Népújság, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-15 / 113. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1986. május 15., csütörtök Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára beszédet mondott a moszkvai televízióban (Folytatás az 1. oldalról) Az SZKP KB és a szovjet kormány nevében mély részvétemet fejezem ki az elhunytak családjainak, hoz- záibantozólnak a dolgozók kollektíváinak, mindazoknak, akiket érintett ez a szerencsétlenség, akiknek személyes veszteséget akozott. A szovjet kormány gondoskodni fog az elhunytak családjairól és a 'károsultakról. A legnagyobb elismerést érdemlik azoknak a körzeteknek a lakosai, ahol szívélyesen befogadták a ki- telepítetteket. A szomszédok baját sajátjukként fogták fel, s népünk legjobb hagyományainak megfelelően tapintatról, együttérzésről és figyelmességről tettek tanúbizonyságot. Az SZKP KB és a szovjet kormány levelek, táviratok ezreit kapja szovjet emberektől és külföldi állampolgároktól is, akik együttérzésükről és támogatásaikról biztosítják a károsultakat. Sok szovjet család kész arra, hogy gyerekeket fogadjon be a nyári hónapokra, sokan anyagi segítséget ajánlanak fel. Olyanok 's szép számmal vannak, akik azt kérik, hogy a baleset térségébe küldjék őket dolgozni. Megismétlem, az embereknek történő s-gítségnyújtás marad továbbra is első számú feladatunk. Ezzel egyidőben magának az erőműnek a terülő .én és a környező térségben energikus munka folyiK azért, hogy a katasztrófa mértéke minél kisebb legyen. Rendkívül nehéz körülmények között sikerült eloltani a tüzet, megakadályozni átterjedését más energiablokkokra. Az erőmű személyzete biztosította a másik reaktor leállítását és lehetővé tette, hogy azokat biztonságos állapotba hozzák. A reaktorok állandó ellenőrzés alliatt állnak. Ebben a bonyolult helyzetben sok függött attól, hogy helyes tudományos értékelését adják a történteknek. mivel enélkül nem lehetett volna kidolgozni és alkalmazni a balesettel és következményeivel folytatott harc hatékony intézkedéseit. Ezzel a feladattal sikeresen birkóznak meg a tudományos akadémia kiemelkedő tudósai, az országos minisztériumok és főhatóságok, Ukrajna és Belorusszia vezető szakemberei. Az emberek — mást nem lehet mondani — hősiesen, önfel- áldozóan cselekedtek és továbbra is ezt teszik. Azt hiszem lesz még alkalmunk arra, hogy ezeknek az önfeláldozó embereknek a nevét is ismertessük és hőstettüket méltó módon értékeljük. A meghozott hatékony intézkedéseknek köszönhetően ma már elmondható, hogy a legrosszabbon túljutottunk. A legkomolyabb következményeket sikerült elhárítani. Természetesen korai lenne megvonni a történtek végső mérlegét. Még nagy, hosszan tartó munka áll előttünk. A sugárzás szintje az erőmű területén és közvetlen térségében még mindig veszélyes az emberi egészségre. Éppen ezért a mai nap legfontosabb feladata a baleset következményeinek felszámolása. A kérdésnek még egy vonatkozásáról kell beszélnem. A csernobili események küL földi visszhangjára gondolok. A világ egészében — s ezt hangsúlyozni kell — megértéssel viszonyult a minket ért bajhoz és a bonyolult helyzetben tett lépéseinkhez. Mélységesen hálásak vagyunk a szocialista orszá- gokbeli barátainknak, akik kifejezték szolidaritásukat a nehéz pillanatban a szovjet néppel. Elismerésünket fejezzük ki más országok politikusadnak, közéleti személyiségeinek az őszinte együttérzésért és támogatásért. Köíszönetünket fejezzük ki a külföldi tudósoknak és szakembereknek. akiik együttműködési készségüket nyilvánították. Szeretnék említést tenni Gale és Taraszaki amerikai orvosok részvételéről a betegek gyógyításában, és köszönetét mondani azon országok üzleti köreinek amelyek gyorsan reagáltak bizonyos műszaki eszközök, anyagok és gyógyszerek vásárlására vonatkozó kérésünkre. Kellőképpen értékeljük azt az objektív magatartást, amelyet a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és vezérigazgatója, Hans Blix tanúsított a csernobili atomerőműben történtekkel kapcsolatban. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül és politikai értékelés nélkül azt sem, hogyan fogadták a csernobili eseményeket egyes NATO- országok különösen az Egyesült Államok — kormányai. politikusai és tömegtájékoztatási eszközei. Ezek féktelen szovjetelle- nes kampányba kezdtek. Mi mindenről nem beszéltek, írtak ezekben a napokban — „az áldozatok ezreiről”, az ..elpusztultak tömegsírjairól”. „a kihalt Kijevről” és arról, hogy „egész Ukrajna földje elfertőződött”, stb., stb. Egészében véve a lelkiismeretlen és rosszindulatú hazugságok garmadájával ta- iláltuk szemben magunkat. Bár kellemetlen minderről beszólni, de szükséges. Szükség van rá azért, hogy a nemzetközi közvélemény tudja, mivel kellett megküz- denünk. Szükséges azért is, hogy választ adjunk a kérdésre: valójában mi is váltotta ki ezt a legmesszemenőbben erkölcstelen kampányt? Szervezőit természetesen nem érdekelte sem a balesettel kapcsolatos hiteles tájékoztatás, sem az emberek sorsa Csernobilben. Ukrajnában, Belorussziában, bárhol másutt, bármely más országban. 'Nekik csupán ürügyre volt szükségük, hogy megkíséreljék befeketíteni a Szovjetuniót, annak külpolitikáját, hogy gyengítsék a nukleáris kísérletek betiltására, a nukleáris fegyverek felszámolására irányuló szovjet kezdeményezések hatását, és egyben enyhítsék az Egyesült Államokkal, és annak militarista politikájával szemben világszerte megnyilvánuló bírálatot. őszintén szólva, - egyes nyugati politikusoknak teljesen határozott céljai voltak: felszámolni a nemzetközi kapcsolatok kiegyensúlyozottabbá válásának lehetőségét, elhinteni a szocialista országokkal szembeni bizalmatlanság, gyanakvás új magvait. Mindez világosan megmutatkozott a „hetek” vezetőinek a közelmúltban lezajlott tokiói találkozóján is. Milyen veszélyekre figyelmeztették az emberiséget? Líbiáról beszéltek, amelyet alaptalanul terrorizmussal vádoltak, és még arról,1 hogy a Szovjetunió — úgymond — „nem adott elegendő tájékoztatást” a csernobili balesetről. Egy szót sem szóltak a legfontosabbról: arról, hogyan szüntethetnénk meg a fegyverkezési hajszát, hogyan szabadíthatnánk meg a világot a nukleáris fenyegetéstől. Egyetlen szóval sem válaszoltak a szovjet kezdeményezésekre, konkrét javaslatainkra, amelyek a nukleáris kísérletek beszüntetését, az emberiségnek az atom- és a vegyi fegyverek-. tői való megszabadítását és a hagyományos fegyverzet csökkentését célozzák. Hogyan értelmezzük mindezt? Olyan benyomás alakul ki, hogy a tőkés nagyhatalmak Tokióban összejött vezetői ürügyként akarták felhasználni Csernobilt arra, hogy elvonják a világ közvéleményének figyelmét ezekről a valós és fontos problémákról. A csernobili erőműbaleset, az arra való reagálás a politikai erkölcs egyfajta mércéjévé vált. Ismételten két eltérő hozzáállás, két különböző magatartás tárult föl. Az Egyesült Államok uralkodó körei és legbúzgóbb szövetségeseik — ezek közül mindenekelőtt az NSZK-t emelném ki — a történtekben újabb lehetőséget láttak arra, hogy további akadályokat állítsanak az amúgy is nehézkesen haladó kelet-nyugati párbeszéd fejlesztésének, elmélyítésének útján, hogy igazolják a nukleáris fegyverkezési hajszát. Mi több, még azt is megpróbálták bebizonyítani a világnak, hogy a Szovjetunióval nem lehetségesek tárgyalások, még kevésbé megállapodások, és ezzel „zöld utat” akartak biztosítani további katonai készülődésükhöz. ,Mi egészen másként fogtuk fel ezt a tragédiát. Űjabb riasztó jelzésként, újabb fenyegető intésként értelmezzük, amely arra figyelmeztet. hogy az atomkorszak újfajta politikai gondolkodást és újfajta politikát követel. Ez még inkább megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a XXVII. kongresszuson kidolgozott külpolitikai irányvonal helyes, hogy az atomfegyver teljes felszámolását, a nukleáris robbantások beszüntetését, egy átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtését célzó javaslataink megfelelnek azoknak a kérlelhetetlenül szigorú követelményeknek, amelyeket az atomkorszak támaszt valamennyi ország politikai vezetésével szemben. Ami pedig a „hiányos tájékoztatást” illeti — ennek kapcsán külön kampányt, méghozzá politikai tartalmú és jellegű kampányt indítottak —, erről szólva kijelenthetjük: az adott esetben mondvacsinált kérdésről van szó. Ezt igazolja a következő tény is: mint emlékezetes, az amerikai hatóságoknak 1979-iben 10 napra volt szükségük ahhoz, hogy informálják saját kongresszusukat és hónapokra, hogy tájékoztassák a világot a Three Miles lsland-i atomerőműben bekövetkezett tragédiáról. Arról, hogy mi hogyan jártunk el, már beszéltem. Mindez lehetőséget ad annak megítélésére, ki hogyan viszonyul saját népe és a külföld tájékoztatásához. De a dolog lényege más. Ügy véljük, hogy a csernobili atomerőműben történt szerencsétlenség — akárcsak az amerikai, az angol és más atomerőművekben bekövetkezett balesetek — valamennyi állam szempontjából rendkívül komoly kérdéseket vet fel, amelyek felelősségteljes hozzáállást követelnek. Jelenleg a világ különböző országaiban több mint 370 atomerőmű működik. Ezek a realitások. A világ- gazdaság jövőjét nehéz elképzelni a nukleáris energetika fejlődése nélkül. Országunkban jelenleg 40 reaktor üzemel több mint 28 millió kilowatt összteljesítménnyel. Mint ismeretes, a békés atom nem kevés hasznot hajt az emberiségnek. Számunkra Csernobil múlhatatlan tanulsága az, hogy a tudományos-technikai forradalom további kibontakozásának körülményei között a technika megbízhatóságának, biztonságosságának kérdései, a fegyelem, a rend és a szervezettség kérdései elsődleges jelentőséget kapnak. A legszigorúbb követelményeket kell támasztanunk mindenütt és mindenben. Továbbá. Szükségesnek ítéljük hogy síkraszálljunk az együttműködés komoly elmélyítéséért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) keretein belül. Miről is kellene elgondolkodnunk? ELŐSZÖR. Létre kell hozni a nukleáris energetika biztonságos fejlődésének nemzetközi rendjét, minden atomenergetikával foglalkozó állam szoros együttműkö-. dése alapján. Egy ilyen rend keretein belül meg kell teremteni a gyors tájékoztatás és információszolgáltatás rendszerét az atomerőmüvi szerencsétlenségek és balesetek esetére, különösen amikor ezt radioaktív kicsapódás kíséri. Ugyancsak ki kell alakítani — mind kétoldalú, mind pedig többoldalú alapokon — annak nemzetközi mechanizmusát, hogy a leggyorsabb kölcsönös segítséget nyújthassanak egymásnak veszélyhelyzetek kialakulása esetén. MÁSODSZOR. E kérdéskör megtárgyalása érdekében indokolt lenne, hogy a NAÜ égisze alatt nagy tekintélyű, nemzetközi külön- értekezletet hívjunk össze Bécsben. HARMADSZOR. Figyelem-^ be véve, hogy a NAÜ-t még' 1957-ben alakították meg,. s- anyagi és személyi feltételei • nem felelnek meg a korszerű nukleáris energetika fejlettségi szintjének, célszerű lenne növelni e különleges nemzetközi szervezet szerepét és lehetőségeit. A Szovjetunió kész erre. NEGYEDSZER. Meggyőződésünk szerint a békés célú nukleáris tevékenység veszélytelen fejlesztését biztosító intézkedésekhez arra van szükség, hogy aktívabban 'bevonjuk ezekbe az ENSZ-et és olyan szakosított intézményeit, mint az Egészség- ügyi Világszervezet, (WHO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP). Mindemellett nem szabad elfelejtenünk, hogy egymástól kölcsönösen függő világunkban a békés célú atom problémái mellett létezik a katonai felhasználású atom problémája is. Ez ma a legfontosabb. A csernobili szerencsétlenség ismételten rávilágított, hogy milyen beláthatatlan következményekkel járna, ha az emberiségre nukleáris háború szakadna. Hiszen a felhalmozott nukleáris készletek a csernobilinél szörnyűbb katasztrófák ezreit és ezreit hordozzák magukban. Abban a helyzetben, amikor a nukleáris kérdések iránt fokozódott a figyelem, a szovjet kormány, mérlegelve saját népe és az egész emberiség biztonságával összefüggő minden körülményt, úgy döntött, hogy meghosszabbítja a nukleáris kísérletek egyoldalúan meghirdetett moratóriumát ez év augusztus 6-ig, azaz addig a napig, amikor — immár több mint negyven éve — Hirosimára ledobták az első atombombát, amely emberek százezreinek pusztulását okozta. Ismételten felszólítjuk az Egyesült Államokat arra, hogy teljes felelősséggel mérlegelje az emberiség felett lebegő veszély nagyságát, és hallgasson a világközösség szavára. Bizonyítsák ténylegesen is az Egyesült Államok vezetői, hogy aggódnak az emberek életéért és egészségéért. Megismétlem Reagan amerikai elnöknek azt a javaslatomat, hogy haladéktalanul tartsunk találkozót bármely európai ország fővárosában, amely kész fogadni minket, vagy, mondjuk, akár Hirosimában is, és állapodjunk meg a nukleáris kísérletek betiltásáról. A nukleáris korszak — a pusztító fegyverkezési hajsza megfékezése és a nemzetközi' légkör gyökeres 'megjavítása