Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. május 31., szombat 5. Makiári május, 1986 A nyárere,jü tavaszi napsütésben óvodások játszanak önfeledten, üda-odas’zaludnak a kerítéshez: az idegenek látványa csalogatja őket Azt szoktak meg, napközben csak időseket látnak. Esetleg — rit­kán — dolguk után siető fiatalabb felnőtteket. A Gárdonyi utca túl­oldalán. az öregek napközi otthonának szomszédságában egy piety - kapádon" meglett korú férfiak. Ök már jól tudják. Makiár népe — az is. aki „köteles", az is. aki még bírja — jórészt másutt keresi a kenyerét. Főképp a város. F.ger üzemeiben, illetve az andornaktalyai székhelyű Egervölgye tsz-ben. Merthogy az egyesülés folytán az a szövetkezel az ittenieké is. Szaporodnak a házak, de még így is van jócskán telek — A gépemberek váltot­tak fel bennünket — mond­ja kissé fájdalmas hangon Farkas Sándor bácsi. — Én 1930-ban jöttem ide. a fa­luba való lányt vettem fele­ségül. Előtte Csányban vol­tam dinnyés. Dolgoztam ura­dalomban is, mint arató. Világéletemben kertészked­tem, volt lovam, tehenem. Mikor a téeszcsébe bekerül­tünk, azelőtt 17 ezer kvad- rát földön gazdálkodtam. — A mai élettel mennyi re elégedett? — a kérdés elkerülhetetlen. — Igaza van, a múltról tényleg 'zsákkal lehetne be­szélni ! Tény, hogy az el­múlt években sokat lendült előre a falu. A posta, a crossbar-telefon, az új utak és járdák, a víz. Mind en­nek igazolásai... Legfeljebb a nyugdíjnak kéne emelked­nie. . . — Egyedül él? — Négy unokám, ugyan­annyi dédunokám van Gyakran elmegyek hozzájuk A fiatalabb lányom gyere­kével pedig egy fedél alatt lakunk — de nem egy ház­ban. A községről mondottakra egyetértőén bólogat Képes József, aki születése, 1900 óta él itt. A községi közös tanács elnökével. Varga Miklóssal, mindjárt sorra is vesszük, mire lehetnek büszkék, il­letve mi az, ami még elin­tézni való. — A múlt ötéves terv ide­je alatt — említi — nagy figyelmet fordítottunk útja­inkra. A 25 kilométerből 18 már kiépült, összesen 1800 méter járda készült el, az idén ehhez csatlakozott to­vábbi 650 méter. Rengeteg társadalmi munka fekszik bennük: a fél évtized alatt csaknem 19 millió forint ér­tékben segítettek önként az emberek. Ennek is köszön­hető, hogy a lakóhelyszépí- tési és virágosítási verseny­ben két éve a negyedikek, tavaly az ötödikek voltunk. Fontos volt a „vízgond" ren­dezése is. Hétszáz családnál kötötték be. Minden lakás­ból évi 1500 forinttal já­rulnak hozzá ehhez a mun­kához. Megépült az új pos­tahivatal, ami égetően sür­gős volt, s a múlt év ápri­lis 1-től akár Ausztriával is kapcsolatot teremthetünk telefonon. Négy nyilvános fülkét is felállíttattunk. Au­gusztus 18-án kettős átadás­ra van reményünk: ekkorra fejeződik be az általános is­kola első ütemének építése. Vámosi János: „A tanács erőfeszítéseihez a lakosok­nak is oda kell tenni a részüket ...” Szén János, vb titkár Farkas Sándor: „A múltról zsák­kal lehetne beszélni Képes József, aki 86 éve él a faluban A közelmúltban épült az új posta Kicsi a kis ARC — Én viszont ennél az összegnél mindenképpen töb­bet gondoltam — foglalja össze nézetét Vámosi Já­nos. akinek 60 esztendeje szülőfaluja Makiár. — Az elmúlt években tényleg fej- 'lődés mutatkozott a faluban Azelőtt viszont csak egy helyben topogtunk. Nos, úgy gondolom, a tanács erőfe­szítéseihez nekünk, lakosok­nak is oda kell tennünk a részünket! Ogy. mint a tár­sadalmi munkákkal. Márpedig a szívélyes há­zigazda — csodálatos háztá­jijának művelésén túl — a közért is sokat tesz az asz­talra. Bár 18 holdon gaz­dálkodott. az elsők között volt, akik közösbe vitték földjüket. Másfél évtizede dolgozik zöldségkertészként az Egervölgye tsz-ben. — Az idén megyek nyug díjba — világosít fel. — Nem is bánom, így aztán többet segíthetek itthon az asszonynak. Áldomást is iszunk a bú­csúgondolatra: mi kell a többhöz, a jobbhoz. Jó szem­lélet, megfelelő rutin, de mindent megelőzően akarni vágyás! Véget ér körsétánk a má­jusi Makiáron. Még egyszei végighajtunk a Gárdonyi, a? Akácos, a Vasút és az Egri utcán, majd Nagytályán Kidíszített vagy épülő há­zak sorakoznak. Előttük a rendben tartott, pázsitos árokpart, kétoldalt három­három sorban meggyfákkal A tanácselnök szavai idé­ződnek fel: — Ha az istenmezeji em­berekre azt mondják „boga­rak", merthogy annyit dol­goznak, akkor ez erre a két falura is igaz mondás . . . Szalay Zoltán (Fotó: Perl Márton) Ez már elengedhetetlen volt. hiszen nyolc helyen folyt a tanítás. Ugyanekkor szeret­nénk avatni az új, 360 négy­zetméter alapterülető ABC-t. Üzleteink sajnos, régi, elha­nyagolt épületekben vannak. Erről meg is bizonyosod­hatunk a kis ABC-ben. A boltvezető Bányai Lászlóné rögtön sorolja is, mi kelle­ne még: — Mindenekelőtt az áru­cikkek tárolásához több he­lyiség. Nem ártana egy má­sodik pénztárgépet beállí­tani. — Úgy tudjuk, a kenyér szállításával is vannak prob­lémák. . . — így van, bizony elég későn érkezik a napi szál­lítmány — feleli Oravecz Józsefné helyettes vezető — Általában 11 óra körül jut ránk a sor. Megtörténik, hogy az idősebbeknek ezért többször is el kell jönniük hozzánk. A sütőipar korább­ra nem tudja vállalni, újabb járatra pedig nincs pénze. — Pontosan ez a helyzet — int a fejével Varga Mik­lós, akit rövid időre „ki­tessékelünk" az irodából. Ró­la szeretnénk ugyanis vé­leményt hallani. Mindket­ten bizonygatják: — Az lett volna jó, ha minden tanácselnök azt tet­te volna, amit a mostani.. Ez a májusi nap (20-a. kedd) örömteli volt a nagy- tályai vegyesboltban is Megérkezett a friss áru. s mindjárt a vevősereg is. Még elpakolni, szortírozni se volt ideje Sarudi Domcmkosné vezetőnek és munkatársá­nak, Sasvári Jánosnénak. Varga Miklós: „Igen szor­galmas emberek lakják ezt a községet... — Nagytálya a világ kö­zepe! — jelenti ki határo­zottan Sarudiné, Juliska né­ni. — Itt van közel a vá­ros. ha valami olyanra len­ne szükségünk, ami nálunk nincs meg. De nem rossz nép lakik a faluban sem: ragaszkodók, és valóban ösz- szetartanak bajban, jóban. Megerősíti a hallottakat társa is, aki egyébként pé- lyi származású. — Egy híján húsz eszten­deje lakom itt — meséli —. s igazán szívesen élek ezek között az emberek között. Három gyermekemmel, fér­jemmel együtt. — Panasz nincs is sem­mire? — Az új iskola most már elkészül — így Sasváriné. —■ Megoldódott a vízgond. ugyanígy többségében a sze­métszállításé is. Talán a közlekedésen volna mit ja­vítani, hiszen délelőtt tíz és délután egy óra között egyetlen buszjárat sincs. — Talán az lenne még nagy segítség — folytatta az Kik lehetnek ezek az idegenek? üzletvezető —, ha bevezet­hetnénk a gázt. Az olaj bi­zony nagyon drága fűtő­anyag. A közcjs igazgatású két te­lepülés arról is „híres”, hogy vállalkozó kedvű egriek szí­vesen építkeznek ezen a tá­jon. — Különösen 1983—84- ben parcelláztunk sok telket — tájékoztat Varga Miklós. — Négyszögöléért 300 forin­tot kértünk. Kiáramlás a városból ma is van, de az elmúlt egy évben lelassult ez a folyamat. Azóta, amió­ta Egerben belépett a Pász­tor-völgy és az Almagyar- domb. így aztán jelenleg 35 —40 telkünk vár eladásra. Az imént vázolt helyzet­nek a fordítottja igaz So­dó Mihályéknál, az Akácos út 2. szám alatt, ök, 1838- ban épült mestergerendás, vályogházukon túladni sze­retnének Örökség Ám, rég­— csodálkoznak az ovisok óta Egerben laknak. Kifa­kult folyóírás hirdeti a fa­lon: Ez a ház eladó! — Mégpedig már három éve — magyarázza a család­fő. — Kétszázhuszonötezer­re tartjuk, de ennyiért nem­igen kel el. A tanács sem akarja megvenni. Kértem, hadd alakítsuk hétvégi ház­zá. de azt nem engedték. Módunkoan áll rákérdez­ni azonnal a dologra a köz­ségházán. — Sok jót nem mondha­tok — adja meg a választ Szén János vb-titkár. Általános rendezési tervünk szerint csak családi házat lehet kialakítani belterüle­tünkön. A legújabb előírások pedig nem teszik lehetővé, hogy magánosoktól házat vásároljunk. Semmilyen ösz- szegért sem ... Ha már a szakigazgatási szerv vezetőjét megkerestük, nem mehetünk el anélkül, hogy szót ne ejtenénk a te­lepülésfejlesztési hozzájá­rulásról. — Családonként járva, kér­dőíveken gyűjtöttük össze a véleményeket — mondja. — A tervünk 600 forint volt egy évre, végül a lakosság 65 százaléka voksolt a beve­zetése mellett, ötszáz forint­tal. — Mi volt a cél? — Az általános iskola má­sodik üteme: nyolc tante­rem és a tornaterem felépí­tése. — Hányán kaptak mente­sítést? — A jogszabályban fog­laltaknak megfelelően négy­száz család. Sarudi Domonkosné. a nag> - tályi vegyesbolt vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom