Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. április 19., szombat Mihail Gorbacsou beszéde Az NSZEP Berlinben folyó XI. Ikongresszusán pénteken felszólalt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP küldöttségének vezetője. Miha­il Gorbacsov az SZKP Központi Bizottsága nevé­ben üdvözölte az NSZEP XI. kongresszusát, majd kijelentette: A XI. kongresszuson vá­zolt elképzelések nagyszabá­súak, de reálisak, hiszen a köztársaság fennállása óta és az elmúlt években elért hatalmas eredményekre épülnek. Az intenzív mód­szerek lehetővé tették a nép­gazdaság tartós növekedési ütemének biztosítását. Min­denképpen elismerés illeti a tudomány és a termelés ösz- szekapcsolásában, az anyagi és munkatartalékok ésszerű felhasználásában, a tudomá­nyos-műszaki haladás ered­ményeinek széles körű al­kalmazásában szerzett ta­pasztalatokat. Az SZKP KB főtitkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szocialista világ sa­játos időszakot, a változás időszakát éli át. A történe­lem parancsa az új társa­dalmi rend előnyeinek még teljesebb kihasználása, a tu­dományos-műszaki, gazdasá­gi és társadalmi haladás meggyorsítása, a szocialista életforma további gazdagítá­sa. Ettől döntő mértékben függ a szocializmus vonz­ereje, nemzetközi pozícióinak megszilárdíitáeia. A testvérpártok kongresz- szusainak határozatai meg­adják a választ a kor kihí­vásaira. Nyilvánvaló, hogy ez a válasz a testvéri orszá­gok sajátosságait tükrözi és ezért konkrét megjelenésé­ben sokszínű. Elvi alapja azonban ugyanaz, hiszen a célok közösök, a testvérpár- tok egy világnézetet valla­nak — kommunista világ­nézetet. Mihail Gorbacsov megelé­gedéssel szóit arról, hogy az SZKP XXVII. kongresszusá­nak határozatai széles körű és kedvező visszhangra ta­láltak a testvérpártokban és országokban. — Barátaink, közös célja­inkért küzdő harcostársaink reagálása egyrészt megerő­síti a választott út helyes­ségét, másrészt lelkesítő erő­vel hat ránk. Természetesen a történe­lem feladata valamely ese­mény jelentőségének kime­rítő elemzése — mondotta a felszólaló. Az viszont már most világos, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa nem szokványos esemény volt a Szovjetunió életében. A kongresszust nagyfokú igé­nyesség jellemezte. Nyíltan beszéltek a meglévő prob­lémákról és hiányosságokról, és amj a legfontosabb, a munlka gyökeres megjavítá- sának útjairól. Számos objektív és szub­jektív ok miatt a Szovjet­unió előrehaladása az el­múlt időszakban lelassult, kedvezőtlen irányzatok kezd­tek hatni. Nagy történelmi távlatban a gazdasági, a itársadalmi és a szellemi életben elért eredmények mindenki által elismert té­nyeit. Most azonban másról van szó. Nevezetesen arról, hogy az elért eredményekre támaszkodva jóval gyorsab­ban kell előrehaladni, le kell küzdeni a gyengeséget, fel kell számolni a szűk kereszt­metszeteket és a haladást gátló tényezőket. — Időnként felteszik a kérdést: nem vittük-e túl­zásba az önbírálatot, nem adunk-e tápot ezzel a kom­munistaellenes propagan­dának? Meggyőződésünk, hogy az önkritikát nem vit­tük túlzásba. Marx és Le­nin arra tanított, hogy a forradalmi pártnak bírálóan kell viszonyulnia saját te­vékenységéhez — ez sikeré­nek elengedhetetlen feltéte­le. Ezt a hagyatékot kíván­tuk követni és ehhez el­nyertük a kommunisták, az egész szovjet nép támogatá­sát — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy a XXVII. kongresszus fordu­latot jelent a párt tevékeny­ségében és az egész ország életében. A kongresszus nagy politikai fellendülést váltott ki. A feladat most az, hogy az elgondolások energiája a gyakorlati tettek energiájává változzék. Meg vagyunk győ­ződve a választott út he­lyességéről és arról nem té­rünk le — húzta alá Mihail Gorbacsov. A szocialista közösség or­szágainak együttműködésé­ről szólva kijelentette: a Szovjetunió jövője elképzel­hetetlen a testvéri országok­kal való szoros együttmű­ködés nélkül. Nemcsak azért, mert az internacionalista meggyőződés ezt diktálja, hanem azért is, mert enél- kül nem lehet megoldani a kor által felvetett bonyolult feladatokat. A szocialista or­szágok most abba az idő­szakba lépnek, amikor együttműködésüket maga­sabb szintre kell emelni. S nem csak egy-két fokkal, hanem egész nagyságrend­del. — Ügy tűnik — folytatta Mihail Gorbacsov —, hogy a gazdasági kapcsolatok kü­lön figyelmet érdemelnek. A korábbi években e téren szilárd és tartós alap jött létre. Az integrációs mun­ka nem kevés tapasztalata halmozódott fel a KGST- ben. Ma azonban a kérdést ily módon kell felvetni: az együttműködés szintje és formái megfelelnek-e az előt­tünk álló új feladatoknak? Felhasználjuk-e az együtt­működésben rejlő összes le­hetőségeket a fejlődés meg­gyorsítására, a tőkés piactól való gazdasági sebezhetet- lenség biztosítására? Ügy tűnik, hogy ezekkel a lehe­tőségekkel nem teljes mér­tékben élünk. Valamennyi­ünk érdeke, hogy javítsunk a helyzeten. Komoly mértékben kell tökéletesíteni a KGST mun­káját. Tehermentesíteni kell a szervezetet a felesleges operatív funkcióktól, s a fi­gyelmet a gazdasági integ­ráció nagyszabású, stratégiai kérdéseire kell összpontosí­tani. Természetesen ezek nem egyszerű kérdések. De meg lehet és meg is kell oldani őket, mivel ez felel meg minden egyes testvéri or­szág létfontosságú érdekei­nek. E téren politikai aka­ratra van szükség. Amint a szocialista közösség országai vezetőinek legutóbbi talál­kozói és tárgyalásai tanúsít­ják, ez az akarat megvan. Külpolitikai kérdésekre térve Mihail Gorbacsov meg­állapította: a kommunisták­nak mindent meg kell ten­niük azért, hogy megállít­sák a világnak a nukleáris katasztrófa felé sodródását. — Éppen e célokra való törekvés diktálta Genf be va­ló utazásunkat, a nukleáris robbantások moratóriumait, s azt a januárban előterjesz­tett konkrét programunkat, amely a nukleáris fegyver­zet teljes felszámolását tűzi ki. E nagyszabású kezdemé­nyezések megfelelnek vala­mennyi nép érdekeinek és erőteljesen támogatták őket a szövetséges szocialista or­szágok, a világ különböző államai. Az emberek re­ménykedni kezdtek a poli­tikai légkör javulásában. Sajnos, e remény manap­ság súlyos megpróbáltatá­soknak van kitéve. Az Egye­sült Államokban uralkodó katonai-ipari komplexum­nak szemmel láthatóan nincs ínyére a nemzetközi helyzet normalizálódására mutató fordulat. A fegyver- kereskedők idegessé válnak attól a gondolattól, hogy a Szovjetunió és ai Egyesült Államok megállapodhat a leszerelésben. A népek, köz­tük az amerikai nép leg­alapvetőbb érdekei ellenére Washington a genfi meg­állapodások tényleges alá- ásásának, s olyan akcióknak az útjára lépett, amelyek még tovább bonyolítják az egyébként is feszült világ- helyzetet. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: Washington­ban, az európai fővárosok­ban tisztában kell lenni az­zal, hogy az ilyen lépések közvetlen kárt okoznak a szovjet-r-amerikai és általá­ban a Igelet—nyugati pár­beszédnek. A szovjet—ame­rikai kapcsolatok nem fej-, lődhetnek függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok miként viselkedik a nem­zetközi színtéren, és hogy ennek következtében milyen helyzet alakul ki. Mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy ki óhajt­ja valóban a békét és ki az, aki nukleáris pusztulás felé taszítja a népeket. Eb­A Német Szocialista Egységpárt XI. kongresszusának elnöksége (Népújság-telefotó — ADN — MTI — KS) ben a felelősségteljes pil­lanatban senki sem térhet ki a ma és a holnap nem­zedékeivel szembeni kötele­zettség teljesítése elől. A Szovjetunió, a szocialista kö­zösség országai a jövőben is felelősségük teljes tuda­tában fognak eljárni. Teljes határozottsággal ki­jelentjük: a nukleáris fegy­verek felszámolására, a fegy­verkezési hajsza megfékezé­se érdekében tett javaslata­ink továbbra is érvényben maradnak. A nyugati orszá­goknak a szavakról át kell térniük a tettekre, ha való­ban aggasztja őket a béke sorsa. Egyelőre ez még nem történt meg. Európa tekintetében a Szovjetunió jelentős enged­ményeket tett, amikor java­solta: az egész földrész te­rületéről távolítsák el a kö­zepes hatótávolságú szovjet és amerikai nukleáris raké­tákat, feltéve, hogy más, NATO-tagállamok — Ang­lia és Franciaország — nem növelik rakétapotenciáljukat. Most ugyanazok a kor­mányok, amelyek még a kö­zelmúltban a szovjet SS— 20-as rakétákban a Nyu- gat-Európát fenyegető fő ve­szélyt látták, kijelentik, hogy ez kevés, nem szabad meg­gátolni Angliát és Francia- országát rakétáik és nuk­leáris robbanótölteteik to­vábbi növelésében. Nem látszik a logika az NSZK politikájában sem — húzta alá Mihail Gorbacsov. Bonn állandóan békeszerete- téről, arról a törekvéséről beszél, hogy fejlessze az együttműködést a szocialista országokkal, azt bizonygat­ja, hogy az ország területé­ről sohasem indul ki hábo­rú. De mi a valóság? Ép­pen az NSZK területén rej­tették el a Keletre irányí­tott Pershingeket és robot- repülőgépeket. Ha úgy tet­szik, nincs Nyugat-Európá- ban még egy kormány, amely ennyire hűségesen támogat­ná az amerikai SDI milita­rista programot. Mi több, Bonn ezt még a „csillaghá­ború” európai változatával is kiegészítette. Mindez an­nál is inkább aggasztó, mert az NSZK-ban az uralkodó osztály változatlanul „nyi­tott német kérdés”-ről be­szél, és nem mondott le re- vansista számításairól. A Szovjetunió nagy je­lentőséget tulajdonít az NSZK-val, mint jelentős eu­rópai állammal való viszo- nyánák, és kész e kapcso­latokat tovább is fejleszteni egyenrangú alapon és a köl­csönös előny érdekében. En­nek azonban mindenekelőtt az a feltétele, hogy Bonn politikája ténylegesen meg­feleljen a béke és a bizton­ság érdekeinek. Teljes egé­szében támogatjuk az NDK- nalk az NSZK-val szembeni jogos követelését, azt, hogy a közöttük, mint egyenran­gú szuverén államok között fennálló kapcsolatok teljes mértékben megfeleljenek a nemzetközi jog általánosan elismert normáinák. Az európai helyzetről to­vábbi nagy probléma, hogy ezen a földrészen hagyomá­nyos fegyverzettel ellátott jelentős fegyveres erők áll­nak szemben egymással. Európában a fegyveres erők két 3 milliós csoportosulása néz farkasszemet, a legkor­szerűbb páncélosokkal, ra­kétákkal, repülőgépekkel fel­szerelve. Ráadásul az úgy­nevezett hagyományos fegy­vereket szüntelenül tökéle­tesítik, azok egyre pusztí- tóbbak és erősebbek lesznek, harci jellemzőik tekinteté­ben a tömegpusztító eszkö­zökhöz közelednek. Az SZKP KB főtitkára így folytatta: azt mondják ne­künk, hogy Nyugat-Európa nem mondhat le az atom­fegyverről, közte az ameri­kairól sem, mert ebben az esetben kisebb biztonságban érezné magát a Varsái Szer­ződét, országai fegyveres erőivel és hagyományos fegyverzetével szemben. Pe­dig az Európában tárolt atomfegyverek felszámolása új helyzetet teremtene nem­csak a Nyugat számára, ha­nem a mi számunkra is. Nem felejthetjük el, hogy az atomkorszak előtt, még­hozzá nem is egyszer, nyu­gati irányból törtek be te­rületünkre. — Szeretnék innen, a szo­cialista NDK fővárosából az­zal a felhívással fordulni Nyugat-Európa népeihez: ne higgyenek a Szovjetunió ag­resszivitásáról terjesztett ál­lításoknak. Országunk soha, semmilyen körülmények kö­zött nem indít hadművele­tet Nyugat-Európa ellen, ha­csak nem válunk egy NATO- támadás célpontjává. Ezt az álláspontot szeret­nénk új kezdeményezéssel alátámasztani, amely most már a hagyományos fegy­verzetre és fegyveres erők­re vonatkozik. A Szovjetunió javasolja: állapodjunk meg ábban, hogy jelentősen csök­kentjük az európai államok szárazföldi erőinek és har­cászati légierőinek valameny- nyi összetevőjét, és ennek megfelelően az Európában elhelyezett amerikai és ka­nadai erők hasonló összete­vőit. A csökkentés alá eső katonai egységeket és al­egységeket leszerelnék, fegy­verzetüket megsemmisítenék, vagy nemzeti területen tá­rolnák. A csökkentés alá eső földrajzi övezethez tar­tozna természetesen egész Európa — az Atlanti-óce­ántól az Urálig. A hagyo­mányos fegyverekkel egy­idejűleg csökkentenék a had­műveleti-harcászati atom­fegyvereket is. Ami a folyamat vala­mennyi szakaszának meg­bízható ellenőrzérót illeti, lehet szó akár nemzeti mű­szaki eszközökről, akár az ellenőrzés nemzetközi for­máiról, beleértve a szüksé­ges helyszíni felügyeletet. Ez komoly tárgyalások témája. Feltételezzük, hogy a kérdés határozottabb felvetése le­hetővé teszi annak a cso­mónak a kibogozását, amely oly sok éve késlelteti a bé­csi tárgyalásokat. Nem kisebb jelentőséget tulajdonítunk a vegyi fegy­verek felszámolásának. An­nak érdekében, hogy meg­gyorsítsuk az erről szóló nemzetközi egyezmény meg­kötését, a Szovjetunió a kö­zeli napokban több új ja­vaslatot terjeszt a leszerelési konferencia elé, azzal a cél­lal, hogy lehetővé tegye a meglévő véleményeltérések áthidalását. A szónok aláhúzta: érté­keinek tartunk minden épí­tő jellegű kezdeményezést és készek vagyunk azok megvizsgálására. így példá­ul arra, hogy Európában hozzanak létre vegyifegyver- mentes övezetet, összhang­ban azzal, ahogyan a Né­met Szocialista Egységpárt és a német szociáldemokra­ta párt együttesen felvetette. Politikánkban nincs sem­miféle csapda. Mi a Nyugat­hoz jó szándékkal közele­dünk. Nem gyengeségből ke­ressük a kölcsönös megér­téshez. a fegyverkezési haj­sza korlátozásához vezető utat. Szükségünk van a bé­kére, ahogyan mindenkinek. Politikánkat az emberiség túléléséről való gondoskodás diktálja. Mihail Gorbacsov befeje­zésül hangsúlyozta: a kom­munisták ereje az eszmei meggyőződés, az a készség, hogy önfeláldozóan küzdje­nek a béke és az igazság eszményeiért, a dolgozó em­berek boldogulásáért. Kong­resszusuk, a többi hatalmon lévő kommunista párt kong­resszusához hasonlóan, alá­támasztja azt a közös eltö­kéltségünket. hogy fáradha­tatlanul munkálkodjunk a szocialista társadalom töké­letesítésén, az új társadalmi rend vonzerejének növelé­sén. A vitában felszólaló dele­gátusok részletesen szóltak a dolgozóik munkasikereiről és célkitűzéseiről. A péntek délutáni tanács­kozás befejeztével az FDJ ifjúsági szervezet tömeg­gyűlést tartott. A nagygyű­lés résztvevőit Erich Honek- ker, az NSZEP KB főtitkára rövid beszédben üdvözölte. A HÉTEN TÖRTÉNT HÉTFŐ: A Közös Piac külügy­miniszterei a líbiai válságban mérsékletet tanácsolnak az USA- nak — Washingtonban véget ért a Reagan—Nakaszone talál­kozó — Személycserék az iz­raeli kormányban — A szovjet külügyminiszter fogadta Moszk­vában a kínai külügyminiszter- helyettest. KEDD: Amerikai légitámadá­sok líbiai célpontok ellen — A szovjet kormány elítélte az amerikai agresszív cselekménye­ket és közölte, hogy lehetetlen­né vált a májusi Shultz—Sevard- nadze találkozó megtartása — Stockholmban folytatódott az európai biztonsági és bizalom- erősítő kérdésekkel foglalkozó értekezlet — Moszkvában tár­gyalt Ingvar Carlsson svéd mi­niszterelnök. SZERDA: Mihail Gorbacsov szolidaritási üzenetet intézett Kadhafi ezredeshez — A Varsói Szerződés tagállamai nyilatkoza­tot tettek közzé a földközi-ten­geri feszültségről — Reagan fo­gadta Genscher nyugatnémet aikancellárt és külügyminisztert. — Üj-Delhiben megnyílt az el nem kötelezettek koordinációs irodájának miniszteri ülése CSÜTÖRTÖK: ismét összeültek a iKözös Piac külügyminiszterei, s felhívták az USA-t: tartózkod­jék az újabb katonai akciókból — Megnyílt a Német Szocialis­ta Egységpárt kongresszusa, be­szédében Erich Honecker éle­sen elítélte a Líbia elleni ag­ressziót —■ Chirac francia mi­niszterelnök Kohl kancellárnál járt. PÉNTEK: Jimmy Carter hi­bának minősítette utódja líbiai akcióját — Üjra megnyitották a tripoli repülőteret — Szudán­ból hazatelepítették az amerikai állampolgárokat — Sevardnadze levele Pérez de Cuellar ENSZ- főtiitkárhoz — Az éli nem köte­lezettek a Biztonsági Tanácsban az USA-t elmarasztaló határoza­tot javasoltak. SiSS TELEX 1^» ___________. AT HEN, PÁRIZS Líbia pénteken arra kér­te a Közös Piac országait, hogy fejtsenek ki, jószolgálati tevékenységet a földközi­tengeri feszültség enyhítése érdekében. Andreasz Papandreu gö­rög kormányfő pénteken fo­gadta Ahmed Sahati líbiai külügyminiszter-helyettest, aki csütörtökön érkezett Athénba. Sahati felkérte a Közös Piac országait, hogy hágai állásfoglalásaik szel­lemében fejtsenek ki közve­títő tevékenységet az érin­tett felek és az arab világ országai között a földközi­tengeri feszültség gyökerei­nél meghúzódó problémák békés, tartós és igazságos megoldása érdekében. Líbia ezekről a kérdésekről kész megbeszéléseket kezdeni egy közös piaci jószolgálati kül­döttséggel — mondotta Sa­hati. BONN Szenzációs közléssel kö­rözte le pénteken laptársait a Kölnben megjelenő „Ex­pressz” című napilap: két és fél hasábon, teljes terje­delemben nyilvánosságra hozta a nyugatnémet—ame­rikai megállapodásokat az SDI-programhoz (az ameri­kai „hadászati védelmi kez­deményezéshez”) való nyu­gatnémet csatlakozásról, il­letve a technológiai cseré­ről. A lap szerint a szöveg ta­nulmányozásából kiderülnek, a megállapodás gyengeségei Egyebek között az, hogy a nyugatnémet iparnak és tu­dománynak a vártnál keve­sebb haszna származik be­lőle — ellentétben a kor­mány állításával. A közlés­ből továbbá kitűnik: az Egyesült Államok fenntartja magának a jogot, hogy eldönt­se, melyik kutatási ered­ményt adja át nyugatnémet partnercégnek. BELGRAD Kirabolták az újvidéki bankot. A város központjá­ban lévő bank pénztárhe­lyiségébe pénteken, röviddel a zárás előtt ismeretlen fegyveres férfi lépett be, s pisztolyt szegezve a négy pénztárosnőre a kasszában lévő készpénz átadására kényszerítette őket. össze­sen közel 1,9 millió dinárt vitt magával. A rendőrség széles körű nyomozást indí­tott az ügyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom