Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-13 / 111. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. május 13., kedd SZOT-DÍJASOK Két évtized, télszáz szerep Keszthelyi kulturális k kínálat Egy egészségesen jókedé- lyű. magabiztosnak látszó fiatalember nyitott be a bu­dapesti Zeneakadémia 10- es termébe a tehetségku ta­tó bizottság elé 1960-ban. A bizottság elnöke Forray Mik­lós volt, aki rögtön telítette a kérdést: „Mit a kar éne­kelni?” Az ifjú s etve vá­laszolt: „Az idősebb Ger­mont áriáját a Traviatából!” De már a következő pilla­natban megbánta, amit mon­dott. A Germont-ária kot­táját otthon hagyta. Egyál­talán semmiféle kotta nem volt nála. csak a Zöld er­dőben, sík mezőben sétál egy madár . .. zongorakísé­rete. azt is kinnfelejtette a folyosón, a nagybátyjánál tévő táskában ... Szíveseb­ben énekelte volna a szép erdélyi népdalt, de Forray szigorú volt: „Halljuk a Germont-áriát...” Valaki leütött egy Desz-dúr akkor­dot, és Sólyom-Nagy Sán­dor — mert ő volt az ifjú — rákezdett az áriára. Sen­ki sem kísérte zongorán.. . Valahogy így indult az opera énekesi pályáján ép­pen húsz esztendővel ez­előtt kezdő, ma már Liszt­díjas, érdemes művészi cím­mel kitüntetett énekművész életének legfontosabb sza­kasza, a siklósi gimnáziumi énekkar legszebb hangú di­ákjának művész' életútja. Aki egyébként szépen sza­valt is az alma mater egy- egy ünnepi műsorában. Ne­mesen tiszta hangjának lei- fedezője az énekkar vezető­je, Turza Imre volt, az ö kezdeményezésére kerül; a fiatalember a főiskolai bi­zottság elé . .. — Nem voltam ott azért olyan magabiztos — vallja ma már operaházunk neves baritonistája. — A Germont- ária mindig magas volt ne­kem ott pedig az eredeti hangnemben énekeltették velem. Azt hiszem, annak köszönhetem, hogy felvettek a főiskolára, hogy az ária végére is megmaradtam az eredeti hangnemben. 7 — Milyen előképzettséggel kezdte a főiskolai tanulmá­nyokat? — Valójában semmiféle előtanulmányokat nem vé­geztem. Egy-egy féléven át tanultam zongorázni, lustán és felületesen. Édesapám a siklósi amatőr zenekarban játszott, nagybőgőn. Egyéb­ként agronómus volt. Igaz, ha a rádióban operaközve­títés volt. azt az egész csa­lád csöndben, áhítattal hall­gatta. Ennyi zenei indítta­tásban részesültem csupán otthonról. Volt is gondom a főiskolán, ahol előbb két­éves előkészítőt kellett el- ' égeznem, mielőtt az apera- tanszakra járhattam volna. — Végül is — úgy tudom a főiskolán behozta lemn- i adását. — Igen, sőt az operatan­szakon már a második és harmadik évet összevonva végeztem el. Ügy látszik, időközben javult a szorgal­mam. 1966-ban végeztem a 'tanulmányaimmal, s még abban az évben felvettek az Operaházba. — Hány szerepet énekelt az elmúlt két évtized alatt? — Félszáznál is többet, hatvanat talán, ebből leg­alább negyven főszerep volt. Ezek persze csak számok, de hogy mit csináltam jól vagy rosszul, nem nekem kell eldöntenem .... — A legújabb kitüntetés, a SZOT-díj, s az előzőek, valamint mindaz a siker, amely már külföldön is is­mertté tette a nevét, gon­dolom, eldöntötte az előbbi kérdést. — Igen, magam is így érzem. És ez is hozzásegí­tett az évek során egy ke­vés önbizalomhoz, amiből bizony akkor, negyedszáza­da egyáltalán nem bővel­kedtem annyira, amennyire ez — mint ön mondta — látszott volna rajtam Szomory György Új kiránduló­központ Gemencen A gemenci erdő szélén. Szekszárdtól hat kilométerre új kirándulóközpont nyílt. A Tolna Megyei Tourist ke­zelésében lévő épületegyüt­teshez 70 személyes étterem büfé és információs iroda is tartozik. Az új létesítmény­től indul majd a kisvasút a gemenci erdőbe. (MTI-fotó: Gottvald Károly felvétele — KS) Gazdag és változatos kul­turális programmal várja az idei nyáron a hazai és külföldi vendégeket Keszt­hely. A sokszínű kínálatból kiemelkednek a Festetics- kastélyban és a Karmelita templomban rendezett hang­versenyek, amelyeken olyan kiváló művészek lépnek fel, mint Gabos Gábor, Rohmann Imre, Simándy József, Le- hotka Gábor, a szovjet Hév Vlaszenko, az NSZK-beli Trandel Pilz. Nem marad­nak vonzó koncertek nélkül a könnyűmuzsika rajongói sem. Többek között Kovács Kati, Soltész Rezső, a Dolly- Roll és az R~GO együttes vendégszerepei a városban. Az operettkedvelők Eise- mann Mihály Egy csók és más semmi című zenés já­tékát láthatják a Békés me­gyei Jókai Színház társula­tának előadásában. A folk­lór hívei számára a Buda­pest Táncegyüttes, a hely­beli Georgikon Népi Együt­tes, valamint az Országos Szövetkezeti Néptánc Fesz­tivál legjobbjainak fellépé­se ígér emlékezetes estéket. A balatoni múzeumban Goya grafikáiból, a Gold- mark Művelődési Központ­ban Mikus Gyula festőmű­vész alkotásaiból nyílik tár­lat. Az .idei nyár újdonsága a július 4. és augusztus 17. között sorra kerülő Helikon Nemzetközi Zenei Fesztivál, amelynek központja Keszt­hely lesz. Ennék keretében két külföldön élő. világhírű magyar zongoraművész, Se­bők György és Cziffra György mesterkurzust tart a Festetics kastélyban. s ugyanott — július 20*án, illetve augusztus 5-én — hangversenyt is adnak. Heti könyvajánlat EUROPA KÖNYVKIADÓ Frayn_ Michael: Bádogem­berek. (Vidám könyvek) Inoue Jaszusi: Utazás a Fudaraku-paradicsomba. El­beszélések. Matevszki, Mateja: Esők. Versek. ÁRKÁDIA Oates, Joyce Carol: Belle­fleur, avagy a családi átok. 1—2. kötet. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Kertész Erzsébet: A feje­delemasszony. Zrínyi Ilona MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Vay San-olta: Régi ma­gyar társasélet (Magyar Hírmondó). SPORT Pintér István: Becken­bauer. Valós tényeket tar­talmazó regényes életrajz. STATISZTIKAI KIADÓ: Magyar statisztikai zseb­könyv, 1985. A telefon Stefan Bittmann Vártam, amíg a felesé­gem egészen közel ért az ajtóhoz, és amikor a ke­zét a kilincsre tette, gyor­san felemeltem a telefon- kagylót. — Én igazán nem tudom, igazgatóhelyettes elvtárs — mondtam ikedvetlenül —, még ha egy másik nap lenne, de ma péntek van, és már van programunk... A kezemmel letakartam a kagylót és odasúgtam a feleségemnek: — Az igazgatóhelyettes. Már megint íkitalált va­lamit. — Visszafordultam a telefonhoz. — Hát igen, igen. De nem mehetne Sopokles? ö is tud németül, még jobban mint én. Vagy úgy! Szolgálati útra ment Prágába ... Értem... Na és mi van Klabzubával? Beteg? Igen, értem. Hát mit tegyünk ... Szóval vasárnap este jönnénk vissza. Hát jó, igazgatóhe­lyettes elvtárs, majd meg­mondom a feleségemnek... Igen_ átadom. Persze, vi­szontlátásra. Letettem a kagylót és a feleségemhez fordultam. — Azt mondta, üdvözöl téged. És bocsánatot kér, mert elrontja a víkendün- ket. — Mi történt? — kér­dezte a feleségem, miköz­ben a televízió képernyő­jét nézte. — Hogy mi történt... mondtam idegesen. — Hát megjöttek azok a németek és nincs, aki foglalkozzék velük. De hiszen tudod. — Tudom — sóhajtotta, és kikapcsolta a televíziót. — Mit készítsek? — Mit tudom én ... Csak vasárnap este jövünk visz- sza. Azt nem tudom, mi­ért mindig én ... — Két ing elég lesz? — szakított félbe. — Elég. De a nyakken­dőt se felejtsd el, kérlek. És a pizsamát természete­sen ... — És tulajdonképpen ho­vá mentek? — kérdezte. — Hát hová mennénk? A gyönyörű vállalati üdü­lőnkbe! Mint mindig, ter­mészetesen. Behúzta a zárat az uta­zótáskámon, és kacéiran mondta: — Remélem, i gondolsz rám. — Természetesen, sze­relmem — válaszoltam. — Mint mindig, termé­szetesen — tette hozzá. — Hát persze — moso­lyogtam rá. — Mint min­dig. Búcsúzóul szájon csókol­tam és kimentem a folyo­sóra. Megvárta, amíg oda­értem a liftajtóhoz. és amikor felemeltem a ke­zem. hogy megnyomjam a hívógombot, megszólalt: — Elfelejtettem mondani neked: már második nap­ja rossz a telefonunk . . . (Fordította: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) Kallódó diplomák (ii.) Ügy tűnik, Szél Júlia nem nyugszik bele. hogy a dip­lomák összességét nemzet! vagyonként kezelendő, ne tár­ja fel azokat az okokat rész­leteiben is, amelyek érték­zavarokhoz vezetnek. A pá­lyaelhagyókról szólt előző adásában, felsorolva azokat a diplomásokat — tanár, mérnök, közgazdász —, akik más területeken keresik bol­dogulásukat. Most szűkítet­te a kört a vasárnapi ri­portjában. Csak a mérnökök helyzetét mutatta be, konk­rét példák révén keresve a kiutat: hogyan lehetne ok­levelüket teljes értékükben, társadalmi, gazdasági éle­tünkben hasznosítani. Reális partnerekre talált, akik elfogultság nélkül val­lottak arról, hogy a jelenle­gi helyzetből mi lehet a ki­vezető út. Két fő gondolat vonult végig a programon. Azok a helytelen régi, be­idegződésből fennálló struk­túrák, szervezetek, amelye­ken belül elvész a mérnö­ki munka rangja, nem a kí­vánt eredményességet szol­gálják. A mérnök szemé­lyes problémája közügy is. Szakmai, tudományos ered­mények alapján való meg­ítélés és érvényesülési lehe­tőség lehet a hajtóerő. A nagyipar előbbrelépésének is egyik feltétele ez. Több magas szintű testület véle­ménye, állásfoglalása is az, hogy valamennyi réteg éle­tére kihat a műszakiak je­lenlegi helyzete. A gazda­ság jelentős tényezőiként jelölik meg helyüket, de a kívülálló okokat is látják, ismerik az akadályozó té­nyezőket. A mérnöksors raj­zát elénk táró felmérés sze­rint az egyetemi ambiciózus munkát erős szakmai indítta­tás követi, majd munkahe­lyen rövid időn belül csa­lódás éri. Idejének egy ré­szét nem szakmai jellegű munka köti le, fizetése, be­osztása elégedetlenségre ad okot. Pedig nincs sok mér­nök — a felmérés szerint elegendő —, de az újítás, a szakmai kiválóság helyett több esetben a „főnöki elvá­rásoknak" kell megfelelniük, nem az értékének arányá­ban haájznosul tudásuk. Mindezeket látva, az an­gyalföldi pártbizottság két szociológussal felmérést vé­geztetett. Négyszázhuszon­hét mérnök nyilatkozatából általánosítottak. Szerencsé­re akadt követendő munkát, elképzelést, sőt eredményt produkáló néhány vállalat, így a Fémmunkás Vállalat, ahol már tudják, hogy a megszokott módon munka- szervezés már nem lehetsé­ges. A változott piaci hely­zethez kell alkalmazkodni, a szellemi tőkét kell cso­portosítani a környezetéhez. A fejlesztő-tervező szervezet önelszámoló egység lett. Így ösztönzők a feltételek, a tra­dicionális kereteket felbon­tották. Szakmai elöljárót is­mernek, de a hierarchikus felépítés megszűnt. Jól és eredményesen dolgozó team­rendszert hoztak létre. A felkészültség adhatja az együttdolgozás kritériumát, s nem a kijelölt személyek csoportja. A személyes és szakmai kontaktus harmó­niája biztosítja a főmunka­időben végzett jó munkát. Ezek után természetes, hogy megbízásokat kaphatnak gazdasági munkaközösségek ben is. A pártbizottság szo­ciológusai szerint a „mene­külés előre" csak így old­ható meg. A többi üzemben tevé­kenykedő mérnökök a tár­sadalmi rangsorban mélyen tudják magukat. Hasznossá­gukat elismerik, tudják, de környezetük hasonló gon­dolkodásmódját nem érzé­kelik. A diploma és az embe­rek értéke visszaállítható. Gazdasági életünk napi pa­rancsa, hogy ezen dolgoz­zunk. Lövei Gyula Szembesítés Gyermekkoromtól az ol­vasás rabja vagyok, így az­tán nincs abban semmi kü­lönös, hogy folyvást a kul­túra világa vonzott. Ezért vagyok humán szakos tanár, emiatt izgatott az irodalom, a história megannyi kérdé­se, s ez a magyarázata an­nak, hogy lassan két évtize­de újságíró lettem. A bajok azonban ott kez­dődtek, hogy első szerkesz­tőségemben mezőgazdasági rovatba rendeltek. Az illem által megszabott keretek kö­zött tiltakoztam, mondtam, hogy soha nem jártam fal­vakban, s képtelen vagyok megkülönböztetni a búzát az árpától. Hiába ágáltam, győzött, ahogy az általában lenni szo­kott: az ésszerűtlenség. Seny- vedtem, amíg bírtam, aztán búcsút mondtam annak a redakciónak. Később jöttem rá — ezt utólag jó érzés bevallani —, hogy ezzel a kitérővel is nyertem, hiszen szélesedett látóköröm, árnyaltabb lett életszemléletem. Ma már — bár nincs szük­ségem rá — otthonosan moz­gok ezen a területen is, s tudom, hogy a valamire va­ló zsurnaliszta mindig oda portyázik, ahová ösztöne hív­ja. így lettem — koránkelö lévén — rendszeres hallga­tója a Falurádiónak, amely­nek valamennyi jelentkezé­se nem csak az előbbi em­lékeket idézi bennem, ha­nem továbbgondolkodásra is serkent. Akárcsak másokat. Tegnap a Tamási környé­kén munkálkodó sertéste­nyésztők körébe kalauzoltak a riporterek, akik — s ez jó érzékre utal — közérdek­lődésre számot tartó téma­kört taglaltak. A kistermelő, a szerény jövedelmét kiegészíteni vá­gyó nyugdíjas arról panasz­kodott, hogy nem sok hasz­not hozó, de komoly fára­dozással járó elfoglaltság egyre több bosszúsággal jár. Leginkább megkeseríti az. hogy pontos jelzése nyomán se szállítják el időben a be­jelentett állatokat. így aztán azok túlsúlyossá válnak, az­az kevesebb fizetség dukál értük. A kérdező nem elégedett meg ennyivel. Felkereste az átvevőt, s az illetékes hús­ipari vállalat egyik kiren­deltségének vezetőjét, vagyis szembesítette, ütköztette a különböző véleményeket. Még inkább tetszett az, hogy ennél is továbblépett. Levon­ta a következtetéseket, s hi­vatásérzettől vezérelve — ez is kötelessége a tollforgató- nak — állást foglalt, hatá­rozottan megfogalmazta: ki, miért hibáztatható. Különösképp megnyerő az, hogy az egyedi tények soro­zatából kiindulva mert ál­talánosítani, és ostorozta az országosan — ez a jelenség nemcsak a mezőgazdaság szférájában érzékelhető — tapasztalható egymásra mu­togatást, mellébeszélést, szer­vezetlenséget. Jó néhány kollégánk szá­mára mutatott példát, bebi­zonyítva, hogy kizárólag, az effajta megközelítés válthat ki tetszést, s használhat nem csak a kőnkért ügynek, ha­nem mindnyájunknak. Pécsi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom