Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1986. május 24., szombat. Cirill és Metód monumentális műve Május huszonegyediké — Cirill és Metód napja — a szláv írásbeliség a bolgár művelődés, irodalom és saj­tó ünnepe. Talán Bulgária az egyetlen ország a világon, ahol a kultúrának piros be­tűs ünnepnapja van. Ezen a tavaszi napon, melynek meg ünneplése még valamikor a múlt század közepén, a tö­rök hódoltság idején terjedt el bolgár földön, a szláv — és így a bolgár — történe lem két kimagasló alakjára. Cirillre és Metódra emléke­zünk. Cirill (eredeti nevén Konstantin; a Cirill szerze tesi nevet kolostorba vonu lása alkalmával vette fel Rómában) tizenegy évszá zaddal ezelőtt megteremtet­te a szláv népek első ábé céjét. Az általa létrehozott glagoLita írással jegyezte le testvérével. Metóddal együtt a Szaloniki környékén be­szélt délszláv (máig is vita­tott. hogy óbolgár vagy ómakedon) nyelvjárásra for dított liturgikus szövegeket, mielőtt 863-ban missziós cél­zattal a Nagymorva Biroda­lomba indultak volna. (Térí- tőútjuk során a szláv apos­tolok a mai Magyarország területén is megfordultak, emléküket az akkor szláv fennhatóság alatt álló Zalá­vá r határában emlékoszlop hirdeti.) Az írásbeliség és — ennek folyományaként — a szláv nyelvű liturgia cél­jait szolgáló ószláv (óbolgár) irodalmi nyelv megteremtő sével bátran szembeszálltak a kora középkori „három nyelvűség" (triglosszia) dog­májával. melynek képviselői azt hirdették, hogy az isten­tiszteletek nyelve csak a héber, a görög és a latin — azaz a három szent nyelv — lehet, hiszen Pilátus is e három nyelven íratta fel Krisztus elítélésének az okát a keresztre. De miért oly fontos a szláv nyelvű liturgia? „Ne felejtsük el, hogy a középkorban vagyunk, ami­kor is az egyház nemcsak a túl világi üdvösséghez vezető út egyetlen birtokosa, ha­nem ő a középkori művelt­ség. művelődés és tudomány letéteményese is — írja H. Tóth Imre Konstantin-Ciril! és Metód élete és működése című könyvében (Magvető Kiadó. 1981). Nemcsak az üdvösséghez, de a tudomá­nyokhoz vezető út is az egy­ház monopóliuma. A keresz­ténység felvétele nemcsak több vagy kevesebb meggyő ződésból fakadó aktus, ha­nem eszköz is mindazon kul­turális javakban való része­sedéshez, amit az egyház birtokol. A triglosszia gya­korlása ezeknek a javaknak az elsajátítását korlátozta: csak az részesülhet belőlük, aki a három szent nyelv egyikét elsajátította. Kons­tantin és Metód a triglosz- szia elvetésével széttörte azo­LACSEZAR ELENKOV r Éva Gyönyörű fákat nevelek És eljössz hozzám biztosan. Nyár van bennem. Osonsz felém a füvek illatában. Hallgatag éjszaka. hallgatag ... Te leszel az az éjszaka. Aranyalmák lesznek a fákon. szerelemtől csillog az ég. Csillagok. gyógyfüvek meztelenséged ruhái. És lassan hervadsz. hervadsz ... és eloszlasz. Széthullva fekszel tiltott almafáim alatt. (Ágh István fordítása) kát a korlátokat, amelyeket ez az egyházi tanítás a mű­velődés, a tudomány elsajá­tításában felállított. A szláv nyelvű liturgia nemcsak a hívők lelki életét tette ben­sőségesebbé. Azzal, hogy a szláv liturgikus nyelven előbb vagy utóbb megszólal­tak az európai tudomány nagyjai, megnyílt a maga­sabb művelődéshez és tudo­mányhoz vezető út a szláv- ság számára is. Konstantin és Metód tisztában volt az­zal, hogy a szláv liturgikus nyelv megalkotásával a tudo­mányhoz vezető út is meg­nyílt híveik előtt." A szláv írásbeliség megte remtése és a szláv nyelvű istentisztelet elterjesztése, amellyel a szó szoros értel­mében a legszélesebb néptö­megek számára kívánták hozzáférhetővé tenni a tu­dás kincseit. Cirill és Me­tód részéről ugyanolyan prog­resszív tettként értékelhető, mint a reformáció korában a nyugati keresztény egyház­hoz tartozó németség egy­séges nemzeti irodalmi nyel­vének megalkotása Luther Márton és Zwingli bibliafor­dításai révén. Tevékenységük történelmi jelentőségét ab­ban találóan fogalmazta meg Georgi Dimitrov amikor az 1933-as lipcsei perben a gő­gös Gőring vadnak és bar­bárnak nevezte a bolgáro­kat : ..Egy olyan nép, amely ötszáz évig élt idegen el­nyomás alatt és nem vesz­tette el nyelvét és nemzeti jellegét ...........nem vad és n em barbár .... Jóval ko­rábban annál, mint, amikor V. Károly német császár azt mondta, hogy németül csak a lovaival beszélget, amikor a német nemesek és a tanult emberek csak latinul írtak és szégyelltek németül meg­szólalni a „barbár" Bulgá­riában Cirill és Metód apos­tolok megteremtették és el­terjesztették az óbolgár írás­beliséget." A Rómában 869. február 14-én elhunyt öccsét tizen­hat esztendővel túlélő Metód, aki abban az időben előbb Pannónia, majd Morávia ér­seke volt, többévi sikeres szláv szertartású papképző és termékeny fordítói tevékeny­ség után. 885-ben meghalt. Halála után Szvatopluk ki­űzte a szláv liturgia híveit Nagymorvaországból. Cirill és Metód tanítványainak egy része Dalmáciába ment. má­sok Kelet-Bulgáriába mene­kültek. Borisz bolgár cár szívesen fogadta a Preszlav- ban és az Ohridi-tó környé­kén megtelepült szláv hit­térítőket. ök alkották meg a Borisz trónját öröklő Szime- on cár preszlavi udvarában a glagolitát felváltó cirill be­tűs írást (cirillica). amely­nek mesterük emlékére ad­ták ezt a nevet. 893 után a cirillicával le jegyzett ószláv nyelv Bul­gária és a bolgár egyház hi­vatalos nyelve lett, amelyen elsősorban az ohridi iskola jeles írástudóinak (pl. Ohridi Kelemen) működése nyo mán gazdag irodalom bonta kozott ki. Már nemcsak gö­rögből való fordítások jöt­tek létre. hanem eredeti szláv nyelvű művek is (töb bek között a gyűjtőnéven Pannóniai legendáknak ne­vezett mű Metód-legendája. amely minden valószínűség szerint Ohridi Kelemen tol­lából származik; Naum I. le gendája a szláv apostolok tanítványainak sorsát me séli el Metód halála után. és számunkra az a külön ér­dekessége, hogy ez a legré gebbi. majdnem egykorú szláv kútfő, amely tudósít a magyarok honfoglalásáról). E munkák között már vi­lági jellegűek is fellelhetők. (Egyebek közt a szintén ma­gyar vonatkozásokat tartal­mazó Csoda egy bolgárról című elbeszélés.) Az ószláv irodalom elju tott azokhoz a szlávokhoz is. akik a bizánci keleti egy­ház érdekszférájába tartóz tak, és megtermékenyítően hatott -irodalmuk kibontako zására. Amikor a szerbek, majd 988-ban a keleti szlá­vok megkeresztelkedtek, ná­luk is az ószláv nyelvű li­turgikus könyvek terjedtek el amelyek nagy részét ci- riilicával másolták Igv a ke lefci egyházhoz tartozó szlá vök jellegzetes írása a ci­rill betűs ábécé lett. Ennek az idők folyamán több re form révén leegyszerűsített változatát ma az oroszok, ukránok, beloruszok, bolgó rok, szerbek és mekadónok (Jugoszlávia) használják sőt ezzel az ábécével ír — az észteken, karótokon, letteken, litvánokon grúzokon, örmé­nyeken és a kárpátaljai ma gyarokon kívül — a Szov­jetunió valamennyi népe és Mongólia lakossága is. Nap jainkban tehát a cirill Írást körülbelül hatvan nyelv je­lölésére alkalmazzák, ami a földkerekség lakosságának közel tíz százalékát jelenti. Cirill és Metód monumen­tális művének diadalra ju­tásában a moráviai kudarc után — ahogyan H. Tóth Imre írja idézett könyvében — „Bulgáriáé a történeti ér­dem, amely nemcsak helyet adott a szláv nyelvű írásbe liségnek, hanem gazdag iro dalmat teremteti óbolgár nyelven. Mi lett volna a sor­sa a szláv írásbeliségnek Bulgária közreműködése nél kül, nem tudjuk. Lehet. hogy. megsemmisült volna De ha fennmaradt volna is . . . sem miképpen nem tölthette vol na be azt a történeti szere­pel, amelyet betöltött és amelyet ez után is betölt.' Zahemszky László GENCSO HRISZTOZOV Magyarország Kovács Kálmánnak Es újra itt az idő lohhantom ugyanazt a lángot. amelyben ifjúságom elparázshitt. S az ismerős kengyelbe szállnom vágtatni ál a szivárványon. hog> szeles égi tűzben ugyanazt a csillagos visszhangot űzzem: a dicsőségét és a szabadságol. I’oganyok és Dózsa parasztjai! Szegény kurucok, bujdosó vezérek! Meghajolok, hogy földetekre térek! Fű-suttogás, gémeskutak jaja. nap. hold lovasainak robaja, szenvedélye hevítsen, véremben melegítsen! Büszke, szomorú dalaitok serkentsenek, ha felkelek. Őrködjem áhítattal elmúlt s jövendő sorsotok lelett! (Bede Anna fordítása) Ivan Kjoszev könyv­it lusz t rációi *Tlf«0teKSTit JKMSOflHCHA UM0AÄ-1^118664- fMMcnoAOiw EeseuoneHCKHíi reiieoto Schiller: Wallenstein Panesalantra K ihunytak a csillagok. Csak a fehér fényű hajnalcsillag világi lőtt tovább. A vén diófa lombjai közi megszólalt egv korán kelő madár. Valahol messze kútgém csikordult. A szom­szédos udvaron gólyák mo­corogtak és keiepelni kezd tek. A falu túlsó végén egy kakas arra az elhatározásra jutott, hogy a lehető leghar­sányabban hirdeti a hajnal születését. Utána a többi is rázendített. Megvirradt. Szafina megdörgölte a sze­mét, nagyot szippantott az épphogy virágot bontott nyá­ri sárga viola illatából. és vidáman elmosolyodott Még nem tudta eldönteni, hogy álmában látta-e a szatócsot vagy ébrend. A hangokban és illatokban gazdag nyári reggel megtört barna sze­mének csillogásán. Szafiná- nak úgy tűnt. hogy a sza­tócs szárnyas lovon vágtat a zöld réteken, az árnyas er­dőkben, dombról dombra ug ratva. ö meg egv tisztáson üldögél és vérpiros gyümöl­csöket szed. Ó, hogy megkí­nozta őt az a falusi szatócs, hogy meggyötörte. Még most is elfogja a gyengeség. Rakoncátlan hajtincseit sú­lyos copfba kényszerítette, és mialatt befonta, akkor is a szatócsra gondolt. Nem tud­ta. miért, de sárga pitykés fe­szes zubbonyban szerette vol­na látni, prémes vitézi sap­kával a fején, kecskeszőrből font madzaggal a lábán Ezt az öltözéket a falusi szóbe­széd alapján képzelte el ma­gának. A sövényeken és a kőfalakon keresztül suttogva adták szájról szájra, hogy Petko szabó az erdőn egy kis csapattal találkozott — azok a legények viseltek ilyen sár­ga pitykés zubbonyt és pré­mes vitézi sapkát. Abból a lázadó századból voltak, amely a nagy vajda* vezér­letével elindult hogy trónra emelje a szabadságot Szafinának úgy tűnt. mint ha a nevén szólítanák Az udvaron az apja köhecselt. aztán befogta az ökröket a szekérbe. — Szafina a a . .. A kemence mögül anyja bukkant elő. Ugyan mikor kelhettek föl anélkül, hogy meghallotta volna őket? A tűzön már két Péter-Pál na pi kakas Totyogott. a nagy ónozott tepsiben az asztal fe­lé fordult a sodort juhtúrós bánica. A polcon a kemen­céből csak az imént kisze­dett piros gyürkéjű bevágott kenyerek hívogatták ínycsik­landó illatukkal. — Költsd fel a fiúkat, kis­lányom elkésünk — mijodta az anyja. —Mire felkel a nap. kinn kell lennünk a me­zőn. A fiúk úgy simultak egy­máshoz, akár az orgonasípok. Szafinának hat fivére volt. A legidősebb tizenöt, a legki­sebb hároméves Mind édes- deden aludtak. Ám a me­ző nem várt. Ma az erdő mellett kel­lett learatni. És akkor az aratás befejezését ott ünne­pelhetik meg. Ezen a mezőn később érett be a gabona Ám a kalászok csordultig teltek, súlyosak a szemtől, az ember alig bír betelni a lát­ványukkal. A kévéket a szé­rűn majd külön csépelik ki, a szemet is külön őrölik meg A lisztet finom cipónak és sodort bánicának szánják. A mezőt két oldalról erdő ve­szi körül. A susogó gabona­tábla közepére korán érő körte vet árnyékot. Sárga, édes gyümölcsei eltérítik út­jukból az arrajárókat. Az árnyékban pedig három hi­deg forrás csobog. Itt kelle­mesen lehet pihenni, jól en­ni, inni. gyorsan és észrevét lenül repülnek az órák. Ap­ja levágja az utolsó kalászo­kat Egy nyalábot átnyújt gazdaasszonyának az pedig akkora kévét köt belőle, mint a Szafina mellén himbálózó copf. A kalászok közé piros muskátlit, sárga mályvát, tö­mött sárga violát, szegfűt és gólyaorrt dugdos. A régi szo­kás szerint Így fejezik ben/, aratást. — Gyere csak, Szafina. add ide a kendőket. Hozd ide a köcsögöket is! — rendelke zet gyorsan az anyja. — Apád már befogott. És Szafina fürgén teljesi tette anyja minden utasító sát. A kemence mellett for golódni kezdtek a fiúk is. Anyjuk széttört egv meleg kenyerei, és mindegyikük ke zébe nyomott egv gőzölgő ka réjt Legutoljára, mikor már minden kész volt kihozták a kenyeres tarisznyát és i batyut, amelyikbe a bánica volt belecsavarva, a köcsó göket. a bográcsokat, meg a csutorát Felpakolták a gye rekeket a szekérre és az el indult a poros falusi úton Szafina apja a szekér előtt lépdelt. A két nő aprózó lép tekkel men,t utána, alul meg kötött, fehér fejkendőben, eg.v-egy agvagköcsöggel a ke zében — Gyiha. gyiha ökör — kurjantotta el magát időről időre a legnagyobb fiú. és az ösztökével könnyedén megbökte az állatot. Amikoi elhaladtak a szatócs boltja mellett. Szafina titkon a le eresztett ablaktáblákra pi 1 lantott. A szatócs néhány napja elutazott a távoli vá­rosokba. Azt mondták, áru ért ment. A falu szélén utol érte őket egy másik szekér Aztán egy asszonycsapat kö zeledett. Lassanként meg élénkült a határ. Valahol egy pásztorfurulya zokogott, kosok kolompja kongott, le ánvkacagás csendült. Szafina egyik kezével az aludt bi valytejjel telt köcsög fülét szorongatta, a másikban kér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom