Népújság, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-16 / 89. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1986. április 16., szerda Amerikai bombatámadás Líbia ellen Amerikai támadás Libia ellen. Romos ház Tripoliban az amerikai bombázás után, amelynek számos polgári áldozata van (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Az AP amerikai hírügynökség ábrája a Líbia elleni amerikai támadásról. A fekete pontok a katonainak minősített célpontokat jelölik (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Az Egyesült Államok barbár és semmivel sem igazolható agressziót hajtott végre egy független arab állam — a Líbiai Dzsamáhirija ellen. Keddre virradóra az angliai NATO-bázisokon állomásozó F—111-es hadászati vadászbombázók, és a földközi-tengeri 6. amerikai flotta csapásmérő anyahajóinak haditengerészeti légiereje két ízben bombázta a líbiai főváros és Ben- gázi lakónegyedeit. A polgári lakosság körében több tucat halálos és sebesült áldozat van. Légitámadást hajtottak végre a líbiai forradalom vezetőjének, Moamer el-Kadhafinak a rezidenciája ellen is. A líbiai rádió közlése szerint Kadhafi családjának néhány tagja is megsebesült. Líbia az amerikai agresz- szió miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős ösz- szehívását kérte. A testület tagjai először kunzultációt kezdenek a líbiai kérdésről. Tripoli kérte az Arab Liga rendkívüli külügyminiszteri értekezletének összehívását is. Mint Líbia képviselője Tuniszban közölte, Tripoli ezt még az agresz- szió előtt sürgette, s a kérést most megújította. A líbiai olajipari miniszter kedden Genfben bejelentette: országa kérni fogja az OPEC összehívását az Egyesült Államok elleni olajembargó megvitatása végett. Az Arab Liga tudomása szerint a Líbia elleni amerikai bombatámadásnak legalább hetven halálos áldozata van, köztük külföldi állampolgárok — közölte kedden Sedli Klibi, a szervezet Brüsszelben tartózkodó főtitkára. Tripoli több tucat halottról és sebesültről adott hírt — többségük külföldi. A Reuter úgy tudja, hogy Tripoli központi kórházába kedden több mint száz sebesültet szállítottak. Több lakóház romba dőlt, vagy megrongálódott. Találat érte az iráni nagykövetséget is. A JANA hírügynökség szerint a Bengazi város elleni bombatámadás következtében számos lakóház, iskola romba dőlt a közeli Benina nemzetközi repülőtéren pedig több polgári repülőgép megrongálódott. A tripoli rádió legújabb híradása szerint a líbiai légvédelem legalább 20 amerikai harci gépet lőtt le. A rádió korábban három harci gép lelövéséről adott hírt. Mint ismeretes, Washingtonban az Angliából indult repülőgépek közül egynek az „eltűntét” ismerték be. A re- pülőgép-anyahajókról felszállt harci gépek sorsáról más forrásból nincsenek értesülések. A JANA líbiai hírügynökség közölte, hogy a tripoli nemzetközi repülőtér lebombázását a légvédelem meghiúsította. A DPA értesülése szerint a tripoli repülőtér egyelőre zárva van. A tripoli rádió kedd délután jelentette, hogy a líbiai erők az „amerikai—atlanti agresszióra válaszul” megsemmisítettek egy radar- és távközlési állomást az Olaszországhoz tartozó Lampedusa szigetén. Giovanni Spa- dolini olasz hadügyminiszter röviddel a tripoli bejelentés után megerősítette: egy líbiai naszád tűz alá vette az amerikai légierő használatában lévő létesítményt. Washingtoni közlés szerint a naszád két rakétát lőtt ki, de azok „célt tévesztettek!'. A szicíliai és a tunéziai partok között fekvő apró szigeten mintegy harminc amerikai katona állomásozik. Ártatlan polgári személyek meggyilkolása egyik országban sohasem igazolhatja ártatlan személyek meggyilkolását egy másikban — hangsúlyozta a Szocialista Internacionálé (Sí) kedden Bonnban közzétett nyilatkozata. Az el nem kötelezett országok koordinációs irodája kedden Új-Delhiben tartott rendkívüli ülésén az „állami terrorizmus barbár megnyilvánulásának” minősítette a mozgalomhoz tartozó Líbia elleni amerikai támadást. Az Afrikai Egységszervezet (AESZ) Addisz Abebában nyilvánosságra hozott állásfoglalása élesen elítélte az amerikai agresz- sziőt és teljes szolidaritásáról biztosította a líbiai népet. Bírálta az amerikai támadást a szocialista országok mellett a svéd, a görög és a spanyol kormány is. A szovjet kormány erélyesen elítéli a Líbia elleni amerikai banditizmust és követeli azonnal beszüntetését — jelentette ki Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke azon az ebéden, amelyet Moszkvában svéd kollégája tiszteletére adott. A szovjet kormányfő aláhúzta: o semmivel sem igazolható agressziós cselekmény a kis államok és népek semmibe vevését, az ENSZ alapokmányának lábbal tiprását jelenti. A Magyar Távirati Irodát illetékes helyen felhatalmazták az alábbiak közlésére: „A Magyar Népköztársaság kormánya mélységes aggodalmát fejezi ki a Líbia ellen intézett újabb amerikai katonai akciók miatt. A líbiai területek ellen végrehajtott sorozatos amerikai katonai támadások semmibe veszik a nemzetközi jog normáit és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányát, súlyosan veszélyeztetik a Földközi-tenger térségének stabilitását, valamint a nemzetközi békét és biztonságot. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe megerősíti szolidaritását a líbiai kormánnyal és néppel, sürgeti az agresszív cselekmények azonnali beszüntetését és Líbia szuverenitásának tiszteletben tartását.” —( Külpolitikai kommentárunk Barbár támadás SZÁMÍTANI LEHETETT RÁ, mégis nehéz elhinni a hírt, hogy az Egyesült Államok összehangolt légitámadást intézett Líbia ellen. A Reagan-kormány- zat felelőtlensége és cinizmusa megdöbbentő. A jelentések szerint az éj leple alatt végrehajtott barbár támadás polgári áldozatokat követelt, noha a washingtoni közlés szerint kizárólag laktanyákat, repülőtereket és „terrorista bázisokat” jelöltek ki a bombázás célpontjául. Alig néhány órával azután került sor az akcióra, hogy Hágában az Európai Gazdasági Közösség külügyminiszterei elutasitották az USA kérelmét a Líbia elleni támadás támogatására, és józanságra intettek a Földközi-tenger medencéjében kialakult újabb feszültség ügyében. Az amerikai erőfitogtatás aligha használ az EGK tekintélyének — érveltek. Így a támadás egyszersmind azt is híven illusztrálja, miként esik latba Washington legszorosabb nyugat-európai 'szövetségeseinek álláspontja, ha a Fehér Házban és a Pentagonban működésbe lendülnek a legagresszívebb erők. LÍBIA „MEGLECKÉZTETÉSE” súlyos bonyodalmakhoz vezethet. A nemzetközi jog — bármiként magyarázzák a két líbiai város célpontjainak bombázását, a támadás indítékait — az agresszió és az agresszor fogalmát rendkívül szabatosan és pontosan határozza meg. Átlátszó ürügynek számít ebben az esetben a nyugat-berlini szórakozóhelyen végrehajtott terrorakció, amelynek — amerikai hírszerző források szerint — állítólag Líbiába nyúlnak a szálai. Senki nem vitatja: a római és a bécsi repülőtereken, a nyugat-berlini bárban ártatlan emberek életére törő terroristákkal szemben keményen fel kell lépni, s minden törvényes eszközt meg kell ragadni a nemzetközi méretű terrorizmus elfojtására. Nem lehet azonban a gondolattól szabadulni: vajon a legmodernebb harci gépek bevetése egy szuverén állam objektumai ellen nem terrorizmus-e? AKÁRHOGY IS CSÜRIK-CSAVARJÄK a dolgokat Washingtonban: az ilyen tettek tartoznak az állami szintű terrorizmus ugyancsak pontosan körülhatárolt fogalomkörébe! Ráadásul Reagan elnök az amerikai és a világközvélemény előtt úgy szeretne beállítani az agressziót, mint „jogos önvédelmet”, „megelőző csapást”. A hírügynökségi jelentések azonban egy barbár támadás megannyi bizonyítékát tárták fel. Gyapay Dénes Ernst Thälmann 1886. április 16-án, a hamburgi óváros egy régi házában látta meg a napvilágot Ernst Thälmann, a német és a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló vezetője. Fiatal korában iskolába járt és segített pénzt keresni a családfőnek. Nagyon érdekelte a történelem, természetrajz, néprajz, számtan és a sport, viszont „a legkevésbé, inkább csöppet sem voltam a vallástól elragadtatva” — írja a fogságban feljegyzett emlékezéseiben. A társadalmi és szociális különbségekre már gyermekként felfigyelt, és a szülők magyarázata: a szegények és gazdagok életének különbsége isten rendelése, nem nyugtatta meg. A hamburgi kikötőmunkások 1896- os sztrájkja, a franciaországi Dreyfuss-per, a búr háború voltak azok az események, amelyek serdülő éveiben felkavarták. Schiller: Teli Vilmos című drámája fordította figyelmét az emberi szabadságjogok felé. Mint írja, „Schillernek ez a munkája egy csapásra eloszlatta kételyeimet, szabadabban és öntudatosabban alakultak gondolataim a szocializmusról, anélkül, hogy valójában tisztában lettem volna azzal, mit is jelent a szocializmus”. Nem a szocialista irodalom nevelte szocialistává, hangsúlyozza később is, hanem a kemény (gyermekkor, az élet alakulása. Nem tanult szakmát és szülei csak hosszas könyörgés után engedték ipari iskolába járni. Egyszerű, szorgalmas és takarékos kispolgári életet szántak, neki. Tizenhat éves volt, amikor megelégelte szülei által diktált életmódot, elhagyta a szülői házat. Alkalmi kikötőmunkásként kereste kenyerét. A hamburgi kikötőben csakhamar két dolgot tanult meg: az ifjúmunkásokat rosszabbul fizetik, mint a felnőtteket; a szervezett munkások kevésbé kiszolgáltatottak, mint a szervezetlenek. E kát tapasztalat birtokában jutott el a szocialista munkásmozgalomhoz. 1903. május 15-én lett tagja a szociáldemokrata pártnak, 1904- ben pedig belépett a Német Szállítómunkások Szövetségébe, „ezzel ráléptem a politikai élet küzdőterére” — írja később. S valóban, rövidesen egyik legszívósabb szervezője az ifjúmunkásoknak, felnőtteknek. Az üzemben, ahol dolgozott, számos sztrájkot szervezett, olyan szociáldemokrata politikát szorgalmazott, amely ered- irrtényesen küzd a munkás- osztály gazdasági és politikai céljaiért. Jeléntős munkásmozgalmi tapasztalatokkal rendelkezett, amikor 1915-ben behívták katonának. 1918. november 11-én, a fegyverszünet megkötésének napján szerelt le, és érkezett haza néhány társával Hamburgba. Thälmann nem tér vissza a szociáldemokra párt soraiba, hanem Németország Független Szocialista Pártjához csatlakozik, és csakhamar pártja hamburgi csoportjának elnöke lesz. A forradalmak és a szocializmus ügyének szószólója. „Aki nem hisz a szocializmus győzelmében Szovjetoroszország- ban, az nem hihet a német munkásság forradalmi erejében sem” — hangoztatja il919. tavaszán, majd szembeszáll azokkal, akik kétségbe vonják a Magyarországi Tanácsköztársaság létjogosultságát. A kommunistákkal vállvetve küzd a Szovjetunió védelméért. Szervezi az „El a kezeket Szovjetoroszországtól” mozgalmat, forradalmár matrózok és kikötőmunkások közreműködésével megakadályozza, hogy a lengyel—orosz frontra irányuló, a lengyeleknek küldött fegyvsrszál- lítmányckat Hamburgba bs- hajózzák. Az ő szervező munkája is hozzájárul ahhoz, hogy 1920 decemberében Németország Független Szocialista Pártjánák balszárnya egyesül a német kommunista párttal. Erőteljes tömegpártként létrejön Né- :metország Egyesült Kommunista Pártja. Thálmannt 1921. január 1'5-én a kommunista párt hamburgi szervezetének elnökévé választották. Ebben a minőségben, valamint a városi tanács kommunista képviselőjeként harcolt a munkásság politikai, gazdasági és szociális érdekeiért. » 1921 júliusában részt vett a Komintern III. kongresz- szusán. Élete nagy élménye, hogy találkozott Leninnel. Thälmann egyike azoknak a német kommunistáknak, akik már ekkor megértik a tömegek megnyeréséért folytatott harc fontosságát, és a polgári demokrácia védelmének szükségességét. A francia és a német munkásság egységes fellépéséért száll síkra a Ruhr-vidék francia megszállása idején, és 1923 márciusában erőteljes harcot sürget a növekvő baloldali, fasiszta veszély ellen. Nevéhez fűződik a hamburgi felkelés szervezése 1923. őszén, amikor a német kommunisták megpróbálnák új irányt adni a hazai, de a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom fejlődésének is. A húszas évek közepére Thälmann a német kommunista párt egyik vezetője, először a hamburgi, majd a német munkásság tömegeinek szeretett Teddy-je. „Beceneve” lényegében az illegalitásban kapott fedőneve. Növekvő népszerűsége eredményeként ő képviseli pártját 1925-ben a birodalmi elnöki tisztségéről folyó választásokon. Thälmann a húszas években a párton belül eredményesen veszi fel a harcot a .baloldali” csoportosulások szélsőséges törekvései ellen, és igyekszik a növekvő fasiszta veszéllyel az egységfront-politikát is szembeállítani. De fontosnak tartja a munkásság fegyveres erejének megszervezését is. Egyik életrehívója a Vörös Frontharcos Szövetségnek. 1925-től pártja elnöke, majd birodalmi képviselő. A Komintern VI. kongresszusán a világpárt végrehajtó bizottsága tagjául választják. Így módjában áll nemzetközi fórumon is a fasizmus veszélyére felhívni a figyelmet. Amikor 1922. április 10-én Hindenburgot ismét birodalmi elnöknek választják, Thälmann a kommunista párt soron következő ülésén egységes antifasiszta akció szervezését javasolja, a megegyezést sürgeti a szociáldemokratákkal, és tiltakozik azok ellen a nézetek ellen, amelyek a szociáldemokrácia és a fasizmus közé egyenlőség jelet tesznek. Az 1932-es esztendő Németországban az antifasiszta harcok jegyében telik. S bár az 1932. november 6-i választások után a német kommunisták 100 képviselővel vehetnek részt a birodalmi gyűlés munkájában, a fasizmus uralomra jutásának nem tudnak gátat vetni. 1933. január 30-án Hitler Adolf kap kormányalakítási megbízatást, márcus 5-ére új választásokat írnak ki. Február 27-én még megjelenik Thälmann Nyílt Levele a Szászországi Munkás Üjság- ban, amelyben minden antifasiszta erőt harcba szólít, másnap viszont már le- tartóztatási parancsot adnak ki ellene. S március 5- én, a választásokon még mindig 81 mandátumot nyer a kommunista párt, de Hitler egymás után oszlatja fel a pártokat, a szakszervezeteteket. Kommunisták és szociáldemokraták, ha nem akarnak a fasizmus áldozataivá válni, emigrációba kényszerülnek. Thälmann a hazai illegális munkát választja. Nem sokáig marad szabadon. Már 1933. március 3-án letartóztatják. Életének utolsó tizenegy esztendejében a fasiszta diktatúra foglya. Kiszabadítására több ízben történik erőfeszítés. Szerveznek illegális kommunista felmentő osztagot, nemzetközi tiltakozást. A számos akció ellenére nem helyezik szabadlábra, de a tiltakozások hosszú sora mégis elegendő arra, hogy késleltesse koncentrációs táborba zárását. 'Erre majd csak 1944. elején kerül sor. Éveket tölt, igaz magánzárkában, különböző börtönökben. Születésének 50. évfordulóján levelezőlapok ezrei Szabadságot Thálmannak" felirattal érkeznek a berlini Moabit börtönbe, s bár a levelezőlapokat természetesen nem kézbesítik Thálmannak, tudomása van arról, hogy a fasizmus ellen küzdők tízezrei nem felejtették el. Igaza volt Heinrich Marínnak amikor azt írta: „A fogoly Ernst Thälmann nagyon erős, erősebb, mint kínzói, akik fogva tartják” —, de tévedett az író abban, amit 1936-ban ugyancsak fejteget, hogy nem merik megsemmisí ten i. Amikor a fasizmus .már a vesztes fél volt, Hitler főhadiszállásán újra napirendre tűzték a még élő kommunisták és szociáldemokraták megsemmisítésének programját. Himmler hozta szóba és Hitler mondta ki az utolsó ítéletet: „Thälmann kivégzendő”. A naptár 1944. augusztus Iáét mutatott. Augusztus 17- én Thálmannt a Gestapo íhautzeni koncentrációs tájborból Buchenwaldba szállította. Augusztus 18-án tíz perccel éjfél után a láger krematóriumának udvarában egy SS kommandó agyonlőtte. Thälmann, akinek születése 100. évfordulóját ünnepeljük, a német ás a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló személyisége volt. Személyiség abban az értelemben, ahogy ő maga is megfogalmazta: „A személyiség megjelölést akkor kell valakire alkalmazni, ha olyan embert akarunk jellemezni, aki az átlag fölé emelkedik és erejét népe szolgálatába állítja.” Szabó Ágnes
