalaiból állítot­ta össze. De, hogy meglepetés is legyen a dologban, dalai egy részét eszperantóul énekelte. Jóska, az egykori „Bob" Dinnyés, korunk Tinódi Lantos Sebestyénjeként járja szellemi végvárainkat, hogy értelemsorvasztó nyavalyáinkról látleletet ve­gyen. Műviségtól mentes előadóestjei szerény jeladá­sok közéletünk ift-ott gyenge pontjairól. TIT-előadó, pedagógus, mókamester, hazafi és természetesen kép­zett zenész is egyszemélyben. Ügy mondta — dalolta el az eszperantó nyelv meg­születésének körülményeit, mozgalommá válásának történetét, hogy bizonyosra veszem, többen a fiatalok közül tanulni kezdik majd az ö hatására ezt az igazi világnyelvet. „Tiszta forrás, szép szó...” — énekeltük Jóskával az elröppent másfél óra végén abban az örömteli hangulatban, amelyet csak az igazi barátokkal való meghitt együttlét teremthet. llosvai Ferenc Ezek a bábuk a könyvtári foglalkozásokon készültek Koncz János

Next

/
Oldalképek
Tartalom