Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

6. It1 1 ¥ iIj NÉPÚJSÁG, 1986. május 1., csütörtök MINDENNAP! NYELVÜNK .Délelőtt már végigülték az órákat’ A napköziről—jelenidőben Hazánkban 1901-ben szervezték az első napközis csoportot Budapesten. Azóta már minden iskolában megtalálható ez a századunkkal egyidős pedagógiai intézmény. Ma szinte minden nő dolgozik, így foko­zottan jelentkezik az igény, hogy a gyerekek a ta­nítási órák végeztével is biztonságban, felügyelet alatt legyenek. A napközire tehát nagy szükség van — ez vitathatatlan. Jelenlegi helyzete azonban szá­mos problémát vet fel. Ezekről kérdeztük dr. Göcző Gézánét az egri városi tanács művelődési osztályá­nak vezetőjét és Szőke Péternét, a 12-es Számú Ál­talános Iskola pedagógusát, aki több mint egy évti. zede foglalkozik az egésznapos neveléssel, így gaz­dag tapasztalatokkal rendelkezik. A gyermekek készségeit felszínre kell hozni és fejleszteni a másnapra való felkészülés mellett — pillanatkép az egri 7-es iskolából (Fotó: Perl Márton) KiriózHDi: kiriózisJ! A címül idézett két latin eredetű jövevényszóalak szinte már közhasználatúvá vált mai nyelvhasználatunk­ban. Hogy mennyire gyak­ran és olykor feleslegesen jut a címbeli két nyelvi for­ma kifejező, közlő szere­pekhez, arról azok a szö­vegrészietek bizonykodnak, amelyeket a sajtó hasábja­in megjelent közlemények­ből válogattunk össze. „A sakkgéppel való já­ték kuriózumként jó, de nem tartom alkalmasnak embe­rekkel való versenyzésre” (Magyar Nemzet. 1986. jan. 28.). — „Az Állami Népi Együttes fellépéseit minde­nütt nagy érdeklődés kísé­ri. Méltán nevezhető tehát az áprilisi hónap egy kurió­zumának egri vendégsze­replésük” (Népújság. 1986. márc. 27.). — „A forduló kuriózuma, hogy a Népsta­dion két találkozóján len­gyel játékvezetők bíráskod­nak” (Népszava. 1986. ápr. 4.). — „Lakatos Menyhért, a „cigányíró” mindig is ne­héz helyzetben volt: kurió­zumnak tekintették mun­kásságát. s őt magát is” (Élet és Irodalom. 1986. ápr. in. A főnévi értékű kurió­zum megnevezés az idézett szövegösszefüggésekben bi­zonytalan. tehát nem egy­értelmű jelentéstartalmat közvetít számunka. Különö­sen kitűnik ez akkor. ha magyar megfelelőinek rokon értelmű változatait is te­kintetbe vesszük. S ezzel -már arra is utaltunk, hogy érdemes lett volna a szö­vegrészietek megfogalmazói­nak az egyértelműbb közlést és használati értéket köz­vetítő rokon értelmű nyelvi formákból kiválogatni a légmegfelelőbb szóalakot: különlegesség. érdekesség, ritkaság, fucsaság, feltűnő különlegesség stb. Ojabban a kíváncsi, tud­nivaló. tudnivágyó. gondos, törődő, szorgalmás jelentés­változatokat és használati értékeket megnevező latin ctiriosus (kiejtve: kuriózus) melléknév jut egyre gyak­rabban mai nyelvhasznála­tunkban is sajátos nyelvi szerepkörhöz: Erről bizony­kodnak az alábbi szöveg- részletek: „Kuriózus egyéni­sége, és kuriózus vállalko­zása egy lehetséges modell erejével hat az utókorra” (Népszabadság, 1985. júl. 3.). „Végtére nem is olyan ku­riózus dolog, hogy egy-egy szerb, avagy horvát irodal­mi alkotásban feltűnik a magyar táj a magyar em­ber" (Népszabadság. 1986. jan. 25.). „Előfordulhat, hogy kuriózus eseteknek minősí­tik az irodalom és vala­mely tudományág ilyen ér­telmezését” (Népszabadság. 1986. ápr. 4.). Éppen a kuriózus szóval kapcsolatban kérdezte meg egy olvasónk: vannak-e jó magyar megfelelői a latin­ból nyelvünk használatába került' szóalaknak. Ez a ro­kon értelmű szósor bizony­kodik arról, hogy vannak: kivételes, különleges, példát­lan. különös rendkívüli, ritka, érdekes, furcsa, fel­tűnő stb. Különben a kuriózus megnevezés még nem mi­nősíthető annyira közhaszná­latúnak. mint a kuriózum. Még ritkábban hallható és oj- vasható az ugyanebbe a szó­családba tartozó kuriozitás szóalak. Jegyzetfüzetembe is csak egyszer került bele ilyen szövegösszefüggésben „Áz a kuriozitás történt meg velünk ...” Magyarul és egyértelműbben: az a különös eset történt meg velünk. Az európai latinság máig érezhető hatásának sajátos példáit latin eredetű szócsalád megidézésével is érzékletessé kívántuk tenni. Dr. Bakos József — A gondok főleg három téren jelentkeznek — tájé­koztat dr. Göcző Gézáné. — Egyrészt nincs kellő fe­dezet a fejlesztésre. így szinte sehol nem sikerült megteremteni az ideális, otthonira emlékeztető kör­nyezetet. A gyerekek azok­ban a termekben töltik a délutánt ahol délelőtt már végigülték az órákat. Más­részt a demográfiai hullám hatása iitt is érződik: a csoportok túlzsúfoltak. Har­madrészt a napközis neve­lés a pedagógusok között sem népszerű: nagy a fluk­tuáció, hiszen sokan csak parkolópályának tekintik, amíg, a szakjuknak megfe­lelő álláshoz nem jutnak. Ilyen képzés gyakorlatilag nincs a főiskolákon, ezért a fiatal nevelők saját találé­konyságukra. illetve a ta­pasztaltabbak segítségére vannak utalva. Ezek az okok magyarázzák, hogy a napközi otthonok nagy ré­sze évek óta nem képes folytatni az óvodák magas szintű nevelési munkáját, A tárgyi feltételek hiánya miatt Féltve őrzi a géppel írott műsorlapokat. Nyomtatott füzetre nem telt a szak- szervezetnek. — Mi azt akartuk — mondja az Operaház immár nyugdíjban élő magánéne­kesnője —, hogy minél több munkás eljöjjön, ismerje meg a kultúra értékeit. Eze­ket a műsorlapokat kézről- kézre adták, és megtelt a nagyterem munkásokkal. Volt ott még egy május elseje, egy évvel később, amely örökre emlékezetes marad. Orosz estet rendeztek a Vasasban bátorságot me­rítve abból, hogy a Szov­jetunió bejelentette: részt vesz a Budapesti Nemzet­közi Vásáron. Az estnek nagy sikere volt. És a bu. dapesti rendőrség politikai osztályán újabb neveket je­gyeztek fel a „gyanús sze­mélyek” listájára. Neményi Lilinek akkor már régi és erős kapcsola­tai voltak a munkásmozga. lommal. Hogyan kezdődött? — Még a harmincas évek első felében, nem sokkal azután, hogy átjöttem Er­délyből. Férjem, Horváth Árpád, aki akkor a Nemze­ti Színház főrendezője volt. a pedagógus szerepe döntő egy-egy napközis csoport formálásában. Személyisé­gén, rugalmasságán, fele­lősségérzetén itt még több múlik, mint a tanórákon. Ezt tartja a pálya kulcs­kérdésének Szőke Péterné is. — A nevelőnek jártasnak kell lennie valamennyi tan­tárgyban, hiszen csak így tud hatékonyan segíteni a házi feladatok elkészítésé­ben — mondja. — Mivel a tanításon kívül még számos foglalkozást vezet, tudnia és szeretnie kel] játszani, alapismeretekkel és jó ma­nuális készséggel kell ren­delkeznie a művészeti jel­legű tevékenységekhez: rajz­hoz, festéshez, vers. és me­semondáshoz. bábkészítéshez. ötletek és demokratikus ve­zetési módszerek szüksége­sek ahhoz, hogy a magas csoportlétszám ellenére is oldani tudja a kötött fog­lalkozások merevségét. A felsoroltak mellett még szá­mos nehézséggel kell meg­birkóznia. Állandó délutános beosztásban dolgozik. a délelőtti órákon már kifá­összehozott régi barátaival: Reinitz Bélával, Braun So­mával. Hajdú Henrikkel. Szakosíts Árpáddal és má­sokkal. Egy napon azt mondta: „Ády—Reinitz da. lókkal készülj, egy kis klubban fogsz énekelni”. Hogy kik voltak ebben a klubban, meg a többiben, ahová ezután jártunk, soha nem kérdeztem. Árpád elő­adásokat tartott, nemcsak művészetről, hanem politi­káról ás. Én pedig énekeltem és szavaltam: Adyt. József Attilát, Brechtet. Kassákot. Kodályt. Bartókot, Vándor Sándor műveit. Horváth Árpád nem soká­ig maradt a Nemzeti Szín­ház főrendezője. 1935-ben az új igazgató első dolga volt. hogy — mint mondta —. eltávolítsa a „baloldali mételyt”. — Kassán jártunk akkor — mondja Neményi Lili —. a szlovákiai magyaroknak énekeltem, s vittem üzene. teket. írásokat. Hogy kiknek és mit? Azzal kaptam meg a feladatot, hogy amint tel­jesítettem, felejtsem el. Ak­kor még nem tudtam, csak később jöttem rá. hogy radt gyerekeket kell újra aktivizálnia, újabb teljesít, ményekre serkentenie. A napközi presztízse a peda­gógusok és a szülők között is alacsony. Ez részben an­nak köszönhető, hogy a ne­velés eredményessége az oktatásénál jóval nehezeb­ben és csak hosszabb tá­von mérhető. Ezért a nap­közis nevelő ki van téve annak a veszélynek, hogy munkáját szubjektiven érté­kelik kollégái és felettesei. Meggyőződésem: nagy több. ségünk arra törekszik, hogy ne a gyermekmegőrzés le­gyen a napközi legfőbb jel. legzetessége, hanem a ta­nulók másnapra való felké­szítése, pihentetése, készsé­geik felszínre hozatala és fejlesztése. Ez azonban csak ott Si­kerülhet. ahol az iskola ve­zetése is súlyának megfele­lően foglalkozik ezzel a te­rülettel. Én szerencsésnek tartom magam, ment úgy érzem, nálunk kellő figye­lem kíséri a munkánkat. — A gyermekmegőrzésen valóban sikerült már túl­lépni — veszi át a szót dr. Göcző Gézáné. — Ezt már a napközik munkatervei is garantálják, bár továbbra sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy iskolák és pe­dagógusok között is vannak különbségek. A tanulók változatos foglalkozásokon vesznek részt egy-egy dél­után, melynek kulcspontja természetesen a tanulás. Ez önmagában is nagy segítség ezek valamilyen illegális, konspirációs űznélek voltak. Egy évig a szlovákiai fel­léptidíjakból éltek. 1936 őszén — második próbálko­zásra — Horváth Árpád megnyerte a debreceni Cso­konai Színház igazgatására kiírt pályázatot. Ügy érez­te. most megvalósíthatja nagytervét, behozni a mun­kásságot a színházba, be­vonni a kultúrába. Megsárgult újságlapok ke­rülnek elő. 1937-es Színhá­zi Üjságok Debrecenből. A műsorok mellett hirdetik az Ady Társaság Színházi Sza. badegyetemét. Előadók: Hankiss János egyetemi professzor. Thury Levente főszerkesztő és Horváth Ár­pád színigazgató; a Figaró házassága nagymonológját Kömives Sándor adja elő. Egy másik alkalommal ma­tiné az „Édes”, Ady anyja javára. Gulyás Pál költő. Juhász Géza (később pro. fesszor) előadásai után Ne- ményi Lili énekelt Ady-da- lokat. Lassanként megváltozott a közönség. Horváth Árpád meghirdette: „A Csokonai Színház a jövő közönségé, ért — Ifjúsági és munkás­a szülőknek, hiszen így ott­hon már kevesebbet kell csemetéjüknek a könyv fö­lött ülnie, többet lehet együtt a családdal. Ügyelünk a nebulók egészségének megőrzésére is. Ezt a célt szolgálja a higiéniai szokások elsajátít­tatása és betartása éppúgy, mimt a sportfoglalkozások és a játék, kirándulás a szabad levegőn. EzeAkívül mindennap szerepelnek a programban munka- és kul­turális foglalkozások a ma­nuális-, illetve a szellemi képességek fejlesztésére. a sokirányú érdeklődés kiala­kítására. A tavalyi tanév­ben már 110 napközis klub működött a megyeszékhe­lyen. Ezek lényege, hogy egy iskolában működő nap­közis csoportok „felbomla­nak”. és tagjaik érdeklődé­si körük szerint látogatják a különböző termeket, ahol a modellezéstől a bélyeg- gyűjtésig, a népi tánctól a számítástechnikáig sokféle elfoglaltságot találnak. A előadások". Meghívta egy- egy előadásra a Vagorlgyár (ma Járműjavító) munká­sait. az egyetem hallgatóit. Politikai harc kezdődött a színpadon és a nézőitéren egyaránt. A helybeli jobb­oldal is megmozdult. A Debreceni Űjság—tíajdú- föld című lap (főszerkesz­tője a később háborús bű­neiért kivégzett KolozSváry. Borcsa Mihály volt) támad­ta Horváth Árpád színhá­zát, gazdászhallgatók egy csoportja pedig a NéiHa Le­vente előadásán bűzbombát dobott a bemutatón megje­lent szerző, Heltai Jenő és a női főszereplő. Neményi Lili felé ... Pesterzsébet — akkor még önálló város — volt a deb­receni társulat egyik nyári állomása. ■ — Egy fabódéban ját­szottunk — emlékezik Ne­ményi Lili. — Inkább boksz- meccsnek. mint színházi elő­adásnak való helyiség volt. A nyár második felében imár ünneplőbe öltözött a munkásközönség. mégha