Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 4., péntek Ködös, tavaszi reggelen érkeztünk Tenkre. csak lassan oszlott a pára, nehezen bontakozott ki előttünk a falukép. Pedig, amint a helybéliek mondják, nyáron rózsafáktól illatos a levegő, virágos a település. A házak majd mindegyike az elmúlt fél évszázadban épült, kivéve a kastélyt, s még néhány házat, amely az itt lakó uraságok valamelyikének hajléka volt valamikor. A falu közepén álló tanácsháza a maga méltóságában megőrzött valamit tervezőjének elgondolásából. Klasszicista stílusú, a bejárat oszlopai kellemes látványt nyújtanak az ideérkezőnek. Az ezernél alig nagyobb lélekszámú község ilyenkor délelőtt szokatlanul csendes. Nem is csoda. A dolgozó korosztály a környékben talált munkahelyet. Ki Hevesre, megyénk legfiatalabb városába, ki Erdőtelekre jár dolgozni. Sokan Füzesabonyba, Egerbe ingáznak, s mivel ez a megye déli határa,~jó néhányon a közeli Szolnokban keresik a megélhetést. Magyar Sándor vb-titkár. — Számítunk a lakosak társadalmi munkájára Szuromi Mihályné: külföldre is szállítunk gyógynövényeket H ogy mi köti a tenkie- eket szülőhalyükhöz? Erre elsőként a legnagyobb munkaadó Szabadság Tsz központjában keressünk választ., Erdőtelken. Érdeklődésünkre Bácskai József háztáji ágazatvezető válaszolt: — Az erdőtelki és tenki szövetkezet 1974-ben egyesült. Dolgozóink mintegy 30 százaléka ma is Tenkről jár át. A szántóföldi termőterület is közös, úgyszintén a 250 hektárnyi gyümölcsös. Szövetkezetünk alaptevékenysége az állattenyésztés. Jelentős számban van szarvasmarhánk, sertésünk és juhtartással is foglalkozunk. Bár meg kell mondani, inkább a környék húsellátása miatt, mintsem a nyereség- részesedésért tartjuk a jószágokat. Ami a háztáji gazdaságokat illeti, ösztönöztük a lakosságot a zöldségtermelésre. Paprikát, paradicsomot, dohányt nevelnek. Ez a jól munkálkodóknak háromezer négyzetméter területen évi 20 ezer forint többletbevételt jelent. — Persze a palántákat és a gépi művelést, a trágyázást mi biztosítjuk — kapcsolódik be a beszélgetésbe Mészáros József zöldségtermelési fő-ágazatvezető, aki maga is tenki születésű. — Sőt! Arra is van lehetőség, hogy azok, akik nem tsz-tagok, részesművelésben dolgozzanak. A kézi munkaerőre nagy szükség van, s az itteniek jó pénz reményében szívesen vállalják a gazdálkodást munka mellett hétvégén is. Tenken például 150-en foglalkoznak zöldséggel. Erdőtelekről, a tsz-központ- ból visszatérve Tenkre, előbb a nagy park közepén húzódó, hajdan volt Pazonyi-kas- télyba térünk be, amelyben ma az előkelő családtagok egykori szobáiban egzotikus illatok terjengenek. ötven szorgos asszonykéz itt szárítja, rostálja, szortírozza erdők, mezők negyvenfajta virágját, termését. A Budapesti Erdei Termék Vállalat gyógynövényüzemében vagyunk. Szuromi Mihályné vezető, lelkesedéssel beszél az itteni munkáról: — Legtöbbet kamillából és csipkebogyóból dolgozunk fel. Van olyan megrendelő, aki a kamilla virágját kéri, mások a szárából, leveléből készítenek párlatot. Az egyik olasz cég kimondottan az „ipari kamillát” veszi tőlünk. Svédországba pedig kiimagvazott „csipkehúst” küldünk. Az ottaniak többek között vitamindús levest készítenek belőle. Belföldre szállítunk a Gyógyért Vállalathoz,. a Compack tiszar off i telephelyére, hogy csak néhányat említsek. Az irodában az asztalon formás üvegekben ínycsik(jyurmáznak a harmadikosok A „LEGIFJABB" VÁROS VONZÁSÁBAN lénk csak délelőtt csendes... landó aromájú fűszerkeverékek sorakoznak. — Ezek is nálunk készülnek — fűzi hozzá a vendéglátónk, aki 19 munkatársával együtt Hevesről jár ki ide dolgozni. — Jó öt éve kaptuk meg ezt az épületet, akkor települtünk ki Hevesről. Itt fejlesztésre is van lehetőség. Már épül a kastély mellett az új szín, ahol korszerű nyugatnémet szárítóberendezés segítségével már száznál is többfajta gyógynövénykészítményt állíthatunk elő. Körbejárunk az üzemben. A kamillahalmok mellett ülve egy csapat asszony szorgoskodik, jókedvvel. Hogy miért a Rózsa brigádnevet választották? — maradjon az ő titkuk, pedig mint ahogy Oszlánc Istvánné mondja nevetve: már messziről megérződik rajtunk a kamillaszag, bárhol járunk. — S vajon használ-e az egészségnek a gyógyító virág? — Hát, ritkán kapjuk el az influenzát — nyugtázzák többen is. Az iskolában már várnak minket. Török Margit községi párttitkár egy évtizede pedagógus. Azon kevesek közül való a tanári karból, aki helyben építkezik. — A közeli Átányból származom. Már középiskolásként felvettek a pártba, itt a településen két éve, hogy vezetőként bizalmat kaptam. Érzem a megbízatás felelősségét. Az itteni emberek segítőkészek, barátságosak. Talán a hajdani cselédsorsból adódik, hogy nincs ellentét a lakosok közt, összetartanak. Társadalmi munkára is készségesen vállalkoznak. Közös gondunk az úthálózat fejlesztése. Dédelgetett tervünk a felső tagozatos napközi megvalósítása, az útépítés után talán erre is lesz erőnk. — A korábbi évekhez képest az iskolabővítésben sokat léptünk előre — veszi át a szót idősebb Mészáros József iskolaigazgató. — Három éve, hogy a szomszédos épületet megkaptuk a tsz-től, a valamikori parasztból lett földesúr, Szabó Sándor házát. A szövetkezet pénzt is, építőbrigádot is adott hozzá úgy, hogy az itt kialakított három tanteremmel bővítettük az intézményünket, és ezzel a? alsó tagozatos napközi feltételeit is megteremtettük. Az egyik tanteremben kis átrendezéssel az étkeztetést is megoldottuk. Ma már mind a nyolc osztályunknak van hol tanulnia. Csak hát tornatermünk még nincs — teszi hozzá sóhajtva. A felújított napközi épületben — ahol egykor, szebb időkben a víg kedélyű Blaha Lujza is lakott — a tanítási nap már a vége felé közeledik. A harmadikosok rajzóráján Együd Árpádné tanárnő érdekes feladatot adott a gyerekeknek. Gyurmából kedvenc állatukat készítik el. — Minden szaktantárgyat képzett nevelő .tanít — folytatja Mészáros József, — Ti- zenketten oktatunk az iskolában, s még négyen vannak az óvodában a kicsikkel. Csaknem 130 tanulóval foglalkozunk. Végezetül a falu történetéről tudakozódunk. Az igazgató szívélyesen mesél: — Tenk egykori leggazdagabb embere Pazonyi Elek János lakott a parkövezte kastélyban, ahol már jártak is. Papp Szász Tamás és Mészáros József iskolaigazgató Bakos Sándor hajdan béresként szolgált Szabó Sándor volt a másik két uraság, és egy Braun nevezetű hevesi birtokosnak is volt itt földje. A század elején 800 ember élt itt béreslakásokban. Az utolsót most bontják, s ezzel talán le is zárul a rossz emlékű múlt. Iskolánkat 1926-ban építették, eredetileg is tanodának. 1950-től mióta itt vagyok, bővítettük, újítottuk, s a hetvenes években nyerte el jelenlegi formáját. A régiek felől is kérdezősködünk : — Talán Bakos Sándor bácsit keressék meg. Itt lakik a közelben — mutat rá egy piros cseréptetős, tor- nácos kis házra, amikor búcsúzóul kikísér bennünket. A 84 éves Bakos bácsit az udvaron találjuk: — Két esztendeje maradtam egyedül — mondja, amikor ráköszönünk. — Kocsisbéres voltam fiatalon Pazonyi Jánosnál a szárazbői tanyán. Nem sokat fizettek akkoriban. Az évi bérem 20 mázsa „élet” volt. — Hogy érti ezt? — Annyi búzát kaptunk természetben, na meg fertálypénzt, ami csak sóra volt elég. — Aztán, hogy alakult a sorsa? — A tsz-ben is kocsis lettem. Huszonhárom évig dolgoztam ott. Négy gyerekem van, hárman elkerültek, egy itt lakik, sofőr a „vízüzemben”. Magyar Sándor vb-titkár- ral nemcsak a falu gondjairól, jövőjéről is beszélgetünk: — Annak ellenére, hogy nincs helyben munkalehetőség, az emberek szívesen maradnak itt. Sok a fa, jó termőtalaj van, s viszonylag könnyen megközelíthető a vidék. A 31-es főútvonalon szinte félóránként járnak buszok, elvétve fordul elő. hogy a reggeli zsúfolt járatról lemarad egy munkába igyekvő községbeli. Az építkezők számára is kedvező lehetőséget tudunk nyújtani. Évente 15—20 lakóházzal gyarapodik a település. Olcsón is osztjuk a 200 és 500 négyszögöles telkeket, amelyeken kertészkedésre is van alkalom. S most már elmondhatjuk, hogy a házhelyekre is be van vezetve a víz. A szociális ellátottság is megfelelő. Jól felszerelt rendelőnkbe hetente kétszer jár ki az orvos. Tizenhat helybeli kisiparos gondoskodik a szolgáltatások zavartalanságáról. A legutóbbi tanácsülésen éppen erről volt szó. Tanácstagjaink felvetették, hogy lakatos, teherfuvarozó és vízvezetékszerelő még elkelne a községben. Az idén központi fejlesztésből félmillió forintot kaptunk az úthálózat bővítésére. Reménykedünk, hogy további anyagi források megszerzésével sikerül még 1,5—2 kilométernyi földutat járhatóvá tenni. Ehhez számíthatunk a helybeliek társadalmi munkájára is, hiszen ide szeretnek hazajárni az emberek, sajátjuknak érzik lakóhelyüket. Jámbor Ildiké Szorgos kezek válogatják a kamillát (Fotó: Szántó György)
