Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-04 / 103. szám
4. ■'O'TTIL 1 ■ f j ) j -S ^iifjA..fcii7.iifiJL3fa*-i |4 NÉPÚJSÁG, 1986. május 4., vasárnap SIMÁI MIHÁLY: Anyám — távolodóban Tornyokat béleltein neki városokat szemem mögött de szárnyai nem fértek sehová verdesve tovább költözött Nem volt elég neki az ég a hétszeres horizont Néha csörög — bűvölve nézem a telefont Fölkapom belekiáltok s újra a csönd nem szól bele Csak hallani akarta élek-e? Molnár Sándor grafikái Két kép a Metamorphosis című sorozatból (Hauer Lajos reprodukciói — KS) Molnár Sándor a magyarországi új avantgárd élgárdájához tartozik. A beavatottak már felfigyeltek nevére az elmúlt évtizedben, a kiállításlátogatók azonban most ismerkedhetnek meg műveivel, melyek egyszerre láthatók a Magyar Nemzeti Galéria Eklektika kiállításán, a főtéri Óbuda Galéria és a Francia Intézet Szegfű utcai bemutatótermében. Az utóbbi kettőben rajzainak válogatását láthatjuk igényes válogatásban, fejlődésének különféle szakaszaiban. Sajóládon született, 1936- ban. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1955- től 1961-ig folytatta. Abban az időben végzett, amikor a művészek lázasan keresték az új művészet útjait. Az új generáció tagjai elsősorban Párizs felé tekintettek, ahol Manessier, Soulages, Mat- hieu, Bazaine festészete keltett nemzetközi érdeklődést, de az amerikai expresszioniz- mus és tasiszta művészet is sok hívet toborzott magának. Az igazodás sokfélesége gyorsan változó arculatúvá tette kifejezésmódjukat, elsősorban az új átvételére törekedtek, be akarták hozni mindazt a késést, amelyet a dogmatizmus korszaka okozott képzőművészetünkben. A hetvenes éveket az új eszközök, és új médiák, a fotó, film, video integrálása jelentette a festészetben. A nyolcvanas években az új itáliai iskola transzavantgárdnak nevezett áramlata és a mind nagyobb teret hódító német új expresszionisták megváltoztatták az igazodást. Fiatal művészeink nagy lendülettel kapcsolódtak bele ezekbe az áramlatokba, amelyekben a grazi magyar kiállítás révén számottevő sikereket is könyvelhettek el maguknak. A megváltozott formanyelvhez a magyar közönség most kezd hozzászokni. Molnár Sándor kiállítása erre igen alkalmas. Briliáns rajztudása a természeti stúdiumoktól az absztrakcióig mutatja az utat a motívum átváltozásaira. Rajzainak legtöbbje — mint festményeié is — ezért a metamorfózis nevet viseli. Munkáira a nagymértékű nyitottság jellemző, egyszerre megtalálható bennük a geometriai elvontság és a legösszetettebb organikus formavariáció. Fejlődése ezért nem egyenesvonalú, a különféle vonulatok egyszerre, egyidő- ben élnek benne. Festészetének első szakaszában, a hatvanas évek közepén fordult a szabad formaképzés felé, a párizsi iskola említett hatására. A nonfiguráció híve volt. A közönség és kritika értetlensége nem hűtötte le izgalmát, művein tudatosan rekesztette ki a realitást, az értelem számára követhetetlen belső automatizmusnak engedelmeskedve. Ez a szakasz csupán egy pillanata volt útkereséseinek. 1968- ban a Központi Fizikai Kutatóintézetben bemutatott stúdiókiállításán fejtette ki elveit új igazodásának megfelelően: „A geometria a szellem jelenléte a természetben. A geometria az abszolút forma. A tárgyból formává lenni nem lehet Én, vagyis egyéniség nélkül. A forma egyszerűsítés, kihagyás és értékelés. Ami nem fontos, azt elhagyni, ami fontos, azt kiemelni és elmélyíteni. Ez mind az élő Én feladata. Minél több munkát teljesít az Én, annál tökéletesebb a forma. Az Én természet is, szellem is”. Molnár Sándor elveinek megfelelően rengeteget rajzol. Rajzok százait készíti természeti megfigyelés után, majd változatok hosszú során át érleli, alakítja, míg az eredeti vázlatból csupán egy vonal, esetleg egy ritmusképlet marad meg. Jól követhető ez például a bogarak, gesztenyeburkok ábrázolásán. A geometria hang- súlyozása Estévé műveinek hatása alatt kapott nagyobb jelentőséget, majd a Bazaine-i gesztusfestészet hazai tol- mácsolója lett. 1968-ban az Iparterv kiállításán a Zuglói és a Lak- ner kör művészeit fogta össze az új avantgarde törekvések szellemében. A Zuglói kör a nonfiguratív, a Lakner kör az újfiguratív törekvéseknek adott otthont. A hetvenes években a kubista és szűrrealista törekvések szószólói között találtuk. Jól elhatárolt organikus formák szövevénye jelent meg művein, melyek egyes változatokban máig továbbélnek monumentális igénnyel. Az egymásbafonó- dó, amőbaszerű képződmények természetelvű rajzainak lecsapódásaiból keletkeztek, mint a Francia Intézetben lévő rajzsorozatok mutatják. Inkább víziók már, eredetüket felismerni nem lehet többé. Asszociációs lehetőségeik azonban igen tágak. 1976-ban a Józsefvárosi pincegalériában geometrikus és szabad absztrakciós munkái egyszerre jelentkeztek kiállított művein. Űj leleménye a formázott és plasztikus grafika volt. Művészetét a frissesség igénye tartja állandó mozgásban. „Az idő arca a jelen, a jelenlét. Bármilyen nehéz anyag a jelen, át kell élni, meg kell formálni — ez a jelenidő feladata... Jelentudatunknak világosnak és pontosnak kell lennie. Ez a mindig Üj, az aktuális, mely minden pillanatban más". Most talányos, többértelmű műveket alkot rendkívül személyes, szubjektív felfogásban a német újexpresszionisták igézetében a formák erőteljes, növényszerű, részletgazdag burjánzásával. Brestyánszky Ilona TOPRENGETŐ Az élet Sardanapal egy nap alatt felépítette Tartós városát. De te, 6 idegen, egyél, igyál, és hálj az asszonyokkal, mert ez a legjobb az emberi életben. (Asszír mondás) ■ He Fantázia nélkül nemcsak a dráma és regény unalmas. az élet is. Ha pedig unalmas, elviselhetetlen. (Viktor Rozov) Hr — De kitől, mitől szenvedtél vereséget? — tűnődött. — Semmitől — mondta fennhangon. — Nagyon messzire kimentem a tengerre. (Hemingway: Az öreg halász...) Mindig vonzották az egyetlen gondolatkörbe börtönzött monomániások', mert minél szűkebbre vonja valaki ezt a kört, annál jobban közeledik másfelől a végtelenhez. Éppen ezek az emberek, akik látszólag elfordultak a világtól, a maguk területén a termeszek .vakbuzgalmával építik fel a világmindenség sajátos, egyszeri, miniatűr mását. (Stefan Zweig) Hr Aki élé élmég, ha kiskutya is, mindig a dolgok középpontjában él. (A. France) Hr Sok évezredes ez a Föld, és még sohase maradt el a tavasz, akármit tettek az emberek. (M. Fisch) (Gyűjtötte: Havasházi László) SZOT-DÍJASOK Egy következetes gondolkodó Tökei Ferencben a jelenkori hazai és nemzetközi marxista filozófiai gondolkodás egyik legjelentékenyebb alkotóját köszönthetjük. Az 1930-ban született filozófus nagyon fiatalon jelentkezett tudományos eredményekkel. Sinológiai tanulmányai a klasszikus kínai irodalom és filozófia történetével, műfajelméleti kérdésekkel foglalkoztak. A kínai kultúrát, történelmet és társadalmat tanulmányozó fiatal gondolkodó olyan történetfilozófiai problémákkal találkozott, amelyek a mai napig munkásságának középpontjában állnak. Röviden arról van szó, hogy a termelési mód fogalmának akkoriban uralkodó vulgáris marxista felfogása nyilvánvalóan alkalmatlan volt az ázsiai társadalom- fejlődés értelmezésére, így Tőkeit az foglalkoztatta, „miképpen lehetne a kínai társadalom kutatásában meghaladni a vulgáris marxizmusnak akkor még egyeduralkodó kategóriáit.” 1953-ban jelent meg a Tőke „Alapvonalainak” nyers- fogalmazványa a „Grundrisse”, amelynek segítségével lehetővé vált a vulgáris elmélettel szemben a marxi társadalom- és történetelmélet rekonstrukciója. A társadalmi formákról szóló marxi elmélet központi kategóriája, a termelési mód totalitásának tartalma a termelőerő, formája pedig a termelési viszonyok. A Tőkei által a „Grundrisse” nyomán rekonstruált marxi felfogás szerint a társadalmi termelésben az egyének és a termelési eszközök összekapcsolódásának közvetítője minden termelési módban valamely közösség. Az emberiség különböző történelmi korszakait pedig annak alapján lehet megkülönböztetni, ahogyan ez az egyesülés megvalósul. A marxi történetelmélet rekonstrukciójában elért eredményeit Tőkei az 1965- ben megjelent Az „ázsiai termelési mód” kérdéséhez című sok nyelvre lefordított tanulmányában tette közzé, amely a mai napig sokat idézett mű, és nemzetközi hírnevet hozott szerzőjének. Ezt követték az újabb művek, köztük A társadalmi formák elméletéhez, az Antikvitás és feudalizmus, A szocializmus dialektikájához, A társadalmi formák marxi elméletének néhány kérdése, a Kortársunk-e Marx? című tanulmánykötet. Feltűnő az eddigi életmű következetes folyamatossága. Erről a szerző így ír: „Az »ázsiai termelési mód« fogalmának interpretálásától... szükségképpen el kell jutni az antikvitás és feudalizmus fogalmainak újraértelmezéséhez is, valamint természetesen a kapitalizmus keletkezésének, a töke ún. »eredeti felhalmozásának« és újratermelésének problémájához, s magától értetődik, hogy a kapitalizmus világrendszerré válásával összefüggésben a szocializmus lehetőségeinek problémájához is.” Életművének talán legfontosabb alapgondolata az a meggyőződés, hogy Marx kortársunk, korunk problémái, válságai megértésének, megoldásának feltétele az eredeti marxi életmű folyamatos elsajátítása. Tőkei Ferenc érdeklődése egyre inkább a szocializmus jelenkori problémái felé fordul, véleménye szerint a szocialista országok részére korunk „parancsolóan előírja. .., hogy reformokkal a továbbfejlődés új formáit kísérletezzék ki, mégpedig lehetőség szerint közös erőfeszítéssel”. Egyúttal szót emel a filozófia- és általában elméletellenes prakticista felfogás ellen, rámutatva arra, hogy a gazdasági-társadalmi reformjaink sikere elméleti alapok hiányában kétséges lesz. Majtényi László T évéfesztivál Miskolcon Huszonhatodik alkalommal rendezik meg a Miskolci Tévéfesztivált május 8. és 14. között. Ezúttal is az elmúlt év televíziós dokumentum- és riportfilmjei szerepelnek a versenyben. Az előzsűri 15 szerkesztőség 173 alkotásából választotta ki a fesztiválfilmeket — így 12 szerkesztőség 49 munkáját láthatja a közönség 1654 percben. E filmekből választja ki a neves szakemberekből álló zsűri a legjobbakat, s ítéli oda a fesztivál 16 díját. A hagyományoknak megfelelően az idén is működik a társadalmi zsűri, amely a közönségdíjról dönt. Emlékezetes filmek, dokumentumok, portrék, riportok, híradók sorakoznak a műsorban. Olyanok, mint az Amerigo Tot 75. születésnapjára készült A mag, mint a József Attila kortársai: Marosán György, az Új Reflektor Magazin, a Kék fény, a Stúdió, a Parabola, a Kalendárium egy-egy részlete. De sorolhatnánk az oly sok vitát kiváltó Végállomás Nagyfa, a Pályrtelhagyók, az Importból a MÉH-be ' című filmeket. Történelmünkről (Válság és kibontakozás, Ah, Amerika, Hűségesek) . politikai eseményekről (Holtpont, India: indulatok, erőpróbák), társadalmi, gazdasági életünkről (a Rolitson-sztori, Művelődés és gazdaságosság), érdekes emberekről i (Kicsoda ön, Andreasz Papandreu? Dávid Puttnam, Beszélgetés Günter Grossal) szálnak a versenyművek, sokoldalúan, sokféleképpen. Olyan népszerű tévések jelennek meg a képernyőn, mint Chrudi- nák Alajos, Baló György, Kalmár György, D. Fehér Zsuzsa, Ilkei Csaba, Árkus József. Olyan rendezők fémjelzik a színvonalat, mint Jancsó Miklós és Bőm Adám. Ez alkalommal először Miskolcon televíziós reklámfilm versenyt rendeznek, ugyancsak értékes dijakkal jutalmazva a legérdekesebbeket. Számos egyéb program gazdagítja a tévéfesztivál napjait. Lesz negyven közönségtalálkozó Miskolcon és a környező városokban, községekben. Május 10-én és 11-én fesztivált rendeznek a gyerekeknek. Megnyitnak két kiállítást — a televíziós amatőr alkotóművészek kiállítását és a Milyennek látom én a televíziót? című gyermekrajz-bemu tatót. Szakmai vitákon a kábeltelevíziózásról, a ■ televízió művészeti ismeretterjesztő szerepéről' és műsorpolitikájáról lesz szó neves szakemberek közreműködésével. A díjnyertes filmeket ismét műsorára tűzi a televízió, s a fesztivál eseményeiről is rendszeresen kapnak majd híradást a tévé nézői.