egyetlen jó ruhájúkat vették ás föl. S volt úgy is. hogy csepeli munkásSzín játszók­kal együtt léptühk fel Er­zsébeten. Mindezeknek véget vetett a fasizmus. A pesterzsébe­ti Városháza urai 1939 nya­rán váratlanul „tűzveszé­lyesnek” nyilvánították a mindaddig megfelelőnek tartott fabódét. S ugyanak­kor a mindenható Színész- kamara megvonta Horváth Árpádtól a színjátszás jo­gát, Debrecen Város tör­vényhatósága pedig felmond­ta az 1936-ban hát évre kö­tött szerződést. — Pesterzsébetén egy var. rónö ajánlásával léptem be a Szociáldemokrata Pártba — folytatja Neményi Lili az emlékezést. — Később én ajánlottam féltestvére­met. Szabó Ernő színészt. Akkor már hírük volt a munkáselőadásoknak. Baló Elemér beszélt rólunk Sza­kosíts Árpádnak, ő régről ismerte Árpádot is. engem nevelők szakmai tovább­képzését az MPI által évi három alkalommal szerve­zett továbbképzés, illetve egyéves komplex tanfolyam, valamint a szakfelügyelet látogatásai és értékelései szolgálják — így igyek­szünk pótolni a képzés hiá­nyosságait. A tárgyi feltételekben ak­kor várhatunk javulást, ha elvonul az általános isko­lákból a demográfiai hul­lám. és a felszabaduló tan. termeket a napközi igényei szerint lehet majd beren­dezni játszó- és pihenősa­rokkal. kis asztalkákkal, nagyobb térrel a 20—25 fős csoportok számára. Re­méljük, hogy az anyagi hát­teret is sikerül majd ehhez biztosítani, s így a jobb kö­rülmények között a napkö­zitől is még színvonalasabb munkát várhatunk el. s ta­lán a pálya presztízse is nőni fog. Koncz János is, meghívott, hogy lépjek fel a párt matinéin. Ez volt a két május el­sejei előadás története. S a folytatás: — 1944. március 15-én Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versét kellett volna elszavalnom, de a cenzúra nem engedte. Más programot ajánlottunk, azt is veszélyesnek tartották. Az erzsébeti Csiliben hir­dették a fellépésemet, a rendező kérésére kimentem a színpadra. bemondtam, hogy nem tudok énekelni Hátulról egy hang bekiál­tott: „Tud maga!” Kénytelen voltam válaszolni, hiszen azt nem tiltotta a cenzúra: „Tudnék, ha volna mit. de a cenzúra betiltotta minden számomat!” A közönség — megtapsolt. Egyre nehezebb idők kö­vetkeztek. Horváth Árpád a háborús években elköltö­zött a Continental szállóbe­li közös lakásból. Havonta egyszer felhívta valaki — mindig más és más — Ne­ményi Lalit és közölte: „Lo­ci bácsi jól van!" (Laci bá­csi Horváth Árpád fedő­neve az illegalitásban.) Utol­jára 1944 novemberében hívták Neményi Lilit tele­fonhoz. s a hít>ó azt mond­ta: „Laci bácsi nincs jól!’ Ebbői tudta, hogy valami nagy baj van. Horváth Ár­pádot elfogták, bevitték a Margit körúti katonai fegy- ház különleges részlegébe, a nyilas Számonkérő Külö­nítmény celláiba. További sorsáról senki nem tud biz­tosat. Felesége csak néhány óráig volt a nyilasház fog­lya. Utolsó pengőiért enged­te el egy nyilas, aki ismer­te Debrecenből. Évekkel később, fogadá­sokon találkozott férfiakkal és nőkkel, akik a kezét szo­rongatva köszönték meg neki, hogy megismertette velük Bartókot. Kodályt Adyt. — a kultúrát. i Várkonyi Endre Régi május elsejékről Beszélgetés Neményi Lilivel Azon a május elsején nem volt munkaszünet, sem vidám felvonulás. Egyenruhás rendőrök és munkásnak álcázott spiclik „vigyáztak” a Magdolna utcai Vasasszékházra, jól megjegyez­ve magáiknak mindazoknak az arcát, akik oda merészkedtek. Mégis mentek: művészi műsor hallgatásával ünnepelni. S ha veszélyes volt a műsort megnézni, végighallgatni, kétsze­res veszélyt jelentett kiállni a dobogóra, Pető­fi, Ady, József Attila verseit elmondani, meg­zenésített műveiket énekelni. Neményi Lili 1940. május 1-én Ady—Reinitz, József Attila— Reinitz dalokat adott elő Budapest Vili. ke­rületében. a munkásfellegvárban, a Magdolna (ma Költői Anna) utcai Vasasszékházban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom