Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 31., siómból MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Vietnami pillanat (1959) Kisregényben egy nagy mű! Vannak aztán még rövi- debb írások: a Körkép ez- idén 23. alkalommal megjelenő gyűjteménye az elmúlt év legjava elbeszélés termésének foglalata. A folyóiratokban szétszórt harmincegy novella, így együtt, mai prózánk teljességét mutatja meg, akárcsak a Szép versek költészetünkét, vagy a Rivalda az előző évadban bemutatott drámák színe- javát. Hogy nem maradtak e ki számottevő írók vagy alkotások? Ezt a kérdést mindig föl lehet tenni, de önmagunk ízlésének a válogatókéval történő szembesítése külön is kedves játékká teszi ezeknek az antológiáknak a lapozgatását. Élő klasszikusunk, Illés Endre. Ezüstpénz című kötete a férfinemmel kapcsolatos írásait gyűjti egybe. Az újabb nemzedék kiemelkedő képviselője viszont Esterházy Péter. Bevezetés a szépirodalomba című. több kisregényből álló ciklusa először jelenik meg együtt. Minden mű más, egymástól független, mind nehezen kibogozható értelmű, itt-ott már-már abszurdba hajló olvasmány. Az egyik a múlt század elején-közepén játszódik. a másik az ötvenes években, a harmadik — talán — ma, és így tovább, de ez a különös, modern, sőt modernkedő ciklus valahogyan mégis igazi irodalommá áll össze. Eltávozott legkülönb költőink egyike. Kálnoky László. de itt van posztumusz kötete (Hőstettek az ülőkádban), akárcsak az ő „iskolájához” tartozó, élő, s alkotó Üjhold-kör íróinak antológiája; Nemes Nagy Agnes gyűjteményes kötete (A Föld emlékei). És olvasható a szintén városi-polgári indítású java költészet művelőjének, Orbán Ottónak — tán túl is méretezett — nagy versgyűjteménye, valamint Szécsi Margit a Bet- lehem-blues című groteszk, illúziótlan és népi hagyományokat folytató új termése. Fontos dokumentum az Illyés Gyula szerkesztette ötven évvel ezelőtti Mai orosz dekameron. amit annak idején a Nyugat adott ki. és amely ma is frissen hat, bizonyítva, hogy a huszadik századi modernség nem kis mértékben szovjet írók találmánya-leleménye volt. már ameddig Sztálin, Zsdánov és társai megtűrték. Hogy aztán nálunk miként ment végbe a szocialista politika, gazdaság és kultúra eltorzítása, és mi az, ami ezeknek az esztendőknek mégis maradandó vívmánya, arról Szabó Bálintnak. az „ötvenes évek”-ről szóló tanulmánya ad tárgyilagos képet. A bőség zavara? Nem, nem lesz itt zavar. Ki-ki föllelheti, amit szeretne. Aki pedig azt akarja, hogy jövőre biztosan megkapja a legfontosabb kiadványokat. az már az idei könyvhéten beléphet a népfront kezdeményezte Könyvbárát Körbe, amely külön kedvezményeket. sőt illetménykötetet is juttat tagjainak. Kristó Nagy István Ra-re olvasónapló A Magvető Kiadó népszerű Rakéta regénytára, a ra-re a közelmúlt hónapokban is színvonalas újdonságokkal lepte meg barátait. A barátságosan kézbe simuló kis könyvecskék közül ezúttal csak a világirodalmi üzenethozókat nézve: az átlagosnál jóval színvonalasabbakkal. Gyorsan ívelő pályájú tehetségek és „nagy öregek ' találkoztak össze. A szovjet Vlagyimir Ma- kanyin elbeszélésnél alig hosszabb kisregénye. Az elnémult tűzoltók egy olyan parányi falucskában játszódik, amely nem csupán is- tenhátamögötti ipari bázisnak kicsi, de még a közeli gyár gyakori tűzeseteinek elhárítására, megfékezésére .sem képesek tűzoltói. „Tűzoltófalván" szimbolikus a tűz, az állandó harc. A derék emberek, ha kell viaskodnak a lángokkal: ha egy kis szünet adódik, énekelnek. Lagziban vagy toron. Hegyi Imre fordítása a nehéz és „eldugott" élet pró: záját és líráját is belopja a magyar szövegbe: a kettő együtt teszi a drámát. A különc művész, az innen elszármazott zeneszerző, Basi- lov viszont már csak elnémult, megfáradt tűzoltókat talál. Benne vagy bennük keresendő-e a hiba. hogy csak nem akar fölszárnyalni a dallam? Vagy mégis? Az utolsó félmondat — ..egy gyermek tiszta, éles hangja” — újra éneket sejtet. Még ha tűzben is. Eduard Ruszakov is a szovjet prózaírók frissen indult ígéretes utánpótlásába tartozik. Színházi látcső című kisregénye — nem a pontos fordító Balkó Ágnes hibájából — „becsapós": valójában nem a teátrumról. hanem az emberi lélekről van szó. Azaz egy negyvenéves pszichiáter lakásügyéről. aki egy elmeszociális otthonba utalandó öregasszony otthonát foglalhatná el. A lelkiismereti konfliktus ebből is kiviláglik, némiképp „félrevezetés" tehát, hogy az egymondatos fülszöveg „az örök balek tragikomédiáját" ígéri. Igaz ugyan, hogy a főszereplő tétova, határozatlan ember, de nem tisztességtelenségből, hanem — időként rosszul értelmezett — tisztességből az. A könyv végül azt sugallja. hogy a „mindenkinek jót akarok” szépen hangzó illúziója nem lehet életelv. Tudni kell, hogy kinek, kiknek; s hogy mi is pontosan az a jó. Orvosból lett író műve ez, a hivatásváltás tipikus vonásaival. Orvos, pontosabban orvosnő a hőse az NDK-beli Christoph Hein Az idegen barát című regényének is (fordította Jelinek Mária, gondozta — vagyis szemmel láthatóan alaposan megcsiszolta '— Bor Ambrus). A magabiztos berlini orvosnő épp annyira nem abszolút sikeres ember, mint ahogy iménti pszichiáterünk nem volt abszolút sikertelen. Itt is verbálisán, kiemelt helyen fogalmazódik meg egy élet-téveszme: „Nem tudok olyat, ami hiányozna. Győztem. Én jól vagyok." A gyermekkorig visszatekintő. s valahol mindig megszépített önelemzés szükséges ahhoz, hogy ez a jobb sorsra önzés miatt nem érdemes asszony a sérthetetlenség, a tökély képzetébe bur- kolózhassék. Nem trag;kus végű barátja az idegen, hanem ő: az élet idegenje. Aki a test bajainak gyógyítását kitanulta, de a lélek kórságaira vak, s csak szerencséjének. sikerének csökönyös ismételgetésében bízhat. Hein-nel nagy for- tumú íróegyéniség érkezett Európa irodalmi színpadára. A most hátvanhárom éves szerb író. Antonije Isako- vic alkotói világa viszonylag zárt, stilárisan is egynemű. A modern szerb próza első számú mestere leggyakrabban a II. világháborúról ír, leginkább Heming- tvay-t vallja ihletőjének. s főként a formai szélsőségek hirtelen váltogatásával ér el erős hatást. A pillanat című regénye sem kivétel. A „háborús történetek" fölidéző-visszapergető típusához sorolódik, ezen belül is ahhoz, amelyben a mesélő inkább önmagának, mintsem alig figyelő hallgatójának eleveníti föl a múltat. „Ide- oda botorkál a faluban — kiskutya a kihalt ház körül" — tolmácsolja egyik mondatát Vujicsics Marietta. Egy rövid bekezdéssel elébb még minden égett, fenyők üszkösödtek — s most a hasonlat líraian esendőnek mutatja az egyik agyongyötört szereplőt. Kevéssel odébb már a látomásosság az úr. Rosszul teszi a horgásztárs, hogy csak szunyókál pecázás közben. s nem a visszamerengő egykori partizán szavaira figyel ... De hát a szituáció épp oly eleven, mint a történet: mind kevesebbeket érdekel, ami nekik csak történelem. de másoknak sors l A hetvenedik éve felé járó Joaquin Gutiérrez az 1950-es Santiago de Chilében játszatja Emlékszel, barátom? című regényét, e másik múltidézést, melyre a mai olvasó a chilei történelem újabb fejleményeit vetíti rá. Dobos Éva fordítása nyomán az akkori, déli bohémvilág tárul föl. Röpcédulát szórni, embert csempészni sem elsőrendűen politika: inkább fiatalság és szerelem, hiszen a szereplők az életet és nem a világot akarnák megváltani, s nem politikával, hanem művészettel. Ám mivel író és olvasója huszonnyolc évvel később (a könyv 1978-ban jelent meg Havannában) már tudja, mi minden történt utóbb. a fiatal hősök is mintegy visszakapják — vagyis fokozatosan megérzik, átérzik, mit jelent a gazdagabb élethivatás. a teljesebb élet. Tarján Tamás Végii Antal: Könyörtelenül A szerzőt nem kell bemutatnunk, hiszen nemcsak az irodalombarátok kevésbé népes köre, hanem a nagy- közönség is ismeri. Olyan alkotó, akinek műveire mindig fel kell figyelni. Akkor is. ha nem értünk egyet velük. ha ellentmondásra, ha vitára, ingerelnek. Érthető, hiszen ezt a megnyerő egyéniséget napjainkért és jövőnkért érzett felelősség- tudat vezérli, olyan tiszteletre méltó indulat, amely a legrenyhébbeket is együttgondolkodásra serkenti. Legújabb munkája a Könyörtelenül talán legsikere- dettebb alkotása. A megállapítás egyáltalán nem túlzó, hiszen vállalkozása összes erényét tükrözi. Érdekes, izgalmas a téma. az az ügy, az az egész országot foglalkoztató akció, amelyre hajdanán valameny- nyien megdöbbenve reagáltunk. A „sztori" mindnyájunkat megrázott, honi terepen ugyanis nem fordult elő, hogy két tizenéves fiatal — nyugati mintára — terrorakciót kezdeményezett, rettegésben tartotta nemcsak egy kisvárosi leánykollégium. hanem az egész haza közvéleményét is. Az író kerülte a szenzációhajhászást. Hosszú esztendőkön át tanulmányozta az eset aktáit, felkereste a lelki sérülést szenvedetteket. meglátogatta a szülőket, a rokonokat, azaz precíz körképet festett. Tette ezt azért, hogy alapos lát* leletet készítsen, hogy jó érzékkel felvillantsa a családi, a társadalmi összetevőket. hogy mementóként tudatosítsa velünk: elsősorban tőlünk függ milyenné formálódik a fiatalok tábora. Formai bravúr is ez a kötet. Az előzmények jelzése, az események taglalása rafi- náltan egyszerű. Már-már úgy tűnik; stílustalan, hiszen peregnek a párbeszédek, s nyoma sincs egy-egy eredetiségre valló fordulatnak. Mindez persze csak a látszat, mert az olvasnivaló lebilincsel. megbabonáz, olyannyira, hogy megfeledkezünk környezetünkről, teendőinkről. Aztán jön a váltás. Az a blokk, amikor a tehetség mutatkozik be, amikor a hivatása eszköztárát magas szinten hadba vető művész mutatja meg, hogy mire képes. Mindig elegánsan, sohasem bőbeszédűen. folyvást csak a magvas tartalom, a közérdekű közlendő szolgálatában. Attól sem riad vissza, hogy a filmnyelv lehetőségeivel éljen, hogy a később történő mozzanatokat előre dobja. Megteheti, mert ura az anyagnak, mert tudja mit akar, mit óhajt elérni. Érvel, adalékokat említ, s közben mindenkit meggyőz Átérezzük aggodalmát, osztozunk jövőféltésében, s vele együtt valljuk, hogy az eddiginél is többet kell törődnünk az utánunk következőkkel. akik kimondatlanul is példaképekre, szomjú- hoznak. Mindehhez csak ráadás az az irodalmi élmény, amely Végh Antal rangos ajándéka. amely garantálja a következő kiadásokat is ... Pécsi István Iszaak Babel művei Az Európa Kiadó az idei ünnepi könyvhétre időzítette, értékes ajándékként Bábel müveinek minden eddiginél teljesebb gyűjteményét. A korábban ismert szövegek .kétszerese került a majd’ kilencszáz oldalas kötet lapjaira : elbeszélések, színművek, filmforgatókönyvek, cikkek, karcolatok levelek. A zsidó eredetű, szövevényes sorsú odesszai család nagy tehetségű — sőt. eleve „zseninek nevelt"! — fia Gorkijtól kapta az indítást, az útravalót: „Uram, nyilvánvalóvá vált, hogy ön semmit sem tud, ellenben sokat megsejt ■ ■ Éppen ezért menjen a nép közé Babel — írásaiban sem fordítva hátat szülővárosának, „az orosz Marseille-nek" és embereinek — nagyon komolyan vette a jótanácsot, s álruha nélkül, azonosulva vegyült el az ezerarcú népben. Rövid életében legalább ezerféle mesterségei kipróbált. A vándorlás. a tartalmas csavargás mint írói töltekezés nagy divat volt a XX. század első két évtizedében. Ebben merítke- zett meg ő is. S persze a forradalmat szolgálta. a nagy október katonája volt, Pályájának hullámvonala meghökkentő. Hol naponta ontja a novellákat, hol elfordul a tolitól. Hol életidegenségét bírálják hazájában (éppen őneki!), hol utolérhetetlen realizmusát ecsetelik európai hírnevének nem mindig jóakaraté szál- láscsinálói. A szovjet írók első, I934-es kongresszusán a legnagyobb vitát kiváltó felszólalások egyike az ő nevéhez fűződött — de midőn pár év múltán hamis vádak alapján őt is meghurcolták, kevéssel utóbb jeltelen sírba temették. Az ötvenes évek tisztulitabb légköre adta vissza emberi és művészi becsületét: azóta a Szovjetunióban is a legkiválóbbak közé sorolják. Legszélesebb körben való népszerűségét nem elsősorban a kalandos, tragikus élet alapozza meg. hanem az az egyedi hely. amelyet egy ősrégi epikus műfaj megújításával vívott ki magának Az anekdotáról van szó, a tömör, frappáns, csattanós elbeszélésről. Babel kezén valóban azzá lett: az ő írásait terjengősség, fecsegés, rossz értelemben vett cim- borálás nem rontja meg Legtöbbször a balladásság jellemző rá: lírát drámát, epikát tud sűríteni kihagyá- sos szerkezetű alkotásaiba. Az Európa újdonságát Gereben Ágnes kivételes hozzáértéssel és ügyszeretettel válogatta gondozta, jegyzetelte. Nem lehet elégszer újraolvasni az Odesszai történetek. a Galambdúcom története írásait, az Alkony, és a Marija című színdarabokat (az előbbi jelenleg is műsoron van a Thália Színházban), s a korábban nem ismert műveket. S mennyi fölfedezést kínál az olvasók által sajnos gyakorta mellőzött, átlapozott levelek anyaga! 1935-ben például így vall anyjának: „Nem azért írok ritkán, mert rosz- szul megy a sorom ... Rendezetlen az életem és ez a rendezetlenség nem másból, mint a munkámmal kapcsolatos kételyekből és válságokból fakad. Egy olyan egységes országban, mint a miénk, lehetetlen, hogy ne legyen bizonyos sablon, ezt a sablont akarom én legyőzni. új gondolatokat, érzéseket, ritmust vinni irodalmunkba ...” „Egy darabig még elélek' — üzente 1928-ban a betegeskedése miatt aggódó Gorkijnak. Nemcsak egy darabig — tudja a mai olvasó kezében a művel. T. T.
