Népújság, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-18 / 142. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. június 18., szerda i - ül ­1. A Nepujia kerekasztala fl településfejlesztési hozzájárulás és tanulságai Hónapok megfeszitetl munkája — az egyik oldalon. Fó­rumokon sérelmek és vágyak, meggyökeresedett elkép­zelések és merőben új gondolatok — a másikon. Ami ki­váltotta: egy 1983-ban született kormánydöntés. A tele­pülésfejlesztési hozzájárulás. A jogalkotók ki nem mon­dott szándékaként a korszerű adózás sajátos eleme. Olyas­fajta megoldás, amely a demokratizmus szélesítésére ala­pozva, feltételezi még jobb hozzáállásunkat közös dol­gaink rendezéséhez. Ismeretes, elfogadtatása, bevezetése hazánk — így megyénk — településeinek többségében si­keresen ment végbe. S ez arra utal, általában megértésre talált ez az elgondolás. Leginkább azokon a helyeken, ahol a kitűzött célok találkoztak a lakosság egyetértésé­vel. Másutt — például megyeszékhelyünkön — első neki­futásra eltértek a vélemények. Nem árt tehát a jövőre szólóan sem elemezni a „tehó"-val kapcsolatos tapasz­talatokat. Már csak azért sem, mert a szocialista demok­rácia erősítésének folyamatában az újabb és újabb ten­nivalók megkívánják az eddig napvilágot látott tények és következtetések feldolgozását. Az értékelésben, a kö­zeljövő teendőinek körvonalazásában volt segítségünkre dr. Varjú Vilmos, az egri városi, Tulák Istvánná, a bükk­szék!, Nagy József, a novaji községi tanács elnöke, dr. Puskás Sándor országgyűlési képviselő, az MNB Heves Megyei Igazgatóságának igazgatója, Valuch István megyei tanácstag. Molnár István, a HNF Eger Városi Bizottsá­gának titkára, Demeter Béla, a megyei településtisztasági vállalat igazgatója, az Egri Városszépítö Egyesület titkára. Dr. Puskás Sándor Népújság: — Kérem, emlékezzenek; mint köz­életi embereknek, mi volt a „teho” bevezetését el­határozó jogszabály meg­ismerésekor első gondo­latuk! Dr. Puskás Sándor: — Foglalkozásomból is adódik, szívesen tanulmányozom az adózás lélektanát. A rendel­kezés megjelenésekor fele­más gondolatok fogalmazód­tak meg bennem. Ma is kor­szerű, új kezdeményezésnek tekintem, hisz arra alapoz, hogy a lakosok mindenkort lehetőségeiknek megfelelően áldoznak növekvő igényeik mielőbbi beteljesülésére. Ám egy korszerűtlen adórend­szerben született meg! Olyan időszakban, amikor indula­tokat kelt a jövedelmek kü­lönbözősége, az eltérés a sa­ját tulajdonú és az állami lakás, a falu és a város kö­zött. Elsősorban attól féltet­tem, hogy nem differenciál mindennek megfeleőlen. Tulák Istvánné: — Megle­pett az újszerűsége. Ilyenre eddig nem volt példa. Már­is felvetődött a kérdés; mi­ként tudjuk kivitelezni, meg­nyerni az embereket. Bükk­széken a családok évi 1200 forintot fizetnek a vízmű- társulatnak ... Valóra váltá­sához, úgy érzem, több idő­nek kellett volna eltelnie. Nagy József: — Akármi is az elnevezés, elfogadása ese­tén — jól tudjuk — ezt is adó módjára kell behajtani. Épp ezért, nagyobb átgondo­lást kívánt volna a felsőbb szervektől. Főleg az időpont megválasztása. Különösen ma, amikor az életszínvonal csök­ken. Nova jón szintén 1200 forint víztársulati befizetés terheli a családokat. A tehó- val már kétezernél tartunk. Ez pedig igencsak megköze­líti a tűréshatárt! Indul­junk-e? — kérdeztük ma­gunktól. De hát később, kon­szolidáltabb gazdasági hely­zetben ugyancsak jól jön majd. Egy bizonyos, folya­matos, állandó törődést igé­nyel. Demeter Béla: — Mint tit­kár és állampolgár, egyaránt optimista voltam. Volt ben­nem jó értelemben vett lo­kálpatriotizmus is. A város­szépítő egyesület céljai is kedvező fogadtatásra talál­tak. Talán ezért is követtünk el hibákat a meggyőzés­ben . .. Dr. Varjú Vilmos: — Egyál­talán nem tartottam * attól, hogy nem sikerül megvaló­sítani. A városfejlesztési alap, amely így megszűnik, há­romszáz forint volt. Egerben 8500 családot érintett, s évente 6,5 millió jött be. Ügy véltük, ha hét- vagy nyolc­száz forinttal lépünk ki, a mai jövedelmi viszonyokhoz képest nem mondunk sokat. Ezt a réményünket erősítet­te, hogy «amíg 1972-ben a társadalmi munkával termelt érték 28, addig tavaly 1320 forint volt személyenként. A megyeszékhely lakói tehát szívesen tettek és tesznek is városukért! Valuch István: — Kétség­kívül jó szándék vezette a jogalkotókat. Ám fogalmi Demeter Béla tisztázatlanság él még ma is: mi a különbség a „kofa" és a „teho” között. Az előbbi kötelező, az utóbbi viszont önkéntességet feltételez. Na­gyon fontosnak tartottam e kérdés pontos megvilágítá­sát. Népújság: — Az adott­ságok és lehetőségek számbavétele után követ­kezett a főbb célok ki­munkálása. Melyek vol­tak a lényeges elképzelé­sek, hogyan kezdtek hoz­zá a jogszabály gyakor­lati megvalósításához? Mi okozott elsősorban gondot, fejtörést? Tulák Istvánné: — A fő kérdés az volt, mihez nyer­jük meg a lakosságot. Az is,, hogyan történjék a szerve­zés. A legtöbb segítséget ta­nácstagjaink nyújtották. Elő­ször arra gondoltunk, elkép­zeléseinket levélben küld­jük el a családoknak. Ha­mar rájöttünk, sokkal hatá­sosabb az emberekkel való személyes elbeszélgetés. Sor­ra látogattuk őket. Régi és jogos igény volt községünk­ben egy kulturális létesít­mény megteremtése. A la­kosság 64 százaléka támogat­ta a közművelődési célokat szolgáló faluház megépítését. Nagy József: — Mi már előre is dolgoztunk azzal, hogy 1984 januárjában kér­dőíveken kérdeztük meg a lakókat, mire áldozzunk el­sősorban a VII. ötéves terv­ben. A véleményeket ösz- szegeztük, s kiderült, a ki­lencven százalék a járdák felújítását, az iskolaépítést vagy tornatermet és az orvosi lakást szeretné. Választóke­rületenként kisgyűléseken, illetve párttaggyűléseken bo­csátottuk vitára elgondolása­inkat. Ezer forinttal indul­tunk, végül nyolcszázat sza­vazott meg a novajiak 67 százaléka. Dr. Varjú Vilmos: — Az induláskor a következőkre kellett feleletet keresnünk: mekkora legyen a hozzájá­rulás összege, mik legyenek a célok, s döntenünk kellett a meggyőzés módszeréről is. Ami az utóbbit illeti, tu­domásul kell venni: falun és városban különbözőek a nagyságrendek! Egerben 21 ezer családot kellett felkeres­nünk, amihez 1000—1100 ak­tivistára lett volna szükség. Tulák Istvánné Népfron'lkörzetekben, kisebb lakóközösségekben tartottunk tanácskozásokat. Bevontuk a tanácsi bizottságokban levő­ket és a tanácstagokat is. Az összeg? Kétezer forintig lehetett elmenni. A mai jö­vedelmi viszonyok mellett, a társadalmi összefogásra ala­pozva tekintettük optimális­nak a hét- vagy nyolcszáz forintot. A célok? Három, a város lakosságának egészét érintő feladatot szabtunk meg, amelyet a tanácsi tes­tület ajánlott. Köztudott, a fedett uszodánk életveszé­lyes, le kell bontani. De a nyitott^is sok gondot okoz. Ügy gondoltuk, Eger úszó­sportjának hagyományai megkívánják ezt a célt. Igen fontos az egészséges ivóvíz­zel való ellátás biztosítása. A Hajdúhegyen, a peremke­rületekben, a magasabb épü­letek felső szintjein sokszor csak szakaszosan van víz. A köztemető kisajátításához és létesítéséhez pedig azért kér­tük a támogatást, mert két éven belül katasztrofálissá válhat a helyzet: sok sírba már három halottat temet­tek egymás fölé. Ügy véltük, erre is gondolni kell. Demeter Béla: — A vé­leménycserék során főleg ar­ról hallottunk, hogy az em­berek saját körzetük gond­jainak enyhítésére áldozná­nak szívesebben. Természe­tesen mindenki számára tá­voli a halál gondolata, mint ahogy az is nyilvánvaló, ha megnyitjuk a csapot, fo­lyik belőle a víz. Egyértel­műnek veszi mindenki, az említett beruházások a ta­nács feladatai közé tartoz­nak. Molnár István: — Figye­lembe kell venni, hogy a periférikus városrészek hát­rányban vannak a közpon­tiakkal szemben. Ezeken a helyeken egyébként jórészt vállalták is a hozzájárulást. Népújság: — A me­gyeszékhelyen sokan megkérdőjelezték az em. lített célokat, s a meg­győzés módját. Már csak a tanulságok végett is, érdemes csokorba fűzni a főbb kifogásokat, Dr. Varjú Vilmos: — Elő­ször minden családot írás­ban kerestünk meg. A várt 21 ezer helyett csupán pár száz válaszlevél jött vissza. Ez tehát nem vált be. Ez­Nagy József után vállalatokhoz, intézmé­nyekhez kérdőíveken vittük el tervünket. Számítva az ottani tömegszervezeti veze­tők, aktívák segítségére. Sok helyen bizony félvállról vet­ték, szétosztották a papíro­kat, de hiányzott a meggyő­zés. Ez döbbentett rá ben­nünket, elkerülhetetlen az emberekkel való személyes találkozás! Ismét nekiindul­tunk, házról házra járva, s ez hozta meg a hétezer igen szavazatot. Ám tízezernél többre lett volna szükség. önkritikusan el kell ismer­ni, kezdetben kicsit lebecsül­tük e feladat nehézségi fo­kát, nem láttuk nehezen vég- rehajthatónak a teho beveze­tését. Aktivistáink sem vol­tak kellőképpen felkészítve. Az elbeszélgetések során az is kiderült, inkább a helyi célokat kívánja a lakosság előtérbe helyezni. Ráadásul jóval később, decemberben jelent meg az állásfoglalás, hogy a 2500 forinton aluli átlagkeresetnél az igen vok- sot nem-nek kell tekinteni. Demeter Béla: — Sokat ártott az az információ is, ami elterjedt a városban, hogy ha nem szavazzák meg a tehó-t, központi források­ból a tanács így is, úgy is megkapja elgondolásaihoz a támogatást. Ez tévhit!- Dr. Varjú Vilmos: — Mi ilyen híresztelésekkel nem találkoztunk. De én is meg­erősítem, tudatosítani kell: szó sincs erről! Dr, Puskás Sándor: — A tapasztalatok azt igazolják, a lakosság az emberi, közvet­len hangot szereti, igényli. Azt, amikor viszontválaszra is van lehetősége. Nem vé­letlen, Jiogy a most induló, második ütemre kinyíltak az emberek, s elmondják, a re­gionális elképzeléseket szí­vesen támogatják. Ez is bi­zonyítja, csak az a célrave­zető, ha az ő léptékük sze­rint gondolkodunk, terve­zünk, tekintettel vagyunk a jövedelmüket terhelő fizeté­si kötelezettségekre. Népújság: — Az érvek és ellenérvek bizonyára megfelelő alapot adnak a szervezőmunka hibái­nak kijavítására. Az el­ső lépések máris megfi­gyelhetők: az igennel voksolóknak nemrég el­juttatott levelek, Eger­ben az összeg 500 forint­ra történt leszállítása. Valuch István Hogyan kívánják folytat­ni a munkát, mennyire szélesedik a megvalósí­tandó feladatok köre? Dr. Varjú Vilmos: — Úgy érzem, a második ütem elő­készítése igen alapos volt. Politikai intézkedési terv készült. A párt- és népfront­körzetekben — melyek egyenként 7—8 választókerü­letet foglalnak magukba — megtörténtek az előkészüle­tek. Mindenütt első számú felelős a tanácstag, majd a póttanácstag. Széles körben vonunk be aktivistákat. Az adminisztrálást apparátusunk dolgozói végzik. Alapvető módszerünk, elmegyünk min­denkihez, pontosabban min­den családhoz. Figyelembe vesszük a városrészek igé­nyeit. A Hajdúhegyen pél­dául orvosi rendelőt szeret­nénk, miként a Lajosváros- ban is. Felnémeten az iskola felújítását vagy négytanter­mes intézmény megépítését. Azt is egyértelművé tesszük, ki részesülhet mentességben. A már említetteken túl, azok az egyedül álló nyugdíjasok, akiknek 2500—3000 forint kö­zötti a jövedelme. Elenged­jük a teho fizetését annak is, aki visszamenően, öt éven belül valamilyen közcélú tár­sulásba lépett. A három­vagy többgyermekes csalá­dok 50 százalékos mentessé­get élveznek. A későbbiek­ben plakátok is megjelennek majd. Bízom benne, hogy ez­után az erőfeszítés után la­kosaink elfogadják a beve­zetését! Molnár Isván: — A Ha­zafias Népfront aktívaháló­zatán keresztül eddig is min­dent megtett a szervezőmun­ka sikeréért. Ezt a jövőben szélesíteni kívánjuk, s biz­tos vagyok, hogy mozgal­munk résztvevői fegyel­mezetten segítségére lesznek a tanácsnak — tulajdonkép­pen a lakosságnak. Dr. Puskás Sándor: — Azt sem árt szem előtt tartani, a teho sokat segíthet abban, hogy fontos vágyaink ne a jelenlegi ötéves terv végén, hanem hamarább megvaló­suljanak. Népújság: — Ezzel el­jutottunk addig a pontig, hogy mennyire illeszke­dik a településfejlesztési hozzájárulás a szocialis­ta demokrácia szélesíté­sének, erősítésének fo­Molnár István (Fotó: Perl Márton) lyamatába, hiszen az ősz. szegyűjtött tapasztalatok újabb feladatok megol­dásának zálogai lehet­nek. Nagy József: — Ezt a for­mát igazságosabbnak tartom a köfá-nál. Épp azért, mert így mindenki hozzájárul a közös célok valóra váltásá­hoz! Pontosan ezért kell na­gyon alaposan, körültekintő­en nyomon követni a sarka­latos pontokat, s a lehető legigazságosabban dönteni a végrehajtás-során . Dr. Varjú Vilmos: — Bi­zony, még bőven van mit tanulnunk. Nevezetesen a szocialista demokráciára va­ló megérést. Ehhez nekünk hozzá kell járulnunk azzal, hogy elegendő időt szakítsunk az állampolgárokkal való ta­lálkozásra, véleménycserére. Még akkor is, ha ez a ta­nácsi apparátus túlterhelését jelenti. Ä teho-hoz hasonló­an, még rengeteg, megoldás­ra váró problémánk van. Hogy csak egyet említsek: az idős korúakkal való törő­dés ... Valuch István: — Ne fe­ledkezzünk meg még egy ta­nulságról: eljutottunk-e ad­dig, hogy egy közösség — történetesen Eger város la­kossága — nem fogadta el az első fordulóban a tehó-t? Annak felismeréséig, hogy a nem szavazat ugyanolyan ér­tékű, mint az igen! Azt hi­szem, az embereknek saját maguknak kell rájönniük ar­ra, hogy szükség van igé­nyeik együttes teljesítésének támogatására! Dr. Puskás Sándor: — Fe­leletet kaptunk arra a lé­nyeges kérdésre, hogyan él­jük meg napjainkban a de­mokratizmust. Nyilvánvaló, a kisebb közösségekben sok­kal természetesebben. Na­gyon sok függ attól, miként kérjük ki az emberek véle­ményét, mennyire tiszteljük meg őket. De attól is, hogy maga, a túlságosan leterhelt tanácsi apparátus, hogy vi­szonyul mindehhez. Figyel­meztető is mindaz, ami tör­tént az előkészítés idején: el­használjuk az embereket! Hisz a hivatali idő után már csak kötelességszerűen, ke­vésbé belső indíttatástól ve­zérelve végzik közéleti te­vékenységüket. A jövőben ezt az ellentmondást is fel kell oldani. Szalay Zoltán Dr. Varjú Vilmos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom