Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1986. március 22„ szombat SIKERES SOROZATOK Magyar ritkaságok Merész vállalkozásba kez­dett néhány éve az Szépiro­dalmi Könyvkiadó, amikor Magyar ritkaságok címmel sorozatot indított, amelyben irodalmi műveltségünk kez­deteinek alkotásait, doku­mentumait adja közre. Mint a sorozatcím is jelzi, nehe­zen vagy egyáltalán nem hozzáférhető művekről van szó. nagy részük könyvtá­rait, levéltárak mélyén kéz­iratban — jobb esetben egy­két nyomtatott példányban lappangott eddig, némelyik­nek — a latin nyelvűség idejéből — magyar fordítá­sa sem volt még. Kinek szánják e soroza­tot? Erdekel-e valakit a szűk kutatógárdán túl a ré­gi magyar irodalom, amikor a mai irodalom iránti ér­deklődés is csappanni lát­szik? Bár nem kizárólag a tudósoknak szól, kétségte­len, hogy az irodalomkuta­tás és -oktatás számára ket­tős haszonnál jár a sorozat: lehetőséget ad az új kuta­tási eredmények közzététe­lére, s e kötetek forrásul szolgálhatnak az újabb ku­tatáshoz és az oktatáshoz. De számíthat-e a nagykö­zönség érdeklődésére? Vé­leményem szerint igen. Ér­dekes módon racionális — már majdnem azt írtam, technokrata — korunkban, amikor társadalmi szinten a gazdasági hatékonyság, egyéni szinten az anyagias­ság kerül előtérbe, s úgy az egyéni, mint az intéz­ményes művelődés megsíny­li ezt, határozottan nő — legalábbis bizonyos rétegek­ben — az érdeklődés nem­zeti művelődésünk múltja iránt. A korábban rangját vesztett művelődéstörténet ma ismét divatban van. Hir­telen megnőtt az érdeklődés a történelemformáló szemé­lyiségek és a történelmet csak elszenvedő vagy szem­lélő írástudók naplói, fel­jegyzései, a korabeli úti­rajzok. kordokumentumok iránt, beleértve még a sza­kács- és füvészkönyveket is. Mindez azt a felismerést sej­teti, hogy nemzeti: önisme­retünkhöz hozzátartozik nemcsak a nagy történelmi mozgások, tendenciák isme­rete, de történelmünk hét­köznapjainak birtokbavé­tele is. Ezt az igényt igyekszik kielégíteni a Szépirodalmi Könyvkiadó a Magyar ritka­ságok sorozattal is. Az egyes kötetek nemcsak a forrás- értékű művet (műveket) közük, hanem a hozzá kap­csolódó korabeli dokumen­tumokat, leveleket, okleve­leket stb. is. Ezzel nemcsak a művek jobb megértését segítik az irodalomtörténet­ben és a történelemtudo­mányban járatlanabb olva­sók számára, de egyúttal plasztikus képet nyújtanak a korról, amelyben meg­születtek. Nézzünk néhány példát a sorozat újabb kö­tetei közül. A Tar Lőrinc pokoljárása című könyv a középkori kó­dexirodalom kedvelt műfa­jából, a vizionárius iroda­lomból válogat: a két „po­kolra szálló" magyar lovag, Krizsafán fia, György es Rátholdi Tar Lőrinc nem Magyarországon lejegyzett látomásai mellé összegyűj­ti a magyar kódexekben fennmaradt külföldi legen­dákat, látomásokat is. Tar Lőrinc Zsigmond király pin­cemestere volt, s hosszú za- rándoklása során — György lovaghoz hasonlóan — elju­tott az írországi „Szent PaL rik purgatóriumá”-nak ne­vezett mérges kigőzölgésű barlangba. Az ottani láto­másait jegyzőkönyvbe dik­tálta. Szerencsénkre egy la­tin nyelvű másolat fennma­radt a British Könyvtárban, ennek magyar fordítása elő­ször került most kiadásra. A könyvet teljessé teszi a Tar Lőrincre vonatkozó ok­levelek közlése, valamint a szerkesztő, V. Kovács Sán­dor eligazító, bevezető ta­nulmánya és bő jegyzet­anyaga. Antonio Bonfiniről, Má­tyás király humanista tör­ténetírójáról többet tud az irodalomkedvelő olvasó. Megírta a