Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 12., szombat 3. Ha jön az idegen A legjobb üzletek egyike Hajlamos az ember arra, hogy az idegenforgalmat leszűkítse a kirándulásra és a szórakozásra. Miért is gondolná úgy bárki, hogy az üzlet is. Méghozzá nem is akármilyen. Ahogy dr. Vincze Imre belkereskedelmi miniszterhelyettes közölte, átlagban huszonöt százalékos hasznot hoz — méghozzá valutában. Tessék ezt az adatot összehasonlítani más ágazatokkal. Melyik tud ilyen arányt felmutatni valutában elszámolt ügyleteivel? Ebből a tényből az is következik, hogy a mostani ötéves tervünkben is az idegenforgalmi tevékenységünket kellene tovább fokozni. Kellene... Hol szálljon meg? A vendégnek valahol aludnia is kell. Ez természetes igénye. A legkézenfekvőbb megoldás a szálloda. Az utóbbi években egymás után épültek fel ezek a házak. Egy részük hitelből, olykor külföldi építővállalat révén, de igaz: kifogástalan minőségben és pontos határidőre. Mostanában már azt emlegetjük, hogy a sokcsillagos szállodák mellett jó volna olyanokat is üzemeltetni, amelyek jobban megfelelnek a soványabb pénztárcájú turistának. A mostani tervidőszakban várható, hogy az ilyen igényeket is kevesebb gonddal tudjuk majd kielégíteni. Nálunk is kezd már általánossá válni az úgynevezett fizetővendég-szolgálat: a magánházakban lévő szálláshelyek, szobák kínálata. Ezek az elhelyezési lehetőségek nemcsak áraik miatt vonzóak, hanem olykor a szállodák hiányát is ellensúlyozzák. Mintha a kempingek fontosságát is csak az utóbbi években kezdtük volna felfedezni. Beláttuk, hogy ezeknek az építésére is szükség van. A következő években a Balaton mentén alakítanak ki „sátoros” helyeket, de nem közvetlenül a víz mellett, hanem a parttól kissé távolabb, hiszen a tó környékére elrendelt építési tilalom még ilyen módon is érvényes. Valóban export? Ha azt vesszük, hogy 3 hozzánk érkező idegen mindenért valutával fizet, azt kell mondanunk, hogy ez a fajta vendéglátás - olyan, mintha export lenne. De egy kicsit „jobb” is annál. A termékek határainkon túli értékesítésekor csak egyetlen áruféleséget adunk el. Mondjuk egy gépet. Mi történik ezzel szemben az idegenforgalmi „üzletben”? Eladjuk a szálláshelyet, eladjuk a sört, a krumplit, a fürdőjegyet, a benzint és mindent, amiért itt pénzt fizet ki az idegen. Valamennyit valutáért — ha közvetve is. hiszen ahhoz, hogy forintja legyen a hozzánk érkezőnek, a saját fizetőeszközét kell beváltania a miénkre. Világos, hogy önérdekünk az idegenforgalom fejlesztése. Méghozzá annak tartalmi részét kell fokoznunk. Jó az, ha a külföldi szobát kér egy-két napra. Ez jó, de nem a „legjobb”. Hogyan lehet még jobbá tenni a mi szempontunkból itt-tartózko- dását? Programokkal. Azzal, hogy tudjon mit csinálni. Például: gyógyvizeinkkel kúrál- tassa magát. Vegyen részt konferenciákon. Érdemesnek tartsa azt, hogy sportversenyekre jöjjön hozzánk. Van tehát még tartalékunk. Mit várhatunk a megyénkben? Ha úgy vesszük, nem sok jóval biztatott bennünket a belkereskedelmi miniszter- helyettes. Mert a Balaton...! Meg lehet akadályozni, hogy aki a magyar tenger partján akar üdülni, az ne menjen oda? Ennek az üdülési területnek a fejlesztését tehát nem lehet elkerülni. Üzletek, éttermek, szórakozási lehetőségek bővítésével kell a nagy forgalmat „elviselhetővé” tenni, ami pénzügyileg is érdekünk. Mi azt mondjuk, itt a Mátra és a Bükk, de itt van Kisköre is. Alkalmasak arra, hogy átvállalják a kiemelt helyek forgalmának egy részét. Az ajánlat egyetértésre talált a szaktárca felelősénél, de azonnal hozzátette: az anyagi források függvénye a megvalósítás, forintunk pedig annyi van, amennyi. Keresni kell tehát a különböző pénzforrásokat, és azokat egybefogva kell a szükséges lépéseket megtenni. A központi fejlesztési eszközök korlátozottak, és nem várható, hogy jelentős mértékben növekednek a korábbi évekhez képest a megyénkre vonatkoztatva. Ma még lehetetlen? Mondják, hogy a szegény ember vízzel főz. Ha kevés a pénzünk, toldjuk meg né~ hány ötlettel. Miért ne lehetne a SZOT- üdülőkben „kinti” vendégeket is fogadni reggelire, de ebédre is. Miért ne mehetnének be az „utcáról” a turisták az üdülők presszójába egy kávéra vagy egy pohár italra? Miért ne fogadhatna el a fizetővendég-látó vagy a magánkereskedő valutát is a fizetéskor, ha ezt a pénzt a saját számlájára tehetné be a bankba és az így ösz- szegyűlt összeget külföldi útjára kivihetné magával? Miért ne lehetne az ifjúsági turizmushoz a nyári szünetben nemcsak a kollégiumokat igénybe venni, de akár az üresen álló iskolai tantermeket is? Az intézet dolgozóit pedig ezért a többletmunkáért miért ne lehetne megfizetni? Miért ne lehetne a háztartásokban meglevő tőkét szövetkezeti formákban üdültetési lehetőségek kialakításához bevonni? Hogy ezek a „kis lépések” nem adnak végleges megoldást? Ez igaz. De közelebb visznek a megoldáshoz. Hogy ezek a „kisebb lépések” a meglevő rendelkezések szerint még túlságosan furcsák? Ez igaz, de a SZOT-üdülőkben is csak alig négy évvel ezelőtt vezették be az üresen maradó szobák „értékesítését”. Mi annyi mindenre mondtuk korábban, hogy „lehetetlen”. Mi annyi minden lehetetlennek vélt dolgon változtattunk az utóbbi években. Tehát.... ? Valóban nem mondhatunk le megyénk természeti értékeinek hasznosításáról. Valóban várhatunk ehhez központi támogatást. Mert micsoda pazarlás az is, hogy gyógyvizeink egy részéi már évek óta árokba eresztjük. Vétek ez? Igen. De nem elég csak „várni”, tennünk is kell. Nekünk, magunknak. Hadd mondjam úgy, ha a következő ötéves terv a mi, megyei idegenforgalmi elképzeléseink megvalósításához nem sok jót ígér, akkor tegyük azt és annyit, amit és amennyit magunktól tehetünk. Mert az idegenforgalom jó üzlet. A jó üzlet pedig nekünk is jó. G. Molnár Ferenc Ötszázad milliméteres tűréssel Esztergályostanulók országos versenye Egerben Tizenkilenc megyénk és Budapest esztergályos növendékei adtak kétnapos randevút egymásnak Egerben, hogy eldöntsék, ki az ország legjobbja, azaz: ki nyeri el a Szakma Kiváló Tanulója cimet. A versenynek a 212. Számú Bornemissza Gergely Ipari Szakmunkásképző In- tézet adott otthont, gördülékeny szervezéssel biztosítva a vetélkedő zavartalan menetét. A 7-én délután érkezőket a vasútállomáson a hangosbemondó köszöntötte, és ifjúgárdisták kalau. zolták el a kollégiumba. Nem maradtak el az apró, de lényeges figyelmességek sem. Az írásbeli napján, 8- án, kis ajándékcsomagot talált mindenki az asztalán, benne képeslapokkal és a minaret makettjével. Másnap pedig, mire az előírt munkadarabot elkészítés»- ték az ifjak, versenyzés közben készült fényképükkel kedveskedtek nekik. A 25 tagú rendezőgárda élén Szepesi Lajos igazgatóhelyettes állt. — Meglehetős. rutinunk van már a hasonló szervezésekben, hiszen intézetünk számtalan megyei versenyt és jó néhány országos erőpróbát bonyolított le. Sok pluszmunkát jelentenek az ezzel járó feladatok, de kollégáim nevében is mondhatom, hogy örömmel vállaljuk, hiszen intézményünk rangját is emeljük ezzel — mondta kevés szabad percei egyikében, majd így folytatta: — Az SZKT-moz- galmat egyébként is fontosnak tartjuk, és lehetőségeink szerint iskolánkban is támogatjuk, hiszen a tehetséggondozás egyik nagy lehetőségét jelenti. Azt tapasztaljuk, hogy az itt jól szereplő tanulók később is megállják a helyüket: kiváló dolgozók lesznek, többen középvezetői beosztásba kerülnek vagy diplomát szereznek. Hogyan is fest közelről egy ilyen verseny? Legfőbb jellemzője a levegőben vibráló, a diákok és kísérő tanáraik arcán jól látható feszültség, hiszen nem éppen könnyű feladatokat kellett teljesíteni a mezőnyt alkotó 23 fiatalembernek és az egyetlen hölgynek, de a tét sem volt kicsi. Az első helyezettet külföldi út. pénzjutalom várta amellett, hogy egy teljes évig az ország legjobbjának tudhatja magát, de a másik két dobogós sem panaszkodhatott. Az első hat előrehozott szakmunkásvizsgát tesz, hamarabb befejezve ezzel tanulmányait. A sikerért persze meg kellett dolgozni. A négyórás írásbelin hat tantárgyból bizonyították képességeiket a versenyzők. Az összeráncolt homlokok, a pádon doboló ujjak, a mennyezetre irányított tekintetek is mutatták: ugyancsak meg kellett gondolni egyik-másik feladat megoldásának menetét. A szintén négyórás gyakorlati erőpróbán olyan munkadarabot készítettek az immár műhelyruhába bújt ifjak, mely szinte valamennyi szakmai fogás alkalmazását megkövetelte. Külső-belső megmunkálást, menetvágást, .kúpfelület- készítést kellett többek között végezni, ötszázad milliméteres tűréssel. S amíg a zsűri értékelt — munkájukat Verhóczki József irányítástechnika tanár komputer-programja segítette — a diákok városnézésen, filmvetítésen, klub- foglalkozásokon vettek részt. Oktatóik sem tétlenkedtek: meglátogatták a Csepel Autógyár egri üzemét, ahol a legmodernebb CNC- esztergákkal is megismerkedtek. Az izgalom természetesen az erédményhirdetéskor hágott a tetőfokára. Az utolsótól visszafelé olvasták fe! a helyezéseket, s ahogy a számok csökkentek, úgy nőtt a még esélyesek pulzusa. A harmadik helyet Bakos Zoltán szerezte meg, aki Nagykátáról érkezett. A második a mezőkövesdi Holló Gábornak jutott, míg az elsőn a bornemisz- szás Jakab Róbert végzett! — „hazai” győzelmet hozott tehát a verseny a rendezők számára ... — Ügy éreztem, hogy az írásbelim is, a munkadarabom is jól sikerült, de nem ismertem a többiek képességeit, ezért óvatosságból úgy számítottami hogy o középmezőnyben végzek — mondja az örömtől kipirult Robi. — Milyen érzés az ország legügyesebb esztergályostanulójának lenni? — iMég fel sem fogtam igazán, kicsit magamhoz kell térnem ... Természetesen nagyon jó, s az ezzel járó díjak sem megveten- dók. Ráadásul ennek hatása majd a munkahelyemen is jelentkezik a borítékban ... Az eredményhirdetés után a résztvevők összecsomagoltak és útrakeltek, hiszen sokuknak nagyon messzire kellett vonatoznia. A zsűri még a verseny jegyzőkönyvét készítette, amikor elnökét, Bokor Lászlót arra kértem, foglalja össze röviden a két nap tapasztalatait. — Az utóbbi évek legszínvonalasabb vetélkedése volt a mostani — válaszolta. — A fiatalok mind elméletből, mind gyakorlatból rendkívül felkészültek voltak, s ráadásul tisztességesen, fegyelmezetten versenyeztek. Külön kiemelném a házigazdák szervezői munkáját. Mindvégig messzemenően biztosították a feltételeket. Jó légkörben dolgozhattunk itt, és biztos vagyok benne, hogy helyezésétől függetlenül minden résztvevő szép emlékkel távozik Egerből. Ehhez már csak annyit tegyünk hozzá: a legszebb emléket e mostani versenyről Jakab Róbert győzelme nyomán kétségtelenül a bornemisszások őrzik majd.. Koncz János Csatasorban az esztergapadok és a versenyzők Hazai pályán.,. A győztes: Jakab Róbert A zsűritagok számítógépbe táplálják a munkadarabok méreteit
