Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-03 / 78. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. április 3., csütörtök VOLÁN-TEENDŐK A MÁTRAALJÁN Gázt adni a piackutatásnak „A szállítás helyzete a népgazdaság állapot- változásait úgy követi, mint a higanyszál a hőmérséklet-ingadozást.” Az elgondolkoztató képi hasonlatot Juhász Miklósné, a Mátra Volán gyöngyösi üzemegységének vezetője alkotta annak szemléltetésére, hogy tavaly a kevesebb megrendelésből adódóan 6 és fél millió forinttal kisebb árbevételt kasszíroztak a tervezettnél. A beruházások lefékezése nem csak az építőipart, hanem a szállítást is lassúbb haladásra kényszeritette. Betette a kaput A pangó fuvarpiacon sem maradt azonban üresjáratban az üzemegység. A végül is 351 millió forintban összeállt bevételből 46 millió forint nyereséget értek el: két és fél millióval többet az előzetesen számítottnál. Ugyanis az évközi állapotokat felmérve: a lehető legmélyebbre nyomták a fékpedált a költséggazdálkodók. Ez utóbbi mozdulat olyan jól sikerült, hogy eredménytervük nem esett áldozatul a piaci ínségnek, sőt túl is teljesült. Mint az utólagos elemzésből kitűnik: az árbevételi tervnek az „tette be a kaput”, hogy nem nyitott kaput a tervezett időben a Mátra Cázbetongyár. Pedig a visontai üzemmel kapcsolatban már tavaly sok feladatra számítottak a vo- lánosok. Ezt a kiesést hasonló érvágásnak tartják ahhoz a néhány évvel ezelőttihez, amikor a sástói kőbányát zárták be, elejtve ezzel a Volánt egy busás piactól. Nagyobb sebességre kellett tehát kapcsolni a piackutatásban : az üzemegység az újságban lelhető és a „fű alatt” szivárgó információkat egyaránt felhasználja avégett, hogy legelsőként ugorjon talpra, ha új te- herfuvarra kínálkozik lehetőség. Az újak mellett a régi partnerokra is nagy figyelmet fordítanak: céljuk, hogy aki velük kapcsolatba került, annak teljes körű szállítási szolgáltatást nyújtsanak. A likőripari vállalatnál látnak erre vonatkozólag gyorsan kihasználható „tartalékokat”. Valami pezsdült! A több száz sofőr és a több száz autó belföldön élelmiszert, szeszt, építőanyagot juttat célba, túlnyomórészt. Külföldön tizenkét kamionjuk mozog: a külföldi szállítások tortájából nekik az Itália-, Skan- dinávia-szelet jutott. Ezenkívül a szocialista országokba és a Közel-Keletre jutnak el. Főként gépeket, alkatrészeket, gyógyszert, szövetet, cipőt fuvaroznak oda- vissza. Jó profitot hozott konyhájukra a közelmúltbeli néhány szállodaépítés egy- egy szállítási feladata. Mint az üzemegység vezetője állítja: a szállítás nem csak a honi gazdaság váltásait jelzi higanyszálként, hanem a külgazdasági kapcsolatokban beálló módosulásokat is. Véleménye szerint ez utóbbi mostanában: „Jó irányban mozdult el; nem látványos, de valami pezsdül.” Nincs pangás a személy- szállításban: a buszok és buszsofőrök bőven találnak tennivalót. Járatuk közvetlenül juttatja el az utast Gyöngyösről Szegedre és vissza. Üjabban — kétnaponta — Debrecenbe is egyhuzomban utazhatnak a mátraaljiak, keresztülgurulva a Hortobágyon. Vágy: több sofőr kellene és több új busz. Mind a teher-, mind a személyszállításban megkívánják honosítani az „ez az autó az én autóm" szemléletet. Amin természetesen nem azt kell érteni, hogy a „saját” kocsival végzett feketefuvarból tömje meg a zsebét a vezető. Hanem azt, hogy kímélje a járművet, bánjon vele — némi túlzással — hímes tojásként. Bungaló, motel Pumpálni akarnak némi pénzt a mátrai idegenforgalom fejlesztésébe, többféle indokkal. Az ország harmadik legvonzóbb idegenforgalmi vidéke hiányt szenved szállóhelyekben: ezt enyhítve nagyobb karéjt hasítanak le az idegenforgalmi bevételek cipójából. És egyúttal: különjárati busz- forgalmuk is gyarapodhat. Kristályosodó terveik vannak arra vonatkozólag, hogy hol építenek bungalókat, hol érdemes — majd — motelt felhúzni, s hol lehet egy ifjúsági tábor télen üresen kongó épületeit felhasználni erre a célra. Nem idegen a vállalattól a külföldi működő tőke bevonása sem, idegenforgalmi fejlesztésekre. Remélhetőleg e rugalmas kezdeményezésük nem kap majd — esetleges megfúrástól — defektet! Molnár Pál A'növekedő önállóság jegyében — Differenciált elosztás — Pályázni lehet A kezdeményező községek lehetőségei nem csökkennek Üj ötéves tervünkben a tanácsok önállósága jegyében megváltozott a fejlesztési lehetőségeket biztosító anyagi feltételek elosztási módszere. A megyei tanács a rendelkezésre álló pénz bizonyos hányadát a „fejkvóta” alapján osztja szét. Miből képződik ez a fejkvóta, hogyan osztódik fel a községek között, milyen lehetőségei vannak a fejlesztésre a helyi tanácsoknak — e kérdésekre Molnár Miklósné, a Heves Megyei Tanács tervosztályának vezetője válaszolt. — 1986. január 1-től a gazdasági irányítási rendszer fejlesztésével megváltozott a megyei tanácsok lehetősége is. A fejlesztésre szánt pénzösszegeknek országosan közel felét, a mi megyénkben 43—44 százaiéi kát. az úgynevezett fejkvóta alapján osztják szét a községi tanácsok között. A Minisztertanács átlagosan 1000 forintot szabott meg, mint az egy főre eső fejlesztésre .fordítható pénzt. Ezt a megyék lakosságának számarányában egyenlően osztották szét. A differenciálásra a megyékben kerül sor. 1986-ban ez a „fejkvóta” a ini megyénkben is 1000 Ft egy lakosra. (A későbbi években ez emelkedő.) Az így képződő mintegy háromszázötvenmillió forintot a lakosság létszámának figyelembevételével osztja el a megyei tanács, ám ezen belül differenciálásra is sor került. Lesz olyan község, ahol nem éri el, lesz olyan, ahol meghaladja az egy főre eső 1000 forintos összeget. A differenciálásnál több szempontot vettek figyelembe, elsősorban a jelenlegi fejlődést —, tehát ez az ösz- szeg segítséget jelent a hátrányok felszámolásához, de legalábbis enyhítéséhez —, tekintetbe veszik az ellátottság szintjét. Noha elvben eddig is volt lehetőségük a tanácsoknak például arra, hogy a bolthálózat fejlesztéséhez hozzájáruljanak —, az új elosztási mód a gyakorlatot is erősíteni kívánja. Lényeges szempont az elosztásnál az idegenforgalom, és kiemelten segíteni kívánják az iskolafejlesztési terveket. A differenciálásnál természetesen számításba vették az eltérő feladatokat is. Például a városokban központi kérdés az állami lakások építése, a középiskolák fejlesztése, a községekben az egészséges vízellátás biztosítása. Figyelemmel kísérik azt is, hogy a társközségek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. erre természetesen elsősorban az elöljáróságoknak kell ügyelniük, de élvezik a megyei tanács támogatását is. A fejkvóta összegének differenciált elosztása arra hivatott, 'hogy enyhítse az eltéréseket, de ez nem jelenti azt, hogy az eddig saját erőből is nagyobb eredményeket elérő községek hátrányosabb helyzetben lesznek. Ezt szolgálja a céltámogatás rendszere. A községek megpályázhatják a megyei tanács pénzügyi hozzájárulását, s természetesen előnyt élveznek a pályázat eldöntésénél azok, ahol ténylegesen jelentős társadalmi támogatásról is be tudnak számolni a pályázatra készített tervekben. A támogatás harmadik formája a közvetlen megyei beruházás egy-egy helyen. A lakossági létszám alapján adott összegeknél nem vették figyelembe a területfejlesztési (hozzájárulásit, üdülési díjat. A támogatások új rendszerű elosztása tehát növeli a lehetőséget ahihoz, hogy egy- egy községben a lakosok támogatásával, a társadalmi munkák megszervezésével még a jelenlegi szerényebb lehetőségeket nyújtó gazdasági helyzetben is teljesüljenek a legfontosabb célkitűzések. Bedolgozók táppénz nélkül Gondok és örömök között a népművészet szolgái Báder Miklósné, a szövetkezet elnöke Bedolgozók. A legtöbben közülük idős szülőket, betegeket, kis gyermekeket látnak el. s ezért napközben is otthon kell tartózkodniuk. Az alacsony nyugdíjjal rendelkezők is sokan ily módon próbálják csekélyke jövedelmüket kiegészíteni. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet messze földön ismert és csodált népművészeti remekei 271 bedolgozó keze alatt születnek. Blúzokat, ingeket, szőtteseket, térítőkét készítenek. Igényes, aprólékos munkát követel a különböző díszítő motívumok kidolgozása. Kézügyesség, türelem nélkül aligha valósulnának meg a látszólag egyszerű mintákkal ékített darabok. Ezek a hagyomány- őrzésre vállalkozó asszonyok azonban számtalan gonddal küszködnek a mindennapi kézimunkázás mellett. húsz asszony vállal bedolgozást. Hétfő lévén a kis átvevőhelyen egymásnak ad - ják a kilincset, szétterítik a hímzett szőtteseket, még egyszer alaposan átmustrálják őket és már viszik is az újabb megmunkálásra váró anyagot. — Tizenkét éve nyílt lehetőségünk erre a tevékenységre — mondja Biróné. — A kezdet nem volt könnyű, de elmondhatom, hogy ma már megtaláljuk a számításainkat, csak ez a táppénz ... Nagy Sándorné megerősíti az elhangzottakat. — Mindannyiunk nevében mondom, hogy a helyzet tarthatatlan. Nemrég például injekciókúrára jártam, nagyon rosszul éreztem magam, táppénzre mégsem vettek. Ha a gyerekeim betegszenek meg, akkor is hasonló cipőben járunk. Dr. Dömök Lászlót, a helybeli körzeti orvost is felkerestük és véleményét kértük. — Istenmezeje és még néhány környező település bányászközségeknek számítanak. Sajnos, nap mint nap sokan keresik fel a rendelőt. Mérlegelnem kell, hogy a kimerült bányászt vagy a kiegészítő tevékenységet végző bedolgozót veszem táppénzre. Az 5 esetükben pihentetésre nincs lehetőség, hiszen ha a betegállományiban lévők száma feltűnően magas, rendkívüli ellenőrzésre kerülhet sor. Ez nem érdekünk. Ettől függetlenül a lázas betegeket minden esetben kiírjuk. Recsken főként munkalehetőség híján szegődtek el az asszonyok a szövetkezethez. A táppénz itt is kérdés. Szarvas Károlyné egy idő óta magas vérnyomásra, folyamatos rosszul létre pa- naszikodiik. A körzeti orvosi kezelés állítása szerint nem segített, így most privát kezelésre jár, Huszonöt éve egyszer sem volt táppénzen. Most először érezte szükségét a kényszerű pihenésnek, ám kérését elutasították. Kiss Lászlóné 17 éve asztmás beteg. Májustól októberig szinte minden évben súlyosbodik a baj. Ilyenkor a kézimunkázás is teher. Táppénzre csak a főorvos utasítására kerül, egyébként dolgoznia kell. A bedolgozóikban felgyülemlett keserűség, bármenynyire is meggyőzőnek tűnik az orvosi érvelés, mégis érthető. Hiszen becsületesen dolgozó nőkről van szó, akik semmivel nem lehetnek alacsonyabban a társadalmi ranglétrán, mint a vállalatoknál, kollektívában munkálkodó társaik. S ha valóban rászorulnak, őket éppúgy megilleti a társadalom- biztosítási juttatás, mint bárki mást. Báder Miklósnéval, a szövetkezet elnökével többek között ezekről a problémákról is beszélgettünk. — Három évvel ezelőtt több mint háromszáz asz- szony segített nekünk, de azóta jelentősen csökkent a számuk — mondja. — Ennek számos oka van. Sajnos, az igazán értékes kézimunkák nem találnak a piacon kellő fogadtatásra, ugyanis kevesen tudják megfizetni. Ezért bármennyire is szeretnénk ezeket az ízléses darabokat vevőink otthonában viszontlátni, ez az elképzelésünk egyelőre álom marad. Másrészt hiába próbáljuk a hamisítatlan nép- művészeti alkotásokat ilyenformán megőrizni, ha mindenütt a nyereségesebb ipari termelést ösztönzik. Azt is el kell mondani, hogy tisztességesen dolgozó asz- szonyaink társadalmi megbecsülése jóval elmarad a más munkaterületeken dolgozókénál. Tevékenységüket sokan lekicsinylik, valamiféle pótcselekvésnek tekintik. Ezeknek az embereknek a zöme pedig önhibáján kívül kényszerült az állandó otthonlétre. Vágynak a közösség után, ők maguk is szükségét érzik, hogy többet törődjenek velük. Erre viszont alig van lehetőség. A másik dolog, amit mindannyian méltánytalannak éreznek az, hogy történjék velük bármi, az orvosok csak a legritkább esetben veszik őket táppénzre. Pedig fizetik az SZTK-hozzá- járulást, és a szövetkezet is jelentős társadalombiztosítási járulék fizetését vállalja. Barta Miklósné hevesi otthonában egy csipkéhez hasonlatos picinyke kézimunkával bíbelődik. Először foglalkozik ilyen munkával, de ez nem meglepő, hiszen hetente változnak a megrendelések. Most egy osztrák újságmelléklet ábrája ad útmutatást a készülő blúzbetéthez. — Lassan tíz éve foglalkozom bedolgozással. Itthon kellett maradnom, mivel a férjernet leszázalékolták, 81 éves édesanyám pedig fekvőbeteg. Valakinek el kell látnia őket. Ez alatt a tíz év alatt sokfajta kézimunka megfordult a kezemben. Havonta átlagosan háromezer forintot keresek. Baj csak akkor van. ha megbetegszem. Nemrég strúmá- val jártam az orvosnál. Nem írt ki, mondván: úgyis mindig itthon vagyok. Még szerencse, hogy a főorvos azonnal táppénzre vett. Szükség volt rá. Hiába, betegen én sem tudok úgy dolgozni, mint egészségesen. Magyar Pálné kilenc éve varr, sző, hímez a szövetkezetnek. — Gyerekkorom óta vonzódom a kézimunkázáshoz. Amíg kisebb voltam, otthon is mindent magunk készítettünk el. Amikor a szövetkezethez kerültem, szinte minden motívumot, mintát ismertem. De emellett még rengeteg munkaműveletet kellett elsajátítanom. Most éppen női ruhákat díszítek húzással. Egy óra alatt három-négy darabbal készülök el, de gyakran éjszaka is dolgozom. Két iskolás fiam van, kell a pénz. Istenmezején Biró Istvánná gyűjti be a kész munkáikat, és osztja ki a még nyers szövetet. A faluban Barta .Miklósné keze alatt született (Fotó: Perl Márton) Barta Katalin
