Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-12 / 60. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 12., szerda Közelebb egymáshoz A dolgozók bizalmából... A Heves Megyei Állami Építőipari Vállalatnál is nemrég megalakult a vállalati tanács. Ez a szervezeti korszerűsítés a kollektíva belső életének új állomását jelenti. Gergely-nap, jeles nap Március I2-e jeles nap. azaz olyan, amelyhez állandósult hiedelem vagy szokás fűződik. Számos ilyen napot ismerünk Sándor—József—Benedektől Medárdig, és Egyedtől Mihályig. Ki ne hallott volna például az „and- rásoló napokról" (november 21., András, Katalin, Borbála, Luca napja), vagy a február eleji gyertyaszenetlökről? Kivált a tavaszi félévben van sok a jeles napokból. A legtöbbjükhöz idő jóslás fűződik. Zsuzsanna napja elviszi a havat és megszólaltatja a pacsirtát. (Jégtörő) Mátyás pedig ront, ha talál: ha nem talál, csinál. Mátyás, Gergely: két rossz ember — tartja egy másik népi jóslás, árra utalván, hogy február 24. és március 12. között nagy hidegek szoktak lenni. S mi van március 12-én? Gergely napját a magyar néphagyomány a Gergely-járásról ismeri. Ez a szokás valamikor az egész országra kiterjedt, s nagy népszerűségnek örvendett a diákság körében. A középkorból származó diákvigasság résztvevői, jelmezekbe öltözött, fa kardot öltő iskolás fiúk, zászlókkal és bokrétákkal felszerelve indultak el, hogy házról-házra járva új tanulókat toborozzanak iskolájuknak (akkoriban ugyanis még nem volt rendelet az elsősök beíratásárói), illetve hogy tanítómesterüknek adományt gyűjtsenek. Gergely-járás a legkésőbbi Időkig a Dunántúlon és a palócoknál maradt fenn. Az Alföldön régen kiveszett ez a szokás, ott viszont még ma is dívik a Gergely-naphoz kapcsolódó időjóslás. Megrázza Gergely a szakálla! — tartja a mondás, azaz: ma hideg és havazás várható. S ha e sorok megjelenésekor rázza Gergő a szakállát, az jó jel. mert Gergely (tulajdonképpen I. Szent Gergely, akit a nép szakállas püspöknek képzelt el) ily módon, hóeséssel jelzi a jó idő eljövetelét, a tavasz érkezését. Nos, ha az évszázados népi tapasztalaton alapuló sza- kállrázásban csak annyira is hinni lehet, mint a meteorológiai előrejelzésekben, akkor ma érdemes odafigyelnünk Gergely szakállára. J. N. J. Most már meg is veheti Márton József Szamos Gábor igazgató munkatársaival együtt sokat fáradozott a választások előkészítésén. — A dolgozókat széles körben tájékoztattuk — mondja —, majd ezzel egeidében létrehoztunk egy elő- készítöbizottságot. A továbbiakban ez a testület irányította a jelölést, s a választásokat. Az új szervezeti működési szabályzat megfogalmazására a minisztérium szerkesztőbizottságot nevezett ki, melynek magam is tagja voltam. Ez a dokumentum az új irányítási forma minden egyes elemét tartalmazza. — Hogyan alakult a testület összetétele? — Tizenegyen vezetői beosztásuknál fogva tagjai, tizenhatot dolgozóink választottak, négyen pedig igazgatói delegálással kerültek a vezetésbe. A termelés négy különböző szintjén tevékenykedő munkatársamat hívtam meg. A választott képviselők közül csak hat fő a fizikai . munkás, a többi közvetlen termelésirányító vagy adminisztratív dolgozó. A beosztottak sok helyütt vezetőjüket választották meg. Nem véletlen. Érezték a döntésekben való részvétel fokozott felelősségét, s Uhrig László tudatában voltak annak is, hogy ez a tisztség szakmai és vezetéselméleti tudást követel meg. — Tervezik-e a vb-tagok képzését, vezetői ismereteik bővítését? — Ez elengedhetetlen. Bármennyire ismerje is a vállalatot dolgozónk, csak saját területe gondjait érzi át. Segítenünk kell abban, hogy áttekinthesse cégünk egész működését. Két szinten valósítjuk meg a képzést. A vt-elnök és -elnök- helyettes speciális minisztériumi tanfolyamon vesz részt, s a tanácstagoknak helyi oktatást szervezünk. Néhány tagot megkérdeztünk az első tapasztalatokról. Márton József, műszaki igazgató-helyettes beosztása révén került a kollektívába. — Az új fórum létrejöttével javul-e a vezetői demokratizmus? — A dolgozók képviselői közvetlenül részt vesznek a határozatok előkészítésében, nő a döntések felelőssége. Ügy vélem, rrlunkásaink sokkal tájékozottabbak lesznek, mint korábban, és a végrehajtás is gyorsabban megy majd. Másrészt beosztottjaink közvetlenül figyelemmel kísérhetik a vezeBarna Károly (Fotó: Perl Márton) tők tevékenységét, együtt gondolkodhatnak velünk. Ez persze ránk is nagyobb terhet ró, jobban szem előtt leszünk. A vezetői döntések megítélésénél nemcsak a területi érdeket látják majd, hanem a vállalati célokat is tudják mérlegelni. — Mi lesz az ön feladata a vállalati tanácsban, 1986- b an? — Komoly célom lesz megértetni, milyen fontos a HÁÉV versenyképességének biztosítása, hírnevünk erősítése. Legfontosabb teendőnk, megfelelő megrendeléseket szerezni, megfelelő áron és minőségben és határidőre befejezni az építkezéseket. Uhrig László, szervezési osztályvezető az előkészítőbizottság tagjaként a vb hatékonyabb beindításán fáradozott. Kollégái választották a testületbe. A közeljövő teendőiről így vall: — A termelés színvonala csak különböző egységeink összehangolt munkájával fokozható. Az első vt alakulóülésén megválasztottuk az elnököt és elnökhelyettest, megerősítettük az igazgató megbízását, és elfogadtuk a működési szabályzatot, s megvitattuk az Szamos Gábor 1986. évi tervünket. Évente legalább háromszor döntünk majd közösen ilyen horderejű ügyekben. Barna Károly tizenhét éve dolgozik a HÁÉV-nél. Kezdetben segédmunkásként, ma már mint termelésirányító. Beosztottjai bizalmából lett a vállalati tanács tagja. Az új szervezeti forma jelentőségét a termelők oldaláról világítja meg. — Közelebb kerül a vezetés a beosztottakhoz. Közvetlenül megismerik azoknak az embereknek a véleményét, akik itt a területen nap, mint nap megküszködnek a nehézségekkel. Sokkal testhezállóbb elhatározások születnek majd így, s mi is megtudjuk, mi, miért történik. Csak egy példa: két éve fölzavarta a kedélyeket, hogy a vállalat teljes egészében házgyári technológiákra állt át. Az idő bebizonyította, hogy ezt a döntést előbb több oldalról meg kellett volna vizsgálni. Reméljük, a jövőben így lesz. Sokat várok attól is, hogy sikerüljön érdekeltté tennünk a dolgozókat az anyag takarékosságban. — Hogyan továbbítja az emberek véleményét? — Mi, művezetők, nap mint nap tapasztaljuk a szakmai problémákat. Az emberek őszinték hozzánk, hisz együtt élünk. A gondokat eddig is postáztam, a változás annyi, hogy most magasabb fórumon azonnal meg is hallgatnak. Jámbor Ildikó Eddig csak vezették a traktorokat, dolgoztak a gépekkel a Gyöngyösi Mátra Kincse Tsz erőgépesei, ezentúl már meg is. vehetik a masinákat a közös gazdaságtól — tudtuk meg dr. Nagy Géza fő-ágazatvezetőtől. — Mi ez az újítás? — Úgy tervezzük, hogy kétféle üzemeltetési módot vezetünk be — hallottuk a választ. — Lesz a bérletes és lesz az önköltséges. Ha valamelyik traktoros bérletes szerződést köt a gazdasággal, akkor négy-hat év alatt kifizetheti a gép árát. Amíg itt dolgozik ez alatt az idő alatt, addig költségtérítést és munkabért is kap tőlünk. — Milyen árat kell fizetnie a gépért? — A megfelelő piaci értéket. Ezt szerződésben is rögzítjük. Amikor a vételárat teljes egészében kifizette, a tulajdonába megy át a traktor. — Milyen lesz az önköltséges üzemeltetési mód lényege? — Ebben az esetben meghatározzuk, hogy egész évben milyen munkákat kell a géppel elvégezni. Ennek minden költségét kiszámítjuk és ezt azt összeget egy tételben a traktoros javára írjuk. Ha a végelszámolásnál megtakarítást ér el, akkor ennek a fel nem használt költségnek a nagyobbik hányadát is ő kapja kézhez. Ha a költségek túlnőnek az előre tervezett meny- nyiségen, akkor ennek következményeit is vállalnia kell. — Hogyan ellenőrzik a munka minőségét? — Természetesen nem elégszünk meg a mennyiségi teljesítménnyel, hanem megköveteljük a kifogástalan minőséget is. Ezt a szakmai irányítók kérik számon. — Mit várnak az új módszerektől? — Lelkiismeretes, pontos munkát, hiszen a gépvezető érdekeltsége is növekszik majd. De hadd tegyem hozzá az eddigiekhez, hogy ez a módszer nem a mi ötletünkből származik, mi is mások tapasztalatát vettük át. Ami a mi szövetkezetünkben már bevált, az a szőlő részesművelése. Eddig sikerrel alkalmaztuk. Ha úgy vesszük, az iparban már régen „kitalálták” a használatba vételnek azt a módját, amely szerint a bérlő a díjak megfizetése után birtokba veszi a berendezéseket, a gépeket. Itt is erről van szó, nem másról. (g. molnár) Fel a kalappal! A kárhogy is acsarkodóit az időjárás, lassan, ha néhanapján hópehely kísérettel is, de kiment az idén is, a „divatból” a tavalyi tél. Megállapításomat, igaz nem mindig támasztja alá, tudományos idő-előrejelzés, de ahogy mondani szoktuk, „a tavasz már benne van a levegőben ...” No, nemcsak a csalóka napsütésre alapozom észrevételemet, hanem ennél sokkal megbízhatóbb hírnöke van ennek, ami nem más, mint a női divat! Alig nyílik az idő, máris előkerülnek a szebbik nem ruhatárából a különféle bohókásan kedves fejfedők, s lekerülnek a fogvacogtató napokban viselt, tajgai szeleket, hóviharokat idéző usankák, kucsmák s egyéb prémes és szőrös vagy netán orra húzott kötött hóbortos sapkák. Hála a divatkreátoroknak, ilyenkor az utcák is már virágos mezőre hasonlítanak ... Nincs új a nap alatt még a női kalapdivatban sem: mostanában az a hölgy, aki ad magára, leginkább „rohamsisakot” biggyeszt a fejére. Leginkább csak a színek változnak, de a fazon alig. Pedig divattörténész legyen a talpán, aki fel tudná sorolni — csak az elmúlt harminc esztendő — kalapdivatját! . . . A férfiszívekben ahány fazon, annyi emlék: nevetős, gödrös arcú, frufrus hajú leányok viselete volt a tokkalap, apró tüllfátylas, meggypiros, vagy bordó filcből készült, s a levantei, balkáni kacskarigós utcák kreol, kicsit rejtőzködni vágyó szépségei hordták a romantikus fezt. Bűvülő, igéző pislantásokat lehetett vetni a széles karimájú, franciásan vamp kalapok alól, míg a mediterrán tengerpartok kedvence a girar- di volt. S ekkor még nem is szóltunk a szalagos, romantikus florentinről, amelyet a pajkos, pikáns francia lányok hordtak kellő eleganciával orgonavirágzástól gesztenyehullásig ... S természetesen a különböző formák mind más és más egyéniséget kívántak. Meghódították a világot s benne a férfiakat. Ezért is örültem annak, hogy újra reneszánszát éli ez a divat. Bár aggódom is s nemcsak a pénztárcám miatt, hanem inkább a nagyüzemi, gyári kalapok miatt. Sajnálom, hogy akárcsak egy fátyollibbenés, úgy tűntek el a kalaposkisasszonyok, a híres masamódok. Akik nemcsak orfeumok, operettek közkedvelt kupiék, sanzonok, csalódott szerelmek főszereplői voltak. Ady Endre is, akiről köztudott, hogy nemcsak verseiben hódolt hőkölőn a női nemnek, hanem a valóságban is; egyik prózai írásában azt írja, ha megundorodott a dölyfös paloták látványától, egy kedves masa- módlánnyal vigasztalódott. Ám ezek a hölgyek nem csupán flörtöltek, hanem a légyottok egyik elmaradhatatlan kellékét, a divatos kalapot is varrták és tűzték. Aligha hiszem, hogy napjainkban ne lenne szükség rájuk, hisz ahány arc. annyi igény, annyi ötlet és óhaj lenne — ha lenne kinek. Egerben a Bajcsy-Zsilinszky utcában elegánsan berendezett, meghitt kis kalapszalon várta a vendégeit, megrendelőit néhány éve. A tulajdonosa Frankné a leg- kacifántosabb igényt is igyekezett teljesíteni. Sőt még tanácsokkal is szolgált. Vasalta, gondozta a fejreva- lókat, s ha kellett vagy lehetett, még át is alakította azokat. Sajnos azonban már ő is csak az égben nyitogat- hatja kalapdobozait... Utóda nem maradt a szakmában. A Csiky Sándor utca és a Tündérpart sarkán Tori Béla mester elsősorban a férfiaknak készített kalapot. Felesége elmondása szerint a kisebb-nagyobb vasalást. szalagigazítást, javítást még elvégzik, de egyéni megrendelésre ők. sem vállalkoznak, hisz idősek, no meg a szükséges formák sincsenek már meg. Legjobb tudomásunk szerint ők az egyedüli képviselői ennek a szó szoros értelemben is szépséget szolgáló, elegáns szakmának egész Heves megyében! Hát ezért aggódom kissé, félek, hogy a fitos lányok, elegáns hölgyek, csinos dámák kalapja egy „kaptafára” készül, s csak különböző színeket, de azonos nagyüzemi formákat látok majd viszont az utcákon. Szívből örülnék — gondolom nem vagyok véleményemmel egyedül —, ha lenne egy fiatal tisztes kisiparos, aki vállalkozna erre, s eltanulná a fogásokat a még élőktől, ő előtte még a kalapomat is leemelném! Soós Tamás
