Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-13 / 111. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 13., kedd VERSENYHELYZETET TEREMTETTEK Szakcsoportból leányvállalat. .. fi vendéglátás kepes a megújulásra r Uj forma—gazdagabb tartalommal Beszélgetés Andrikó Miklós államtitkárral A Központi Statisztikai Hivatal vendéglátásról szóló adatai szerint az elmúlt évben a hálózat jelentős minőségi fejlődését jelentette, hogy több reprezentatív szállodát nyitottak, az italboltok, kocsmák száma pedig öt év alatt mintegy háromszázötvennel csökkent. Lényeges változás, hogy a szocialista kiskereskedelem szervezetei 1985. szeptember 30-ig 7294 éttermet, presszót adtak át szerződéses üzemeltetésére, amely a vendéglátó helyek 40 százalékát jelenti. Az elmúlt év közepére 5070 magánkézben lévő egység működött ezen a területen. Hozzá kell tenni, hogy ezek száma öt év alatt 3600-al nőtt. Mindezek a változások hogyan segíthetik elő, hogy a vendéglátás megfelelő színvonalon tegyen eleget a vele szemben támasztott követelményeknek? Erről érdeklődtünk Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkártól. — A szerződéses, valamint a magánkézben lévő üzletek ..gyarapodása” versenyhelyzetet teremtett — válaszolta. — Ez arra késztette a ..hagyományos” módon üzemelőiket, hogy a ve í- dégek megszerzése érdekében minden energiájukat mozgósítsák. Ügy érzem, hogy már eddig is nagyon sok eredmény született ebiben a pezsgésben. így például egyre több azoknak az éttermeknek a száma, amelyekben ételspecialitásokat szolgálnak fel, ezzel igazodnak az eddig kielégítetlen igényekhez. Lényeg'« előrelépés tapasztalható a dolgozók magatartásában és a higiéniában is. Ma már jóval kevesebb azoknak a pincéreknek a száma, akik nem végzik el megfelelően a munkájukat. Szinte minden szakember — legyen az egyszerű beosztott vagy vezető — tudja, hogy ők vannak a vendégekért. Mindezek mellett akadnak még tartalékok. Mert a vállalati keretek között gazdálkodó szerződéses üzletek arányaikhoz mérten nagyobb nyereséget „termelnek”, mint a hagyományosak. Ez viszont azt jelzi, hogy az utóbbiakban nem mindig élnek megfelelően a rendelkezésükre álló erőkkel. Még. ha. azt is figyelembe vesszük, hogy ezeknek általában nagyobb a dolgozói létszámuk és az állóeszköz- állományuk akikor is meg kell találniuk a módját, hogy a lehető legjobban gazdálkodjanak velük. Ehhez viszont nem elég a hagyományos módon gondolkodni. ötletekre, nagyobb teljesítményre van szükség. — A szakemberektől gyakran halljuk, hogy a vendéglátásnak nehéz helyzetben kell bizonyítania, mivel az utóbbi /időben emelkedett az árszínvonal. Drágább lett többek között a hús. a szeszes ital, az étolaj, s az üzemeltetés is. .. — A bolti kereskedelemhez képest a vendéglátás árszínvonala gyorsabban növekedett. Ezen mindenképp érdemes elgondolkodni. Az életszínvonal ugyanis stagnált, s a jövedelmek nem tudtak lépést tartani kellőképpen az éttermi árakkal. Ráadásul a bevételekhez képest az utóbbi időben nagyobb lett a nyereség aránya . . . Viszont, mindenképp pozitívumként említhető, hogy az idegenforgalmi igényekhez és a lakossági kereslethez mindezek ellenére jobban alkalmazkodtak a vendéglátók. Gazdagodott az ételválaszték, csökkent a szeszes italok mennyisége. Jelentős fejlődés tapasztalható a diákétkeztetésben és az olcsó, gyors, önkiszolgáló éttererrihálózat ki< iakJtásá- ban. Nagyszerű kezdeményezésnek tartjuk, hogy műemléki jellegű épületeket gyakran áldoznak szállodai, éttermi célokra. Ezekben általában ételkülönlegességekkel is szolgálnak. E helyeknek hangulatuk, varázsuk van, s az ilyen törekvéseknek az elkövetkezőkben is örülünk. — Milyen feladatokkal kell megbirkóznia a vendéglátásnak a VII. ötéves terv idején? — Az életszínvonal és a keresetek tekintetében az elkövetkező két évben nem várható dinamikus növekedés. Erre csak a terv második felében számíthatunk. Addig viszont fokozottabban kell szolgálni a társadalom- politikai célkitűzéseket. Nagy figyelmet kell szente’ui az üzemi, a diák- és a nyug- díjasétkeztetésre. A köz- gazdasági szabályozórendszer alapvető változására sem lehet számítani. Bár a szigorítás nem kizárt. Arra kevés a remény, hogy az átlagnál rosszabban tevékenykedő egységeket, vállalatokat az állam támogassa. Ezek segítsenek magukon. Tapasztalható, hogy több a panasz, minit a kezdeményezőkészség. Minden meglévő eszközt ki ke’ilene használni. Otthont kell adni például alkalmi ünnepségeknek és másféle rendezvények lebonyolításából is ki kell venniük a részüket. Nagyon sole még a tartalék. Itt van például a hidegtál kérdése. Jó néhány helyen belenyugodtak abba, hogy azért nem vesz a lakosság ilyet, mert ezt otthon ő is el tudja készíteni. Mások azt állítják, hogy ez azért nem kellőmért nem szeretik... Jobbat, gusztusosabbat kell csinálni, mint a háziasszonyok otthon. Termékbemutatókat kell szervezni, ahol népszerűsítik ezeket a készítményeket. Ez mindenképp segítené e téren az előbbre- lépést. Egyébként a VII. ötéves tervidőszak idején húsz- százalékos forgalomnövekedés a cél. Továbbra is dinamikus fejlődés várható. A változatosabb kínálat mellett biztosítani kell az egyszerű, odcsó választékot is. — Elképzelhető-e újabb vendéglátó helyek kialakítása? — A hálózatfejlesztésben nem számolhatunk jelentős bővítéssel. De. intenzív fejlesztésre mód ríyílik Ahol rekonstrukció szükséges, azt el kell végezni. Bizonyos technikai színvonalemelést is be lehet ütemezni, s ezt a Belkereskedelmi Minisztérium is támogatja. De mindennél fontosabb a hatékony munka. Nehezen érthető, hogy egyes vállalatoknál a hagyományos üzletek veszteségét a szerződésesek nyeresége egyenlíti ki. Ez nem mehet tovább. Ha kell, egy- egy vendéglátó helyet más osztályba is át lehet sorolni. Ezzel sajnos, kevesen élnek. Több vállalati központnál nem következett még be az a változás, amelynek már eddig is meg kellett volna történnie, mert a struktúra módosulása megkívánná. hogy új területeket alakítsanak ki, régieket szüntessenek meg. Ezeken a helyeken ugyanazok a dolgozók ugyanazt csinálják, mint régen. összességében mégis elmondható, hogy ebben a szakmában megvan a megújulási képesség. Sőt, minden vállalat erejéhez mérten törekszik is erre. De mindenhol, nrvnden egyes dolgozót be kell vonni ebbe a folyamatba. Együttesen kell továbblépni. Homa János Dolgoznak, terveznek, bizonyítanak Egy kiváló éttermi brigád Az Egri Afész Expressz Éttermének 38 tagja a tavalyi évben nyújtott eredményeiért a munka ünnepe alkalmából elnyerte a Szövetkezet Kiváló Brigádja kitüntető címet. A nem mindennapi elismerés kedvező visszhangot váltott ki a szövetkezeti közvéleményben. Hogyan szereztek tekintélyt? Az alábbiakban erre kértünk és kaptunk választ a tagokkal és munkájukkal ismerkedve. A brigádnapló sok mindent elárul a nevezetes közösség és az étterem életéről is. Hivalkodó, dicsekvő szót a legfigyelmesebb olvasó sem talál a gondosan megfogalmazott sorokban, de miért is titkolnák, hogy erős akarattal dolgoztak a vállalások teljesítésén. A napló felajánlások és munkasikerek, ünnepi pillanatok és közösségi rendezvények hiteles tanúja. Csakhogy a brigádnapló nem emlékkönyv, hanem a munkában töltött órák, események jegyzőkönyve. Sok minden nem fér bele, ami múlhatatlanul szükséges ahhoz, hogy a brigádtagokhoz közelebb kerülhessünk. Egyetlen bejegyzés sem tanúskodik például arról, hogy a Gárdonyi Géza Színház büféjében munkaidő után, térítésmentesen dolgoznak. Érdemüket az sem kisebbíti, hogy a borravalót azért elfogadják .. . Lapozgatom a naplót: mit csinált tavaly az Expressz brigád? Ilyés Józsefné brigádveze- tő-helyettes: — Közreműködtünk a nyugdíjastalálkozónál, állandó véradók vagyunk, kirándulásokat szerveztünk, összesen 1316 óra társadalmi munkát végeztünk. Mondja, hogy a szocialista brigád a 38 ember tanulságos, jó iskolája. — Vannak közöttünk párttagok, párt- és szakszervezeti tisztségviselők. A szövetkezet, a megye, az ország, a társadalom minden gondja-baja beszűrődik hozzánk. Otthon előkerül az újság, a Szovjetunió című folyóiratra is előfizetünk. — -Mi ad a brigádnak tekintélyt? — Az emberi tartás — mondja Kormos József, az étterem üzletvezetője. — Az hogy nemcsak magukkal vannak elfoglalva, törődnek embertársaikkal is. és ha kell, segítenek. Nálunk a legfontosabb értékmérő a munka, a teljesítmény, a minőség. Ezek a gondolatok szó szerint igazak. A vásárlók könyvében se szeri, se száma az elismerő bejegyzésnek. A turisták dicsérik a gyors, udvarias kiszolgálást, a kiadós és jó ízű étkéket. o Ég a kezük alatt a munka. Dolgoznak, hajtanak, bizonyítanak. Tavaly az átlagos teljesítményük meghaladta a 120 százalékot, éves bevételük pedig a 22 millió forintot. Két éttermükben és a büfében naponta 62 ezer forint értékű forgalmat bonyolítanak le. — De nemcsak a fő munkaidőben — állapítja meg az üzletvezető. — Sokszor előfordul, hogy már hajnalban szorgoskodnak, hogy időben elkészüljenek a hidegtálak. Legutóbb például nyolc munkatársam igyekezetére lett volna szükségem de 13-an segédkeztek a megrendelésnél. Aki többet nyújt, érthető, hogy többet kap. Az erre a célra kifizethető mozgóbérből havonta 300—800 forintig tér-, jed a jó munka honorálása. A brigád többsége asszony. — Vállaltuk, csináljuk — mondják. — Csak munkával boldogulhatunk. — Milyenek a kereskedelmi ellenőrzések tapasztalatai? — kérdem a brigádta- gókat. — Nézze meg az ellenőrzési naplót! — válaszolják magabiztosan — Szeszfok-, vagy áreltérésről nem olvashat bejegyzést. Dicséret azonban szép számmal akad o Idézet a brigádnaplóból: ....... Nehéz volt ez a hónap. N éhány munkatársunk külföldre utazott. Kevesebben dolgoztunk, de ennek ellenére kétmillió forintot forgalmaztunk. Ilyen eredmény csökkentett dolgozói létszámmal még nem volt az alapítás óta." — Szerencsésnek érzem magam, mert jó brigád munkáját irányíthatom — büszkélkedik Kormos József üzletvezető. — A miénk nem kirakatkollektíva, mert a tagok felismerték: érdekeik és céljaik egymás nélkül nem valósíthatók meg. Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a gárda képes fegyelmezett és kifogástalan munkára késztetni tagjait, van erejük ahhoz, hogy neveljék egymást. — Sokan kérdezték már tőlem hogy milyen előnyökkel jár a brigádba tartozni — veti közbe Ilyés Józseí- né. — Iparkodásunkat jól megfizetik, de, aki közénk áll, nemcsak többet keres. Az egészséges rivalizálás, a kollegalitás a barátságot erősíti. És ez az igazi nyereség... Mika István A nyolcvanas évek elején a kereskedelemben és szolgáltatóiparban egyre-másra alakultak a kislétszámú, olykor csak néhány fős gazdasági közösségek. Ezek a szervezetek rugalmasságuknál és gyors reakciókészségüknél fogva hamar bebizonyították életképességüket, s egyfajta pezsgést hoztak a magyar gazdasági életbe. Mint ismeretes, az ekkor életbe léptetett jogszabályoknak megfelelően ezek a társulások különböző formát választhattak. Aszerint, hogy jellegüknek, tevékenységüknek mi volt a legmegfelelőbb: szakcsoportként, gazdasági munkaközösségként vagy polgári társulásként kezdtek működni. A mindenkori piaci helyzet, valamint a különféle adózási szabályok bebizonyították, hogy melyik forma a legmegfelelőbb, melyen esetenként e közösségek változtathattak. Ennek a jelenségnek egyik példája lehet az Egerben működő Agrointer kereskedelmi leányvállalat. 1982- ben még a Mátraderecskei Rákóczi T ermelöszövetkezet szakcsoportjaként kezdtek. A közelmúltban úgy döntöttek: leányvállalatként folytatják tovább. Ludányi Endre igazgatót arra kértük, tájékoztasson a váltás előzményeiről és okairól. — Milyen meggondolásból alakították a szakcsoportot annak idején? A Rákóczi Termelőszövetkezet nem idegenkedett a vállalkozásoktól. Akkoriban még másik két szakcsoportot is létrehozott. Mi négymillió forint indulótőkét kaptunk. Természetesen, a tagság anyagi jótállására is szükség volt. Ügy ítéltük meg, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítésénél még kiaknázatlan lehetőségek vannak. Nemcsak a megyében, de országosan is. A kezdetektől fogva terményeket, élő állatokat, gépeket, faipari cikkeket forgalmazunk. . . — Minden bizonnyal jól ismerték e területet korábban is. — Így igaz. öten voltunk alapító tagok, valamennyien agrár-, illetve kereskedelmi szakemberek, s többen a TSZKER-nél szereztünk gyakorlatot. . . Ma már tizennégyen dolgozunk itt, mindegyik kollégám jól ismeri a mezőgazdaságot. — Ezek szerint személyes kapcsolataik is voltak a szakmában? — A kereskedelemben ez elengedhetetlen. Folyamatosan tájékozódunk: számon tartjuk hol, mit termelnek, miből van felesleg, miből van hiány. S ma már az ország három területén kirendeltségeink is vannak: Nyíregyházán, Szegeden és Szek- szárdon. — Vannak-e külföldi partnereik? — Jelentős az exporttevékenységünk. Több külkereskedelmi vállalattal vagyunk kapcsolatban. Az ő segítségükkel főleg terményeket, kismértékben ipari alapanyagokat, késztermékeket szállítunk külföldre. így például lucernát, fűszerköményt. koriandert. majoránnát, különféle drognövényeket, faipari árukat. — Beértek-e a kezdeti elképzelések? — Fokozatosan fejlesztettük a kereskedelmi hálózatot. Míg 82-ben még csak évi 74 millió forint volt a forgalmunk már a rákövetkező évben ez több mint 200 millióra nőtt, s ezt az éves szintet azóta is tartottuk, az idén pedig tovább szeretnénk fokozni. — Lassan megismerjük a váltás indokait. Melyek voltak a közvetlen okok? — Ahhoz, hogy leányvállalattá váljunk, négyévi egyenletes, megbízható munkára volt szükség. Az új forma nagyobb önállóságot és felelősséget is jelent. No persze, kedvezőbbek az adózási feltételek is. A Mátraderecskei Rákóczi Tsz-nek azért továbbra is rajtunk a szeme. A munkáltatói jogokat ők gyakorolják. így a létszámot is bővíthetjük, hitelképességünk az MNB felé szavatolt, s jogilag is önállóak vagyunk. Szakcsoportként több megkülönböztetésben volt részünk, az sztk-járulékra, s egyéb adó- terhekre gondolok. Mindemellett szeretnénk megőrizni néhány jól bevált elemet a korábbi munkából. Így például a rugalmas szervezést, a minimális adminisztrációt és a dolgozók egyéni teljesítmény szerinti ösztönzését. Emellett az idén fokozottan koncentrálunk az export növelésére. Ez nem csak nekünk jó, hanem a hazai termelőknek, eladóknak is. Jámbor Ildikó A SZALMÁTÓL A GUMIABRONCSIG Hulladék vagy nyersanyag? Szükpég van jó ötletekre, s amit valahol már kitaláltak. azt nem kell újra felfedezni. Közhelynek tűnő igazság, de sokszor azért terjednek nehezen az újító ötletek, mert akik hasznosíthatnák azokat, nem jutnak tájékoztatáshoz. Ebben igyekeznek most segíteni a rendezők az Országos Anyag- és Árhivatal, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezete, a megyei tanács ipari osztálya, amelyek találkozóra invitálták a megye vállalatait, szövetkezeteit. Holnap, szerdán reggel, a Mátraalji Szénbányák tanácstermében kezdődik egy ankét a hulladékhasznosításról. Alapos felmérés és természetesen az információk átadására való felkérés előzte meg a találkozót, hogy az valóban hasznos legyen résztvevőknek, érdeklődőknek egyaránt. Tudjuk, hogy sok. még hasznosítható érték megy veszendőbe a kidobott hulladékok között. Úgy, hogy ráadásul az a környezetet is szennyezi. kárt okoz, felesleges költségekre kényszerít. Országos akció indult ezért, hogy kedvezményekkel is támogassák a jó ötletek kigondolóit, alkalmazóit, s a már bevált újításokat széles körben népszerűsítsék. Heves megyében is sok hasznos ötletet igyekeznek megvalósítani a termelők, a szolgáltatók: ennek ellenére még sok értékes nyersanyag megy veszendőbe. A szalmafeldolgozásról, amely több szövetkezetnek okoz gondot, a Tüzeléstechnikai Vállalat és a Hatvani Lenin Termelőszövetkezet szakemberei szólnak a gyöngyösi ankéton. Emellett az ötletek széles köre kerül napirendre: az alumínium, a vágóhídi hulladék hasznosításától a gumiabroncsok újrafutózásáig. Közismert az Egri Erdőgazdaságban megvalósított faapríték- gyártás: újabb eredményeiről szintén hallhatnak az érdeklődők. Bizonyára ösztönzést adhat a résztvevőknek az árhivatal képviselőjének előadása, amely a hulladékok újrahasznosítását támogató szabályozási rendszerről szól. Mert — mi tagadás — jelenleg itt adódik talán a legtöbb gond. Sokszor jobban megéri az állető vállalatnak, szövetkezetnek akár bírságot is fizetni környezet- szennyezésért, mint fejlesztéshez fogni az újrafeldolgozás érdekében... ‘ (h.)
