Népújság, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-07 / 56. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. március 7., péntek S, Halley—Vega randevú A Halley-üstökös vöröses- barna, sárga és kék színekben pompázó képét közvetítette csütörtökön délelőtt a Földre a Vega—1. szovjet mesterséges hold. Roald A. Szaggyejev, az intézet vezetője elemezte a Vega—1-ről érkező „élő” közvetítést. A képernyőn az üstökös az eddig róla kialakított képpel ellentétben — amely szerint az üstökös egy fejből és egy hosszú csóvából áll — inkább színes gázréteg övezte kisméretű bolygónak látszott. Szaggyejev szerint ez azért lehet, mert a Vega—1. belépett a Halley-üstököst körülvevő porfelhő belsejébe. Az üstökös magja, amelyet eddig még soha senki sem látott, a Vega—1-ről érkezett képek alapján mintegy 6,4 kilométer átmérőjű, és szinte megbúvik az üstököst körülvevő por- és gázrétegben. A közeli néhány napban további mesterséges holdak közelítik meg a Halley-üstököst. Szombaton a Suisei japán műhold mintegy 150 ezer kilométerre lesz az üstököstől. A Vega—2. szovjet műhold vasárnap közel 8000 kilométernyi távolságra lesz az égi vándortól. Március 13-án pedig az Európai Űrkutatási Hivatal Giotto elnevezésű mesterséges holdja kerül legközelebb az üstököshöz. Az előzetes tervek szerint 910 kilométernyi távolságra került volna az üstökös magjához, ám a legutóbbi pályakorrekció alapján várható, hogy ez a távolság mindössze 480 kilométer lesz. (!) Szaggyejev elmondta a mintegy 16 országból jelen lévő tudósoknak és újságíróknak: a Vega—1. már a Halley-üstökös másik oldalán lesz, amikor a Vega—2. közel kerül hozzá. így remélik, hogy a két űrszonda révén mintegy sztereoképet kapnak majd az üstökösről. KÉT BIZOTTSÁG NEM SZAVAZTA MEG Késik a nicaraguai kontráknak szánt amerikai segély Az amerikai képviselőház két bizottsága szavazott szerdán az ellen, hogy az Egyesült Államok folyósítson 100 millió dolláros segélyt a nicaraguai kontráknak. A sajátos amerikai költségvetési-törvénykezési eljárás azonban nem jelenti azt, hogy a szavazások befolyásolnák a végső döntést: még további három szavazásra kerül sor különböző bizottságokban, majd — előreláthatólag március végén a bizottsági döntésektől függetlenül a képviselőház egészének kell szavazással döntenie a kormányzat előterjesztéséről. A szerdai szavazásokban a képviselőház hírszerzési ügyekkel foglalkozó bizottsága 9—7, külügyi bizottsága 8—5 arányban utasította el a kormány követelését, annak ellenére, hogy Reagan legfontosabb tanácsadóit bízta meg a kijárással. Weinberger hadügyminiszter például a külügyi bizottság előtt azt a fenyegető képet festette le a képviselőknek, hogy „a szovjet támaszponttá változtatott” Nicaraguából „észak és dél felé indulnak ki a szovjetek által támogatott sandinista csapatok”, s akkor az Egyesült Államoknak magának kellene beavatkoznia. Még tovább ment állásfoglalásában Patrick Buchanan, Reagan fehér házi propagandafőnöke, aki egy cikkében — az egykori McCarthy-féle időkre emlékeztetőén — egyenesen „a nicaraguai kommunisták megsegítésével” vádolta meg azokat a képviselőket, akik netán el mernék utasítani Reagan követelését. Weinberger és Buchanan kijelentései ellenére a képviselőház sok tagja ellenzi a kontrák katonai segélyezését. A hadügyminiszter részvételével megtartott bi- zott^gi ülésen például Ronald Dellums képviselő kijelentette: az Egyesült Államoknak a kontrákkal kialakított viszonya „törvény- ellenes, erkölcstelen és esztelen”. Patricia Schroeder képviselőnő pedig légvárnak minősítette azt az elképzelést, hogy százmillióval sikerülne megdönteni a sandinista kormányt. PALME GYILKOSÁRÓL Elkészült a „fantomkép...“ Szerda óta nem jutott előbbre a nyomozás Palme svéd miniszterelnök péntek éjjel történt meggyilkolása ügyében. A hatóságok sokat várnak attól a két nyugatnémet szakértőtől, aki szerda este különleges berendezéssel felszerelve érkezett Stockholmba. Az NSZK rendőrsége által 1977 óta használt berendezés a szemtanúk leírása alapján gyakorlatilag tökéletes robotképet alkot az elkövetőről. Egyelőre egyetlen olyan szemtanúról tudnak. aki a gyilkos arcát is látta: az illető festőnő, aki több vázlatot is készített már a rendőrségnek a tettes arcáról. Megkettőzték a nyomozásban részt vevő svéd rendőrök számát: így most háromszázan keresik azokat a szálakat, amelyek Palme gyilkosához vezethetnek. Időközben kiderült, hogy a tettes kék Volkswagen Passat típusú kocsin menekült el, amelynek ráadásul részben a rendszámát is ismerik A stockholmi rendőrség csütörtökön reggel közzétette annak a férfinak a fantomképét, akit Palme gyilkosának tartanak. A sötét szemű, sötét hajú, 30—35 év körüli, nyitott inget viselő férfiról készített különleges fényképet a nyugatnémet berendezés segítségével állították elő, egy szemtanú leírása alapján. A fényképet eljuttatták a svéd tömegtájékoztató eszközökhöz. a határállomásokra és a rendőrőrsökre. —( Külpolitikai kommentárunk )— Kötélhúzás amerikai módra HOSSZÚ HETEK ÖTA a közép-amerikai válság áll a washingtoni törvényhozásban foiyó viták középpontjában — pontosabban a Reagan-adminisztrá- ciónak az a terve, hogy újabb, a korábbinál jóval nagyobb összegű segélyben részesíti a nicaraguai kormány ellen harcoló fegyveres csoportokat. Külső megfigyelő számára szinte követhetetlen a közvetítő tárgyalásoknak, bizottsági megbeszéléseknek az a sorozata, amellyel a Fehér Ház a kilátásba helyezett mintegy százmillió dollár megszavazására akarja rávenni a honatyákat. A lényeg azonban világos: a washingtoni kormányzat minden rendelkezésre álló eszközzel, a nyomásgyakorlás valamennyi módját kihasználva igyekszik befolyásolni a képviselőket ÚGY TŰNIK MÉGIS, mindeddig sovány eredménnyel. Legalábbis erre utalnak a legfrissebb hírek, hogy a kongresszusban tartott szavazásokon két bizottság is elutasította az indítványt. A jelek szerint tehát nem voltak meggyőzőek a Fehér Ház érvei, hogy Managua — például Weinbergef szavai szerint — „szovjet támaszponttá változott”, és „sandinista terjeszkedés” fenyegeti egész Közép-Ameri- kát. Ellenlkezőleg: a vitákban nagy teret kaptak azok a vélemények, amelyek szerint a kontrák katonai segélyezése (márpedig a szóban forgó százmillió. dollár mintegy 70 százaléka hadicélokat szolgálna) kilátástalan, eddig sem hozott eredményt, s ezután sem segítheti győzelemhez az ellenforradalmi erőket. Legélesebben az ellenzéki Demokrata Párt, képviselői fogalmaztak, „teljes csődnek” nevezve a Fehér Ház Nicaraguával szemben tanúsított magatartását. Nem a feszültség fokozására, hanem a válság rendezésének politikai úton való előrevitelére lenne szükség — mutatott rá az elmúlt napokban számos szakértő. Várhatóan hasonló választ kap a hét közepén közép-amerikai körútra indult Pentagon-küldöttség is, amely az Egyesült Államok helyi szövetségeseinek támogatását próbálja megszerezni a Nicaraguával szembeni fellépéshez. KÉRDÉS, hogy az eddigi sikertelen kongresszusi próbálkozások nyomán a Reagan-adminisztráció hajlandó-e visszakozni a segélyek ügyében, vagy a szavazási buktatók ellenére Valamilyen módon mégis kikényszeríti a milliók folyósítását. A washingtoni fejlemények alapján ez utóbbi eset tűnik valószínűbbnek. Elekes Éva USA A Fehér Ház dilemmái Merre tart az Egyesült Államok a Reagan-kormányzat hátralévő éveiben ? Ez a kérdés áll az amerikai belpolitikai élet homlokterében. És az USA óriási, szinte nyomasztó súlya a mai világban kézenfekvővé teszi, hogy ennek á kérdésnek nemcsak az amerikaiak és közvetlen szomszédaik számára van jelentősége. „Amerika mozgásban van” Reagan elnöknek az Unió helyzetéről elmondott üzenetét R. W. Apple, a New York Times ismert kommentátora úgy jellemezte, hogy az egy elkötelezett evangélista hangvételével íródott. „Amerika mozgásban van — mondta az elnök. — Az Egyesült Államok a gazdasági csoda, az a modell, amelyhez újra egyszer visszafordul a világ. Amerika hívő, Amerika készen áll, Amerika meg tudja nyerni a jövőért folytatott versenyt. Semmi sem lehetetlen, semmiféle győzelem nem elérhetetlen.” Tagadhatatlan, hogy van bizonyos oka az optimizmusra a jelenlegi republikánus vezetésnek: a több mint három éve tartó gazdasági fellendülés jó széllel fújja vitorláikat, és ez erősíti a köztársaságpárti pozíciókat az ősszel esedékes törvényhozási választásún. Nem várják a folyamat megszakadását — a kormánytisztviselők 3— 5 százalékos gazdasági növekedést jósolnak, és az olajár csökkentése lehetővé teheti ennek . elérését vagy megközelítését. A dollár gyengülése új exportpiacok lehetőségét nyitja meg az amerikai vállalatok előtt. A munkanélküliség az elmúlt három évben csökkent, hét százalék alatt van, ami politikailag nem nagyon veszélyes, és ha a fellendülés tovább tart, még alacsonyabb szintet is elérhet. (Az elmúlt három esztendőben több mint nyolcmillióval nőtt meg a foglalkoztatottak száma az Egyesült Államokban.) Költségvetési kérdőjelek Mindez azonban nem jelenti, hogy a republikánusok, pontosabban a Fehér Ház helyzete biztos. Korántsem. A figyelem előterében álló költségvetés körüli vita ezt nagyon jól tükrözi. Ami a vita időbeni, térbeli hátterét illeti: évről évre növekedett, és 1985-ben jóval 200 milliárd dollár fölé emelkedett a költségvetési hiány, amelyet a kormány csak úgy tudott finanszírozni, hogy a pénzpiacokon a magántőkével konkurált a hitelekért, ez természetesen felfelé hajtotta a kamatlábakat. (Ennek hatására más fejlett tőkés államokból nehezen felbecsülhető milliár- dokat utaltak át az USA pénzpiacaira.) Az Egyesült Államok tartozásai végül is oly mértékben növekedtek, hogy tavaly — a gazdasághistóriában először — meghaladták a követeléseket. A légkör kedvező volt ahhoz, hogy az amerikai kongresz- szus tavaly megszavazza, és az elnök aláírja a Gramm— Rudman-féle törvényt, amely egyfajta automatizmust iktat be a költségvetési deficit megszüntetésére. A kormány nehézségeinek fokozódását nem is csak, és nem is elsősorban az jelezte, hogy egy három szövetségi bíróból álló testület néhány napja a Gramm—Rud- man-törvényt jogellenesnek minősítette — a jogvita még hosszan elhúzódhat. A politikai élet felszíne alatt jelen lévő feszültségeket sokkal inkább az mutatta, hogy miként fogadták az elnök által beterjesztett költségvetést a törvényhozásban. Slade Gorton Washington állambeli szenátor, a szenátus költségvetési bizottságának egyik hangadó tagja azt mondotta: e büdzsé célja, hogy az amerikai nép „lét- fontosságú szolgáltatások befagyasztását nyelje le”. Donald Riegle demokrata szenátor ugyanerről: „Mély aggodalmat kelt bennem mindaz, ami ebben a költségvetésben elsődlegei: ez kárt okoz az országnak, és azt hiszem, az emberek is érzik ezt.” Az amerikai politikai megfigyelők mindennek alapján olyan következtetésre jutottak, hogy a költségvetésnek ebben a formájában nincs esélye arra, hogy elfogadják. Az amerikai „nagy ugrás” — és veszélye Nem nehéz belátni, hogy mi zavarja az amerikai törvényhozókat, köztük Reagan elnök párttársait is. A költségvetési faragókés érinti Medicare és a Medicaid gyógyászati-egészségügyi programokat, csökkenő állami összeg jut a nélkülözők szociális támogatására, oktatásra, infrastrukturális beruházásokra. A jóléti kiadások csökkentése nem csupán a legszegényebbeket érinti, hanem az úgynevezett fehér középosztálynak a szegénységgel határos, széles alsó rétegét is. Közben pedig a katonai kiadások továbbra is igen dinamikusan növekednek: az inflációs hatást kiszűrve mintegy 11 százalékkal. A Pentagon részesedése a költségvetésből az 1981-es 23 százalékról a jövő költségvetési évben 28 százalékra nőhet. S így a következő költségvetési évben (persze, ha az előirányzatot elfogadják) a hadikiadások elérhetik a 311 milliárd dollárt, a napi közel egymilliárdot! Ami különösen aggodalmat keltő, az a hadikiadások dinamikája: az űrháborús tervek 75 százalékkal növekednek, ez valóban „nagy ugrás”, s immár ez lesz az Egyesült Államok legnagyobb katonai programja a következő esztendőben. A csillagháborús programok így könnyen elérhetik azt a pontot, amelyet az angol nyelv „point of no return”-nek nevez, vagyis olyan foknak, amelyről nincs visszaút. Flora Lewis, az ismert amerikai publicista a New Edward Teller, a „hidrogén- bomba atyja”, a Reagan- kormány csillagháború» programjának egyik leglelkesebb szószólója (Fotó: KS) York Timesban írt vezércikkében mély aggodalommal szól azokról a nézetekről, amelyek s2erint a kor- máhy állítólag a hadiköltségvetés erőltetésével teheti a legtöbbet a gazdaság fellendítéséért. Egy szóval lehet ezt cáfolni, írja, saszó: Japán. (Tokió, mint ismeretes, még mindig csupán egy százalék körül költ hadicélra.) És Carlo de Be- nedettit, az egyik legismertebb nyugati üzletembert (az Olivetti cég fejét) is idézi: a nyugati országokban csak a társadalmi-politikai stabilitás lehet a biztonság alapja, nem a fegyverek. „Ha egy társadalom hanyatlásnak indul, a fegyverek legnagyobb tömege sem őrzi meg biztonságát.” A következő hetek, hónapok megmutatják majd, merre tart Amerika. Alighanem ebből tükröz valamit, miftt a vízcsepp a tengerből, a költségvetési vita is. Vajda Péter A Pentagonhoz közelálló U. S. News and World Report így ábrázolja az amerikai rakéta-atomipar „szerencse-malacának” telbetetlenségét
