Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-10 / 84. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 10., csütörtök .: ■ - = 3 ä .. . : ” . : . : . . ‘ 3 3, -: ü: 3")íM'S ■ ■ ■;' : * • .•$■ S. Szlovákia Házak és népviseletek Závodkai faház előtt. . A szomszédos Szlovákiában is ápolják, őrzik a régi népi hagyományokat. Sok faluban felújították az egykori jellegzetes házakat, amelyek ékességei, díszei a településeknek. A hét végén sok helyütt — igaz, itt is csak az idősebbek — fel- öltik a díszes népviseletet. Helpai népviseletben . . . (Fotó: Szabó Sándor) Kazimierz Pulaski korabeli portréja megnézhettem, nekik szönhetem. köA kastélymúzeum fényesen kivilágítva, de zárva volt. Megalakulásának 40. évfordulóján ünnepi ülését tartotta a warkai PTTK, a Lengyel Turisztikai Szövetség. Munkások, diákok, háziasszonyok, nyugdíjasok gyűlték össze, hogy az eltelt évekre emlékezzenek, s hogy közeli terveiket megbeszéljék. Ott volt az egykori elnök, aki több mint húsz évig állt e poszton, ott a mostani, fiatal, agilis elnök is, aztán az iskolaigazgató, a tanácselnök, és tizenéves lányok. No, meg földművesek, borszakemberek, sörgyáriak. (Mert, hogy War- ka szőlőfeldolgozásáról és sörgyáráról híres. Mindkét ipart nevében is őrzi a település Warka — főzőhelyet, serfőzdét jelent, egyik negyedét Winarynak — szőlőhegynek hívják, utalva a XVI. századi telepítésekre.) A kastélyt e téli estére, délutánra a PTTK tagjai vették birtokukba. S hogy odavetődött turistaként mégis A Pulaski-kastély Két világrész hőse. Két ország szabadságharcosa. Lengyelországban született, s az Egyesült Államokban vesztette életét. Harcolt a lengyel és az amerikai függetlenségért. Kazimierz Pulaski, a XVIII. század legendás hírű tábornoka. Emlékmúzeuma szülőföldjén, Varsótól hatvan kilométernyire, Warkában hirdeti a szabadsághős emlékét. A Winary Fehér Háznak nevezett nemesi udvarházat, a Pulaski halála XVII. században építette August Vincent Locci, a király, II. Sobieski János udvari építésze. Itt élt KaziBatowski festménye Emlékét híven őrzik Lengyelországban és az Egyesült Államokban. A warkai múzeum, a klasszicista és barokk elemeket egyesítő kastély számos dokumentumot, festményt, korabeli bútort, berendezési tárgyal őriz. Családi levelek, néhány személyes tárgy, és az amerikai kontinensről küldött emléklapok, piakeitek. Kiemelkedően érdekes a lengyel Jozef Chelmonski romantikus festménye, a Pulaski Jasna Gorában, és Stanislaw Batowski: Pulaski halála Savannah-ben című alkotása. Az 1794-es évben járt Warkán a lengyel szabadsághős, Tadeusz Kosciusko. aki kitartásra buzdította a vidék lakóit. Itt írta híressé vált sorait, amikor a poroszok bevették Krakkót: „Reménytelenné teheti-e az egész köztársaság sorsát egy város elvesztése?!” Warkai látogatása emlékére Kosciusko tiszteletére rendeztek be néhány termet a Pulas- ki-kastélyban. A kastélyt pompás őspark veszi körül növényekkel, évszázados védett fákkal, a kertben Pulaski-emléktáblá- val jelzett római műrommal Történelmi, művészeti emlékei, a festői táj, a Pilica folyó kellemes vize turisták és kirándulók kedvelt célpontjává teszik Warkát. K. M. Savannah-ben, S. Lengyelország Pulaski városa, Warka A Kosciusko-emlékszoba a múzeumban mierz apja, Jozef Pulaski, a warkai staroszta. A két világrész hőse jelzővel illetett Kazimierz Pulaski Warkában született 1747-ben. Jelentős személyisége volt hazája függetlenségi mozgalmának. Amikor a török segítségben bízó szövetség vereséget szenvedett, Pulaskit halálra ítélték. Menekülni kényszerült, előbb Törökországba, majd Franciaországba emigrált. Alig volt harmincéves az amerikai függetlenségi háború idején. Athajózott Amerikába és belépett a hadseregbe. Hamarosan tábornokká nevezték ki. Fiatalon, harminckét éves korában érte a gyilkos kard. 1779. október II- én a savannah-J csatában áldozta életét az amerikai függetlenségért. Szovjetunió A korszerűség követelményei 1986 elejétől kezdve, már számos szovjet kolhoz és szovhoz új elszámolási rendszerben működik, vagyis „próbára iteszik” az iparban szerzett gazdaságirányítási tapasztalatokat a mezőgazdaságban is. A kísérleti rendszer lényege, hogy a gazdaságok önállóbban hoznák döntéseket a hatékonyabb munka érdekében. Csökkentették a kötelező. központi tervmutatók számát, a beszolgáltatást kötelezettséget automatikus befizetési rendszer váltotta fel. öt évre élőre állandó, úgynevezett normatív tervcélt írnak elő a kolhozoknak, így azok jó előre kalkulálhatnak azzal, hogy ha többet teljesítenek, a felesleggel gazdálkodhatnak. Szélesedik a vállalati jogkör Nemcsak a termeléssel, hanem értelemszerűen a jövedelmek elosztásával, fel- használásával kapcsolatos vállalati jogkör is szélesedik: a mezőgazdasági kísérletben, akárcsak az iparban, a munka termelékenységének javulásától teszik függővé a béremeléseket. Az elképzelések szerint az a gazdaság, amely egyszázaléknyi termelésnövekedést ér el, 0,8 százalékkal bővítheti béralapját, ellenkező esetben a prérniumataoiát csökkenteni kell. Ha a kolhozok teljesítik költségvetési befizetéseiket, az ezután fennmaradó összegeket saját' elképzeléseiknek megfelelően fordíthatják majd jövedelememelésre, fejlesztésre vagy éppen szociális célokra. Fő vonásaiban tehát, a jó két évvel ezelőtt elindított ipari kísérlet lép át az agrárszektorba — azzal a különbséggel, hogy az eddigi próbák számos hasznos tapasztalatával lehet a rendszert javítani. Emlékeztetőül csak annyit, hogy 1984- ben öt ipari ágazatban szemeltek ki először a kísérletre néhány vállalatot, tavaly már 26 ipari vállalat dolgozott az új rendszerben. A kísérleti vállalati kör adta ekkor az ipari termelés mintegy egyötödét. Most már a könnyűiparban, a szolgáltatásban — összesen mintegy 82 főhatóság alá tartozó vállalat kapcsolódik be a kísérletbe. Mindez azt jelzi, hogy az új módon gazdálkodó egységek beváltották az elképzeléseket, igazolták, hogy javulhat a szállítási fegyelem, a tervek teljesítése a normatív szabályozás körülményei között is. Egységes elbánással Kezdetben elsőbbséget adtak a kiszemelt vállaltatoknak az anyagellátásban, vagyis kötelezték a nekik szállító partnereket a gyors anyagellátásra. Szovjet közgazdászok úgy vélik, hogy ezzel viszont éppen az egységes bánásmód szenvedett sérelmet, vagyis nem ítélhető meg tisztán, mire képes a saját lábán álló, önállóan működő vállalat. önmagában tehát nem elégséges a központi tervmu- tatók számának erőteljes csökkentése, ha az anyagellátásban, meg a fejlesztésekben, beruházási döntésekben sok még az aprólékos adminisztratív beavatkozás. E tapasztalatból okulva igyekeznek 'megszüntetni a különleges kedvezményeket és az „egységes elbánás” ' elvét következetesen érvényesíteni a jövőben. A vállalati, illetve a központi, minisztériumi dönié- sek 'közti összhang megteremtése, a döntési szintek eddiginél hatékonyabb meghatározása a szovjet gazdaságirányítás általános gondja’ és az irányítás korszerűsítésével kapcsolatos vitáknak is egyik legfontosabb kérdése. A Szovjetszkaja Rosszija nemrégiben éles hangú vezércikkben bírálta a hatékonyságot lerontó „ágazati szűklátókörűséget”; azt fejtegette, hogy az állami tervhivatalba érkező ágazati tervek tanulsága szerint az országos minisztériumok magatartása alig változott. Továbbra is jellemző a törekvés — írja a lap —, hogy minél jobban leszorítsák a feladataikat, s minél több erőforrást verekedjenek ki ezek végrehajtásához. A felső irányító Elosztóktól lefelé az alsóbb szintekig a kívánatosnál sokkal lassabban megy a vezetők gondolkodásának változása — állapítja meg. Műszaki fejlődés — tartalékok Ma, amikor — Gorbacsov főtitkár szavaival élve — az új technikai ismeretek az ágazatok találkozási pontjainál jönnek létre, az ágazatok közti összhang hiánya lassítja az intenzív gazdasági fejlesztésben való előrelépést. A műszaki fejlődés gyorsítása — vagyis a több anyagot felhasználó, és munkaerőt mozgósító fejlesztése helyett, a meglevő tartalékokra építő gazdálkodás elterjesztése — különösen a gépipari ágazatokra hárít óriási feladatokat. Bunyics akadémikus a Pravdában ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a kollektívákat arra kell ösztönözni, hogy a tartalékokat feltárják és nem arra, hogy elrejtsék azokat. Jelenleg ugyanis — .tette hozzá — a ráfordításokat túlszárnyaló, rosszabban működő vállalatok a jobbak számlájára élősködnek és élik föl a nemzeti jövedelmet, ahelyett, hogy ők is növelnék azt. Jelenleg a szovjet vállalatok, mivel elsősorban a meglevő gyártmányaik leszállításáért tartoznak felelősséggel, és az ezekre kiszabott tervmutatók teljesítésére törekednek, elhanyagolják a korszerűsítést. Az új technika meghonosítását, a korszerűbb gyártmány bevezetését emellett azért is késleltetik, mert a bruttó termelés növelésében, tehát a mind nagyobb munka- és anyagráfordítással előállított termékek gyártásában érdekeltek. A gondok orvoslására a Pravda az eredményesség javítását szolgáló .mutató- rendszer kidolgozását javasolja annak az elvnek a szellemében, amelyet Gorbacsov főtitkár fogalmazott meg. E szerint' a gazdaságirányításban tág tere van a vállalati felelősség bővítésének, az ár- és pénzügyi irányítás eszközeivel is szélesebb körben kell élni. egyben fokozni kell a tervezésben a központi irányítás hatékonyságát. M. J.
