Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. április 26., szombat Miről írt 100 évvel ezelőtt az Egri Népújság? 1886. április Késői húsvét A hosszú 1886-os telet késői húsvét követte. A Népújság erről így számol be az olvasóknak: „A folyó évben a húsvét a legkésőbbi időpontra esik, a melyre egyáltalán esketik, t. i. április 25-re" Ilyen még a században nem fordult elő, de „a jövő században is, közönséges számításunk szerint a huszadikban, szintén csak az 1943. évben fog húsvét megint április 25-re esni”. Hát kedves olvasó, már azon is jócskán túl vagyunk. Száz éve is dúlt az ír—angol viszály „Majd hétszáz esztendeje már, hogy az ír nép saját hazájában egy talpalatnyi földet sem bírhat. Bérlőnek születik, s úgy kell meghalnia, mint bér lő.Birtokos úr ott az angol... De most már a koczka el van vetve. Az írek nem gondolkoznak másról, mint felszabadításukról. Ezt Gladstone (az akkori angol főminiszter) megígérte nekik." Ma a lapokat olvasva, a rádióból és a televízióból értesülve tudjuk: a kérdés még mindig napirenden van. Egri nyomdász a szent sír lovagja „Tóth István egri nyomdászt a jeruzsálemi pártriár- ka a pápa ő szentségének nevében a szent sír lovagjává nevezte ki. Tóth az egri és a budapesti katholikus legényegyletek alapítása érdekében buzgó tevékenységet fejtett ki, és a külföldön szerzett magának érdemeket hasonló egyesületek alapítása körül”. ö még kézzel s egyenként egyengette a betűket sorba az egri nyomdában. Ma a hírt ofszet technikával elevenítjük fel. Ebből mégis látszik, hogy eltelt egy évszázad. Vajkészítés Az elmúlt hetekben az osztrákok megreklamáltak egy magyar vajszállítmányt. Most folyik a kivizsgálás. 1886-ban írta az EGRI NÉPÚJSÁG: „Sokan úgy vannak jelenleg a vajjal, mint annak idején a spanyol urak a Columbus-tojással: keresik ugyanis a vaj rossz mivoltát mindenféle lehető és lehetetlen okokban, s nem jönnek rá a legszembeötlőbb okra, a tisztaság hiányára.” Katonaszabadítók „Mióta csak soroznak Magyarországon, nemcsak az ország fővárosában, hanem vidéken is voltak s vannak, kik a katonaszabadítás busásan jövedelmező mesterségével foglalkoznak, és most 38 év után sikerült, a sok közül egyet fölfedezni.” (Ekkor tartóztatták le a fővárosban Brooser Károly ház- tulajdonost és cinkosait. A Népújság részletesen beszámol arról, hogy a budapesti katonaszabadító banda mintegy kétezer fiút „szabadított” meg a katonai szolgálattól. Ügyeskedésük lényege volt, hogy a kiszemeltek nem jelentek meg először a sorozáson, csak a pótsorozáson. Ott viszont „a szép szál legény helyett egy eltöpörödött suhanczot sikerült neki bemutatnia a sorozó bizottságnak. Ilyenkor a 3—400 forintot maga vágta zsebre Brooser uram.” Megjegyzi még a lap a következőt: „A honvédelmi minisztériumban régen feltűnt, hogy tősgyökeres magyar helyekről, hol erős, úszta népfaj lakik, folyton csökken ama hadkötelesek száma, kik beváltak katonának; keresték ez okot s a vizsgálat megejtésére gróf Ráday Gedeon miniszteri tanácsos, a ritka erélyű volt szegedi királybiztos vállalkozott”. Aki nem tudná, Ráday fogta b; végül Rózsa Sándort, így lön vége a betyárvilag- nak ... Magyar ültetvényes Afrikában Nem tudni, Heves megyei lehetett-e Kiss Lajos hazánkfia, aki Afrikába vándorolt ki az idő tájt és a Mauritiushoz tartozó Reunion szigeten ültetvényes gazdálkodáshoz látott. A jelek szerint sikerrel, mert juhá- szata és tehenészete hírnévre tett szert és Chester- sajtjáért a Port Luisi királyi társulattól elismerő okmányt kapott. Meg is küldte az országos magyar gazdasági egyesület címére. A divat azonban az amerikai kivándorlás volit a múlt században. A Népújság április 22-ti számában arról ad hírt, hogy Zemplén megye területén ügynökök csábítanak a kivándorlásra. Azzal ámították a falusiakat, „hogy Amerikában egyik Esztcrházy he- czegnek a birtokára fo-ják őket telepíteni. : Tehát csöbörből vödörbe.) Kapni fog nak az útra tíz forint szivarpénzt; Ame tikiban pedig 60 hold földet, házat, két ökröt, gazdasági felszereléseket stb.” A lap utolsó híre: elkapták a jjécsi ka- tonaszabadítókat is. "Ott egy közismert bor nagy kereskedő tetézte ezzel a jövedelmét. összeállította: Benkő Károly Szabó Imre munkásőr éles lőfeladatot haji végre Munkásőrök lőállásbán Füzér István, Erdélyi Sándor, Füzeséri Károly fegyverkarbantartás közben (Fotó: Szabó Sándor) A napokban zajlanak megyénkben a munkásőregy. ségek alegységparancsnokainak módszertani foglalkozásai, ahol a lőgyakofla" tok irányítását és szabály- szerű vezetését „élesben” gyakorolják. A Hatvani Zalka Máté Munkásőregy- ség parancsnoki állománya — ahol képeink készültek — kiválóan hajtotta végre az egyébként szigorú és nagy követelményeket támasztó lőtéri feladatokat. A pisztoly- lövészet eredményeit értékelik: Fehér István, Nagy Sándor és Lenberger Sándor Mi az, ami a műemlékekben, egyéni hangulatú városrészeinkben gazdag Egert még vonzóbbá teheti? A válasz egyszerű: legyen elegendő zöld pázsit, ilyenkor tavasz, nyár idején hancúrozni, s az sem baj éppen, ha mindezt virág koszorúzza, akkor bizony még nem szóltunk a hangulatos játszóterekről, virágos sétányokról, s egyéb urbánus parkokról. Ne legyünk mértéket túllépők, de ha jól belegondolunk, sem távolságra, sem pedig kultúrtörténeti léptékben nem esik tőlünk mesz- sze jó néhány „szomszéd- vár”, ahol bizony a zordabb időjárás ellenére is már átvette a hatalmat a „sok, virágos fer.geteg”. Elég, ha csak az északi Krakkóra gondolunk vagy az osztrákok biedermeieres stílusú Linz-ére, vagy nemcsak a rendszere tetükről híres németek Drezdájára, s a tulipános hollandok kicsiny városaira. S ekkor még nem szólítunk déli szomszédaink meghökkentő ritkaságokat is kínáló virágkölteményeiről. Mindenesetre úgy tűnik, az átépítésekkel hovatovább lassan, de annál biztosabban sikerül kiirtanunk még a gyermekláncfüvet is, amely a régi macskaköves utcák repedéseiben is virágot hajtott. Tetszetős, ám rideg burkolókövek vették át sétányainkon az uralmat, s ahol egykor szirom bomlott, ott most nem áll más, mint kőlap. Nem kell túlságosan idős egri patriótának lenni ahhoz, hogy érezzük: napról napra kevesebb a levegő, több a por, s hiányoznak napsütötte délutánokon még az ódon hangulatú házak tűzfalairól is a málló vakolatokat ölelő repikények, vadszőlök, borostyánok indái. Egyszóval úgy tűnik, egy idő után parkjainkról álmodnunk kell, s egy kis ábrándozásra kértük fel Kovács Istvánnét, az Eger Város Tanácsa Mélyépítő és Város- gondozási üzemének kertészeti vezetőjét, parképítő szakembert. — Jól tudom, lassan egy évtizede már, hogy városunkban nem újították fel a játszótereket, mostohább a sorsa parkjainknak, s ami történt is, sok esetben nem mindig hozzáértő, de lelkes társadalmi munkások keze- nyomán született — halljuk a nem éppen szívderítő mondatokat a szakember szájából. — Gondolom, mindezek visszavezethetők a szűkös pénztárcára. — Valóban arra is, de egy helytelen beidegződésre is. Rengeteg új ház nőtt ki a földből, s a tervezés idején szó sem esett arról, hogy valaha a Csebokszáriban, vagy a Tihaméri-lakótelepen virágágyások, homokozók, kikapcsolódást, játékot kínáló parkok, terek létesüljenek. Mindenki örül, hogy fedél kerül a feje fölé, s csak amikor már berendezkedett, s kitekint a 10. emelet balkonéról, kezd furcsa érzése támadni: hiányzik néhány egyszerű növény, cserje. Egyszóval szürke, s egyhangú a környezet. Mindezt utólag pótolni, beilleszteni a környezeti képbe, igen nehéz. Sőt. amint a valóság mutatja, nem is lehet igazán. Persze ebben közrejátszik akul- turálatlanság, s egyéb rossz szokások is. — Ha a parktervező szabad kezet kapna, hogyan reformálná meg, hogyan álmodná újra az egri sétányokat, köztereket? — Igen, ez egy. jó ideig tényleg csak álom marad, ugyanis visszatekintve szám- adaittal is meg tudnám mondani, hogy milyen radikálisan csökkent le az a pénzügyi keret, amelyik megfojtotta virágainkat. Egy tény, sokkal több cserje, fenyő, s virág lenne Egerben, ha: lenne öntözőberendezés. S, ha az lenne, lenne víz. Látja, sok itt a feltételes mód. Pedig a barokk épületek nagyszerű társai az élővilágot tervezőknek. Ne említsek mást, mint a Kis-Dobó tér patakparti sétányait. A portó vakolatú, régi házakat be lehetne futtatni — fillérekből — örökzöld futónövényekkel, s a régi erkélyre egy tűzpiros virágot lehetne helyezni. Az egész észak- itáliai toscanai hangulatot kölcsönözne a környéknek. — Mi történt játszótereinkkel, hiszen a lakótelepek aligha kínálnak megnyugtató megoldást az ott cseperedő gyerekeknek. Nincs elegendő mászóka, homokozó, hinta, s nemcsak a gyerekekre, hanem a barátaikra, a háziállatokra is gondoljunk. Uram bocsa’, kedvenc kutyáját sem tudja a tulajdonos hol sétáltatni. — Egy adatot mondok. Felmérések szerint Egernek csőik 2,7 százaléka zöldterület. Ez a minimálisnál is kevesebb. Tudunk arról, hogy a Lenin úti AFIT melletti szép játszóteret széthordták, s csak a népkerti áll így, vagy úgy a kicsik rendelkezésére. A Ráchegy úti új iskola elé most tervezünk egy apró szabadidőparkot, ahol az elképzelések szerint fajátékok várják kis vendégeiket. Egerben nemcsak a kirakatban levő belvárosra, hanem a környékére is elkelne a zöld, hisz ott csak a beton virágzik! Egy település urbánus arculatához hozzátartozik a peremkerület is. Aztán, ha már álmodozásról esett szó, hadd folytassam azzal, hogy elkelne egy szép szökőkút, s a gyepek helyett pázsit. Sokkal szebb lenne, ha dísznövényeinket a Széchenyi utcán nem betonvályúba, hanem fadézsába tudnánk kitenni. De a türelmetlen autósók és a kultúrálatlan, barbár erőművészek még a vályúikat is elmozdítják. Ezek után már meg sem merjük kérdezni, hogy mikor lesz pálfordulás ezen a téren, hiszen tudjuk, a szirmok, parkok, cserjék, fák sorsa is egy kicsit a pénztárcákon veszik el, s rajtunk, néha meggondolatlan, a szépre csak vágyódó, de azért igazából keveset tevő embereken is. Soós Tamás A követendő példa (Fotó: Tóth ^Gizella) Amilyennek képzeljük
