Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
6 NÉPÚJSÁG, 1986. április 4., péntek MINDENNAPI NYELVÜNK Sajátlagos: akaratlagos Akik rendszeresen figyelemmel kísérik napjaink nyelvhasználatának sajátos jelenségeit, elsősorban szó- használati formáit, azt tapasztalhatják, hogy bizonyos sajátlagos toldalékos szóalakok egyre szaporodóban vannak. Egy hét sajtó termékeinek szövegeit tekintetbe véve, egyre gyakrabban találkozhattunk ezekkel az -s képzővel továbbképzett -lag, -leg toldalékos szóformákkal: tárgyilagos, másodlagos, esetleges, időleges, tényleges, végleges, átlagos, érdemleges, folytatólagos, fajlagos, futólagos, különleges, vagylagos, pótlólagos, külsődleges, felesleges, tettleges, stb. A közleményünk címéül idézett sajatlagos és akaratlagos nyelvi formákat csak újabban olvashatjuk ilyen szövegösszefüggésekben: „Sajátlagos gondokkal küzd az irodalomról szóló szakirodalom” (Népsza- szadság, 1986. íebr. 15.). — „Sajátlagos háttértudatom felöl szemlélve” (Új Tükör, 1986. márc. 9.). — „Kutatási eredményekkel igazolni lehet, hogy amikor a reformfolyamat valamilyen módon megtorpant, amikor az akaratlagos centrista vezetés túltengett, ez igenis a szocialista építés gátja volt” (Magyar Nemzet, 1986. febr- 28.). A például idézett szövegrészekben mindkét szóalak jól teljesíti a nekik szánt kifejező, közlő szerepet. A nyelvérzék el is fogadja őket. A sajátos- sajátlagos; az akaratosakaratlagos szópárok szem- beállítása kapcsán már egyesek azon a véleményen vannak, hogy mai nyelv- használatunk felesleges -el- szakosodásának lehetünk a tanúi akkor, amikor a sajátost felcseréljük a saját- lagossal, az akaratost az akaratlagossal. Tamási Áron Akaratos népség című gyűjteményes kötetének címébe sehogysem illenék bele a hivatalos ízűnek érzett akaratlagos nyelvi forma. Az újságolvasók nagyobbik része a szóhasználati gyakorisági arányok megnövekedését tartja túlzásnak, ezért viszolyog ezeknek a nyelvi formáknak a gyakori jelentkezése miatt: házilagos kivitelezés, könyvileges tételek, folytatólagos, csalás, pótlólagos eszközök, külsődleges behatások. A közvélemény egyetemlegesen ítélte el a mozgássérültek parkolóhelyének ezt a feleslegesen elhivatalosított elnevezését: „kizárólagos mozgássérült-várakozóhely" (Magyar Nemzet, 1986. febr. 24.). Éppen napjainkban kap igen gyakran nyelvi szerepet ez a két szóalak: pótlólagos, folytatólagos. A televízió Híradójában is egyre többször halljuk ezeket a jelzős szerkezeteket: pótlólagos igények, pótlólagos eszközök, pótlólagos források. Ez utóbbi nyelvi formát különösén sokszor emlegetik a művelődési házak, klubok vezetői munkatársai. Az erősZakoltnak, hivatalos ízűnek érzett és tartott folytatólagos szóalak már versbeli szerephez is jutott: „ön tanult, okos ember, / s nem holmi kopott, bizonytalan alak / e folytatólagos komédiában” (Ur- bán Gyula: Levél egy ügyvédhez). Éppen nem véletlen nyelvhasználati jelenség az sem, hogy -lag, -leg toldalékos szavaink a legidőszerűbb történeti és társadalmi összefüggésekben az egész emberiséget mélyen érintő és sértő jelenségre hívják fel a figyelmünket. Sütő András „folytatólagos embertelenség" jelzős szerkezete a legjobb példa erre. Dr. Bakos József r Uj igazgató, régi gondok Avagy: mi újság a hatvani múzeum háza táján? Tucatnyi év, s harmadik igazgató a Hatvány Lajos Múzeum élén. De ne szálaz- zuk a miérteket, amikor a jövendő a fontos. A lehetőségek jobb kihasználása, a tárgyi feltételek javításának ügye, az intézmény arculatának igényekhez simuló, végső megformálása. Ezért amikor meglátogattuk népkerti kis „rezidenciájában” Kovács Gábor igazgatót, aki ez évtől áll a múzeum élén, a rövid bemutatkozást követően a legégetőbb kérdésekre igyekeztünk választ kapni. Először is: hogyan lesz valakiből huszonhét évesen egy közgyűjtemény vezetője. ..? Filozófus és történész — Két éve szereztem egyetemi diplomát történelemből, filozófiából, majd előbb Budapesten, azt követően pedig a miskolci nehézipari univerzitáson jutottam tanítási lehetőséghez. Ám közben mindig foglalkoztatott a gondolat, hogyan juthatnék vissza , szüleim közelébe, Hatvanba, illetve miként bontakoztathatnám ki a múzeumi munka érdekkörében történelmi ismereteimet — idézi a közelmúltat Kovács Gábor. — Kapóra jött tehát a Hatvány Lajos Múzeum igazgatói székére hirdetett pályázat, s úgy tűnik, alkalmasnak is találtak erre a Hevés Megyei Múzeumok Igazgatóságán, ahol a sorsom eldőlt a helyi szervekkel történt egyeztetés után. Természetesen tudom, hogy nagy fába vágtam a fejszét, hiszen közismerten helyszűkében vagyunk, raktározási gondok gyötörnek bennünket, és az intézmény közművelő szerepének a széles kibontakoztatása sem oldható meg egyik napról a másikra. Terjeszkedés küszöbén Később megtudtuk az újdonsült igazgatótól, hogy a tárgyi feltételek dolgában némi javulást ígér a közeljövő. A népkerti szabadtéri színpad egy-két szobácskája mellé újabb helyiségekhez jutnak a tanácsháza mögötti épületben, ahol hajdan a költség- vetési üzem lakozott. Ide átmenthető majd a veszélyeztetett állapotban lévő néprajzi anyag nagyobb része, továbbá olyan klubtermet kap a direkció, amelyben múzeumi órákat, közművelődési előadásokat rendszeresíthetnek, ezáltal toborozva az ügynek mind több barátot, mind több támogatót. Természetesen működtetni fogják a Kossuth téri kis kiállítótermet is, de a megyei profilíro- zás szelleméhez igazodva itt elsősorban nem képző- művészeti tárlatokat rendeznek, hanem részben bemutatják a helytörténeti kutatások eredményeit, részben pedig a Hatvanhoz tartozó gyűjtőkör néprajzából nyújtanak ízelítőt. Arccal az ifjúság felé |J‘ ..,f , .. v-‘. '. ■ I ; Sag — Ha úgy vesszük, kiállítási programunk tekintetében már le is tettük a névjegyünket a köz asztalára, amikor a FIN kapcsán olyan tárlatot nyitottunk, amely képekben, tárgyi dokumentumokban idézi fel az 1848—49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, bövítvén a hozzánk látogató ifjúság ismeretanyagát. Ezzel összefüggésben jegyzem meg. hogy jövendőnket sem tudom elképzelni a fiatalság nélkül! Ezért például szerepet vállalunk a TIT és a könyvtár oldalán a szokásos olvasótáborok előkészítésében, továbbá éves programot dolgozunk ki a helyi tanintézetek részére, kiállításokkal és népszerű előadásokkal támogatva az iskolai tananyagot — fogalmazta meg idevágó elképzelését az igazgató.' — Mindjárt egy témát is említek: tervezzük, hogy a múzeumi hónapban, a hatvani vár okán, a középkori várépítészetről szervezünk kiállítással összekötött előadást, mégpedig a Hadtörténeti Múzeumra támaszkodva. amely áldozatkész támogatónk. Országos kiállítás Szóltunk már róla. hogy a Hatvány Lajos Múzeum — a modern kortárs képzőművészet mellett — főként néprajzi jellegű gyűjtést végzett, s ebből van igazán olyan anyaga, amely széles körben érdeklődésre számíthat, különös figyelemmel a város közlekedésföldrajzi elhelyezkedésére. Kovács Gábortól megtudtuk, hogy az intézmény ilyesféle arculata még inkább kidomborodik majd, ha felújítják a Gras- salkovich-kastélyt. Itt már egy országos viselettörténeti kiállítás várja a helyből és vidékről érkezőket, a hatvani gyűjtés anyagát kibővítve kölcsöntárgyak- kal, amelyek révén átfogó, egyetlen szemlén lesz megtekinthető a határaink közötti főikről megannyi színe, pompája. Hogy ez ma még álomnak tűnik? Ezzel tisztában van a fiatal múzeumigazgató. Ám azt is tudja ugyanakkor, hogy minden létesítmény legfontosabb része az alaprakás, amely érzésünk szerint ismét jó kezekbe került Hatvanban. Moldvay Győző Valóban szépre sikerült a tervezés és a kivitelezés. Amikor ott jártunk, még nem került föl a „Patika" kiírás a homlokzatra... Gyógyszertár Komlón A közelmúltban nyílt meg Kömlön a korszerű új gyógyszertár. Az építéshez a megyei tanács . mintegy másfél millió forinttal járult hozzá. A szolgálati lakást a községi tanács építtette. Mindösszesen a berendezéssel együtt 3,2 millióba került a létesítmény. Az új patika — hiszen ez áll a homlokzaton — négyezer lakosnak biztosítja a gyógyszerellátását. Igaz, eddig is volt egy gyógyszer- tára a községnek, egy régi kereskedőházban működött. Most azonban nemcsak Kömlöt, hanem Atányt is ellátja az új intézmény. Dr. Körösi János gyógyszertárvezető elmondta, hogy sikerült beszerezni a megfelelő készletet. Ebben nagy segítségükre volt a megyei gyógyszertári központ. Már fölvették a kapcsolatot idejekorán dr. Bús András, körzeti orvossal, Dr. Körösi János: segítőkész volt a tanács és a helybeli termelőszövetkezet is (Fotó: Perl Márton) hogy a legmegfelelőbb orvosságokat tudják biztosítani a betegeknek. Végigjártuk az épületet A jól felszerelt laboratóriumban ottjártunkkor a medicinákat rendezték a laboránsok. Kömlő patikáját március 17-én nyitották meg a lakosság előtt. Még dolgoztak a patinás berendezésen HENRYK OSSOWSKI: Orvosi igazolás — Az ön képesítése tulajdonképpen megfelel nekünk — jegyezte meg óvatosan az igazgató, és fész- kelődni kezdett a fotelben. — Még valami. Mondja csak, nem fogja ellenezni a férje, ha úgy alakul, hogy időnként későn fog hazaérni? ■ A fiatalasszony elpirult. — Na de, igazgató elvtárs. .. — de az igazgató legyintett: — • Nem értettük meg egymást.' Abban az esetben; ha túlóráznia kell, meg tudja-e főzni a vacsorát a férje egymaga, és boldogul-e otthon, míg ön hazaér? — Ja, ebből nem lesz probléma — sóhajtotta a leendő titkárnő. — A vacsorát a mama főzi, aki tökéletesen elboldogul a háztartással. Az igazgató láthatólag meg volt elégedve. — Hm, nagyszerű! Csakhogy itt azt írja, hogy kisgyermekei vannak — bökött a kérdőívre. — Nem betegek túl gyakran? Az ön elődje ideális munkatárs volt, míg ikreket nem szült. — Ezt is megoldottam. A mama remekül elvan a kicsikkel, ha betegek. — Kitűnő, kitűnő! — dörzsölte a kezét az igazgató. — Na és a lakáskörülményei lehetővé teszik, hogy rendszeresen hazavigye a minisztériumi értekezletről készült anyagot, és reggelre legépelje? Térmészetesen ezért külön juttatást kap. — Nem lesz akadálya — moSolyodott el a fiatalasz- szony. — Az édesanyám a cselédszobában lakik, s mivel kivilágos virradatig a konyhában van, nyugodtan bemehetek a szobájába gépelni. Az igazgató arca ragyogott az örömtől. — Csodálatos! Látom, ön az, akit már régóta keresek. Kérem, hozza el holnapra az egészségügyi lapját, elsejétől pedig már be is léphet. — Elhozhatom azt az igazolást, melyet az elő-' ző munkahelyemen állított ki az orvos? — érdeklődött a jelölt. — Ugyan, fölösleges! — legyintett az igazgató. — ön ragyogóan néz ki... Én az édesanyja egészség- ügyi lapjára gondoltam. Fordította: Adamecz Kálmán Két Jó s három szonátával KONCERTPODIUM AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN Az Ifjúsági Ház nagytermében rendezték meg a Koncertpódium második műsorát. Most Guttman Zoltán, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hegedűművésze és Marik Erzsébet, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola zongoratanára szólaltatott meg három szonátát. A hangversenyek hangulatát, izgalmát végigélő zenehallgató mindig is azzal az elfogultsággal ül le a helyére, hogy másfél-két órára együtt éljen, együtt gondolkodjék, érezzen a zenét megszólaltatóval: ezért művészbarát, a szó legnemesebb értelmében. Bár közös a várákozás, a művésztől mégis azt várja a figyelő lélek mindig, hogy mindazt megszólaltassa, amit szűkös ismeretei miatt az elhangzó műtől remélhet. Sokszor kell félig kielégítetten távoznia a koncertteremből. Mert olykor a művész nem azt, nem úgy, s talán nem azzal a hőfokkal teremtette meg, mint amit a leírt kották olvasata után a műélvező várt. Ez alkalommal azonban a két művész teljes megelégedésre szolgált. Guttman Zoltán, ez az alig harmincon túli, határozott karakterjegyekkel rendelkező művész — elsősorban Leclair barokk időkből származó D- dúr szonátájával — tette vitathatatlanná, hogy mindent megtanult, amit egy hegedűművésznek technikailag meg kell szereznie. Őri- áslendülettel fogja át a lejátszandó művet és érezteti is hallgatóságával, hogy itt nem annyira a csillogóan kidolgozott részletek a fontosak számára, hanem az egészről kialakított képét, azt a bizonyos szellemi arculatot akarja átadni, ami benne keletkezett a mű kapcsán. Ez a hegedűs viharos érlelődő korszakát éli, a pályának azt az előkészítő szakaszát, ahol minden egyes koncertnek megvan a maga helye és értelme, ahonnan tovább kell lendülnie. Ezt lehet kiérezni az egyéniségéből. Ma még talán nem az az igazi mesterhegedű van a kezében, amely- lyel hódítani fog; az is lehet, hogy a belső fegyelmet, az átélést majd csak később teszi teljessé az idő nála. De egy bizonyos: aki így tud bánni a hegedűvel, aki ilyen tudatosan fejti ki akaratát közönsége előtt, az mester, — megszokván a szólózást és a pódium magányát —, annak jövője van, nem is akármilyen. Csak el ne kiabáljuk! És a másik megnyugtató meglepetés: Marik Erzsébet. Szólókoncertjein játékában, de az egész egyéniségében ott vibrál valamiféle leküzdhetetlen idegesség; nem lámpaláz, olyan fojtattság, amitől a művészi adottságokkal bőven megáldott zenész nem tud szabadulni. Most íme nyilvánvaló: párosban, ezen a remek hangulatú szonátaesten, amikor csak lehetősége nyílott rá, Schubertnál és Beethovennél egyaránt az átélt játék nyugodt szépsége ragyogott a /zongorán. Lédáiméi nem volt mit kezdenie a partitúrával, mert a barokk francia igazi hegedűs volt és a zongoraszólamot csak azért írta meg, mert a hegedűst nem akarta egyedül hagyni a pódiumon. De a Tavaszi szonátában Beethoven fiatalságának minden álmodozását érzékeltette. S arra külön fel kellett figyelnünk, ahogyan a schuberti elmerengést a g-moll szonatinában, ezt a zenei romantikánál jóval mélyebb gondolatvilágot is felszínre hozta Ügy látszik, Marik Erzsébetnek kell a kamarazenélésnek ez a lelki támasza. Az érzelmekben rendkívül gazdag est műsorának zenetörténeti bevezetőit Ka- kuk Jenőné állította össze és mondotta el. (farkas)
