Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. március 29., szombat Vigyázat, szemétveszély! A tavaszi szél idén leg­feljebb mezeinken — leg­alábbis eddig — belvizet, a megyeszékhely utcáin, lakó­telepein, új városrészek te­rein, sétányain, parkjaink­ban, a vár alá és alól futó zegzugos utcáinkban szeme­tet „áraszt”. A hóolvadás után, mint himlős gyerek testén a he­gek, úgy maradtak vissza szinte minden pontján a vá­rosnak az emberi gondat­lanság „melléktermékei”. Több tisztaságot, lakóhe­lyét szerető igényes patrióta vette a telefonkagylót és felhívta szerkesztőségünket, ök elsősorban a Csebokszá- ri-lakótelep széméthalomba fulladásától tartanak. Vol­tak olyanok, akik úgy vél­ték, bizonyára nem hordják el időben a kukát, s a kon­ténereket. A Városi Tanács Mélyépítő és Városgondozási Üzemé­nek illetékesétől Rácz Bélá­tól érdeklődtünk. Elmondot­ta, hogy lakótelepeink tá­rolóit minden ellenkező hí­resztelés ellenére időben ürítik, s a tavaszi nagytaka­rításhoz kívántak segítsé­get nyújtani az összlakossá­got érintő lomtalanítási ak­cióval is. Rászánva egy délelőttöt e sorok írója sem volt rest, s ahogy mondják, nyakába vet­te szűkebb pátriájának ut­cáit. Úgy tűnt sokan a lomta­lanítást irodalomtalanítás­nak hitték. A belváros egyik kis utcájában egymásra tor­nyozva, értékes kőnyomatos héber kódexek hevertek. Legtöbbjük múlt század kö­zepi, bécsi kiadás... Ám ilyen ínyencnek való „szeméttel” nem találkozott Csebokszáriban. Sokkal in­kább az ott lakók közöm­bösségének, igénytelenségé­nek, valamint figyelmetlen­ségének elszomorító nyoma­it látta viszont. Öcska kon- zerves dobozok a csenevész sövények aljában, hatalmas zsíros papírlepedőket cibált a szél az ABC-áruház sar­kán. Egy ott lakó fiatalasz­szony találóan meg is je­gyezte, hogy a legsötétebb dzsungellakók sem viselked­nének így... Mitagadás iga­zat kellett adni neki. Mert sokminden hozzátartozik egy település városias arcu­latához. Ám, az emberi tre- hányság 'okozta hegek alig­ha, s igaz a mondás, leg­alábbis ebben az esetben: söpörjön mindenki a saját portája körül. Mert hiába a fásítási akció, a néha mo­noton, lehangoló, egyforma lakások erkélyeinek virágo- sítási terve, a modern vá­rosképhez illeszkedő mobil, hovatovább nemcsak a gye­rekek cukrospapírjait kell kisöpörni, hanem a minden­napok kicit-kacatjait, étel­maradékait is. A Kallómalom utcai séta nem épp felemelő benyomá­sairól úgy vélekedett egy odavalósi fiatalember: „Tud­ja, mindezt a sok egyhangú­ság, a ketrecbe zártság is szüli.” Egy biztos, a szoci­ológusok szerint valóban nem léleképítő a lakótelepi stresszhatás, noha sok ott­honra vágyó megelégedne, legalábbis kompromisszu­mot kötne ilyen környezet­tel is, no persze szemét nél­kül. Mert sokminden illik az ibolyaillatú tavaszi szél­hez, de az eldobott papírok, s egyéb undort keltő hulla­dékok nem éppen! S ekkor még nem ejtet­tünk szót arról a veszélyről, amelyet a felgyülemlett sze­mét higiéniás szempontból okoz, illetve kivált. Végre abba kellene hagyni a ki­ürülj kólás és szeszes üve­gek balkonról történő „le­engedését”, s egyéb szeny- nyező szokásainkat. De at­tól tartok csak ideig-óráig lesz rend, hacsak hirtelen „pálfordulás” nem történik, s az ott lakók lemondanak egészségtelen, gusztustalan látványt szülő rossz szoká­saikról, beidegződéseikről. Bízzunk ebben a csodá­ban, s akkor nem kell szé­gyenkeznie senkinek sem. S. T. Szövetkezetiek húsvétra... A Gyöngyszöv Áfész hús­üzemének mátrai tájjellegű termékei több mint 100 ke­reskedelmi egységbe jutnak el. Az „egészséges” konku­renciát jelentő húsiparral szemben házias ízekkel. „Mátrai betyáros” töltelék­áruikkal, füstölt paraszt­sonkáikkal jelentek meg a húsvéti piacon. Megfeszített munkával tö­rekednek az itt dolgozók, hogy az igényeket kielégít­sék. S hogy választékban, minőségben — ki-ki a pénz­tárcájának megfelelően — hozzájuthasson az ínycsik­landozó falatokhoz.-¥■ Horváth József és Nagy Fe­renc a készáruraktárban a kiszállításra kerülő termé­kekkel. (Jobbra) Lados Benjamin bontja a sonkának valót „Kolbászerdőben" (Fotó: Szabó Sándor) Miről írt az egri Népújság 100 évvel ezelőtt? Téltábornok Kivételesen az időjárással kezdjük. Kemény telet élt át 1886-ban Európa. Már­ciusban (akkor még nem voltak prognózisok, napi jelentések) ilyen összegzést közöl a télről a Népújság: „A Kereskedelmi és Földmű­velésügyi Minisztériumhoz beérkezett hivatalos jelen­tések szerint az ország min­den részében erős fagyok és havazások voltak, amelyek az Alföld déli részében és Er­délyben megkezdődött tava­szi munkálatokat teljesen megakasztották. A vetések állásáról... eddigelé észlel­hető károk miatt panaszok nem érkeztek.” Az egri szőlők A szőlőmetszés helyes idő­pontja foglalkoztatta ez idő tájt az egri termelőket. Mit ajánlott a Népújság? „A ko­rai szőlő-metszés újabb idő­ben mindinkább szokásossá , válik, de még nem vált oly általánossá, amilyennek elő­nyeinél fogva lennie kelle­ne. Még mindig vannak akik... a kis előnyöket di­csérik, melyeket a könnye- zés állítólag eredményez. A- mi a szőlővesszők könnye- zését illeti, számos vegyi vizsgálat által már bebizo­nyították, hogy a nedvesség, mely ha a metszés a fő nedvkeringéskor történik, nagy mennyiségben folyik ki (naponkint egy liter is egy tőből), sok tápanyagot tartalmaz, melynek tulaj­donképpen a szőlőt kelle­ne táplálni és erősíteni.” A lap felhívja a figyelmet ar­ra, hogy a főfagyok elmúl­tával s a még jelentős meny- nyiségű hó elolvadtéval hoz­zá kell látni a metszéhez. Bortermelés — hamisítás Februárban Budapesten országos gyűlést tartottak a magyar bortermelők. A lap tájékoztatást ad az olvasók­nak az európai bortermelés helyzetéről. Megemlíti, hogy a magyar borral mások ügyesebben kereskednek. „Francziaország megveszi a spanyol bort is... Olasz­ország felső részének és Magyarország olcsóbb bora­it is. .. de még e mennyi­séggel sem képes borkeres­kedési igényeinek megfe­lelni. .. Magyarország bor­termelését egész pontosan nem lehet meghatározni, annyi bizonyos, hogy 8 mil­lió a szőlőművelési terület évenkénti földadója, miből azt a következtetést von­hatjuk, hogy legalább 10— 20 millió hektoliter bor ter­meltetik évente. A kivitel után az országba jött jöve­delem bizonytalan és vajmi csekély.” És itt következik egy javaslat: „Szükséges volna .. .egy bankot (Bor­bank) alkotni, amely Buda­pesten nagy borraktárakat állítana fel és képes legyen a borokat elhelyezni, míg a borok eladásra alkalma­sak és a termelőknek előle­get adni, időnként borár­veréseket tartani, ügynökö­ket a világ minden részébe küldeni..És hogy nincs új a nap alatt, szó esik a lapban a műborgyártásról is. „Pinczékben hever a tö­mérdek bor, mert olcsóbb — az Isten tudja — miből csinált bor.” A lap üdvözli a Földművelési Minisztérium ez ügyben készülő törvény- javaslatát, amely kimondja: „gyártott bort (műbort) áru­ba bocsátani, eladni és ki­mérni tilos. Gyártott vagy műbornak azok tekintetnek, melyek nem kizárólag sző­lőnedvből, hanem vízből, szeszből, borkősavból, gli- szerinből, seprőből és más, bort alkotó anyagok össze­tételéből, vagy ilyen elegyek természetes borral való ke­veréséből állíttatnak elő.” Megemlíti a Népújság, hogy a tokajhegyaljai borokat itt­hon és külföldön is hami­sítják, utánozni akarják. Ér­dekes a hír: „Sá torai ja-Űj- helyen .. .több szakértő, bo­rosgazda és borkereskedő összeülvén, húsz olyan üveg bort vizsgált, mely Berlin­ben, Boroszlóban, Stuttgart­ban és a Rajna vidékén mini tokaji gyógyborok, tehát or­vosságként áruitatnak. A be­mutatott 20 üveg közül 18 határozott hamisítványnak bizonyult... a hamisítványok főforrása Sopron... a tokaji neve alatt Németországban árult italok túlnyomó ré­sze ruszti mazsolabor, vagy ennek módjára készült zagy­valék." öngyilkosságok Az öngyilkosság terjedése gyakran foglalkoztatja a NÉPÚJSÁG szerkesztőit. „Még a semmi vallásos szí­nezettel sem bíró újságok is megrémülve vetik fel ma­guknak azt a kérdést, hogy mi lehet az oka a napról napra szaporodó öngyilkos­ságoknak?” Tény, hogy a korabeli lapok, az egri lap is megírta és nevén nevez­te, ha valaki öngyilkos lett. Okkeresésben is eljutottak odáig: „...csak a legújabb korban kezdtek elharapózni. Tehát az ok is nem a régi időben csak a közel múlt­ban keresendő. Ha valaki sikkaszt, valakit kedvese megcsalt; ha gazdagból sze­gény lett; ha a gyermek az iskolában megbukott; ha a férfi a pénzét elkártyázta stb. öngyilkossá lesz.” Az ön- gyilkosságot gyávaságnak ne­vezi a cikkíró s megoldás­ként a „vallás-erkölcsös ne­velés”^ javasolja. A taní­tók is fricskát kapnak emi­att a lapban. A megoldást azóta is ke­ressük. Új ismétlőfegyver Steyr-ben, a fegyvergyár­ban ez idő tájt megszületik az a fegyver, amely „egy perez alatt könnyen 40 lö­vést" adhat. Súlya kisebb mint a többi fegyveré, ke­zelése is könnyebb mint egyéb, addigi ismétlőfegy­veré. Ferenci József-rend Szvorényi József, a főgim­názium igazgatója március­ban a Ferencz József-rend lovagkeresztje kitüntetés­ben részesült tanári és iro­dalmi munkássága elisme­réseként. A Magyar Tudo­mányos Akadémia, több iro­dalmi társaság képviseltette magát az ünnepségen. Az ünnep nívóját jelezte az is, hagy a lap közli: „Szám­ra 96 távirat érkezett az or­szág minden részéből.” Nem tudom, mint szóltak az egri asszonyok a lap alábbi híréhez: Asszonyok! örüljetek! „Az egész asszonynépség szerteszét a világon irigyel­ni fogja az angol asszonyo­kat. Az új kormány a nagy­korú asszonyoknak megsze­rezte a parlamenttől a sza­vazati jogot és ezzel egy­millió angol nő lett válasz­tó polgárrá. . . Furcsának fog ez nálunk tetszeni, mert a magyar asszony, bármi­lyen önálló a természete, mégsem vágyik effélékre, megelégszik az ő házi teen­dőivel és legfölebb mulat­ságra vágyik. De hátha meg­kívánják ezt a nagy jo­got?!” Sorrendben következ­zék hát itt a felhívás a már­cius 11-i lapból az ország- gyűlési képviselő-választás­ra. Csak adózók szavazhatnak „A jövő 1887-ik esztendő­ben az országgyűlési kép­viselők választása lesz; mi­ért is a politikai pártok kez­denek tömörülni, s figyel­meztetik a pártokhoz tarto­zó választó polgárokat, hogy ez évi április 15-ig fizessék le az ez évi állami adóju­kat, mert a legcsekélyebb hátralék elegendő lesz arra, hogy a választási lajstrom­ból kihagyassanak. ” Közállapotok A rendszeresen közölt or­szággyűlési levél is a vá­lasztási javaslattal foglalko­zik, mely a törvényhatósá­gok rendezését tűzi célul. Két idézet a levélből: „Ez a javaslat a vármegyéket akarja megrendszabályozni, első úrrá, kis királlyá emel­vén benne a főispánt... aki, előtt meg nem állhat sem­mi teremtmény egyenesen, hanem legfeljebb úgy, hogy fejét a gyomráig konyitja.” „Vannak aztán, még pedig nem kevesen, kik a tisztvi­selőket a kormány által akarják kineveztetni, mert azt hiszik: csak így lehet ele­jét venni a vármegyékben annak a sok bajnak, a mely onnan származik, hogy a sok atyafi, sógor, koma egy kö­vet fújnak s igen sokszor nem a közjót, hanem a csa­ládi érdeket szolgálják.” De jó, hogy közben eltelt száz év — írnám most ide, ha tudnám, hogy a szerkesz­tő nem húzza ki a meg­jegyzésemet. .. Végül két kuriózum a NÉPÚJSÁGBÓL. Aki már 2200-ra gondolt „Balmaz-Üjváros elhunyt polgára Bordás Bálint 50 irtot hagyott oly föltétellel, hogy a pénzt a 2200-ig esz­tendeig kamatoztassák, sak­kor városi és egyházi ezé- lokra fordítsák. Vagy száz millióra számította az ak­kori összeget s abból csak­ugyan mindenre jut. Fele illeti a várost, fele a ref. eklézsiát. Az ég oltalmazza addig a derék várost." Hát ha valahol meglel­nék, a TEHO-nál kedvez­ményt adhatnának a le­származottaknak. .. Félreértés ne essék, mert végül a száz évvel ezelőtti tojáspróbáról lesz szó... És csak nőknek ajánljuk. „Ha 120 gramm konyhasót 1 liter vízben fel­oldunk s az oldatba egyna­pos tojást teszünk, leszáll a fenekére, a tegnrpi tojás nem száll le egészen, há­romnapos tojás a vízben úszik, ötnapos tojás a felü­lethez közel úszik, s minél régibb, annál inkább ki­emelkedik a víz felületéről." A tojásokat doboz nélkül tegyük a vízbe... Benkő Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom