Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-04 / 103. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. május 4., vasárnap TjTf,VHK$'| ' ^ 3. in IS TILOS, OTT IS TILOS Izmos vevők, „vérszegény« parkolók Kilépnek az egri Belvárosi ABC-ből. Pontosabban kivánszorognak. A férfi, akár egy ázsiai teherhordó: bal vállán két láda sör, jobb kezében egy láda üdítő. Az arca kissé feldúlt. A hölgy köny- nyebben mozog, ő csak négy-öt szatyrot visz. Szerintem tizenöt kiló sincs cakk- pakk. Utánuk osonok — Starsky és Hutch sem csinálhatná ügyesebben —, vajon meddig bírják. Nem mennek messzire, csak az üzlet mögötti udvarra. Ott várja őket a Trabant. Kinn a tábla ... — Bocsánat, uram de itt tilos parkolni — fordulok a lihegő férjhez. Hirtelen mozdulattal emeli a karját. Talán ütni akar?! Nem, nem, csak jókorát legyint. — Ólálkodás helyett inkább azt mondja meg, hol szabad! Mert azt ne várja, hogy az asszonnyal százmétereket hurcoljuk ezt a sok vackot. Különben meg . .. Nézzen körbe! Körbenézek. Vagy negyven autót számolok meg a Mágnes áruház melletti belső téren. Meg tizennégyet a Skála előtti díszburkolaton. Ha jaj! Lenne nemulass, ha jönnének a rendőrök. Jönnek is. Ketten. Megszemlélik a terepet, aztán ... Aztán mégsem büntetnek. Ma még nem ... Nyilas József, a Belvárosi ABC vezetője: — Kétségbeejtő a jelenlegi állapot. Ezt a bevásárló központot — a Mágnest, a Skála Duettet és a mi boltunkat — szabályosan bekerítették. Kocsival idejönni lehetetlen. Eddig „feketén” behajtottak az udvarra, most kitették a tiltó táblát. Ráadásul a Vörös Rák melletti foghíjbeépítés is elkezdődött. .. Kész, nincs tovább! — Mennyiben érinti ez önöket? — Mennyire? ! Csökken a forgalom. Alapvető kereskedelempolitikai cél, hogy az emberek nagy tételben vásároljanak. De hogyan? Elmegy a kedvük az egésztől, ba arra gondolnak, hogy „kilométerekre” kell vinniük a holmit, mert ott a legközelebbi parkoló. Panaszkodnak is nap mint nap. De mit csináljak én? Ez az ész- szerűtlen megoldás ugyanis nem tőlem ered ... Villányi Árpád, a Mágnes Áruház igazgatója: — A tavalyihoz képest 1 millió forinttal csökkent a bevételünk. Nem kis részben ezen ok miatt. Ha a vevő ideáll, büntet a rendőr. Ha máshová, akkor nekiveselkedhet. Szállítsuk ki neki az árut a mi teherautónkkal? Megtesszük, de ezt meg kell fizetni. A vidékieknek alaposan! Foglalkoztassunk egy olyan valakit, aki segít elszállítani az árut mondjuk a Centrum, vagy a Domus parkírozójához? Ez se olcsó mulatság. Mi a megoldás? Az, hogy a kedves vásárló messzire elkerüli ezt a helyet. De ez kinek jó ? ! Persze, legyen sétáló belváros. Ez a lakossági érdek. Akárcsak a kényelmes, kulturált bevásárlás . .. Bánáti Endre, a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatója: — A belváros rekonstrukciója dicséretes, elismerendő. Kérdés, hogyan illeszthető ebbe a kereskedelem témaköre. Valamikor volt olyan törekvés, hogy ez az ellátó funkció szoruljon ki a belső területekről. Ezt azonban nem lehetett komolyan venni, hiszen akkor egy idegenforgalmi rezervátummá vált volna az egész. Na, meg rengeteg pénzt igényelt ez a variáció. S az is abszurdum, hogy ez a történelmi mag elveszítse vezető szerepét. Maradt tehát a régi központ. Úgy véltük, az esetleges nehézségeket majd menet közben — szervezéssel — megoldjuk. A kereskedelem azonban számottevően bővült. Nem is beszélve az idegenforgalomról. Ez utóbbi azért lényeges, mert növelte a zsúfoltságot. — A mai viszonyok? — Nézze, a mi cégünk csak egy az érintettek közül. De talán másokra is jellemzőek a gondjaink. A történelmi részben 23 szaküzletünk van, a forgalom 56 százaléka ide koncentrálódik. Az áru bejuttatását úgy- ahogy megoldottuk. A vevőkön viszont — úgy tűnik — nem tudunk segíteni. Kiváltképpen a Katona tér környéke ,,tragikus”. Gyönyörű az új piac, vitathatatlan. Ám ' gondolt-e valaki arra, hogy kialakítása hogyan befolyásolhatja az itteni üzleti életet? Nem szeretnék álszent lenni... A parkírozás bonyodalmai hátráltatják terveinket. Ezért is háborgók, de nemcsak ezért... A vevőért is. Merít, érdekeink most azonosak. — Nem találtak eddig semmiféle kiutat? benn az autók — Nem. Próbálkoztunk azzal — félhivatalosan —, hogy azoknak, akik a tilosban álltak, s nálunk vásároltak, a kezükbe nyomtuk a blokkot. Lágyítsák meg azzal a rendőr szívét. Ez aztán vagy „bejött” vagy nem. Többnyire nem. S különben is... Muszáj szabálytalanságra kényszeríteni azt az embert, aki egyszerűen csak nyugodtan, szépen akar vásárolni? Ne várjon tőlem hathatós ötleteket. Ezek kiagyalása nem az én feladatom. Any- nyi biztos: nem feleslegesen kongatjuk a vészharangot. Farkas Imre, a városi tanács műszaki osztályának vezetője: — Parkolási problémáink vannak az egész városban. Különösen élesen jelentkezik ez a belső részekben. Az ottani utcaszerkezet nem ilyen gépjárműforgalomra készült. Átépítésre nem vállalkozhatunk. Vizsgáljuk a lehetőségeket, de teljesen kielégítő megoldást valószínűleg nem találunk. Sőt, a helyzet további romlására számíthatunk. Hamarosan elkezdődik a Centrum Áruház tetőszerkezetének felújítása. Az építők számára elegendő területet csak az ottani parkoló rovására biztosíthatunk. A terveink közt szerepel egy új parkírozó létrehozása. Az Egér-patak mellett, a gyermekkórházzal szemben. — Bocsásson meg, de ez sincs valami közel... — Ez igaz. Egyébként, ha valaki mondjuk vesz egy kályhát, s azt el szeretné vinni, nos, erre az esetre majd kiötiünk valamit. Esetleg arra a rövid időre odaáll. — S ha egy rendőr is arra jár, akkor mi lesz? — Nem tudom ... Szerintem kevés áruról lehet itt szó. A többségét könnyen el lehet szállítani kézben. Vagy .. . Csinálja azt a bolt, hogy — uram bocsá’ — ad a vevőnek egy kocsit, amivel eltolja az autójáig a portékát. — Az üzletek vezetőinek korántsem ez a véleményük... — Az, hogy ilyen nagyszerű környezetben árusíthatnak, tehát ennyire exponált részen, mindenképpen nagyot lendít az ügyükön, azaz sokat hoz a konyhájukra. Ennek fejében viszont bele kell törődniük az ezzel járó negatívumokba is. Valamit valamiért... — Vagyis minden marad a régiben? — Amíg a Vörös Rák melleti foghíjbeépítés tart — másfél-két esztendeig —, addig nem tudunk mit tenni. Aztán majd meglátjuk. Az érvek elhangzottak pro és kontra. S a végeredmény? Saíkknyelrven szólva: patt. Mit tehet a vevő? összeszedi minden erejét, aztán hórukk, feszüljenek az izmok. Mert egy kicsi mozgás mindenkinek káli... Ui.: A táblát időközben levették. Ám la helyzet mit sem változott... (Fotó: Koncz János) Sárhegyi István Birka- nyírás a Blikkben... A Bélapátfalvi Bükk- alja Termelőszövetkezet juhászatában megkezdődött a birkanyírás. A Túrkevéről érkezett brigád mintegy 3500 juhot szabadít meg nyár előtt a meleg bundájától. A közös gazdaság mintegy 15 tonna gyapjút ad át feldolgozásra a Gyapjúforgalmi Vállalatnak. Nyírás ... Gyapjúválogatás (Fotó: Szabó Sándor) BORÓCZKY-FÉLE BIRKACOMB Ahol a törzsvendég is dolgozik... Készül a Boróczky- féle birkagulyás (Fotó: Köhidi Imre) l^lintha azon a délutá- * ■ non a szokottnál csendesebb lett volna a konyha. Nem volt az a sürgés, forgás, nyüzsgés. Mégis érződött valamiféle jó értelembe vett feszültség, némi izgalom. Az egri Belvárosi Étterem tűzhelyei mögé ugyanis Boróczky György állt. Aki nem szakács, hanem mérnök. Mégis hogyan került oda? Egy rendkívül szellemes, ötletes, dicséretes kezdeményezés révén. Mint azt Marján Jánostól, az üzlet vezetőjétől hallhattuk, úgy döntöttek, hogy rendszeresen megrendezik a törzsvendégnapokat. Ez pedig azt jelenti, hogy ilyen alkalmakkor összejöhetnek itt a baráti társaságok, az egymást esetleg csak a Belvárosiból ismert törzsvendégek. S aki vállalja, az megfőzheti kedvenc ételét. Méghozzá úgy, ahogy ő azt a (legjobban szereti. Ez történt azon a bizonyos szerdai délutánon is. Itt volt a Boróczky család minden tagja, akik természetesen nagyon izgultak a családfő produktumáért, s eljöttek mindazok, akiket a szakáccsá előlépett törzsvendég meghívott. Volt akinek asztalára kitették a Fradi zászlót. S, ahogy érkeztek a vendégek, a pincér kérés nélkül azonnal hozta kinek, kinek a megszokott kedvenc italát. Lehetett tombolát is vásárolni, aminek főnyereménye a Boróczky-féle birkacomb volt. Merthogy a birka dominált ezen az estén. Kakukkfűvel készült a pörkölt, de egyéni ízt kapott a gulyás, s a hagymás, szalonnái, juhtúrós sztrapacska is. S mindehhez természetesen a kedvezményes ár is hozzátartozik. Ilyenkor a pincérek csakis az önköltséget, vagyis a nyersanyag árát számolják. Rohanó világunkban feltűnően jó hangulatú, meghitt baráti estének lehettem részese. Igaz, alig ismertem néhányat a jelenlevők közül. Ezek után azonban úgy döntöttem, törzsvendég leszek a Belvárosiban. Szeretnék egyszer én is ott egy nagy fakanalat fogni... (kis szabó)
