Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-24 / 70. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. március 24., hétfő 3 Ki védi a mundért? „Hát ha én ezekre vitathatatlan választ tudnék adni, akkor én lennék a professzor!” — mérte föl derűsen a neki megfogalmazott kérdéseket Szerencsés István. A SZOT tag­ja, a Mátraalji Szénbányák szakszervezeti bizottságának titkára gazdag muníeiót ka­pott munkájához a nemrég lezajlott XXV. szakszervezeti kongresszuson. E fontos fó­rum határozatának gazdaságfejlesztésére vo­natkozó részéből adódott néhány kérdés, amelyet a vállalati tapasztalatokkal rendel! kező mozgalmi vezető értékes gondolatokkal egészíthet ki. Nem titkolom, elálmélkod- tam, amikor megláttam, há­nyán és hány helyről gyűl­tek össze Gyöngyösön, a vá­rosi tanács vb-termében. Több mint húsz szerv kép­viseltette magát. Nem akármiről lehet szó itt, sugallták a körülmények. Hát még az a gondosság, ahogyan igyekeztek minden elhangzó mondatot precízen rögzíteni... ! Mindez pedig azért, mert Morvái Ferenc panaszos be­adványt nyújtott át Kónya Lajosnak, a városi pártbi­zottság első titkárának. Egy beadvány miatt eny- nyien ... ? Mintha üldöznék Senki sem vitatja, sokan és sok helyen ismerik Mor­vái Ferencet, a kisiparost és a feltalálót. Ügy tetszik, az ő esetében is beigazolódott, hogy senki sem lehet prófé­ta a saját hazájában. Bár, ami a feltalálói tevékenysé­gét illeti, ezzel kapcsolatban nem panaszkodhat. Segítik az országos szervek és intéz­mények is. Ami döntő: pénz­zel is. Csak hát... ! Évek hosszú sora óta „rájár a rúd”. Elég sok településen kért ipará­nak művelésére engedélyt, de sehol sem tudott meggyö­kerezni. A legújabb: 1985 decemberének végével a szolnoki városi tanács visz- szavonja az iparát. Komoly dolog. Morvái Ferenc szin­te lehetetlenné válik. Mégis Gyöngyöst pana­szolja fel. Ugyanis itt lakik, itt van a műhelye. A helyi­séget, ahol kísérletezik, ahol a tervekből kazánok lesz­nek, le kellene bontania. Ha nem teszi önként, a hatóság „kényszerintézkedést hoz”. Azaz: lebontatja. Se ipar, se műhely ... ? Mi legyen hát? Miért akarják meghiúsítani azt, hogy szel­lemi képességeit kamatoz­tassa? Ugyanis minden ar­ra mutat, hogy ez történik vele. ez történik körülötte. Miért? Ki érti ezt? Bizottság alakul A már említett beadvány részletesen taglalja mindazt, amit a szerzője sérelmesnek tart magára nézve. Ügy tet­szik neki, hogy bármelyik tanácsi szervhez fordul, se­hol sem veszik figyelembe az érveit. Nem az történik, amit ő szeretne. Mintha a „mundér becsületét” véde­nék vele, a „kisemberrel” szemben a hatalom birtoko­sai. Létrehoznak tehát egy bi­zottságot a városi tanács szervezésében, amelynek az a feladata, hogy részletesen vizsgálja meg a beadvány­ba foglalt panaszokat. Majd a feladatának teljesítése után, állítson össze jelentést, azt juttassa el a városi párt- bizottság első titkárához, akihez a panaszos fordult a beadványával. A következő lépés: min­den érdekelt szerv és ható­ság részvételével összehív­ják a tanácskozást. Itt is­mertetik a vizsgálat ered­ményét. Döntse el Az írásban rögzített meg­állapításokról elmondhatja a véleményét a panaszos is. Ezt meg is teszi, nem is egy­szer, hiszen többször kér és kap szót. Ennek ellenére is nyitott marad a kérdés: mit akar Morvái Ferenc? Valamiféle privilegizált helyzetet sze­retne magának? Hiszen akármikor, akármilyen dön­tést hoztak vele kapcsolat­ban a hatóságok, azokat mindig sérelmesnek tartotta, mert azok nehezítették a tevékenységét. Mintha az érvényes rendeletek is csak ő ellene léteznének. ö maga sorolja, hogy az ország különböző részein mi­lyen munkákat vállalt el. Hogyan „fogta át” az egész országot a szerelési tevé­kenysége révén. Hogyan ol­dott meg olyan feladatokat különböző városokban, ame­lyeket nagy cégek nem vál­laltak. Sportcsarnokok, üze­mek működése vált lehető­vé csak azért, mert ő segí­teni akart a helybeli ható­ságoknak, amelyek minden alkalommal el is ismerték készséges magatartását. ... és akkor „gáncsosko- dás itt, bírságolás ott és... ! Több mint két óra telt el a tárgyalás során, amikor még mindig azt kellett kér­dezni a panaszostól, hogy mit is akar. Kazánokat gyár­tani? Kisipart folytatni? Fel­találói képességeit kamatoz­tatni? De mielőtt határoz, érdek­lődjék az illetékes szervtől, mire van képesítése, milyen feltételek mellett lehet mű­helyt vagy üzemet létesíte­nie. Nehogy úgy járjon, mint eddig: csak utólag derült ki, hogy „jó szándéka” ellené­re is, mikor vétett a ren­delkezések ellen. Márpedig a szankciókat ilyenkor senki sem mellőzheti. Egyezség a vége Egyértelműen meg lehetett állapítani a tárgyalás során, hogy mindenki a legnagyobb készséggel igyekszik segíteni a panaszos feltalálói mun­káját. De senki sem nézi el az elkövetett szabálysértése­it. Az lehetséges, hogy az ér­vényes rendelkezések talán nem mindenben segítik elő a szellemi ötletek megvalósí­tását, de a rendelet, az ren­delet. Az alól egyetlen ha­tóságnak sincs joga felmen­tést adni. Sőt! Kötelessége a betartását megkövetelni. Mi volt a legfontosabb ké­rése a panaszosnak végül? Az, hogy a gyöngyösi mű­helyének a használatát en­gedélyezzék 1987 decemberé­nek a végéig. Erre különbö­ző, méltánylást érdemlő oko­kat sorolt fel. A párt- és ál­lami szervek jelenlevő kép­viselői úgy határoztak, hogy ezt a kérést támogatják a megyei szerveknél. A bead­vány szerzője ezt a készsé­get köszönettel fogadta. Valamit tisztázni kell még. A panaszos „ellentétei” a különböző hatóságokkal még évekkel az előtt kezdődtek, amikor feltalálói tevékeny­ségbe fogott. A „gáncsosko- dásoknak”, a különböző szankcióknak tehát semmi kapcsolatuk nincs a kazá­nokhoz, Morvái Ferenc szel­lemi alkotásaihoz. A törvény pedig minden állampolgárra egyaránt ér­vényes. Még azt is kérdezheti most bárki: miért kellett ilyen „nagy ügyet” kerekíteni egy beadványból? A válasz na­gyon egyszerű: ha valljuk, hogy társadalmi berendezke­désünk a demokrácia alap­jára épül, akkor az ilyen és ehhez hasonló eljárások el­kerülhetetlenek. Merünk szembenézni a tényekkel — személyekre va­ló tekintet nélkül. Ez is erőnket bizonyítja. G. Molnár Ferenc — Mint a határozat fo­galmaz: „Vannak teen dők ... a jól végzett, az al­kotó munka erőteljesebb ösztönzésében.” E régóta hangoztatott cél eléréséért milyen új módszereket vet be a vállalati szb? — Előre kell bocsátanom, hogy a határozat általános, országos helyzetképhez iga­zodik. Vannak olyan részei, amelyek nálunk nem ;,ül­nék”, mert az adott feladat itt betelj esed ettebb állapot­ban van, mint népgazdasá­gunk más területein, önma­gában az is sokat mond, hogy vállalatunk tíz év alatt hétszer lett kiváló, s "így megpályázhatja a Munka Vörös Zászló Érdemrendet. A bányászatban egyedül mi vagyunk azok, akik „labdá­ba rúghatunk” ebben a do­logban. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy a ná­lunk kidolgozott érdekeltségi rendszer megfelel mind a dolgozók igazságérzetének, mind a vezetők elképzelé­seinek. Természetesen így is állandóan tökéletesítjük, ahogyan az élet megkívánja. De hozzátartozik a képhez, hogy túl nagy mozgásterünk nincs, mert „célvállalat” va­gyunk: feladatunk szorosan meghatározott. Profilt nem változtathatunk, az áraink megszabottak. Érdekeltsé­günk a szén minőségében van: ezért felárat kapunk. — A határozat a munka versennyel összefüggésben kijelenti, hogy „Birtokában vagyunk a gyengeségek megszüntetését, a hibák ki javítását, a mozgalom élénkítését, frissítését előse gítö feltételeknek.” Mik ezek? — Nálunk a verseny moz­galom rendben van: ered­ményeink egyik kovácsa ép­pen a munkaverseny! Jól karban tartjuk a brigád- mozgalmat, embereink nyolc­van százaléka tagja vala­melyik szocialista kollektí­vának. A mozgalom díjazá­sa egyre közelebb kerül dol­gozóink értékítéletéhez: imagvas tartalom van az el­Megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben, elsősorban a termelőszövetkezetek állat­tartásában sokáig vezető szerepük volt a tehenészeti ágazatoknak, illetve ezzel összefüggésben a tejtermelés­nek, még ha ez utóbbi álta­lában ráfizetéses is volt. A tendenciában szerepet ját­szottak a központi irányel­vek, amelyek nem mindig kerültek összhangba egy- egy gazdaság adottságaival. Ilyen megokolásból példa­ként említhető a Csányi Búzakalász Termelőszövet­kezet, ahol még az elmúlt évben szintén a tehéntartást részesítették előnyben a jobban kifizetődő hústerme­léssel szemben, s bizony fias­kót vallott az ágazat törek­vése. Ezen okulva, az idei terveket már módosították a csányiak, előtérbe helyezve a kifizetődőbbnek bizonyuló marhatartást és a vele járó beruházásokat. Ok és okozat Most egy speciális gazda­ságban, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem tejtermelő kerületében, Nagygombo­son vagyunk, ahol Kocsonya László igazgatóval tesszük mérlegre az utóbbi évek ta­pasztalatait. A fiatal, ener-. gikus szakember bevezető­ben arról szól, hogy miként országszerte, úgy náluk is fokozatosan romlott a tejter­melés jövedelmezősége, mégpedig a naturális muta­tók javulása ellenére. Ez ismerések arany, ezüst, bronz fokozata mögött. A termelési eredménynek ter­mészetesen primátusa van, de az utóbbi időben élénk figyeLmet fordítunk arra is, hogy a brigádtag munkahe­lyen kívül, mint állampol­gár, mint családtag is a szo­cialista értékrend szerint vi­selkedjen, lássa el teendőit. A szákszervezetnek ez utób- biákra is gondolni kell! — „Tovább kell erősíteni ~r így a határozat — a mű­szakiak és a munkások al kotó együttműködését.” Ed­dig mi akadályozta ezt és hogyan lehet e gátakat le­bontani? — Én ebben a feladatban látom a legtöbb rációt! Olyan műszaki, szellemi tőkével rendelkezünk, amely nincs teljesen kiaknázva. Erősebb kisugárzása lehetne! Nem­csak példamutatásra, hanem konkrét segítésre is szükség van: a műszakiak részéről. Ügy érzem, nálunk a mű­szakiak anyagi megbecsü­lése. és a fiatal mérnökök lakáshoz juttatása olyan szinten áll, hogy többet vár­hatunk az említett területen tőlük. Volt is erre több jó példa már. A SZOT régeb­ben pályázatot irt ki hasonló céllal, és ezt országosan a mi Jó Szerencsét nevű mű­szaki. brigádunk nyerte meg. De sajnos nem tartott to­vább az akció. Pedig elvi gátja nincs, a munkások várják, néha kérik is az ilyenfajta megnyilvánulást. — Mint a határozat fogai máz: „növekvő részt kell vállalnia a szakszervezeti mogalomnak az egészséges, tiszta környezet megóvásé val, helyreállításával, a kör­nyezetkárosodás mértéké nek csökkentésével kapcso­latos feladatokból.” Mit te hét ezért az szb önöknél? — Ebben vannak felada­taink. Inspirálhatjuk a gaz­dasági, műszaki vezetést ilyen irányú kötelezettsége­ink gondos végrehajtására. A rekultivációt hatvan tagú, jelentős gépparkkal rendel­kező részlegünk oldja meg. gyakorlatban oda vezetett, hogy az utóbbi három ke­rek évben az ágazat ered­ményessége hatmillió fo­rinttal romlott, s miként megállapíthatók: egyértel­műen a költségnövekedés miatt. Hogy mi rejlik a rá­fordítás ilyen mérvű megug­rása mögött? Mi az ok és okozat összefüggése? A szakember szerint jó minő­ségű takarmányt csak jó minőségű gépekkel lehet elő­állítani. Takarmány nélkül nincs tej, a gépek viszont igen drágán szerezhetők be, ráadásul általában deviza­igényesek, ilyenformán amortizációjuk döntően drá­gítja a különböző takar­mányfélék előteremtését. E témával összefüggésben em­lítést tett a kerület igaz­gatója a munkaerő „drágu­lásáról” is, mint amely ugyancsak visszahat a tejter­melés, illetve az állattartás gazdaságosságára. Szavai­nak érzékeltetéseként je­gyezzük ide, hogy amíg 1983-ban a nagygombosi te­henészet 114 dolgozója ré­szére hatmillió hatszázezer forint munkabért fizettek ki, addig az idén ez az összeg megközelíti a nyolcmillió fo­rintot . .. ! Csökkent állománnyal Természetesen kíváncsi­ak voltunk: mit és mennyit produkált az utóbbi évek során ez a kerület, Kérdé­sünkre Kocsonya László el­mondotta, hogy tehénállo­Nem véletlen, hogy vezetője Állami Díjat kapott: a föl­det rövid idő alatt mező- gazdasági célra felhasznál­hatóvá teszik. Gondunk in­kább azzal van, hogy nya­ranta nagy por keletkezik munkánkból, és ez eláraszt­ja Visontát. Ahol lehet, lo­csolunk, de ez — ámbár so­kat segít az állapotokon — nem old meg mindent... — A vgmk-kra utalva a határozat azt állítja, hogy tapasztalhatók „tevékeny ségükkel kapcsolatban szó cialista értékrendünket, fel fogásunkat sértő jelenségek, s ezekre társadalmunk érzé kényén reagál. E munkában fokozottan támaszkodni kell a szocialista brigádok ra.” Lehet-e a vgmk-kat a brigádokkal szembeállítani akkor, amikor a legkivá lóbb brigádtagok és vgmk tagok nagyon sokszor ugyanazok a dolgozók? — Én is azt mondom, hogy a vgmk-kra átmenetileg biz­tos, hogy szükség van. De nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy a gmk-ké a jövő. Nálunk ez a kérdés nem okoz gondot, mert viszonylag kevés gmk- nk van, de mégis fel-felve- tődik olykor, hogy a dolgozó gyűlésre menjen-e vagy olyan munkába, ahol kereshet. Ezért népgazdaságunknak minél előbb meg kell erő­södni annyira, hogy gmk- munkára ne legyen szükség. Bizonyuljon elegendőnek a nyolc óra, úgy, hogy a fő munkaidőben javuljon a tel­jesítmény, meg a kereset is. Hogy túlórában vagy gmk- ban dolgozik a bányász, ab­ból a szempontból mindegy, hogy ebben is, abban is el­fárad. Mozgalmi elődeink épp emiatt küzdöttek a 8 órás munkaidőért. — Kiadósán foglalkozik a határozat a foglalkoztatási gondok megoldásával. Mint írja: „A vállalatok gazdasá gi vezetői és a szakszerve­zeti bizottságok együttesen gondoskodjanak a dolgozók elhelyezéséről.*’ Ez az együttes jelleg nem gyöngítl-e a érdekvédők ha tározottságát? mányukat ezerszáz darabról tavaly ezerre csökkentették, s ez felerészben tiszta vérű Holstein Fríz felerészben pedig a keresztezés második, illetve a harmadik fokoza­tában levő jószágtartást ké­pez. Átlaghozama éves szinten ás tehenenként 5547 liter volt, amelyet sokéves gyakorlatnak megfelelően a Budapesti Tejipari Vállalat vásárolt fel. A Nagygombo­son előállított, megtermelt tej minőségét jelzi ugyan­akkor, hogy túlnyomórészt tartós és féltartós tej alap­anyagául szolgál. Éves szin­ten öt és fél millió liter olyan tejről van itt szó, amelynek a csíratartalma messze az országos átlag alatt van, mégpedig termé­szetes és szoros összefüggés­ben a kerületnél alkalma­zott, fokozatosan kifejlesz­tett korszerű tartástechnoló­giával. Hogyan tovább? Az idei esztendő és a „ho-' gyan tovább” kérdése kap­csán kifejtette az igazgató, hogy — köztudottan — a tejtermelési kedv fokozása végett literenként 90 fillér­rel emelkedett az állami do­táció 1986-tól, továbbá a te­henészettel kapcsolatos be­ruházásokra ötvenszázalékos támogatást biztosít a kor­mányzat. E tény mindenkép­pen ösztönzőleg befolyásol­hatja megyénk gazdaságai­nak életét, mint ahogyan a nagygombosi kerületben is a (Fotó: Köhidi Imre) — Nekünk erről bőven van tapasztalatunk, még 1968-ból, amikor a mélymű­velésű bányákat bezártuk, s embereinket át kellett ké­pezni külszíni bányásszá. Mátraalja ezt tisztességesen rendezte; mentek el dolgo­zók, de amikor új perspek­tíva nyílt, örömmel vettük vissza őket. És ma: európai színvonalú külfejtést valósí­tanak meg, mert remekül beletanultak. A foglalkozta­tási kérdés nálunk úgy ve­tődik fel, hogy hatékony-e eléggé a foglalkoztatás. Eh­hez meg kell teremteni a jó szervezést és a fegyelmet. A szakszervezet mindkettő­höz támogatást ad, mert úgy véljük, nekünk elsősorban a tisztességesen dolgozók ér­dekeire kell vigyáznunk, 5 nem a renitenskedőkére.. . — Es mi legyen a „reni tenskedökkel”? — Ez borzasztó nehéz kér­dés, és a szakszervezeti mun­ka mindennapjaiban gyak­ran felvetődik. Mert egyfe­lől fölmerül, hogy erősíteni kell a fegyelmet, a jó dol­gozók hangulatát nem ront­hatjuk azzal, hogy megvéd- jük a fegyelembontókat. De a másik oldalról ott a csa­lád, ami miatt nekünk fáj a fejünk, és a renitenskedő dolgozó számít is erre. Re­méli, hogy a családjára való tekintettel elnézők leszünk vele. Így sokszor nehéz úgy alakítani a szakszervezeti magatartást, hogy elsősorban a kollektíva érdekei érvé­nyesüljenek, de az érintett dolgozó is jó következtetést vonjon le az esetből, amely meghatározója lehet saját és családi sorsának alakulásá­ban. Molnár Pál telep fejlesztésére, korsze­rűsítésére szánták el ma­gukat a szakvezetők. Mi en­nek a lényege? A fejőház bővítésére például négymil­lió forintot költenek az idén A gazdaságossági mutatók javulását eredményezheti továbbá a tejiparral kezde­ményezett disputa, amely célját tekintve arra irányul, hogy legalább tíz fillérrel nö­vekedjék a tej literenkénti átvételi áfa. Ez utóbbi kap­csán érdemel szót minden­képpen, hogy a Galgatej en­nek a dupláját megadná. Nagygombos viszont — ép­pen a többéves jó kapcsolat­ra tekintettel — sportszerű­en kitart a régi üzletfél mellett. Nem könnyű út Egy igen fontos tanulság­ról is szó esett gombosi be­szélgetésünk'alkalmával. Ko­csonya László határozottan állítja, hogy a kerület ho­zamainak minden áron való növelése immár nem lehet cél, mivel egy bizonyos szint után aránytalanul drá­gává válik a termelés. A gazdaságosság fokozásának további, igazán járható útja a költségek csökkentése, amely az itt folyó munka minden területére egyre in­kább kiterjed. Nem könnyű út ez, mivel még nem ivódott kellően a dolgozók tudatába a jó értelemben vett tulajdo­nosi szemlélet. Annak vallá­sa és vállalása, hogy sze­mélyükben valamennyien akként gyarapodnak, aho­gyan energiájukat a gazdaság érdekeiért, s a mind szebb eredmények szolgálata ré­vén hasznosítják. Moldvay Győző Nagygombosi disputa: A fogyó tej nyomában Szakszervezet és gazdaság Beszélgetés Szerencsés István SZOT-taggal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom