Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. április 12., szombat Az űrhajózás napja 1961. április 12-én — 25 éve — a moszkvai rádió adását megszakítva jelentette be a szenzációs hírt: ember a világűrben. Ma már, amikor szinte megszokottá vált egy-egy űrexpedíció indítása, nehéz visszaemlékezni arra a szívet szorongató érzésre, amikor Jurij Gagarin vállalta a legnehezebbet: elsőként indulni az ismeretlenbe: Pedig az az utazás csak mástél óráig tartott! Az egész világ várta, leste a hírt a szerencsés visszaérkezésről. Természetesen sok kísérlet előzte meg ezt a vállalko. zást. 1957. október 4-én indult meg a világűr ostroma a Szputnyik—1 startjával, majd a Lajka nevű kutyával végzett kísérletek győz. ték meg a tudósokat arról, hogy a megfelelően szerkesztett űrkabin kellő oltalmat képes adni az élőlényeknek, így az embernek is. Senki sem tudhatta addig, hogy képes-e az ember életben maradni a súlytalanság állapotában, nem kap-e veszélyes mértékű sugárzást, és mi a valószínűsége annak, hogy az űrhajó mikromete. orittal, esetleg kisebb méretű meteorral ütközik. Az ember világűrbe juttatásához azonban — eze. ken az ismereteken kívül — hatalmas technikai eszköz, tárat kellett kifejleszteni, hordozórakétákat, űrhajókat, űrállomásokat, a Föld és az űreszközök közötti kapcsolattartást biztosító telemetrikus rendszereket, a repülés biztonságát szolgáló pályamérő és -követő rendszereket. Mindezekhez sok ezer, tízezer elméleti és gyakorlati szakember erőfeszítésére volt szükség. A cél kezdettől fogva az ember feljuttatása volt, nem technikai bravúr, nem öncélú kockázatvállalás, hanem tudatos megfontolás miatt. Az ember nélkülözhetetlen a világűr kutatásában. Mivel egyre bonyolultabbá — ezzel együtt drágává — váltak a kozmikus berendezé. sek, jelentős tudományos és gazdasági veszteséget jelent, ha a berendezések nem a programnak megfelelően működnek: az űrhajósok korrigálhatják a nem megfelelően működő berendezé. seket. Jó példa erre az a folyamatos karbantartó te. vékenység, amelyet a Szal- jut—6 űrállomáson tartózkodó űrhajósok folytattak. Fontos az is, hogy a legbonyolultabb eszközök, műszerek is csak azokat a méréseket tudják elvégezni, amelyekre előzőleg beprog. ramozták őket: a váratlan vagy eddig ismeretlen jelenségekre érzéketlenek. Ha űrhajós is jelen van, beavatkozása révén az ilyenekről is információt gyűjthet; példa erre az erdőtüzek, halrajok vonulásának számos megfigyelése. Végül fontos az ember részvétele az űrbéli munkák, gyártástechnológiai tevékenységek végzése, de az űrbéli szerelések miatt is, amelyekre a jövőben bizonnyal egyre nagyobb szükség lesz. Folytatódtak mind a szovjet, mind az amerikai kísérletek az embert szállító űrhajókkal, emlékezhetünk még az erre a korra jellemző Vosztok. és Mercury- programokra. Ezeknek a kísérleteknek az eredményeként tanult meg az ember élni a világűrben. Ezt követ, te az űrrepülések történeté, nek az a szakasza, amely a szovjet Szojuz és az amerikai Gemini űrhajók kora volt: ekkor már ketten, illetve hárman tartózkodtak az űr. hajóban, és repülési idejük 2—3 hétre nőtt. Ebben a korban dolgozta ki az ember az űrrandevúk technikáját, és ekkor valósultak meg az első űrséták is, amelyekhez kitűnő, nagy biztonságot nyújtó szkafanderekre is szükség volt. A következő időszakban szerepeltek sokat a hírek között a Szaljut. űrállomások, és az Apolló- űrhajók. Az előbbiek az egyre hosszabb űrrepüléseket tették lehetővé (a mai rekord 237 nap!), a világűrben végzett komoly tudó. mányos, s technikai munkavégzést, az utóbbiak az igen bonyolult manőverezést igénylő holdraszállást. És Gagarin hősi repülése után alig telt el nyolc esztendő, amikor 1969. július 20-án az emberiség első követe, Neil Armstrong megjelent egy idegen égitesten, a Holdon. Az űrkutatás történetéiben sajnálatosan eddig egyetlen az a sikeres ki. sérlet, amelyet 1975. júliu. sában hajtottak végre: a világűrben összekapcsoló, dott egy szovjet és egy ame. rikai űrhajó. A másik jelentős eseményre 1978 már. ciusában került sor: nem. zetközi (egy szovjet és egy csehszlovák) legénységgel indult a Szojuz—28, és ezzel megkezdődött az Interkoz. mosz-program, amelynek során Farkas Bertalan is nyolc napot tölthetett a vi. lágűrben. A mai napig szov. jet űrhajókon tizenegy or. szág űrhajósa látogatott a kozmoszba. Az amerikai Apolló-prog. ram befejezése után tervbe vettek egy új rendszerű, sokfeladatú és többször fel. használható űreszköz, az űr, repülőgép kifejlesztését. Ez a jövőt ígérő program sike. résén teljesült: Gagarin űr. repülésének huszadik évfordulóján, 1981. április 12-én startolt először az űrjármű, vek legújabb generációjának első tagja. A program annak ellenére sikeresen folytatódott, hogy a világ éppen az idén gyászolja az űrkutatás hét legújabb áldozatát, akik a szomorú Challenger-katasztrófa so- 'rán haltak hősi halált. A világ emlékezni fog rájuk, miként az űrkutatás többi áldozatára is —, de emléküknek akkor tisztelgünk legméltóbban, ha az ember töretlen hittel megy tovább a kozmosz megismerésének és békés fethasználásának nem veszélytelen útján. Ötszáz autóbusz Kínába Az Ikarus székesfehér vári gyárában az idén 500 autó. buszt készítenek kínai exportra. Négyszázat — s ezek az év első felében elhagyják a gyárat — Kínában szerelnek össze, Gajdács Mátyás Afrika-vadász emlékkiállítása Békéscsabán Gajdács Mátyás 1886, feb. ruár 22-én született Békéscsabán. Tanulmányai elvégzése után a Nemzeti Múze. umba került, mint prepará. tor. 1911-ben egy expedícióval Etiópiába utazott, ahol később le is telepedett. Rendszeresen vadászott, tudatosan gyűjtötte Etiópia, Kenya, Tanganyika, Dana- kilföfd és Ogadan madár, és állatvilágát. Magyarországra küldött preparátumainak nagy része elpusztult, gyűjtéseiből csak a londoni British Múzeumban látható anyag. Több mint ötvenéves afrikai tartózkodása után tért haza Békéscsabára, ahol 1967-ben halt meg. Születésének századik évfordulója alkalmából gyűjteményének fellelhető darabjaiból kiállítás nyílt Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban. (MTl-fotó: B. Fazekas László) Kisipar, gmk-k, kontárok A felszabadulás évében mintegy háromszázezer kisiparost számlált Magyarország. Az élet egyéb területein is tapasztalható túlzott centralizáció a negyvenes évek végétől szűkítette a kisipar lehetőségeit. Az azóta már történelmi tapasztalatok azonban világossá tették, hogy bizonyos területeken a kisipar előnyt élvez a nagyiparral szemben. Ez a — gazdaságossági — szempont elsősorban a szolgáltatásoknál jelentkezik. Ennek tudható be, hogy 1985-ben az összes szolgáltatások 56 százalékát végezték. A magánszféra az elmúlt években több változáson ment át. így 1980-tól a magán-, személy- és teherfuvarozás engedélyezésétől megnövekedett létszámuk, továbbá az adózási rend állandónak nevezhető változásai is nagymértékben befolyásolták tevékenységüket. A legújabb fejlemény pedig az, hogy a tervek szerint közös lobogó alá — és ez a Kiosz zászlaját jelenti — kerülnek a kisiparosok és a gazdasági munkaközösségek. Utóbbiak érdekképviseletét ugyanis a Kiosz vállalná. Többen a befogadás (belépés) ellen szavaznak, mondván, hogy a két vállalkozási forma konkurenciát jelent egymásnak, s így szövetségük nem látszik túl szerencsésnek. Növekvő terhek Nagy László egri autóvillamossági műszerész műhelye előtt néhány gépkocsi-tulajdonos várakozik türelmesen. Az ajtóban cédula: 16.05-re jövök. Az ilyesféle üzeneteket nem illik komolyan venni, ám a „feladó” ezúttal pontosan érkezik. — Bizonyára hallott már a gmk-k befogadásáról — fordulok hozzá. — ön szerint is konkurenciát jelem tenek a kisiparnak, és személy szerint magának? — Én nem nagyon értem azokat, akik ettől tartanak. Ha így vesszük, tulajdonképpen két kisiparos is versenytársat jelent egymásnak. Környékünkön egyébként hárman is foglalkoznak autóvillamossággal. Egyáltalán nem rossz köztünk a viszony, pedig egy szakmában dolgozunk. Ha nincs valamilyen alkatrészünk, vagy időnk a kuncsaftra, elküldjük őket egymáshoz. — Ez a kép kissé idillikusnak tűnik... — No, persze, az ember ahol tud, védekezik. Az autósok úgyis elmondják, ki mit, hol, mennyiért csinált meg nekik, s az is kiderül, ha sokallják az elkért összeget. Én ilyenkor megpróbálom kevesebbért elvégezni ugyanazt a munkát. A vevő is jól jár, meg én is. Reklamációt nagyon ritkán kapok, ha mégis, akkor díjmentesen megcsinálom a kocsit. Talán azért van, hogy hozzám visszajárnak az emberek. — Hogyan érintették önt a január 1-től életbe lépett új adózási jogszabályok? — Az én bruttó — tehát nem tiszta — bevételem évi 286 ezer forint. S mivel 200 ezer felett az adók növekedtek, ez a rendelkezés személy szerint engem hátrányosan érintett. Az adóm hatról 19 ezer forintra ugrott. — Hogy próbálja pótolni ezt a hiányt? — Az eddiginél többet már nem tudok dolgozni. Az árakat sem emelhetem fel, hisz azok már úgyis indokolatlanul nagyok. Én nem is szoktam elkérni a kiadott árjegyzékben feltüntetett summát. Ráadásul az alkatrészek is drágák. — Az állandóan változó és növekvő adóterhek ellenére megéri. .. ? — Igen. Mindenekelőtt azért, mert így is jóval többet keresék, mintha egy üzemben lennék. Igaz, többet is dolgozom . . Illegális mesterek Varga Gyulánál, a Kiosz Heves Megyei Szervezetének titkárhelyettesénél afelől érdeklődöm, hány kisiparos tevékenykedik a megyében ? — 1985-ben 5216 volt a pontos létszám, s ezek 57,8 százaléka vidéken űzi az ipart. Vannak főállású, nyugdíj mellett dolgozó és mellékállású tagjaink. Az utóbbiak esetében problémát jelent az, hogy — helyzetüknél fogva — nehezen mozdulnak ki lakóhelyükről, és nem szívesen mennek el messzire. A nagyobb gondot a 30 százalékos fluktuáció okozza. Körülbelül ugyanannyian adják vissza iparukat, mint amennyien belépnek hozzánk. — Mi lehet az oka ennek a jelenségnek? — Egyértelműen a növekvő adó- és társadalombiztosítási díj. A kisiparos olyan „fajta” ember, ki azt mondja: ha nem jön be a számítás, változtatok. Egyébként a közvéleményben eléggé torz kép él erről a rétegről. Mesés pénzek, nyugati autók, egyebek, holott a többség jövedelme az évi 200 ezer forint alatt van. Ha olyan sokat keresnének. nem hagynák ott annyian a vállalkozást. — A tapasztalatok szerint a kilépők jó része tovább folytatja az ipart, csakhogy illegálisan, adó nélkül... — Hát igen, ők az úgynevezett kontárok. A kifejezés azonban nem a szákmai tudásra vonatkozik, hanem arra, hogy feketén dolgoznak. Számukról nincs pontos tudomásunk, hiszen mi nem vagyunk hatóság. Régebben — talán a hatvanas évekig — létezett kon- tárellenőrző-igazolvány, amelyet még az ipar testületek idejében adtak ,ki. Ma elsősorban a tanácsok feladata lenne megvizsgálni ezt a kérdést. Am főként a kistelepüléseken nagyon nagy szükség van ezekre a kontárokra. Ha a tanács keményen fellép ellenük, lehet, hogy senki sem lesz, aki a helyükbe lép. A városokban egész házsorok épülnek „illegális’! mesterek közreműködésével. Persze, ezt nagyon nehéz ellenőrizni, hiszen az építési engedélyt aláíratják olyannal, akinek van mesterlevele... Aztán fizetnek is ezért a sajátos szolgáltatásért. Ezek után nehéz bizonyítani a dolgot, főleg akkor, ha a kontárok munkája ellen nincs kifogás. Sikert csak a területileg illetékes hatóságok segítségével és társadalmi összefogással érhetünk el. — Nem inkább az ad5 mérséklése és a jogszabályok állandósága lenne a megoldás? — Ennek nyilván kedvező hatása lenne. De az adókat tudvalévőén nem a Kiosz határozza meg, bár véleményezési jogunk van, javaslatunkat nem fogadják el minden esetben. Január 1-tőí számos 'kedvezmény megszűnt. A tanácsok nagyobb önállóságot kaptak, joguk van különféle adó- mérséklésekre. Ám, egy részük vonakodik ettől, mert fél, hogy a ‘kedvezmények megadása miatt kisebb ösz- szeg folyik be, pedig figyelembe kellene venni azt, hogy a falvakban — a kisebb forgalom miatt — túlságosan nagyok a terhek. S ha a kisiparosnak nem jön be a számítása, visszaadja az engedélyt, és esetleg kontárnak áll be, minek utána a tanács semmiféle adót nem kap. Vagy —, s ez a rosszabb — a falu lakosai egyáltalán nem részesülnek szolgáltatásban. Előnyök sora — A tervek szerint a jövőben a Kiosz vállalná a gazdasági munkaközösségek érdekvédelmét. Miként készítik elő Heves megyében mindezt és milyen előnyökkel járna ez a gmk-k számára? — Nemrégiben összehívtuk a megye gazdasági munkaközösségeinek vezetőit, hogy javaslatokat kérjünk tőlük. Többen is feltették a kérdést — mit nyújt nekünk a Kiosz? Nem tudtunk teljes választ adni, hisz egy sor probléma még nem tisztázódott, de az előnyök egynémelyekét már most is megemlíthetem. A Kiosz tapasztalatai révén ismeri a kistermelők gondjait, ez nem elhanyagolható tényező. Együttműködési megállapodásaink vannak a tanácsokkal és különböző vállalatokkal. Óriási segítséget tudunk nyújtani a gmk-knak. Gondoljunk csak bele, hogy a biztonságos anyagellátás területén mit is jelent ez. Az állandóan változó jogszabályok is hátráltatják a munkát. A szakszerű jogi tanácsadás nagy előnyt jelentene a munka- közösségeknek. Mert nem kellene jogászt foglalkoztatniuk. — ön szerint konkurenciát jelent-e a gmk a kisiparosoknak? — Súrlódások nyilván lennének, de én nem látok alapvető ellentétet. Végül is a kisiparosokat és a gmk- kat összeköti az, hogy mindketten vállalkozók. Ebből pedig egyenesen következik, hogy gondjaik, problémáik is hasonlóak. A példa Az ellentétek tehát nem kibékíthetetlenek. Ennek illusztrálására talán nézzünk egy „könnyű” példát! Egy szabó gmk szabásminták alapján előre kivágott alapanyagot gyártott. A félkész terméket a vevőknek otthon kellett vollna összevarrniuk, megspórolva ezzel a varrónő árát. A hölgyek jó része azonban képtelen volt megbirkózni ezzel a feladattal, mert képességeik nem bizonyultak elegendőnek a ruha összeállításához. Elmentek hát a kisiparos varrónőhöz, hogy ő fejezze be a munkát. Ebből is látszik, hogy a gmk és a kisipar jól megfér egymás mellett. Mind a ketten jól jártak, s bizonyos tekintetben még a vevő is nyert a dolgon. Hiszen végül is elkészült a ruha . .. Lőkös István (MTl.fotó: Kabáczy Szilárd)