érdekében — parancsolóan új hozzáállást követel a nemzetközi kapcsolatokhoz, a különböző társadalmi rendszerű államok erőfeszítéseinek egyesítését követeli. Ebben az esetben széles távlatok nyílnak valamennyi ország és nép gyümölcsöző együttműködése előtt. Ebből minden ember nyerni fog Földünkön! rC Külpolitikai kommentárunk )—i A siker lehetősége AZ OSZTRÁK FŐVÁROSBAN ma kezdődik a közép-európai fegyveres erőkről és fegyverzetről folyó értekezlet következő fordulója. A múlt héten újították fel Genfben a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat. Most emlékeztünk meg a szocialista országok védelmi szervezete, a Varsói Szerződés megalakulásának 31. évfordulójáról is. Az események, dátumok egybeesése természetesen véletlen, mégis felrajzolható mögéjük egy közös háttér, az a minden téren a biztonság és bizalom erősítésére törekvő, összehangolt diplomáciai tevékenység, amely a szocialista államok nemzetközi lépéseit meghatározza. A védelmi jelleg, a feszültség tudatos csökkentése, a fegyverkezési hajsza elleni küzdelem — ezek az alapelvek már a Varsói Szerződést életre hívó 1955-ös alapítóokmány cikkelyei között is szerepeltek. Hasonló célkitűzések kerültek előtérbe tavaly, amikor á tagországok — egybehangzó döntéssel — úgy határoztak, hogy a szervezet működését további két-három évtizeddel meghosszabbítják. S ezek a célok azok, amelyek az elmúlt bő egy esztendő megannyi, nyugaton nemegyszer már „offenzívaként” értékelt javaslatai, békekezdeményezései mögött állnak. Példaként nem csupán a Szovjetunió sorozatos, egymást logikusan kiegészítő, a fegyverkezési szféra gyakorlatilag valamennyi részét érintő indítványait idézhetjük. Emlékeztetni lehet számos, közös kezdeményezésre, kezdve az atomfegyvermentes övezetek létrehozására vonatkozó javaslattól egészen a nukleáris eszközök teljes felszámolását, vagy a hadikiadások befagyasztását sürgető kezdeményezésig, amelyet a Varsói Szerződés legutóbbi, magas szintű konferenciáján ismételtek meg. De vonatkozik ez a diplomáciai aktivitás az említett egyéb kelet—nyugati tárgyalási helyszínekre is: Stockholmban a bizalomerősítési értekezleten éppúgy, mint a bécsi konferencián a szocialista államok kompromisszumra, kölcsönösen elfogadható megegyezésre törekvő magatartása kínálja a siker, a megállapodások lehetőségét a résztvevőknek. KÖZTUDOTT, hogy a Varsói Szerződés legfelsőbb fóruma, a Politikai Tanácskozó Testület következő ülését Budapesten rendezik meg. Az előrelépés szándéka, az enyhülés eredményeinek megőrzésére vonatkozó ’ következetes törekvés ismeretében joggal várható, hogy a hazánk fővárosában tartandó tanácskozáson összegzik, egységes keretbe foglalják a világbéke, .a nemzetközi biztonság megvédése érdekében szorgalmazott eddigi jó néhány javaslatot. Szegő Gábor NSZK-kormánynyilatkozat Helmut Kohl nyugatnémet kancellár szerdán kijelentette, hogy a csernobili szerencsétlenség nyomán az atomerőművekről az NSZK-ban támadt vitát .csak becsületesen és realizmustól áthatva szabad folytatni. A szövetségi gyűlésben kormányának nyilatkozatát ismertetve állást foglalt a probléma lekicsinylése, de éppoly határozottan — mint mondotta — „katasztrófahangulat szítása” ellen is. Várkonyi Péter berlini tárgyalásai Magyar—NDK külügyminiszteri tárgyalások Berlinben (Népújság-telefotó — MTI — KS) Várkonyi Péter, a Magyar. Népköztársaság külügyminisztere szerdán befejezte Oskar Fischernek, az NDK külügyminiszterének meghívására, a Német Demokratikus Köztársaságban tett kétnapos hivatalos, baráti látogatását. A magyar külügyminisztert szerdán fogadta Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A tárgyalásokon megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar—NDK kapcsolatok az élet minden területén, mindkét nép javára előnyösen fejlődnek. Kifejezték kormányik szándékát a két ország együttműködésének elmélyítésére, a két nép barátságának további erősítésére. A megbeszélések szívélyes, elvtársi légkörben zajlottak le és a megvitatott kérdésekben a teljes nézet- azonosság nyilvánult meg. Várkonyi Péter hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Magyarországra Oskar Fi- schert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Várkonyi Péter külügyminiszter szerdán a kora esti órákban hazaérkezett Budapestre.