Corvin-ház ere­detét, A magyar történelem négy és fél könyve (Hunga- ricarum rerum. ..) pedig az első, humanista feldolgozása a magyar történelemnek a kezdetektől 1496-ig. Beszél­getés a szüzességről és a há­zasélet tisztaságáról című műve azonban e sorozatban jelenik meg először magya­rul — Muraközi Gyula ki­váló fordításában, bevezető tanulmányával és jegyzetei­vel. Bonfini e dialógusok so­rában szinte enciklo­pédikus teljességgel össze­foglalja a humanista mű­veltség eszményképét, s az idealizált kép ellenére is bepillantást nyújt Mátyás király udvarába, a trón­öröklés körüli vitába. Sztárai Mihály: História Perényi Ferenc kiszabadulá­sáról című könyv — mint a sorozat legtöbb kötete — többet nyújt, mint amit a cím ígér: a Mohács utáni év­tizedek politikai harcainak keresztmetszetét érzékelte­ti egy nagyformátumú ál- lamjerji, herényi Péter ko­ronaőr sorsán keresztül. Pe­rényi a három részre sza­kadt országban János ki­rály, Habsburg Ferdinánd és a török között vergődött, kikiáltották „istentől elru­gaszkodott eretneknek", „árulónak”, „esküszegőnek”. Politikai lavírozásai ellenére kétségtelen, hogy Perényi a nemzeti függetlenségért har­coló főurak és nemesek ki­emelkedő, vezető személyi­sége volt, s a reformáció magyarországi terjesztője, iskolaalapító, neves prédiká­torok mecénása (például Sztárai Mihályé, aki meg­írta fia kiszabadulását a tö­rök fogságból). Izgalmas vé­gigkövetni e könyvből a po­litikai harcok középpontjá­ban álló államférfi sorsát. A kötetet szerkesztő, beve­zető tanulmányt író, részben fordító Téglásy Imre meg­győzően válogatott ismert és eddig ismeretlen forrásanya­gokból. jegyzőkönyvekből, levelekből, korabeli történet­írók munkáiból, s közread­ja Sztárai Históriáján kívül (amely először jelenik meg magyarul) Perényi Péter börtönben írt bibliai verse­it is, amelyben az Ó- és Új­szövetség megfeleléseit veti egybe. Kevésbé elérhetetlen „rit­kaság” Toldy Ferenc Iro­dalmi arcképek című -köte­te, amely válogatás az 1859- ben azonos címmel kiadott könyvből. „A magyar tör­ténetírás atyjának” nevezett tudós férfiú mégsem vélet­lenül került a sorozatba. Az arcképek elé írt gondolata szinte a sorozat mottója le­hetne: „Nem mind nagy nevek. De ország nemcsak büszke alapeszekből (alpe- sekből), hanem középmagas­ságú dombok és síkokból is áll; város nemcsak tornyok és paloták, hanem közép­szerű házak és kunyhókból is: s annak és ennek isme­rete az egészben van. Iro­dalmunkban nem sokan ra­gyogtak, de sokan munkál­kodtak hasznosan; s fény­telen, de hasznos munka is ösmertetésre és hálára mél­tó.” S mit ígér a kiadó az idei évre? Az eddigiekhez ha­sonlóan igazi „csemegéket": megjelennek a sorozatban Julianus barát őshazakere­sésének dokumentumai, Hun- falvy Pál 1848—49-es napló­ja, Ungár Dávid XVI. szá­zadi konstantinápolyi utazá­sairól szóló feljegyzései, és Gergei Albert Árgilus ki­rályfijának szövege. Angyal János Tizenöt évad hazai drámái A magyar dráma történe­tében a hatvanas évek vége, a hetvenes évek éleje fordu­lópont. Ekkor indul meg az a napjainkban is tartó fo­lyamat, amely a műfáj stí­lusbeli gazdagodását és két­ségtelen népszerűségét hozza magával. A Magvető Kiadó kiadványa Korok és kulisz- szák címmel arra vállalko­zik, hogy ennek a tizenöt évnek (pontosabban évad­nak) a drámatermését gyűjt­se kötetbe. Természetesen csak a legjavát. Mint minden válogatás, ez is kelt hiányérzetet. Ezt pró­bálja kivédeni az előszóban Vinkó József azzal, hogy a névsor bővíthető lett volna. A huszonnégy dármaírót tar­talmazó névsorral azonban nemigen van vitánk, hiszen minden jelentős alkotó ben- ne van Bereményi 'Gézától Weöres Sándorig. (Egyetlen név hiányzik: az 1982-ben elhunyt Maróti Lajosé, aki­nek Az utolsó utáni éjszaka című műve mindenképpen helyet érdemel a kortárs drámairodalomban!) Vitánk inkább a drámákkal van, mert meglepő módon a szerzők nem a legjobb mű­veikkel szerepelnek az anto­lógiában. Ez annál is inkább érthetetlen, hiszen az eltelt tizenöt év egy-egy írói élet­művön belül is távlatot ad, s ma már nagyjából látha­tók egy-egy ouévre kiemel­kedő csúcsai. Páskándi Géza Vendégsége például nem­csak az író életművében, ha­nem az egész magyar drá­mairodalomban és színház- művészetben jelentős ese­mény volt. (Ehelyett a szer­zőtől A diákbolondító szere­pel.) Vagy Szakonyi Károly Adáshibája, amely a gro­teszk drámai vonulat egyik előfutárának tekinthető. (Helyette a Hongkongi pa: róka képviseli az életművet.) Ugyanígy nem hagyható ki Székely János Caligula helytartója című drámája, amely — színházi megvaló­sításával együtt — a hetve­nes évek egyik nagy reve- lációja volt. (Helyette a Protestánsok szerepel a kö­tetben.) Ezek az érthetetlen jelenségek nem magyaráz­hatók azzal, hogy az emlí­tett művek többször is nap­világot láttak. Hiszen az an­tológia számos más kötettel is mutat átfedéseket, minde­nekelőtt az évenként meg­jelenő Rivaldával, és a jócs­kán elszaporodott életmű­sorozatokkal és szerzői drá­makötetekkel. Dehát az ilyen természetű kiadvány esetén ez elkerülhetetlen. Ami a válogatás javára szolgál: kellő mértékben ka­pott helyet benne a fiatal drámaíró generáció, annak is a legígéretesebb képvise­lői (Bereményi Géza, Spiró György, Nádas Péter, Kornis Mihály). Tematikailag és stilárisan egyaránt sokszínű az antológia, megmutatja a magyar dráma fejlődésének lehetséges útjait. Mindegyik mű színpadon is szerepeit, így a kötet a kortárs drámai körképen kívül színházi ke­resztmetszetet is ad. Kivite­lezése formailag nem szeren­csés: a huszonnégy művet- tartalmazó könyv túl vas­kosra sikerült, nehezen for­gatható és kezelhető. (Két kötetben jobb lett volna megjelentetni.) Nem túl frappáns a semleges Korok és kulisszák cím sem. Fontos és hasznos viszont a kötet végén található bib­liográfia, amely olyan friss dátumokat és információkat tartalmaz, amelyek eddig semmilyen lexikonban nem láttak napvilágot. (Magvető Könyvkiadó). Ezsiás Erzsébet Az Egri Főegyházme gyei Könyvtárat 20 ezer kötettel Eszterházy Ká­roly püspök alapította, és 1793-ban nyílt meg. A mai 120 ezer műből 34 a középkori kódex. 1800 a kézirat, és 92 a még 1500 előtt készült ősnyomtatvány. Látoga­tóit azonban a Kracker János Lukács festette feskók és az acélszög nélkül készült polcrend­szer, Lotter Tamás re­mekei is csodálatra késztetik. A régi kápol­nában pedig — ahol egy­kor Gárdonyi Géza or­gonáit — kutatók dol­gozzák fel, sajnos olva­sóterem híján méltány­talan viszonyok között — kultúrkincseinket. A ritkaságokat mutatja be Kőhidi Imre összeállítá­sa. Részlet a kápolna mennyezetéről Páratlan kincse Édes néném! — ki ne ismerné Mikes Kelemen tö- a Horae Beatac Mariae Várginis györ rökországi leveleit, amelyek eredetijét szintén a „zsebkönyvét” másfél millió forintra éri bibliotéka őrzi. Most hasonmás kiadását tervezik Sokakhoz szóló Csokonai­Debrecennek a hagyomá­nya kötelez. Ennek a város­nak pusztán a neve is be­szédes olyan emberek szá­mára is, akik esetleg soha meg nem fordultak ott. Nem véletlen, hogy Szabó Magda a Nyomtató utcában járva hallani véli hajdani első könyvszakembereink lépte koppanását, ahogy az sem: nem létezhet ember, aki ér­zéketlenül haladhatna föl az oratóriumba a Református Kollégium kopott lépcsőin. Debrecen történeténél izgal­masabb olvasmány kevés képzelhető el, lévén e hely mindig állam az államban. És aki ott él, naponta szem­betalálkozik a múlttal. Táb­la jelöli, hol született Cso­konai, Fazekas, tudhatjuk, merre is állt az a ház, mely­ben kegyetlen telét töltötte 1844-ben Petőfi, s hogy mer­re lakott a joghallgató Ady Endre. Annak fölsorolása pe­dig egy gépelt oldalnál is többet megtöltene, kik is tanultak a több mint négy­száz éves kollégiumban, Ma­gyarország egyik egykori szellemi központjában. Ter­mészetes hát, hogy Oláh Gá­bor legszebb tanulmányai Csokonairól szólnak, s ma­gától értetődő, hogy Szabó Magda több regénye mellett az utóbbi időkben két drá­mát is írt szülővárosáról. Nyilvánvaló, hogy időszerű­nek látszott már Debrecen történetének monografikus földolgozása is. (A legizgal­masabb időkről szóló köte­tek az öt könyvből álló so­rozatból már meg is jelen­tek.) A város múltjának sok a képzeletünket élénkítő részlete, de bizonyosan ke­vés érdekel ezek közül any- nyi embert, mint Csokonai históriája. Ezt beszéli el ér­zékletesen ■a már sok évti­zede Debrecenben élő költő. Kiss Tamás könyve. Debreceni születésű lévén nekem Csokonai nagyszüle- im elbeszéléseiben élő ele­ven mítosz is. Hihetetlen, de így van: nemcsak versek, s emlékhelyek kötnek hozzá, de hagyományozódott jö­vendölései is. amelyeket őse­im úgy adtak tovább és to­vább. mintha a történeteket először mesélő még szemé­lyében is ismerte volna iro­dalmunk e világirodalmi rangú alkotóját. így hát na­gyon nyitott, s elfogult ol­vasóként ismerkedtem Kiss Tamás regényével,. különö­sen annak debreceni fejeze­teivel. Bizonyos vagyok vi­szont abban, hogy a Kedv. remények, Lillák nem ke­vésbé izgalmas azok számá­ra, akiket nem fűznek ilyen szoros szálak Csokonai szü­lővárosához. Hiszen a kol­légium — amely domináns színhely — eleve otthonosan jól ismert egy csodálatos Móricz-regényből, a Légy jó mindhaláligból (s Jókainak a Mégis mozog a földjéből is, amelyre e vonatkozásban ritkábban szoktak hivatkoz­ni). S azt is tudja minden­ki. hogy Csokonait kicsap­ták a kollégiumból, ám en­nek körülményeiről, s az el­távolításában szerepet ját­szó emberekről annál keve­sebb részlet közismert. Még magyar szakos egyetemisták sem igen tudnak erről töb- het sokszor általánosságok­nál. az ő véleményükbe is belejátszanak Petőfi vagy Ady későbbi — s a maguk helyén és idejében igaz — megállapításai Debrecenről Kiss Tamás könyve azért értékes vállalkozás, mert túl azon, hogy valamennyi prob­lémafelvetése árnyaltan van fogalmazva, mindegyik sze­replője motiváltán cselek­szik, s eleven figuraként je­lenik meg előttünk. Abszolút világossá válik a debreceni viszonyok, s a jakubinus mozgalom eszméinek össze- egyeztethetetlensége, de Kiss Tamás érdeméből úgy, hogy megdől egy mítosz — amelyet majd Szabó Magda nemré­giben elkészült Csokonairól szóló drámája semmisít meg még erőteljesebben a XVIII század végére vonatkozóan — a maradiságé. Hiszen Do­mokos Lajos, a város főbí­rája legkevésbé sem mond­ható vaskalaposnak, de ahol a városnál nagyobb hatal­mak döntenek, s a kollé­gium bezáratása mint ko-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom