Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-17 / 90. szám
A GAZDASÁGPOLITIKA ÚJ VONÁSAIRÓL 11/2. A hangsúlyváltás szükségessége A hangsúlyváltás szükségessége, oka egyrészt az elérendő célokból, másrészt a gazdaság irányítási rendszerének és működésének színvonalából vezethető le. A célok esetében az életszínvonal lassú emelkedése, illetve a reálbérek csökkenése, stagnálása miatti társadalmi feszültségek leküzdéséről, egy fokozottabb társadalmi aktivitáshoz és jó közérzethez feltétcnül szükséges, érezhetően javuló viszonyok eléréséről van szó. A keresők és nyugdíjasok azon rétegeinek, akiknek nem nyílik külön jövedelemszerzési lehetőség, vagy akik erre képtelenek, illetve az ilyen lehetőségekkel nem is akarnak élni, az utóbbi évek igen nehezek voltak. Sajnos: tény, hogy a nyolcvanas évek eleje e több milliós réteg számára az életkörülmények romlását jelentette. Ezen viszont csak a gazdasági fejlődés élénkítése, a gazdaság jövedelemtermelő képességének növekedése segíthet. Ehhez azonban a gazdaság modernizációjára is szükség van, ami viszont csak a mainál nagyobb arányú, más szerkezetű és hatékonyabb felhalmozási tevékenységgel biztosítható. A távolság csökkentésére A hangsúlyváltás kényszere a gazdaság irányításának és működésének belső feszültségeiből és ellentmondásaiból fakad. Ezen a „pályán” való haladásnak ma már egyszerűen nincs perspektívája. A visszafogásom gazdaságpolitika jellegéből eredően szükségszerűen védekező stratégiára tud berendezkedni, s mindemellett tartós folyamatokat rövid távú szempontoknak, érdekeknek kénytelen alárendelni. Huzamosabb idő után egy ilyen kurzus önmaga ellen forduló, azaz csapdaszituációt erősítő vonásai erősödnek fel. A talpon maradás szempontjából sikeres 1979—85 közötti kurzust ezért (is) kell mielőbb egy dinamizáló kurzussal felváltani. Abba semmilyen körülmények között nem nyugodhatunk bele, s nem szemlélhetjük tétlenül, hogy tovább növekedjék a távolság a magyar és a világgazdaság műszaki színvonala és teljesítőképessége között. A tartós folyamatokat rövid távú szempontoknak szükségszerűen alárendelő restriktiv kurzusnak a leépülés irányába mutató tendenciák megfordítása miatt tehát feltétlenül végei kell vetni. Ellenkezője: történelmi mulasztás lenne. Az élénkítés azonban nagyon összetett, s egyszerre több követelmény kielégítését, sőt a megfogalmazott prioritások harmonizálását is megkövetelő gazdaságpolitikai kurzussal egyenlő. Ami fordítva is igaz. Valós eredményre csak harmonizálható prioritások vezethetnek. Azt azonban világosan kell látni, hogy a jelenlegi struktúrában az élénkítés öngyilkosság lenne, másrészt, nem is lenne keresztülvihető. A szűk felhalmozási lehetőségek miatt egy ilyen élénkítés újabb eladósodáshoz, a cserearányok fokozódó romlásához, a felhalmozási lehetőségek folyamatos beszűküléséhez, a veszteségtérítő támogatáspolitika szélesítéséhez vezetne, s piaci oldalról sem lenne megalapozható. Általános megújulással Az ugyanakkor kétségbevonhatatlan, hogy a magyar népgazdaság, mint közepesen fejlett gazdaság, közepes felhálmozási képességével és színvonalával — a szerkezetileg és műszaki színvonalában megújuló világgazdasági közegben — nehézségeiből nem tudja önmagát saját hajánál fogva kiemelni. Akkor hát nincs kiút? Szerencsénkre van. Kiutat mindenekelőtt egy általános társadalmi-gazdasági megújulás jelenthet. A kérdést az élénkítésre szűkítve: egy, az egyensúlyt a visszafejlesztéseket is magában foglaló szelektív fejlesztéspolitikát az exportorientációval és a külső források bevonásával összekapcsoló gazdaságpolitika. A külső erőforrások bevonása kapcsán természetesen nem a hetvenes évtized deficit finanszírozásához hasonló újbóli eladósodásról lenne szó, hanem a külső kooperációk szélesítéséről, közös vállalkozások alapításáról és a működő tőke nagyobb arányú bevonásáról. A legfontosabb akadályt e tekintetben a saját magunk teremtette mesterséges korlátok, mint kötöttségek jelentik, amelyek eltávolítása az első szükséges lépés e megoldások partnereink számára történő vonzóbbá tételének útján. A gazdaságpolitikai hangsúlyváltás célja és értelme nagyon röviden tehát: a ha. tékonyság javítása és a jövedelemtermelő-képesség növelése irányába elmozdítani a gazdaságot. a jövőben gyakrabban kell szembenézni azzal a döntési problémával is, hogy érdemes-e egy adott területen teljesen kihasználni a rendelkezésre álló tényezőket. Emberi tartalékok Gyakrabban kerülhet sor olyan döntésre, hogy a társadalom számára előnyösebb átmenetileg lemondani az erőforrások egy részének kihasználásáról, mint azokat nem hatékonyan működtetni. A gazdaságnak nagyobb mértékben kell mozgósítania, munkaerő- és kapacitástartalékokkal rendelkeznie. Ez fokozza a gazdaság alkalmazkodóképességét, ami önmagában is rendkívül nagy hatékonyságjavulást eredményezhet. A hangsúlyváltás végső és legfőbb biztosítékait az emberi tényezőben rejlő tartalékok kiaknázása jelentik. Ebből a nagyon összetett feladatcsokorból csupán kettőt kiemelve: a munkamorál aggasztóan alacsony szintjén lehet és kell is változtatni. Ennek fő módszere a hatékonysági kényszer és érdekeltség egyéni szintekig való levitele, ami a kisvállalkozások szintjén nagyrészt már megoldódott. Vannak, akik ezen az alapon olyan következtetésre jutnak, hogy a hatékonyság útján való haladás a szocializmusból kifelé mutat? ! Ez pedig nem igaz! Ezért is lenne fontos és sürgős e megoldások nagyüzemi adaptációjának szorgalmazása. Dr. Barta Imre a közgazdaságtudományok kandidátusa SIKERES AKCIÓ VOLT ... A kereskedők a kertgazdaságokért Többéves hagyomány, hogy a tavaszi szezon kezdetén a mezőgazdasági cikkeket forgalmazó üzletek engedményes áruvásárlási akciókkal járnak a kertészkedők kedvébe. Míg a nagyüzemek már jó előre megveszik a földműveléshez szükséges gépeket, növényvédő szereket, magvakat, addig a kiskerttulajdonosok többnyire csak a jó idő beálltával gondolnak a beszerzésre. Erre számítottak a megye áfész- boltjai, amikor az Egri Agroker Vállalattal és más nagy- kereskedő cégekkel szövetkezve, március 5-től 28-ig a megye hat településének nyolc üzletében kedvezményes vásárt szerveztek. Bőséges kínálat volt az egri elárusítóhelyen (Fotó: Szántó György) — Milyen sikerrel járt az akció? — erről érdeklődtünk a szakboltok vezetőitől látogatásunk során. Megtudtuk, hogy a nyolc helyszín közül négy településen bővítették az eladóteret. Külön fóliasátrat állítottak fel az egri kertbarátok boltja előtt, Hatvanban, Hevesen és Pétervásárán. A Gyöngy- szöv Áfész két boltjában és Füzesabonyban csupán az árukészlet volt nagyobb a szokásosnál. Többféle típusú és árú kisgépet, szőlőművelő eszközöket, és vegyi anyagokat árusítottak általában 30—40 százalékkal olcsóbban. Népszerűek voltak a különféle lemosok, növényvédő szerek, műtrágyák. A nemrégiben „felkapott” Ne- vikén talajfertőtlenítőből is ki tudták elégíteni az igényeket. Sok fogyott fóliából, különösen Hatvanban, hiszen ezen a környéken elterjedt a palántanevelés. A szőlőműveléshez szükséges préseket, permetezőket leginkább Egerben és Gyöngyösön vitték. Korlátozott számban kínáltak Robi 54 és 55 típusú kiskerti munkagépeket. Elfogyott valamennyi, s egyelőre nem tudnak adni. A vetőmagvakból az idén az uborka volt a legkelendőbb, hiszen tavaly alig termett, s mint mondják háromszoros mennyiségre lett volna szükség. Így nem csoda, ha már az első napokban elfogyott. s akadozott az utánpótlás. A gyöngyösi magbolt eladóitól tudjuk, hogy keresett volt a cékla-, korai káposzta-, hagyma- és paprikamag. Bár kerti szerszámokból több helyen bőven kínáltak ásókat, kapákat, gereblyé- ket ám gyengébb minőségben. A vásárlók egy része hiába kereste a jól bevált kovácsoltvas eszközöket. Ügy néz ki, hogy egyelőre tartós hiánycikk, mert nem, vagy csak kevesen gyártják. Az akció a szépséghibák ellenére sikeresen zárult.» Rekordbevételt könyvelhettek el Égerben a Kertbarátok boltjában és a két gyöngyösi szaküzletben. Ennek persze titka is van. Mint Kazinczi István egri és Sáf- rán Ákos hatvani üzletvezető elmondta, sokszor az ország másik végébe is elmentek áruért, s csere vagy vásárlás útján sikerült ku- rens cikket beszerezniük. Sikeres kezdeményezésnek tűnik, hogy az Egri Agroker Vállalat a folyamatos áruellátás és forgalmazás érdekében két közös boltot is fenntart. Mint arról értesültünk, az együtt-, működésnek ezt a jól bevált formáját több településen is szeretnék megvalósítani. Szemlénk végén Madara- si Gyulát, az Agroker marketing csoportvezetőjét arra kértük, összegezze az idei mezőgazdasági vásár tapasztalatait. Elmondta, hogy idén először rendeztek ennyi helyen kedvezményes akciót a vállalat által forgalmazott cikkekből. Sok árut sikerült megkedveltet- ni a nagyközönséggel, s ők is igyekeztek rugalmasan reagálni a vevők igényeire Épp ezért jövőre további településeket is bevonnak. Elgondolkodtató viszont, hogy érdemesebb lenne rövidebb ideig tartó kampányt szervezni. Az idei 18 millió forintos forgalom a nyolc üzletben egy hónap alatt mindenképpen biztató, s azt bizonyítja, hogy a kereskedők jó úton járnak. . . J. I. HUSZONHÉT ESZTENDEJE VESZTESÉG NÉLKÜL A legrégebbi elnök Azon kevesek közé tartozik, aki próféta lett saját szülőföldjén. A Bükk hegykoszorúi között, Bükkszéken született és nevelkedett. Azon a tájon, ahol az átlagosnál is keményebb, maka- csabb a föld. Gyenge a termőképessége, igy minden egyes mázsa gabonáért nagyobb küzdelmet kell folytatni, mint más helyen. Vancsó Jenő mégis hű maradt a szülőföldhöz, az ottani emberekhez. Higgadtan, megfontolt szavakkal beszél a kezdetekről: — Parasztivadék vagyok. Négy testvérem közül én maradtam a földhöz hűséges. Apámon kívül, aki idénymunkás volt, bölcs parasztemberek tanítottak a gazdálkodás alapjaira. Amikor az iskolát befejeztem és letöltöttem a katonai szolgálatot, hazajöttem. 1954- ben 23 éves fejjel és némi gyakorlattal Pétervásárára kerültem, az akkori járási tanács mezőgazdasági osztályára főagronómusnak. Tucatnyi előadást, beszélgetést tartottam a mezőgazdaságról. Alig fél évtizedet töltöttem ott, amikor 1959 március elején Szajlán megalakítottuk a Búzakalász Termelőszövetkezetet. Kétszázhatvanán voltunk ott az alapítók között. Előtte megkerestek néhányan a szaj- laiak közül, hogy vállaljam el az elnöki tisztet. Bevallom, vegyes érzelmekkel jöttek az emberek, akadtak akik bizalmatlanul láttak a közös munkához, mások viszont — közöttük én is — bíztak a szövetkezet jövőjében. Így utólag visz- szapillantva, azért mégiscsak nekünk lett igazunk. Mondhatom ezt azért is, mert nemrég nyolcadszor választottak elnöknek. Közben persze sok minden történt. 1968 augusztusában egyesült Szajla, Terpes, Bükkszék és Recsk termelő- szövetkezete. Több mint tíz éve pedig már, hogy gazdaságunk határához tartoznak a siroki földek is. Igazi nagyüzem lettünk, hiszen öt községben 6700 hektáron tevékenykedünk. Sok itt a lejtő és az éghajlat sem olyan kedvező nálunk, mint mondjuk az alföldi részen. Ez a termeNem tartozik a dicsekvök közé. Egyszerű, szerény ember. Bár szigorú, határozott, igyekezetében mindig az új felé forduló vezetőnek ismerik. Vancsó Jenő, a Szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke csaknem három évtizede első számú vezető. Ma Heves megyében a legrégebbi elnökként tartják számon. lésre is rányomja a bélyegét. Erre, a hegyek között két héttel később van a kikelet, de két-három héttel hamarabb beköszönt gyakran fagyokkal az ősz. Ezt mi tudjuk, ismerjük, tapasztaljuk, hiszen megtanultuk a saját bőrünkön. így a szövetkezetben a termelési szerkezetet ehhez igyekeztünk igazítani, azért, hogy legyen jövedelmünk és megélhetést nyújtsunk az embereknek. Vancsó Jenőnek volt kire támaszkodnia. Mindig az előrelátás vezérelte, amelyet a tagság megértése és szorgalmas munkája kísért. — Nem panaszkodhatom az itt élő emberekre —1 folytatja —, hiszen magamfajták. A hatvanas években közös erővel megvalósítottuk üzemünk talajvédelmi tervét. Kilencszáz hektár új erdőt telepítettünk, főleg a lejtős, az eróziónak leginkább kitett területeken. Víztelenítettünk, négyszáz hektáron alagcsöveztünk, ahol szántót alakítottunk ki. Ezen a részen, amely végignyúlik a Tárná vonalán, ma gabonát termelünk, meg az állatoknak silókukoricát. Persze, 800 hektáron az akkoriban kialakított legelő is segíti az állattenyésztést, mert a megalakulás percétől nem mondtunk le erről. Sőt, a legnehezebb időkben is, amikor erre nem ösztönöztek, folyamatosan fejlesztettük a tenyésztést, és jelenleg 2 ezer fölött van a szarvasmarha-állomány. Ennél a döntésnél is a helyi adottságokat vettük figyelembe és meghagytuk a vörös-tarkát vegyes hasznosításra: tejre és húsra. Ma örülünk, hogy akkor így vélekedtünk, mert jelenleg egyedüli ilyen tenyészet a miénk Magyarországon. Érdeklődnek is iránta, hiszen nemrég a Kanári-szigetekre is exportáltunk belőle. Szilárd szervezetű, erős testalkatú, mozgékony egyedeket alakítottunk ki az elmúlt (Fotó: Perl Márton) évek során. A közös gazdálkodás persze kisugárzott a települések életére is. Az általunk megvalósított útépítések, árokrendezések jótékonyan hatottak a környezetre. Itt, ebben a térségben az utóbbi időszakban nem volt jellemző, hogy elnéptelenednek a községek. Szajlán például stabil a lakosság száma. Bükkszéken közjóléti parkerdőt hoztunk létre, Szajlán pedig díszfa- iskolát, amelyet szövetkezetünk parképítő részlege használ fel. Az elnök amellett, hogy 27 éve már gazdasági vezető, aktív közéleti ember is. Több mint két évtizede tagja Heves Megye Tanácsának. — Ebben is az emberek megbecsülését, bizalmát érzem — említi Vancsó Jenő. — Jó kapcsolatot alakítottam ki a helyi tanácsokkal, a tanácstagokkal és közös erővel mindig cselekedtünk, amikor csak kellett. Tiszteletben tartottam rendszeresen a jogszabályokat, de egy-egy döntésnél mindig elmentem a legvéksőkig, soha nem alkudtam meg. Két gyermekem van, de sem a fiam, sem a lányom nem választotta a mezőgazdaságot. Más területeken helyezkedtek el. Én viszont nem bántam meg, hogy 1954-ben hazajöttem, A saját elhatározásomból lettem alapítója ennek a szövetkezetnek. Már kevesen vagyunk azok közül, így Ora- vecz Lőrinc, a traktoros és Lakatos István, az állatgondozó, akik hívtak annak idején és elnöknek is megválasztottak. Büszkén mondhatom, hogy az eltelt 27 esztendő alatt az itt dolgozók sokat tettek és az eredmények bizonyítják, hogy sokat is hagytak maguk mögött. Erre a legnagyobb bizonyíték, hogy a csaknem három évtized alatt egyszer sem voltunk veszteségesek. Pedig rengeteg gonddal, kínnal küszködtünk, de mindig bíztunk egymásban, másként nem is ment volna. Vancsó Jenő munkásságát több kitüntetéssel ismerték el. 1982-ben például a Munka Érdemrend arany fokozatában, nemrég pedig a Szocialista Faluért elismerésben részesítették. — Ez a huszonhét esztendő első számú vezetőként azért nem múlt el nyomtalanul. Hófehér lett a hajam, persze ez a kisebbik baj, de sajnos a szívemmel is gondok vannak. Az idegeimet sem kímélték a nehéz hónapok, évek. Mégis elégedett vagyok . most, 55 éves fejjel. A célom, hogy folytassam azokat a törekvéseket, amelyeket munkatársaimmal és a tagsággal következetesen elkezdtünk. A következő öt évben az állattenyésztést és az erdő- gazdálkodást fejlesztjük tovább. A községi tanácsokkal közösen úgy irányítjuk a munkát, hogy azok még inkább az itt élő emberek boldogulását segítsék elő. Nekem lételemem a mező- gazdaság, hiszen beleszü- lettem. Büszke vagyok arra, hogy a szakemberekkel, a tagokkal együtt az elmúlt évtizedekben megvalósított talajvédelmi programunkat például ma a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Főiskolai Karán modellként tanítják. Erdőtelepítéseinket pedig a Soproni Erdészeti és Fapiari Egyetemen hasonlóképpen. Az egyes, általunk nevelt fafajták fejlődését a hazai erdészeti kutatók kísérik nyomon. Azt hiszem, érdemes volt tenni és érdemes lesz a következő években is hasonlókért küzdeni, dolgozni. .. Mentusz Károly
